Hát ​persze, hogy iszom!!! (Egy elcsigázott anya naplója 1.) 32 csillagozás

Gill Sims: Hát persze, hogy iszom!!!

A vidám, szabad szájú és szókimondó Ellen férjével, két csemetéjével és négylábú kedvencével éli a családok hétköznapi életét. Születésnapjára készülve riadtan gondol bele abba, hogy hamarosan talán ő is olyan lesz, mint a „többi anyuka”, akiknek az élete csupán abból áll, hogy jógatanfolyamra járnak, a baba-mama torna után udvariasan elcsevegnek, és megbotránkozva néznek Ellenre, ha egynél több pohár bort kér.
Ellen azonban nem akar tökéletes anyukának látszani, aki úgy tesz, mintha nem is lehetne boldogabb, és élete hátralevő részében csakis a gyermekeiért él. Esténként inkább fog egy pohár bort, hálát ad, hogy ezt az újabb napot is túlélte, és magában elküld mindenkit a fenébe.
Aztán egyszer csak támad egy zseniális ötlete, amely váratlanul színt visz a szürke hétköznapokba, sőt fenekestől felforgatja az életét, és a többi anyukával való kapcsolatát is alaposan megváltoztatja…

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Partvonal, Budapest, 2018
358 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155783258 · Fordította: Novák Petra

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
meseanyu P
Gill Sims: Hát persze, hogy iszom!!!

Annyira magamra ismertem egy csomó epizódban, meg a férjemre, meg a szuperanyákra, és még sorolhatnám. Gill Sims fergeteges humorral írta le a mindennapjainkat, bár szerencsére legalább a gyerekem sokkal nyugodtabb és szabálykövetőbb, mint a regénybeli kölykök. A régi jó Bridget Jones-os hagyományok szerinti csetlő-botló főhős, tragikomikus élethelyzetek, de persze a végén szépen elsimuló konfliktusok, az első oldaltól az utolsóig szórakoztató volt.

>!
Véda MP
Gill Sims: Hát persze, hogy iszom!!!

Néhol kicsit sok, néhol kicsit kevés… A könyvben felvonultatott szituációk azonban, amelyekben a kimerült édesanya próbálja egyensúlyban tartani a munkáját, a magánéletét és a háztartás vezetését, nos… hogy is fogalmazzak… több, mint életszerűek. Úgy konkrétan mi magunk, 30-on túli családanyák vagyunk. Azok, akik reggelente épp csak ki tudnak kecmeregni a kávéfőzőig, miután többször is kinyomták a telefonjukon az ébresztőt, hogy korántsem tündéri mosollyal az arcukon megpróbálják felébreszteni, és iskolába indítani a gyerekeket. Azok, akiknek még mindig nem sikerült beszerezni a legmenőbb és legpraktikusabb, legmárkásabb uzsonnás dobozt, amelyben mosolygó pofis, formára vágott egészséges finomságok lapulnak. Nap, mint nap. Azok, akik előző este nem képesek összeállítani a másnapi, kifinomult és elegáns stílusjegyeket tükröző, viselni kívánt szettjüket. Vagy ne adj' Isten, nem is rendelkeznek az ízléses ruhatár alapdarabjaival. Azok, akik még mindig nem sajátították el a francia fonás fortélyait, és sütni sem hajlandóak hajnal egykor a másnapi iskolai bulira, hanem inkább vesznek valamit gyorsan reggel a pékségben. Azok, akik nem tudnak cicás szemet rittyenteni maguknak a szemhéjtussal, sőt még laza kontyot sem a Pinterest bejegyzései alapján.
https://hangulatokk.blogspot.com/2018/11/gill-sims-hat-…

>!
Csoszi
Gill Sims: Hát persze, hogy iszom!!!

Wow, de jól esett! Rengeteget nevettem rajta. Lehet, hogy helyenként bántó, és túl szókimondó, de nem csomagolja rózsaszín ködfelhőbe az anyaságot. Ellen a család, munka és háztartás között egyensúlyoz több-kevesebb sikerrel.

>!
Mariann_Czenema P
Gill Sims: Hát persze, hogy iszom!!!

Alapvetően nem vagyok az az anyatípus, aki vagy piedesztálra emeli az anyaság voltát, vagy áldozatként éli meg, ezért is tetszett meg ennek a könyvnek a fülszövege. Rögtön láttam, hogy hasonlóképpen fogunk vélekedni a világról, és nem is csalódtam Ellenben, ha épp nem röhögtem, akkor sokat bólogattam olvasás közben.

Abszolút jó értelemben vett szórakoztató irodalom, szerencsére nem is próbál meg másnak látszani – engem rendkívül jól elszórakoztatott húsvét vasárnap és hétfőn ez a kötet, könnyen olvasható, pörgős olvasmány :)
(bővebben: https://czenema.blogspot.com/2019/04/gill-sims-hat-pers… )

>!
klaratakacs +SP
Gill Sims: Hát persze, hogy iszom!!!

A kisgyerekes szülői lét napi küzdelmei…. A gyereken és a férjen túl küzdés a házimunkával, az váratlanul előbukkanó alattomos iskolai feladatokkal, leginkább saját magunkkal, mert anyaként jól akarjuk csinálni, de valahogy sosem jön össze. Nézzük a másikat, akit tökéletesnek hiszünk, utáljuk is őket rendesen…. aztán lehet, hogy kívülről meg mi tűnünk szupereknek.
A könyv kicsit kaotikus, de a humora jó, a főszereplőt is megszerettem, bár én aztán spoiler és tudnék többször nemet mondani. Lásd karácsonyi megszállás.
A játékot pedig szívesen letölteném :-)))

>!
serengeti P
Gill Sims: Hát persze, hogy iszom!!!

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 0
Stílus (írói): 4
Ötlet (eredetiség): 3,5
Tartalom (mondanivaló): 0,5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 3
Érzelmek (ábrázolása): 3
Izgalom: 0,5
Humor: 3,5

Vannak olyan könyvek, amik nem igazán hagynak mély nyomot maguk után. Ez is egy ilyen történet… Vagyis valójában sajnálom azt az időt, amit ennek a könyvnek az elolvasására fordítottam. Ezalatt az idő alatt ugyanis olvashattam volna akár valami értékeset is. Elolvastam ugyan ezt a blogbejegyzésekből összeollózott „történetet”, de sajnos az égvilágon semmit sem mozdított meg bennem. Valójában nem tudok mit értékelni rajta – olyan volt számomra, mint egy ízetlen rágógumi. Bekaptam, megrágtam, kiköptem, kész.

>!
Palásthy_András
Gill Sims: Hát persze, hogy iszom!!!

Az eleje magával ragadott, de a közepénél kifáradt, és a végére szerintem rettenetesen összecsapott lett. Sokszor volt olyan érzésem, hogy az egyes történetek valóságalapja nagyon mű útra lett terelve, ami finoman szólva nem tett jót a sztoriknak.
Mint amikor nézel egy szép, antik kőszobrot, aztán észreveszed, hogy a szobor karja nemrég lett helyreállítva, de egészen más anyagból. A szobor egésze ettől még szép, de valami megmagyarázhatatlan ürességet is hagy maga után.

>!
Tóth_Danci
Gill Sims: Hát persze, hogy iszom!!!

Imádtam. Nagyon várom, hogy a polcon várakozó második részt is elolvassam, de nem akarom elsietni, úgy talán tovább tart az élmény.
Fantasztikusan megírt könyv, humoros, érzelmes és tele van csípős megjegyzésekkel, szófordulatokkal. Előfordult, hogy bizony hangosan felnevettem tőle. Nyilván nem egy szépirodalmi olvasmány, de minden betűje aranyat ér és a humorosságot teljesen jól hozza.
Ahhoz pedig, hogy jól szórakozzak rajta nem kell szülőnek lennem. Mindenesetre biztosra veszem, hogy akinek van gyermeke mégjobban oda lesz érte. A mindennapi problémák és az egészen valós alapon nyugvó történet mégiscsak érezteti az ember lányával, hogy bizony nem ő csinálja rosszul. Valamint, hogy a gondolatok nem csak az ő fejében fogalmazódnak meg a szuperebbnél szuperebb minta anyákról.
Egyetlen egy problémám volt vele, hogy mikor kedves főhősünk ivott, bizony én is leültem volna mellé egy pohárkára.
Bátran ajánlom mindenkinek a könyvet! Gyermek vállalás után kötelező, elötte erősen ajánlott!

>!
rena_sarkadi 
Gill Sims: Hát persze, hogy iszom!!!

Nekem tetszett. Kikapcsolt, szórakoztatott, teljesen más perspektívába helyezte a saját életemet.

>!
Szabados_Orsolya
Gill Sims: Hát persze, hogy iszom!!!

A téma nem volt rossz. Néhol tényleg egész jókat nevettem, de többségében inkább túl soknak találtam. Túl sok alkohol, túl rendetlen gyerekek, túl nagy káosz otthon, túl sok panaszkodás, túl sok vásárlás és pazarlás. Nem mondom, anyaként volt, ahol nagyon is ismerős volt a szituáció. Az, hogy mindig takarít az ember a család után, hogy mindig rohanni kell, nagyon is életszerű. Az viszont, hogy a bánatomat mindig borba fojtsam, már kevésbé. Az meg, hogy ilyen sógornője legyen valakinek, és el kelljen viselni az egész pereputtyal együtt, szerintem kizárt. Ugyanakkor az álmok és remények nagyon is ismerősek. (nyugalom, csend, nyaralás, béke a családban) Éppen ezért úgy gondolom, ha az én játékom hozna ennyi pénzt a konyhára, biztos nem lennék képes ilyen nagyvonalúan „átengedni”, még befektetés Sokáig tartott, mire a végére értem.
Valószínűleg nem jókor talált meg ez a könyv.


Népszerű idézetek

>!
Véda MP

Nem akarok én is olyan lenni, mint azok a nők, akik minden héten rendbe rakatják a frizurájukat, és csak „a gyerekeikért élnek”. Ott csoportosulnak az iskolaudvaron, és próbálják túllicitálni egymást azzal, mi mindenben tűnik ki a drágalátos csemetéjük, milyen szuper állást kapott a férjük, és milyen egzotikus nyaraláson vettek részt.
Én egyszerűen jó sok whiskyt akarok inni egy füstös jazzklubban, miközben miniszoknyában feszítek, és egy jóképű pasas duruzsol a fülembe.
Érdekes foglalkozást szeretnék, hogy végre használhassam az agysejtjeimet (biztos vagyok benne, hogy maradt még néhány…).
Újra izgalmat, romantikát és veszélyes helyzeteket szeretnék.
Szeretnék Párizsba szökni, hogy egy manzárdszobában átéljem az igaz szerelmet (mindezt természetesen a szinte kötelező szegénység és éhezés nélkül).
Gyanítom, hogy Simon és a gyerekek nem ájulnának el a tervemtől, nem kizárólag azon akadnának fenn, hogy igazából utálom a jazzt.

21. oldal

>!
Véda MP

Hát senki nem fogja fel, milyen sok időt töltök aggodalmaskodással, hogy mindent megfelelően csináljak, nehogy mások rossz véleménnyel legyenek rólam? Ha mindenki azt hiszi, hogy én magasról teszek mindenre, talán ők még nálam is sokkal több időt töltenek aggódással? Talán mindenki szorong, hogy túlélje a napokat, és teljesen hamis képet mutat magáról a világnak? És lehetséges, hogy senki sem olyan tökéletes, mint ahogy én gondolom, még a Tökéletes Lucy Atkinson Tökéletes Anyukája sem? Ennyi bor után már képtelen voltam ilyen komoly kérdéseken gondolkodni. Karácsony van.

>!
Véda MP

Az összes anyuka ténylegesen megvallotta, hogy soha nem érezte magát elég jónak, és hogy rengeteget aggódik, hogy talán rosszat tesz a gyerekének azzal, hogy dolgozik, vagy épp azzal, hogy otthon van vele. Mind-mind arra jutottak, hogy akármennyire is szeretik a gyerekeiket, szülőnek lenni bizony néha agyzsibbasztóan unalmas és rettentően kemény feladat.
Ki gondolta volna, hogy mindegyikünk így érez? Hogy néha még a Tökéletes Lucy Atkinson Tökéletes Anyukája is legszívesebben ráordítana a tökéletes kislányára, hogy húzzon már el, és fogja már be? Hogy Fiona Montague időről időre bezárkózik a fürdőszobába sírni, mert képtelen végignézni még egy részt a Peppa malacból? Vagy, hogy a szuper sikeres filmes Alicia a múltkori fontos tárgyalásán azon kapta magát, hogy hangosan énekli az egyik gyerekműsor főcímdalát?

>!
Véda MP

Annyira remélem, hogy Louisa ez alkalommal otthon hagyja a méhlepényét.

84. oldal

>!
Véda MP

Nem sokkal később kiderült, hogy a szupermarketben IGENIS LEHET valódi tűzijáték-rakétákat kapni! És az is kiderült, hogy a figyelmeztetést nem csupán elővigyázatosságból írták rá.
A tűzijáték fényében fürdő boldog, izgatott arcokról egyszer csak leolvadt a mosoly, és a vendégek pusmogni kezdtek. Tényleg biztonságos ez? Hű, ez aztán közel volt a házunkhoz! Nem kellene kihívni a tűzoltókat? Te jó ég, ez az őrült felgyújtja az egész utcát! A kisgyerekek sírva fakadtak, a felnőttek pedig elkezdtek élőláncot szervezni, hogy a vizes vödrökkel elolthassák az általunk okozott tűzvészt.
Azt terveztük, hogy a tűzijáték után boldogan összegyűlünk a tábortűz körül, forralt bort szürcsölünk, és teljes egyetértésben megbeszéljük, mennyire jó ez az este. Ehelyett az összes vendég sietve elbúcsúzott, és hazament, hogy megnézze, felgyújtottuk-e a házát.

66. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tűzijáték
>!
serengeti P

Március 27., vasárnap – húsvétvasárnap
– Szervezzünk egy vidám húsvéti tojásvadászatot! – álltam elő az ötletemmel. – Jó móka lenne, nem igaz? Hannah, Sam, gyertek át a gyerekekkel!

>!
serengeti P

A garázsban dermesztően hideg volt, de a büszkeségem nem engedte, hogy visszasomfordáljak, inkább ittam még egy kis Baileyst, hogy ne fázzam annyira.

>!
serengeti P

Reggelire croissant-t eszünk, narancslét és kávét iszunk, majd átböngésszük az újságokat.

>!
Véda MP

A kirándulás persze borzalmas volt. Fogalmam sem volt, hogy egy busznyi gyerek ekkora bűzzel jár. Mégis mivel etetik őket a szüleik? Ez a harminc gyerek, aki összezsúfolódott a buszon, végigpúzta az utat a felszállás pillanatától kezdve egészen addig, amíg meg nem érkeztünk a nagyon nagy múzeumhoz.


A sorozat következő kötete

Egy elcsigázott anya naplója sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Helen Fielding: Bridget Jones babát vár
Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől
Jeff Kinney: A nagy kiruccanás
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt
Sue Townsend: Adrian Mole – Cappuccino évek
Ciaran Murtagh: A Nagy ugrás
Sue Townsend: Adrian Mole & Co.
Marian Keyes: Rachel vakációja