Delacroix 2 csillagozás

Gilles Néret: Delacroix

„Az ​utolsó nagy reneszánsz mester és az első modern művész” – Baudelaire méltatta e szavakkal Delacroix-t. A költő nem csak azért tartja a festőt a művészettörténet élvonalbeli alakjaival egyenrangúnak, mivel Delacroix romantikushoz méltóan merész és eredeti, hanem mivel a hagyományokat tisztelve mert merész és eredeti lenni.
… Delacroix-ban felismerhető a romantikus életérzés minden tünete. Végletesen individualista lévén mindenekelőtt tudatállapotot, emberi érzelmeket kívánt kifejezni. Míg a klasszicista művész a kompozíció fegyelmezett, gondos kialakítására és pontos kivitelezésre törekedett, addig Delacroix színekkel kísérletezett, és a mozgás egyszerre ösztönös, feszültséggel teli, sőt drámai érzékeltetésére törekedett. Nem a felület aprólékos megmunkálása volt fontos számára, nem a finom színátmenetek, hanem sokkal inkább az éles kontrasztok izgatták, és az erőteljes ecsetvonásokat kedvelte. Csak a múltbéli remekműveken iskolázott nagy művész képes sikeresen elvetni a… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Taschen Basic Art

>!
Taschen / Vince, Budapest, 2006
96 oldal · ISBN: 3822844888 · Fordította: Molnár Magda

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Gabber777>!
Gilles Néret: Delacroix

Eugéne Delacroix volt az a lángelme aki ismét virtuozitást hozott, az akkortájt az akadémikus szellemtől művészetileg kiüresedett francia festészetbe. A kor meghatározó mestereitől eltérően, nem a tökéletes ábrázolás és nem kizárólag az ókori héroszok határozták meg módszerét és témáit. Barátja és mentora Géricault hatására Delacroix hamar az új stílus a romantika zászlóhordozójává válik. A művészek érdeklődése az ókor helyett a gótikára és a Keletre összpontosult, de Delacroix azzal is megdöbbenti a közönségét, hogy még közelibb már-már aktuális témát is vászonra visz. Így érünk el például a Sardanapal halálán, haláltusájában erotikusan megvonagló hölgy, feltámadásához A szabadság vezeti népet című ikonikussá vált képen.
Delacroix képei sokszor olvasottságának köszönhetően irodalmi témákat dolgoznak fel. Fő ihletőinek Shakespeare-t, Goethe-t és Dante-t tekintette de az angol romantikusok, Scott és Byron is megérintették, ahogy akkor Párizs szerte mindenkit. E korszakában születtek még az irodalmi ihletésű művein kívül, a lovagkort idéző munkái, mint a Keresztesek bevonulása Konstantinápolyba vagy A teillebourg-i csata vázlata.
Delacroix mindig a társasági élet megbecsült tagjának számított, ezért is érhette az a szerencse, hogy meghívást kapott a francia követ kíséretébe egy tangeri utazásra. Ez az út határozta meg a festő következő korszakát, mely a kelet igézetében fogant. A művész szándékosan hagyta leülepedni az emlékeit, hogy ars poeticája szerint a legfontosabb részleteket tudja utólag kiemelni, így Franciaországba hazaérve festette meg az impresszionisták számára meghatározó remekműveit. Ezek közül is a legtöbb visszhangot keltőt az Algír nőket, melyet a későbbiekben Picasso is átültet saját nyelvezetére. Delacroix ekkor már elismert művészként jutott el az első állami megrendeléséhez a Palais Bourbon falainak kifestéséhez, majd ezután a Louvre Apollo galériájának mennyezeti freskójának kivitelezéséhez. A festő, mivel eddig még nem foglalkozott freskókkal, sokat kellett képezze magát, akárcsak Michelangelonak a Sixtus-kápolna munkái előtt, de végül remekművet alkothatott, méltán elődjéhez. Utolsó éveiben a párizsi Saint-Sulpice templom falain dolgozott.
Delacroixra elődei közül Rubens és Michelangelo volt nagy hatással, de ő maga egy egész nemzedék bálványa lett, legfőképp az impresszionistáké, Manet, Cézanne, Renoir mind másolták képeit. Impulzív ecsetkezelésével és a festészet témájának jelenbe ültetésével, előkészítette művészet világát a modern festészetre. Festményeinek lendülete a későbbi korok olyan művészeit ragadták magukkal mint, Van Gogh, Matisse vagy a korábban már említett Picasso.


Hasonló könyvek címkék alapján

Bényi László: Paál László
Pierre La Mure: Moulin Rouge
Ross King: Párisz ítélete
Ibos Éva: XIX–XX. századi magyar festészet
Pogány Ö. Gábor: Magyar festészet a XIX. században
Frank Zöllner: Leonardo da Vinci összes festménye és rajza
Szvoboda Dománszky Gabriella: A magyar biedermeier
Híres festők 25. – Prerafaeliták
Raffaello festői életműve
Kopócsy Anna: Új nyolcak