Álmodozók 80% 101 csillagozás

Ez a könyv volt a soron következő a 2016-os beszerzéseim közül, a magas százalék és a pozitív értékelések miatt már igazán vártam. Számomra azonban nem volt igazán meggyőző, nem élveztem elejétől a végéig.
Az első 94 oldal kifejezetten nyögvenyelősen ment, nem igazán kötött le a történet és a szereplők sem érdekeltek annyira, hogy szívesen vegyem kézbe a könyvet.
Az említett oldalon szereplő „És így kezdődött el a játék.” mondat hozta meg a fordulópontot, onnantól kezdve fel sem pillantottam a könyvből, vártam az újabb és újabb jeleneteket, élveztem a játékot.
Sajnos azonban ennek a résznek is vége szakadt és eljutottunk a könyv befejező szakaszához, a lázadáshoz, ami abszolút érdektelen volt és már csak azért olvastam, hogy minél előbb vége legyen.
Szóval, bár a könyv eleje és vége nem tetszett, és emiatt soknak tűnhet a négy csillag, de a középső rész ötletességge, izgalma és szabadossága, valamint a szerző stílusa és a történet egésze igazából bőven adtak annyit, ami megéri ezt a négy csillagot.

Áporodott levegőjű… És nekem ezért tetszik. Valami egészen különleges, fülledt, „szajnaszagú” varázslat övezi ezt az írást. Imádtam a filmes utalásokat, és az egésznek a filmszerűségét. Érdekesek a karakterek, egyszerű, de jó a történet, és mindez gyönyörű nyelvezettel. A végén már kicsit csömöröm is volt, de lehet csak azért, mert egy szuszra olvastam az egészet.

A lázadás minden formája megjelenik a könyvben. Erkölcsi határokat feszeget, szexuális tabukat döntöget ifjonti hévvel. Művészet, irodalom, filozófia, öntudatra ébredés, és egy romantikus, ámde tragikus végkifejlet. Tetszetős darab. Szerintem a filmmel együtt az igazi.
http://rakenroll.freeblog.hu/archives/2009/05/10/Almodozok/

Ez egy nagyon jó regény, de itt most egy nagyon szubjektív értékelésnek nem is nevezhető hangulatleírás következik, amiről szegény Gilbert Adair nem igazán tehet…
Az olvasás közben magammal kapcsolatban ugyanis rossz dolgokra döbbentem rá. Nem olyan rég voltam még 18 éves, és ha erősen koncentrálok sok mindenre emlékszem magamról és az érzéseimmel kapcsolatban, és tudom, h a 18 éves énem imádta volna ezt a regényt, áradozna arról, hogy milyen érzékletesen festi le ’68 Párizsát, mennyire megtalálta a helyes arányt a könyvben a szexualitás-lázadás-történelem között, és mindeközben végig szépirodalom maradt a szöveg, talán már kedvencelné is és kedvenc Kunderái mellé állítaná. És akkor most jön a DE, hogy eltelt 7év és annak ellenére, hogy a könyvvel kapcsoltban leírtak még mindig fennállnak, mégse tudott beszippantani a regény, nem varázsolt el, talán az a legkifejezőbb szó rá, h kissé „cinikusan” szemléltem kívülállóként a történéseket…
A lényeg, h nem tetszik a felfedezésem, és még agyalok rajta jó sokáig…
Nem is ez a lényeg, hisz a lényeg az, hogy ez egy jó regény :)

Nem láttam (még, de ezer éve varolistás az is) a filmet, de régóta terveztem elolvasni a könyvet, és milyen jól tettem! Megint késői lefekvés lett az eredménye.
Ehhez a könyvhöz hangulat kell, vagy inkább nyitottnak kell lenni arra a hangulatra, amit Adair megfest. A regény inkább sodródik a fiatalokkal, mintsem cselekményleírások sorozata, pontosan ezért pedig a befejező szakasza ugyan úgy mellbe vágja az olvasót is, mint a szereplőket.

Eléggé zavarba hozott ez a regény, és valószínűleg még kevesebbre csillagoznám, ha nem lebegne a film a szemem előtt (amit imádok). A könyv viszont számomra valamivel sekélyesebb volt, túl kevéssé láttatta a szereplőink valódi érzelmeit, akár egymás iránt, akár a lázadás iránt, nem voltak viták, dilemmák, csak valami fülledt de kellően meg nem magyarázott szabadosság (amiből az undorító részeket tényleg nyugodtan mellőzhettük volna). A filmet én sokkal finomabbnak, mélyebbnek éreztem és a színészek által megformált karakterek ezerszer élőbbek mint az a hármas, akiket a regény lapjain kapunk és a filmbéli lezárásnak is több értelmét látom. Szóval talán valami olyasmi lenne a tökéletes koktél nekem, hogyha a film érzékletességével, mélységével és szépségével kapnánk meg a regénybeli kapcsolati dinamikát (mert itt egy gyakorlatilag meleg Matthew-t látunk, a filmben viszont a két fiú közti dolgokat eléggé letompítják.)
Mindent összevetve nem biztos, hogy szeretnék emlékezni az olvasottakra.

Nagy élvezettel és odafigyeléssel lapoztam a könyvet és az elejétől a végéig nagyon tetszett. Teljesen szabadon fogalmazza meg a cselekményt és mutassa be a szereplőket, akiket olyan alaposan megismerünk, mintha személyesen ismernénk őket. Érezhető a barátok közötti szoros, elszakíthatatlan kapcsolat spoiler.

A filmet előbb láttam és nagyon tetszett de kellett a könyv is hogy a két alkotás elegyéből előállítsam a saját interpretációm és még intenzívebben szeressem ezt a regényt. Egyszerre szabad és provokatív. Kedvenc lett.

Az író stílusa igazán különleges, merész, de végig szépirodalmi stílusú, remek hasonlatokkal, leírásokkal. Tökéletesen visszaadta a franciákra oly jellemző lazaságot és szabadságvágy érzetét. Mindezek mellett olyan témákhoz nyúlt, ami erős érzelmeket vált ki az emberekből. Megpróbálta ábrázolni azt a helyzetet, amikor a megszállott emberektől elveszik a játékukat, és kénytelenek valami mást kitalálni, amivel elszórakozhatnak. A szexualitást szabadon, a tabu témákat sem kerülve, merészen kezeli.
Érezhetően három részre tagolódik a történet, az első részben megismerjük a szereplőket és a mozihoz való vonzódásukat. A második rész a lakásban töltött heteket írja le, nyílt, grafikus eszközökkel. Végül a harmadik részben bekapcsolódnak a szereplők Párizs zavargásaiba, rohannak az utcákon és próbálják megérteni, miről is van szó. Bővebben a blogbejegyzésben:
http://www.kellylupiolvas.com/2015/07/gilbert-adair-alm…

Hát, ez most nem tetszett. Nem tudom mi akart a mondanivaló lenni, de nem jött át.
A történet lassan és egészen unalmasan indult, nagyon sok oldalnak el kellett telnie, hogy végre elinduljon az érdemi rész (kb. a könyv felénél kapcsolt rá az író). A fülszöveget olvasva annyira nem lepett meg a középső rész, de azért voltak meredek és elég undorító dolgok isspoiler. Kicsit öncélúnak és céltalannak éreztem az egészet.
A vége… Ha olvastam még ilyen unalmas és érdektelen dolgot, mint ez a sztrájk és zavargás Párizs utcáin… Még a rendkívül drámainak szánt végkifejlet sem tudott meghatni.
Viszont nagyon szépen meg volt írva, az kétségtelen. Főleg a kötet elején voltak olyan leírások Párizsról, amelyek nagyon hangulatosok voltak, ez a fordító érdeme is. Arra viszont ügyelhetett volna, hogy legalább lábjegyzetben lefordítsa a francia idézeteket, mert annyi volt benne, hogy ennyinek a jelentését már nem esett jól kikeresni.
Ez nekem csak három csillag, egyáltalán nem hozta meg a kedvemet a film megnézéséhez sem.