Álmodozók 90 csillagozás

Gilbert Adair: Álmodozók

Világszerte ​nagy sikert arató könyv, melyből Bernardo Bertolucci készített hasonló kritikai elismeréssel fogadott filmalkotást. Gilbert Adair regénye 1968 tavaszán játszódik, Párizsban. A város ébredezik téli álmából, s a levegőben ott a társadalmi és politikai megújulás titokzatos szelleme… Théo azonban ikertestvérével, Isabelle-lel és amerikai barátjukkal, Matthew-val együtt, csak egy másik fajta, függőséget okozó álomra tud gondolni: a Cinémathcque Française-be járnak filmet nézni. Mozimán társaikkal együtt estéről estére elfoglalják helyüket a legelső sorban, és telhetetlenül bámulják a hatalmas, fehér vásznon villódzó képeket. Amikor a francia kormány a Cinémathcque bezárásával megfosztja őket állandó programjuktól, Théo, Isabelle és Matthew lassanként tulajdon, hermetikusan zárt világába vonul vissza, a rögeszmés játszmák, megpróbáltatások, megalázások és szexuális játékok levegőtlen univerzumába, amelyben ugyanolyan nem-törődömséggel szabadulnak meg ruháiktól, mint… (tovább)

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2004
222 oldal · ISBN: 9639602396 · Fordította: Feig András

Kedvencelte 22

Most olvassa 3

Várólistára tette 73

Kívánságlistára tette 60

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
kormix
Gilbert Adair: Álmodozók

Ez a könyv volt a soron következő a 2016-os beszerzéseim közül, a magas százalék és a pozitív értékelések miatt már igazán vártam. Számomra azonban nem volt igazán meggyőző, nem élveztem elejétől a végéig.
Az első 94 oldal kifejezetten nyögvenyelősen ment, nem igazán kötött le a történet és a szereplők sem érdekeltek annyira, hogy szívesen vegyem kézbe a könyvet.
Az említett oldalon szereplő „És így kezdődött el a játék.” mondat hozta meg a fordulópontot, onnantól kezdve fel sem pillantottam a könyvből, vártam az újabb és újabb jeleneteket, élveztem a játékot.
Sajnos azonban ennek a résznek is vége szakadt és eljutottunk a könyv befejező szakaszához, a lázadáshoz, ami abszolút érdektelen volt és már csak azért olvastam, hogy minél előbb vége legyen.
Szóval, bár a könyv eleje és vége nem tetszett, és emiatt soknak tűnhet a négy csillag, de a középső rész ötletességge, izgalma és szabadossága, valamint a szerző stílusa és a történet egésze igazából bőven adtak annyit, ami megéri ezt a négy csillagot.

>!
krlany I+SMP
Gilbert Adair: Álmodozók

A lázadás minden formája megjelenik a könyvben. Erkölcsi határokat feszeget, szexuális tabukat döntöget ifjonti hévvel. Művészet, irodalom, filozófia, öntudatra ébredés, és egy romantikus, ámde tragikus végkifejlet. Tetszetős darab. Szerintem a filmmel együtt az igazi.
http://rakenroll.freeblog.hu/archives/2009/05/10/Almodozok/

>!
fezer
Gilbert Adair: Álmodozók

Ez egy nagyon jó regény, de itt most egy nagyon szubjektív értékelésnek nem is nevezhető hangulatleírás következik, amiről szegény Gilbert Adair nem igazán tehet…
Az olvasás közben magammal kapcsolatban ugyanis rossz dolgokra döbbentem rá. Nem olyan rég voltam még 18 éves, és ha erősen koncentrálok sok mindenre emlékszem magamról és az érzéseimmel kapcsolatban, és tudom, h a 18 éves énem imádta volna ezt a regényt, áradozna arról, hogy milyen érzékletesen festi le ’68 Párizsát, mennyire megtalálta a helyes arányt a könyvben a szexualitás-lázadás-történelem között, és mindeközben végig szépirodalom maradt a szöveg, talán már kedvencelné is és kedvenc Kunderái mellé állítaná. És akkor most jön a DE, hogy eltelt 7év és annak ellenére, hogy a könyvvel kapcsoltban leírtak még mindig fennállnak, mégse tudott beszippantani a regény, nem varázsolt el, talán az a legkifejezőbb szó rá, h kissé „cinikusan” szemléltem kívülállóként a történéseket…
A lényeg, h nem tetszik a felfedezésem, és még agyalok rajta jó sokáig…
Nem is ez a lényeg, hisz a lényeg az, hogy ez egy jó regény :)

12 hozzászólás
>!
marcipáncica P
Gilbert Adair: Álmodozók

Nem láttam (még, de ezer éve varolistás az is) a filmet, de régóta terveztem elolvasni a könyvet, és milyen jól tettem! Megint késői lefekvés lett az eredménye.
Ehhez a könyvhöz hangulat kell, vagy inkább nyitottnak kell lenni arra a hangulatra, amit Adair megfest. A regény inkább sodródik a fiatalokkal, mintsem cselekményleírások sorozata, pontosan ezért pedig a befejező szakasza ugyan úgy mellbe vágja az olvasót is, mint a szereplőket.

>!
zsálya
Gilbert Adair: Álmodozók

Különleges hangulatú könyv, amiben olyan hasonlatok vannak, hogy kezdetben szüntelenül ráncoltam orrom, szemöldököm, homlokom, és minden egyéb izmomat, ami a számtól felfelé kicsit is ráncolható az arcomon. Túlírt íze volt és mégis! Annyira szép képek voltak, néha meg annyira abszurdak, hogy már csak azért kellett szeretni őket.
Tele volt minden Párizzsal, a nagyvárosban elveszett kamaszokkal, akiknek olyan nagy szabadság jutott, hogy azzal már maguk sem tudtak mit kezdeni, és a XX. század soha nem alvó árnyaival. Baljós, mégis vidám. Öröm az ürömben. Vagy fordítva.
Hiába tudtam, hogy a fülszöveg nem hazudik, hogy sejtelmem a végéről beigazolódik, nem tudtam rá felkészülni, és még mindig hatás alatt vagyok, ezért nem is tudok rendesen fogalmazni. Kicsit én is szerelembe estem a naiv Matthew-val, a szeszélyes Isabelle-el és a ragaszkodó Théoval.

Charles Trenet könyvben is felcsendülő dalának hangulata igazán elmond mindent, amit olvasás közben érezhet az ember ebben a könyvben. Que reste-t-il de nos amours?
https://www.youtube.com/watch…

>!
Mandula8
Gilbert Adair: Álmodozók

Áporodott levegőjű… És nekem ezért tetszik. Valami egészen különleges, fülledt, „szajnaszagú” varázslat övezi ezt az írást. Imádtam a filmes utalásokat, és az egésznek a filmszerűségét. Érdekesek a karakterek, egyszerű, de jó a történet, és mindez gyönyörű nyelvezettel. A végén már kicsit csömöröm is volt, de lehet csak azért, mert egy szuszra olvastam az egészet.

2 hozzászólás
>!
shxne
Gilbert Adair: Álmodozók

A filmet előbb láttam és nagyon tetszett de kellett a könyv is hogy a két alkotás elegyéből előállítsam a saját interpretációm és még intenzívebben szeressem ezt a regényt. Egyszerre szabad és provokatív. Kedvenc lett.

>!
kellyolvas P
Gilbert Adair: Álmodozók

Az író stílusa igazán különleges, merész, de végig szépirodalmi stílusú, remek hasonlatokkal, leírásokkal. Tökéletesen visszaadta a franciákra oly jellemző lazaságot és szabadságvágy érzetét. Mindezek mellett olyan témákhoz nyúlt, ami erős érzelmeket vált ki az emberekből. Megpróbálta ábrázolni azt a helyzetet, amikor a megszállott emberektől elveszik a játékukat, és kénytelenek valami mást kitalálni, amivel elszórakozhatnak. A szexualitást szabadon, a tabu témákat sem kerülve, merészen kezeli.
Érezhetően három részre tagolódik a történet, az első részben megismerjük a szereplőket és a mozihoz való vonzódásukat. A második rész a lakásban töltött heteket írja le, nyílt, grafikus eszközökkel. Végül a harmadik részben bekapcsolódnak a szereplők Párizs zavargásaiba, rohannak az utcákon és próbálják megérteni, miről is van szó. Bővebben a blogbejegyzésben:
http://www.kellylupiolvas.com/2015/07/gilbert-adair-alm…

>!
ibupony
Gilbert Adair: Álmodozók

Nagyon érdekes könyv volt ez; az eleje nem nagyon fogott meg, a végére csak a vállam vonogattam, viszont az a 40-50 oldal a közepén egészen elbűvölt, de olyan szinten, hogy miután letettem a kötetet, még napokkal később is gondolkodnom kellett rajta.
A karakterek dinamikája igazán érdekes, sosem tudtam eldönteni, hogy ki kitől függ, hogyan alakulnak az alá-fölé rendeltségi viszonyok, mert mindig volt valami „extra”, ami tovább kuszálta a szálakat, és pont ettől volt annyira érdekes, annyira izgalmas az egész.
Megnéztem hozzá a filmet is, és őszintén meg voltam vele elégedve – nem vett el a könyvtől, inkább adott hozzá, tovább mélyítette a karakterek közti kapcsolatokat, teljesen beleszerettem a hangulatába.
Eredetileg 3 csillagnál nem akartam többet adni, de így napokkal később, a filmmel is a hátam mögött már egészen máshogy gondolok vissza rá.

>!
JustABookishSoul P
Gilbert Adair: Álmodozók

Nagy lelkesedéssel kezdtem el olvasni ezt a könyvet, mivel láttam a film változatát ami nagyon tetszett! Nem is tudom mit mondjak…nagy csalódás volt számomra! Az elejét betudtam annak, hogy igen, valahogy el kell kezdeni egy könyvet is, de aztán semmi. A közepe talán egy picit érdekesebb volt, ahogy kibontakoztak Isabelle, Théo és Matthew kapcsolatai, viszont a végére megint visszaestem a nem tetszett részbe. Lehet, hogy velem van a baj, és lehet, hogy majd pár év múlva újra el kell, hogy olvassam ahhoz, hogy megértsem a könyv szépségét….bár ki tudja.


Népszerű idézetek

>!
krlany I+SMP

A telefon olyan, akár egy kulcslyuk. Az ember füle a másik hangját kémleli.

34. oldal

>!
zakkant

Most már húsz perccel múlt három. Van egy kínai közmondás: ha valakit megvárakoztatsz, időt adsz neki arra, hogy számba vegye a hibáidat.

37. oldal

>!
ludovika

…az igaz barátság olyan szerződés, amely nem tartalmazhat apró betűs záradékot.

13. oldal

>!
ludovika

– Mások szülei mindig jobb fejek, mint a saját szüleink – jegyezte meg, és az asztalra pottyant cigarettahamut a tenyerébe söpörte. – Valamiért azonban – tette hozzá elgondolkodva – a saját nagyszüleinket mindig aranyosabbnak látjuk mások nagyszüleinél.

73. oldal

>!
zakkant

A boldogtalanság oka talán abban rejlik, hogy nem tudunk pontosan arra a boldogságra szert tenni, amelyre vágyunk.

143. oldal

>!
ludovika

Ha az amour nem rímelne a toujours-ral, talán sosem jutott volna eszünkbe, hogy a szerelmet egynek tekintsük az örökkévalósággal.

130. oldal

>!
zsálya

– Mások szülei mindig jobb fejek, mint a saját szüleink. (…) Valamiért azonban (…) saját nagyszüleinket mindig aranyosabbnak látjuk mások nagyszüleinél.

73. oldal

>!
ludovika

Mert azt beismerni, hogy az ember megölt valakit, sokkal könnyebb, mint azt, hogy maszturbált.

16. oldal

>!
krlany I+SMP

Éveink előrehaladtával egyre kevesebb okunk lesz reménykedni vagy boldognak lenni, a kevéske megmaradt okok közül viszont még kevesebb lesz az olyan, amely utólag csalókának bizonyul.

204. oldal

>!
zakkant

Az alvás olyan lelkiállapot, amely – akár a legtöbb lelkiállapot – nagyban függ a szeánsz kellékeitől: a lefátyolozott lámpáktól, a behúzott függönyöktől, a türelemtől és a csendtől. Függ persze az alvó hiszékenységétől is: hajlandó-e elhinni, hogy néhány percen belül, ha indulása előtt még rendet rak a házában, öngerjesztett révület lesz rajta úrrá. Csupáncsak ekkor hajlandó kiokádni magából az álmok opálos és rettenetes plazmáját.

30. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Murakami Haruki: Norvég erdő
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Isamu Fukui: Truancy
Pálfy József – Buzási János – Vámos Imre: Lázadó diákok Párizsban, Rómában, Nyugat-Berlinben
Jean-Michel Guenassia: Javíthatatlan Optimisták Klubja
Christiane Rochefort: Házasság párizsi módra
Renée Fallet: Egy félnótás Párizsban
Pierre Boulle: A dzsungel harcosai
Kathryn Stockett: A Segítség