Alabama ​Song 18 csillagozás

Gilles Leroy: Alabama Song

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​"Alabama Song" a húszas évek mitikus párjának, Francis Scott Fitzgerald amerikai írónak és az Egyesült Államok déli részéből, Alabamából származó arisztokrata feleségének történetét dolgozza fel. Fitzgerald első regénye, az Innen az Édenen megjelenésekor 24, felesége, Zelda pedig alig 20 éves volt. A pár egy pillanat alatt a New York-i társasági élet főszereplője és kedvence lett, újságok címlapjára került fotójuk, vagyonokat fizettek nekik reklámokban való szereplésért. Fitzgerald ontotta magából a magazinokban és jelentős folyóiratokban megjelenő novellákat, amelyeknek köszönhetően New York, Párizs és Alabama luxuskörülményei között éltek éveken át.
A siker ellenére az állandó rivalizálás megmérgezte a pár kapcsolatát, ugyanis Zelda is írással próbálkozott, sikertelenül. A Fitzgerald-család egyre boldogtalanabb lett, a férfi az alkoholba menekült, elvileg Hollywoodnak írt forgatókönyveket, de a történetei már senkinek nem kellettek. Felesége idegösszeomlást kapott,… (tovább)

>!
Szó, Budapest, 2008
188 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638692283 · Fordította: Vargyas Zoltán

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

F. Scott Fitzgerald


Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 7

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

sophie P>!
Gilles Leroy: Alabama Song

Na most akkor Zelda Fitzgerald bűnös, vagy áldozat? S ha bűnös, akkor ki ellen vétett, s ha áldozat, akkor kié? Vagy az egész egy szerencsés vagy szerencsétlen sorsszerűség? Gilles Leroy úgy keresi a válaszokat, hogy Zelda bőrébe bújt. Egy kétségkívül személyiség zavaros nő hangján szól, dévaj mulatozásokról mesél, házasságtörésről, alkoholgőzös botrányokról, és gyógykezelésekről, találomra visszatekintgetve. Fel-feltünnek a korszak emblematikus figurái is, de mintha Zeldának az egész nem számítana, jelentéktelen semmiség, ködbe veszett – talán az elektrosokk által kitörölt – emlékkép. Gyönyörű nő volt, kiismerhetetlen, zabolátlan, és tényleg nem kizárt, hogy akár lehetett volna saját írói karrierje is.
Kis kivétellel ez a regény csak kitaláció – mondja az utószó. Bár nyilvánvalóan nem légből kapott zagyvaság, úgy hiszem. Hiába íródott már száz meg száz könyv azokról az időkről, hiába készült filmek tucatjai, mindig találni valami új fogást, kimeríthetetlen, megunhatatlan.

>!
Szó, Budapest, 2008
188 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638692283 · Fordította: Vargyas Zoltán
Francesco>!
Gilles Leroy: Alabama Song

Accordons nos violins , vagyis hangoljuk össze hegedűinket. A mézeshetek utáni hétköznapok lobogójára akár ezt a francia gondolatot is felhímezhetnék az ifjú házasok.
Zelda Sayre és F. S. Fitzgerald viharos magánélete egy palackba zárt szerelem sorsszerű története. Addig hánykolódtak a tobzódások tengerén,míg hajótörést nem szenvedtek, s a boldog családi harmónia ripityára tört. Az író, Gilles Leroy elképesztő alapossággal ásta be magát a kor miliőjének fűszeres világába.Olyan aranybányát lelt, melynek értékeit nemcsak felszínre hozta, – szépen megmunkálva a csillogó rögöket – ,hanem szoborba vésve ott hagyta nekünk, olvasóknak, a parti fövenyen,hadd csodáljuk Goncourt díjas művét.
Fitzgerald megvertkutya-ábrázattal kortyolja a bathub gint egy manhattani speakeasie-ben,míg szukaszagú felesége cukkini-virágból sütött habkönnyű fánkot majszol szeretőjével a tengerparti dűnék rejtekén.Csak egy felvillanó kép a leporellóból.Alkoholizmus és idegösszeroppanás, féktelen tivornya és szanatóriumi magány, odaadó szerelem és eszeveszett ,szex-szagú hűtlenség.Az 20-as évek Amerikájának látlelete ,letörölhetetlenül beleégetve Zelda és Scott tragikus románcával.

4 hozzászólás
eleszs>!
Gilles Leroy: Alabama Song

Olvasmányos és érdekes könyv. Tele van szenvedéllyel, szexualitással, haraggal, megvetéssel és még sorolhatnám. Az egyetlen fájdalmam, hogy lehetne nagyobb lélegzetvételű regény is.

Tercia>!
Gilles Leroy: Alabama Song

Arra jó volt, hogy utánanézzek a történetüknek, ami igazán nem mindennapi.
Nekem nagyon elnagyolt volt.


Népszerű idézetek

Francesco>!

– Igen, hazudok, ahogy itt a Földön az emberek 99,99%-a hazudik.
– Ezt manipulálásnak is szokták hívni.
– Manipulálok is, igen, mint az emberek 99,98%-a.

Kapcsolódó szócikkek: hazugság
Francesco>!

1940. december 21.
„ No God today.
No sun either.
My Goofo died. ”

Zelda Sayre búcsúja férjétől, F. S. Fitzgerald-tól

Kapcsolódó szócikkek: F. Scott Fitzgerald
Francesco>!

[…] az írás olyan, mint amikor az ember egy öltönyös úr vagy egy Freud-kisasszony előtt szeretkezik.

4 hozzászólás
Francesco>!

– Az egy olyan állam, amit nem ismerhetnek – a világ segglyuka. Úgy hívják, hogy Alabama.

Francesco>!

Mindig érződött rajta egy kicsit a konyha. A vasárnapi konyha, a sült hús, a karamellizált kukorica, az édeskrumpli illata. Cukros volt a bőre. A ruháimba pedig varázspáncélt vasalt, amitől érinthetetlen lettem.

Ardnazil>!

Az élet megmagyarázása nem magyaráz meg semmit.

93. oldal

volna>!

Annyira
szerettük egymást
és annyi
fájdalmat okoztunk egymásnak
alig kapok
levegőt

1934, két klinika meg egy kórház (138.o.)

Ardnazil>!

Akik szeretik egymást, azok mindig illetlenül viselkednek. Akik pedig elvesztették a szerelmet, azoknak gyötrelem a szerelmesek látványa, de ezt tagadják, ezért köpdösik, ezért pocskondiázzák őket.

68-69. oldal

volna>!

Csak az az újonnan jött ember, az a Hitchcock gondol rám, mármint az ügynököm szerint, a mit tudom én hányadik baromságához. Tudod mi van? Mindig is ellenséges entitásnak tekintettem a kamerát. Amolyan agresszornak, ami lecsupaszít, aztán ízekre szed. Fekete szem, mint a rendőrségeken a foncsor nélküli tükör.

Egy látogatás (156.o.)

volna>!

Meglátogattam Tallulah-t a családi palotájában.
Táviratilag megerősítették, hogy azzal az angol rendezővel fog forgatni, akivel Londonban ismerkedett össze, és aki most érkezett Los Angelesbe, Alfred Hitchcockkal:
– Semmit nem értek ennél a kis köpcösnél, azt mondják, zseni. Hóbortos fickó, tudod. Előnyben részesíti a homoszexuális színészeket, azt mondja, van valami érdekes a tekintetükben, egy kétértelmű sugárzás, ami éppen passzol a moziról alkotott felfogásához. Amikor találkoztam vele, a londoni időszakomban, egyvalakivel volt hajlandó együtt dolgozni, azzal az énekes-színész bálvánnyal, Ivor Novellóval – a hírhedt homokossal. Ivornak volt egy száma, ami ment a rádióban: We’ll gather lilacs. Egész Anglia ezt énekelte. Az a dal annyira… annyira dekadens volt és angol. A romlottságunk tényleg nem ismer határokat.

Egy látogatás (160.o.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Jacques Borel: Rajongás
Jean-Jacques Schuhl: Ingrid Caven
David Foenkinos: Charlotte
Jean-Louis Fournier: Hova megyünk, papa?
Delphine de Vigan: Semmi nem áll az éjszaka útjába
Frédéric Beigbeder: Francia regény
Ferdinandy György: Egy sima, egy fordított
J. M. G. Le Clézio: Az afrikai
Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Berényi Anna: Richter