Hát ​persze hogy káromkodom!!! (Egy elcsigázott anya naplója 2.) 15 csillagozás

Gill Sims: Hát persze hogy káromkodom!!!

A ​vidám és szókimondó Ellen házassága bizony inogni kezd a sok teher alatt: a gyerekek lassan kezelhetetlenné válnak, a lakás pedig leginkább egy disznóólra emlékeztet. Peter, a kilencéves fia egyfolytában az iPadjén csüng, Jane, a tizenkét éves lánya pedig a fejébe vette, hogy világhírű Instagram blogger lesz. Simon, a férj gyakori időközönként üzleti útra megy különféle egzotikus vidékekre, így a számtalan nehézség közepette egyedül Judgy, a büszke és nemes terrier az, aki hűségesen kitart a ház asszonya mellett.
Ellen egyszer csak újabb kihívással kerül szembe: teljes munkaidős állást kap egy modern informatikai cégnél. Itt azonban nemcsak amiatt aggódik, vajon (negyvenkét évesen) fel tud-e tápászkodni a babzsák fotelből, hanem azért is, nehogy kiderüljön, hogy mégsem az a keményen dolgozó, szingli csaj, akinek kezdetben kiadta magát.
De vajon meddig lehet eljátszani a színjátékot a munkahelyen, miközben még a családot is össze kellene tartani valahogyan? Mit… (tovább)

Eredeti cím: Why Mummy Swears

>!
Partvonal, Budapest, 2019
382 oldal · ISBN: 9786155783616 · Fordította: Novák Petra
>!
Partvonal, Budapest, 2019
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155783517 · Fordította: Novák Petra

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

meseanyu P>!
Gill Sims: Hát persze hogy káromkodom!!!

Ugyanazt tudom mondani, mint az első résznél: ez is roppant mulatságos és nagyon valódi. Mindenféle párkapcsolati, családi, iskolai sztorik, amelyek nagyon ismerősek szerintem mindenkinek. Rengeteget röhögtem, a férjem csodálkozott is, hogy ennyire azért nem lehet vicces, pedig de.

Könyvek_szava>!
Gill Sims: Hát persze hogy káromkodom!!!

Gill Sims könyvén kellemesen szórakoztam. Humoros könyv az biztos. A főszereplőnek, Ellennek a családját ismerhetjük meg benne, immár egy második kötetben.
Én, mint anyuka, most már teljesen biztos vagyok benne, hogy nem rossz az, amit csinálok. Ellennek ugyanis nem unalmas az élete. Kijár neki bőven mindenből, jóból, rosszból. Próbál kisebb-nagyobb sikerek dacára talpon maradni. Kapja az ívet a munkahelyén is, és otthon is. De ő egy talpraesett, magabiztos nő, anya, aki bemutat mindenkinek. Ha már az első részt olvastátok, szerintem ne hagyjátok ki ezt se. Jó kikapcsolódás!

Itt bővebben megfogalmazom a véleményem:
https://konyvekszava.blogspot.com/2019/06/gill-sims-hat…

Papírtigris>!
Gill Sims: Hát persze hogy káromkodom!!!

Sokkal jobb és értelmesebb, mint az első rész. Talán a kevesebb piálás miatt… Valós házassági, társadalmi problémák (az anyák megítélése a munkahelyeken vagy a férfi-nő szerepvállalás a gyereknevelésben például) – mindez szórakoztató köpenyben.

Fekete_Özvegy>!
Gill Sims: Hát persze hogy káromkodom!!!

Nekem legalább ez is annyira tetszett, mint az első kötet :) Van 3. kötete is, remélem mihamarabb megjelenik magyarul :)


Népszerű idézetek

Papírtigris>!

Végül is, azt hiszem, erről szól a házasság – hogy megtaláljuk azt a különleges embert, akivel életünk végéig szívesen bosszantjuk egymást.

377. oldal, Július 1., szombat (Partvonal, 2019)

Papírtigris>!

Többek közt azért sem jutok egyről a kettőre, mert tényleg pocsékul megy az otthoni munka, és képtelen vagyok jól beosztani az időmet. Miután évekig álmodoztam arról, hogy végleg otthagyom az irodát, rádöbbentem, hogy piszokul magányos az ember, ha otthon dolgozik, és nincs kihez szólnia. (…) Ráadásul, ha valaki álló nap egymaga van otthon, irgalmatlan mennyiségű csokis kekszet képes eltüntetni. Szóval nem elég, hogy nem tudok Nagyszerű Dolgokat megvalósítani, továbbá magányosnak érzem magam, még magamra szedtem jó néhány kilót is…

11. oldal, Július 18. hétfő (Partvonal, 2019)

Papírtigris>!

Egy szó, mint száz, most már negyvenkét éves vagyok. Menthetetlenül bekerültem a negyvenesek világába. Ez még rosszabb, mint amikor harmincegy lettem, és hisztériás rohamot kaptam, mert harmincas lettem (főként azért, mert még emlékeztem arra, milyen vénségeknek láttam tiniként a harmincasokat). Úgy ünnepeltem a 42. születésnapomat, hogy felporszívóztam, kimostam, rákiabáltam a gyerekekre, hogy ne merjenek egymáshoz szólni, sőt, ne is nézzenek egymásra, mivel valahányszor egymáshoz szólnak, csak kiakasztják egymást. Aztán ettünk egy teljesen felejthető rendelt kaját, miután közöltem, hogy a születésnapomon nem vagyok hajlandó főzni, Simon pedig húzta a száját, hogy nem akar étteremben vacsorázni, mert másnap kora reggel megbeszélése lesz, és amúgy is, hétfő este van, drágám, ráadásul ez most nem egy igazán különleges
szülinap, igaz?
Persze, nagyon is igaza van, ez nem különleges szülinap, hiszen ez az én szülinapom. Ebben a családban mindenki másnak minden évben különleges szülinap jut, mert nekem gondom van rá, hogy rohadt különleges legyen, de arra senki nem gondol, hogy ezt valahogyan viszonozhatná.

74. oldal, Szeptember 12., hétfő (Partvonal, 2019)

Papírtigris>!

Ma feltűnt valami a munkahelyemen, amit eddig nem vettem észre. Az irodában Lydia az egyetlen kisgyermekes anyuka (pontosabban az egyetlen, aki felvállalta, hogy vannak gyerekei). Mármost, amikor korábban elmegy a melóból, vagy később érkezik bármilyen gyerekkel kapcsolatos program miatt, mindenki morog és zsémbel miatta. Lydia igazán jó fejnek tűnik, kiveszi a részét a munkából, időben teljesíti a feladatait, nem lazsál, mégis mindenki úgy gondolja, hogy ha néhanapján lecsíp magának egy-egy délelőttöt vagy délutánt, akkor nem igazán jó munkaerő, hiszen az anyaság előbbre való számára, mint a meló. Bezzeg ha valamelyik férfi kolléga rövidíti le a munkaidejét egy-egy gyerekprogram miatt, senki nem gondolja, hogy egy munkakerülő szemétláda, sőt az év apukájának kiáltják ki, csak mert elmegy egy karácsonyi ünnepségre vagy egy szülői értekezletre.
    Ezt eddig nem figyeltem meg, talán azért, mert eddig én voltam az, aki elrohant az irodából a karácsonyi hangversenyekre, a sportnapokra és a nyílt délutánokra. Persze senki nem meri Lydia szemébe mondani, mennyire nehezményezi, hogy a gyerekei kedvéért többet van távol, de az irodában tényleg rossz szemmel nézik, hogy megpróbál munka mellett még anya is lenni. Most már nagyon is megütik a fülemet a Lydiának szánt csípős megjegyzések, hiszen évekig nekem is ilyenekben volt részem, de mivel nem tudtam, mi van a háttérben, soha nem gondoltam, hogy ez ennyire bosszantja az embereket. És nem is csak a férfiak szólogatnak be! (…)
    Lydia mellesleg egy perccel sem vesz ki több szabit, mint amennyi jár neki. Nem marad bent tovább, ahogyan Alan, és nem jár be korábban, ahogy James, aki csak azért siet ennyire, hogy a szerencsétlen feleségére lőcsölhesse a gyerekeket meg a reggeli iskolai fuvart, de az biztos, hogy nem vonja ki magát a munkából. Az emberek egyszerűen csak feltételezik, hogy Lydia anyukaként nem tudja megfelelően összeegyeztetni a munkát – sőt, a minőségi munkát – az otthoni teendőkkel. Amikor bejelentettem, hogy nem leszek bent péntek délután, mert fogorvoshoz kell mennem (vagyis az iskolai koncertre), mindenki sajnálkozni kezdett: Ó, te szegény! Utálom a fogorvost, remélem, nem kínoz meg nagyon!, és ezzel a téma le is volt zárva.

183-185. oldal, December 12., hétfő (Partvonal, 2019)

Papírtigris>!

Biztosan nem kellene a gyerekekre megoldandó feladatként gondolnom. Túl sok időt töltök azzal, hogy igyekszem a velük kapcsolatos feladatok, végtelen listáján kipipálni a pontokat. Megetetni őket / beléjük tömni némi zöldséget is / elvinni őket dszúdzsucuórára/zongoraórára / megvédeni őket az internetes ragadozóktól / ellenőrizni a házi feladatukat / rávenni őket, hogy váltsanak alsóneműt (ez elsősorban Peterre vonatkozik) / gondoskodni arról, hogy érett, felelős felnőttekké váljanak, és ne olyanokká, akik bevesznek mindent, amit a Daily Mailben olvasnak / megelőzni a skorbutot. Így nem marad időm együtt lenni velük, meghallgatni őket, és válaszolni a kérdéseikre. Részemről a kommunikáció tehát kimerül abban, hogy edd meg a brokkolidat / szállj már be a kocsiba / mennyi 9-szer 8? / mi Norvégia fővárosa? / miért nem húzta le senki az istenverte vécét? / vedd fel a cipődet / mosd már meg a fogad!
Mindeközben igyekszem elolvasni az e-maileket, azon töröm a fejem, mit főzzek vacsorára, követem a világ eseményeit a Facebookon, próbálom elviselni Simon hangulatváltozásait, így amikor a gyerekekkel vagyok, soha nem a pillanatnak élek, és nem vagyok velük igazán.

322. oldal, Április 13., csütörtök (Partvonal, 2019)

1 hozzászólás
Papírtigris>!

A tenyerem tele van bőrkeményedéssel és vérző sebekkel, miután felvarrtam a nevüket a modern fogyasztói társadalom által megkövetelt irgalmatlan mennyiségű cuccra. Amikor Jane elkezdte az iskolát, még olyan naiv voltam, hogy rögtön rendeltem ötszáz francos felvarrható névcímkét, mert elképzeltem, milyen szuperül mutat majd az iskolai egyenruhájuk a belevarrt címkékkel. (…) Akkor még nem vettem figyelembe azt az apró bökkenőt, hogy nem tudok varrni, ráadásul utálok mindent, aminek köze van a varráshoz, és egy idő után minden varrnivalót dühös szitkozódások közepette hajítok a szoba sarkába. Ja, és el tudja bárki is képzelni, hány névcímke van egy ötszázas csomagban? Megmondom én, a rossebb essen bele: úgy tízmilliárd körül. Még akkor is lesz belőle, amikor a srácok egyetemre mennek. A honlap, ahonnan rendeltem, még az idősek otthonában élőknek is ajánl névcímkéket. Már azon sem lepődnék meg, ha azok a tetves csomagok még akkor is tele lennének címkékkel, amikor Peter és Jane bevonul az Őszi Napsugár idősek otthonába.
Jövőre veszek egy szuper pecsétet, amivel megjelölhetem a holmijukat. Igaz, ezt minden évben megfogadom, aztán elfelejtem időben megrendelni, így végül átkozódva nekiállok a varrásnak, és a címkékkel hadakozva összevérezem a vadonatúj fehér ingeket-blúzokat. Talán jövőre nem felejtem el. Igazából az volna a legokosabb, ha MOST megrendelném a pecséteket, hogy kéznél legyenek, ha kell, de ez pazarlásnak tűnik, amikor itt egy halom istenverte névcímke, ráadásul megint elment egy csomó időm a varrogatással.
Na mindegy, most már kész vagyok vele. Pontosabban a nagyjával kész vagyok. Bevarrtam három címkét, megnéztem, mi mindenbe kell még címkét varrni, majd Túl rövid az élet felkiáltással felhörpintettem egy pohár bort, utána pedig fogtam egy alkoholos filcet, és a maradék holmiba beleírtam a neveket. Egyébként minden évben ez történik, ezért sem csökken érdemben a felvarrandó névcímkék száma.

51. oldal, Szeptember 6., kedd (Partvonal, 2019)

Papírtigris>!

Évek óta nem voltam állásinterjún. Mit kell ilyenkor egyáltalán mondani? Úgy kell tennem, mintha teljesen hétköznapi figura lennék, akinek van élete, és vannak hobbijai. Nem szabad vég nélkül jártatnom a számat, és kerülnöm kell majd a kedvenc társalgási témámat is, nevezetesen azt, miért van a vidrának megnyúlt hüvelykujja.

47. oldal, Szeptember 5., hétfő (Partvonal, 2019)

Papírtigris>!

Egy szörnyű pillanatig azt hittem, videóhívás lesz, és keresnem kell egy viszonylag rendezett sarkot a házban, ahol elég komoly munkaerőnek tűnhetek, de végül azt mondták, bőven jó lesz egy hagyományos konferenciabeszélgetés a Nagyon Fontos Emberrel és Morcos Eddel. Így még csak ki sem kell sminkelnem magam, és megtehetem, hogy beszélgetés közben morzsákat szedegetek ki a melltartómból, ha épp úgy adódik.

74-75. oldal, Szeptember 13., kedd (Partvonal, 2019)

Papírtigris>!

Sajnos Katie nem tudott velünk tartani, hogy végighallgassa hosszú morgásmonológjainkat, hogy miért kell mindennap a leckét megnézni és uzsonnát csomagolni. (Gőzöm sincs, miért utálok annyira uzsonnát csomagolni, és miért tartom szörnyen nehéz munkának – igazság szerint öt percbe telik, mégis sötét, vészjósló viharfelhőként nyomja rá bélyegét a reggelekre. Talán azért, mert minden áldott reggel meg kell tennem? Vagy mert semmi mást nem készíthetek, mint sonkás szendvicset Peternek és sajtosat Jane-nek, no meg virslis táskát péntekenként, amikor már szendvicskészítéshez sincs erőm? Vagy talán az, hogy tényleg borzalmas anya vagyok?)
    Simon jó passzban volt este, és szokásával ellentétben készülődés közben nem nyaggatott ostoba kérdésekkel. Cserébe én is jó feleség voltam ma, és nem adtam a gyerekeknek gumicukrot, mielőtt kitettem otthonról a lábam, mert nem akartam, hogy neki kelljen elszenvednie a következményeket. (Milyen aljas kis bosszúkhoz folyamodnak a felek egy régóta tartó házasságban!)

62-63. oldal, Szeptember 10., szombat (Partvonal, 2019)

Papírtigris>!

Az aulába érve láttuk, hogy Lucy Atkinson Anyukája és Fiona Montague tizenegy fős hallgatóság előtt áll. Ennyien jöttek el a hétszáz szülő közül. Komoly lelkiismeret-furdalásom támadt, amiért eddig soha egyetlen ilyen összejövetelre se jöttem el – mindig azt hittem, hogy ilyenkor csak úgy nyüzsögnek itt a lelkes, tettre kész szülők, akik mindent bejegyeznek a határidőnaplójukba, imádnak szervezkedni, és tudják, hogy kell használni a ragasztópisztolyt.

83. oldal, Szeptember 22., péntek (Partvonal, 2019)


Hasonló könyvek címkék alapján

Monica Ali: A muszlim asszony
Meller Rózsi: Anyu, akarod a gyereket?
Maitena: Nők a csúcson
Fiala Borcsa: Egy cirkuszigazgató mindennapjai
Hana Pinknerová: Mit súg Isten az anyák fülébe?
Willy Breinholst: Anyu a legjobb a világon!
Randy Alcorn – Alex Kendrick – Stephen Kendrick: Valóban bátrak
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában
Eloisa James: Bolond szerelem
Jeannette Walls: Az üvegpalota