Dark ​Places 85% 28 csillagozás

Gillian Flynn könyveit nem olyankor olvassa az ember, amikor szeretné visszakapni az emberi jóságba vetett hitét… spoiler.
A Dark Places egy nyúlósan, ragacsosan indulatos könyv, ami tényleg sötét helyekre merészkedik, messze túl a legtöbb mainstream thriller komfortzónáján, felvetett fejjel, bele a közepébe. Valami olyan kirobbanó, tehetetlen düh van ennek a könyvnek egyes soraiban, hogy attól még én is hátrahőköltem néha… És ahányszor a csipkésebb lelkű olvasó elborzadna a lapoktól, mert nem, ezt azért már mégse, Flynn megragadja a kezét és még mélyebbre rántja. Mégsem mondanám azt, hogy öncélú az egész – ha az lenne, nem adnék rá négy és fél csillagot –, mert ez az egész könyv teljesen tudatosan van felépítve, a párhuzamos narratívák, karakterrajzok, feszültségkeltés, és igen, az erőszak is kerek egészet alkotnak, ahol minden mozzanat a helyén van, jelentéssel telve. És a szereplők, hát igen. Nagyon szeretem Flynn stílusát még olyankor is, amikor a legszívesebben drótkefével zuhanyoznék egy-egy jelenet után – nagyon kevés mainstream írónak adatott meg, hogy ilyen tűpontosan kapja el az emberi lélek olyan zugait, amikről még a pszichológusának sem szívesen mesél az ember. Főleg a nőkét. Nem vagyok az a fajta olvasó, aki #girlpower-nek tekinti például a Gone Girl narratíváját, de jó olyan nőket is látni, akik dühösek, erőszakosak, gyengék, alamusziak, kellemetlenek, megvetendők – és közben mégis érti őket az ember. Nem mondom, hogy kellemes utazás volt ez a könyv… de néha mindenkinek érdemes felszállnia egy hullámvasútra a lélek sötét bugyraiba. Mert utána a kinti napfény sokkal szebbnek hat.

Habár Libby személye teljes mértékben ellenszenves volt számomra, ez nem riasztott vissza a könyv elolvasásától. Eleinte lassan haladtam vele, de ahogy felgyorsultak az események, már-már letehetetlenné vált az olvasmány. Hihetetlen, hogy milyen nyers erővel képes megjeleníteni Flynn a szereplőket, és ugyanolyan hitelesen mutatta be a lázadó tinédzsert, mint a kétségbeesett, szánalmas anyukát. Nagy erejű könyv, örülök, hogy ez volt az első thriller/krimi, ami a kezeimbe került, nem bántam meg, hogy elolvastam!

Majdnem olyan jó mint a Gone Girl. Az ilyen fajta krimiket szeretem. Itt végig lehetett találgatni, a végén persze nem az volt a megoldás amit kiagyaltam.
( biztos voltam benne pl. hogy a telefon zsinórnak valami szerepe volt ) sajnos nem jött be. Néhol gyomorforgató de maga a történet olyan jó, hogy ezzel együtt is érdemes elolvasni. Mostantól Gillian Flynn az új kedvenc íróm.

Nagyon szomorú vagyok, hogy ezennel elolvastam Gillian Flynn összes regényét (3-at írt eddig), és várnom kell a következőre. :( Érdekes, hogy a hihetetlenül ellenszenves főszereplő ellenére mennyire működött nekem ez a regény. Libby ugyanis lusta, önző, sekélyes, alig tudnék róla valami jót mondani… de a hármas gyilkosság rejtélye mégis egyből beszippantott és imádtam a nyomozás minden részletét. Tetszettek a Ben és Patty által narrált fejezetek is, amik a gyilkosság napját mesélték el. Ezek miatt a flashback-ek miatt végig előnyben éreztem magam, hogy többet tudok mint Libby és hamarabb rájövök majd, hogy mi történt. Hát ez nem így történt, csúnya magyarítással élve: Nem láttam jönni! :D Nagyon fordulatos, jól felépített krimi de gyengébb idegzetűeknek nem ajánlom mert Gillian Flynn most is eléggé elmerül az emberi lélek legsötétebb bugyraiban és elég sok gyomorforgató jelenetet írt. (És most nem is a gyilkosságokról beszélek, nekem nem ez volt a legdurvább ebben a könyvben.)

„Everyone who keeps a secret itches to tell it.”

Közel sem tetszett ez annyira mint a Sharp Objects.
Libbyt az elején egyáltalán nem kedveltem, mondjuk a végén sem, de ott valahogy már nem is tűnt fontosnak. Persze érthető miért lett olyan amilyen, de attól még irritáló volt. A vége nagyon nem tetszett, ez így olyan fura volt. Libby szándékai az elején nyilvánvalóak voltak, de hogy utána miért folytatta a keresést, valahogy annyira… megalapozatlan volt. (?) Mármint értem, hogy le akarta zárni, kíváncsi volt stb., de az írónő azért ezeket be is mutathatta volna. Még mindig úgy gondolom, hogy remek írónő és alig várom, hogy megint kiadjon valamit, de nem lett ez a kedvencem tőle. Picit Chuck Palahniuk feelingje volt.

Egészen biztosan nem tudnám végignézni a könyvből készült filmet, annyira gyomorforgató volt néhány rész, a részletesen leírt véres jelenetek (és nem csak a gyilkosságok).
Tetszett, hogy több szereplő szemszögéből rakta össze az eseményeket, így végig találgatni tudtam, hogy ki lehet a gyilkos. Részben jó nyomon is jártam, de spoiler
A végét kicsit összecsapottnak éreztem. spoiler

Lebilincselo konyv.

A Gone Girl írójának előző regénye szintén remekül megírt történet. Ez sem egy hagyományos értelemben vett krimi. Egy kiirtott család egyedüli túlélője próbálja huszonöt év elteltével kideríteni, hogy mi is történt azon a bizonyos éjszakán , mikor ő még csak hét éves volt.

Hö? A végét csúnyán összecsapta a kedves írónő: miután az egész regényt végigküzdöttük, hogy rátaláljunk Arra, Aki Tudja, kábé három oldalon lezárjuk a sztorit, kész, vége.
Sötét könyv, kemény és jól megrajzolt karakterekkel; nagyon tetszett a diszfunkcionális Libby belső világa. Nem volt könnyű olvasmány.