Az ​együttérzés irodalmai és vonzatai 1 csillagozás

Gilbert Edit: Az együttérzés irodalmai és vonzatai

„Benne ​a zajló irodalomban, írtam először, azonban nem csak irodalomról lesz szó. Színikritikát, táncesszét is talál itt majd az olvasó, nyomokban reflektálva a megírás óta eltelt időre. Kritikák, tanulmányok, esszék, publicisztikák követik egymást, újra és újra nekilendülve valami hasonlónak, néha pedig látszólag egészen másnak. Átlépünk más és más kulturális-közéleti szcénára, de az irodalom oda is átsugárzik. Beszélgető irodalomtörténeti sorozatot mutatok be, komparatisztikai írásokat, biblioterápiás hitvallást ugyancsak beemeltem a kötetbe: többféle hangon szóló és oldalról közelítő szövegeket, vagyis variációkat a beleérzés és együttérzés, a kölcsönösség és a párbeszéd, a részvétel és részvét, a kultúrában való együttlét érzéki eseményének, élményének visszaadására. Hol irodalmon innen, hol azon túl” – írja Gilbert Edit könyvének bevezetőjében.
A szerző „irodalmon túl” – ami nem azt jelenti, hogy irodalom nélkül! – is keresi a dialógus tereit. Fórumokat hoz létre… (tovább)

>!
Pont, Budapest, 2014
216 oldal · ISBN: 9789639957732

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

hetcsillagkozt>!

A terapeuta különleges szerepet játszik, sokoldalúan koordinál. Irodalmi és pszichológiai kompetenciájával jelen van és háttérbe vonul váltakozva, sőt egyidejűleg: amikor nem szól, akkor sem kevésbé jelenlévő. Tudnia és éreznie kell, mikor mennyire lehet tevőlegesen aktív. Kibontja, és kibontatja a csoporttal a műben rejlő egzisztenciális tartalmat, a műről beszélteti a résztvevőket úgy, hogy érintettségük érvényesüljön, ám a mű általi fedésben és védettségben.

24. oldal

hetcsillagkozt>!

Az irodalomtudomány pragmatikus ága elfogadja a szubjektív színezetű megközelítéseket, bátorítja annak felismerését, hogy ki milyen egyéni körülmények között találkozott a művel, ki ajánlotta neki, hogyan bukkant rá, miként hatott rá, milyen nehézségekbe ütközött a befogadása során, milyen körülmények között olvasta azt. Ezeken az ártatlanabb közléseken lép túl a befogadó a biblioterápia részeseként, amikor paralel eseteket tár fel életéből. Nem ajánlatos egyenesen rákérdeznünk, hogy kiben-miben is ismeri fel magát, nem célszerű ráolvastatnunk a művet egyenesen az ő életére s nem kell biztatni, bátorítani az azonosulást. Ha elkezd mélyen megnyílni, akkor is a mű sugallatához érdemes visszavezetni, ráhangolni annak szólamaira, összhangzatára. A műben körvonalazódó megoldások kompozíciója, a narrátori nézőpont, a szereplők rendszere, a viszonyháló kitapintása mind-mind segíti a mintához történő megmenekítő visszatérést a saját fájdalomból, traumából, annak feldolgozását segítve. A biblioterápia résztvevője számára a provokatív szembesítés, a ráolvasás súlyossága helyett ajánlható az ő számára megnyíló, szembeötlő, őt fogva tartó, neki fontos, beszédes hely, rész, szereplő kiemelése, s az arról való közvetített beszéd szorgalmazása, aminek érzelmi hangsúlyaiban úgyis kirajzolódik az érintettség mibenléte.

29. oldal

hetcsillagkozt>!

Nem a mindentudó narrátor által szentesített műveket visszük be, hanem a problematizáló, latolgató, többféle megoldást felvonultató alkotásokat, amelyekkel az olvasónak is van bőven dolga, amelyek megfejtési folyamatába alapvetően bevonódik, ahol számítanak az ő aktivitására. Ha megdolgozik, akár megszenved vele, az ilyen művel, akkor lesz rá hatással, akkor sugárzik ki az életére az irodalom. A küzdés a szöveggel analóg a küzdéssel a saját életben.

31. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Zelk Zoltán: A három nyúl
Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé
Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék
Sven Nordqvist: Pettson karácsonya
Susan Kay: A fantom
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
George R. R. Martin: Kardok vihara
Mácsai Pál – Bereményi Géza (szerk.) – Örkény István: Azt meséld el, Pista!
John Williams: Stoner