Ítélet ​Jeruzsálemben 89% 14 csillagozás

Tanulságos könyv, mely az Eichmann-per államügyészének tollából származik, a per befejezte után 3-4 évvel. Hausner a kötet első, mintegy hatvan százalékában felvázolja Eichmann portréját és működését a világháború végéig, a hátralevő negyvenben (a kötet harmadik részében) pedig elbeszéli Eichmann bujkálását, elfogatását, és magát a pert.

Az előzmények lényegében a zsidóüldözés minden lényeges fázisát áttekintik, a német faji törvényektől és a Kristályéjszakától kezdve egészen a 45 tavaszán indított halálmenetekig. Végig a főszereplő tevékenysége áll a fókuszban: a gettók megszervezése, a vasúti transzportok, a koncentrációs és megsemmisítő táborok, a keleti front mögötti területeken tevékenykedő Einsatzgruppék mind-mind terítékre kerülnek, s ezek kapcsán Eichmann központi szervező-irányító pozíciója is. Lényegében a vádirat alapjait ismerteti itt a szerző; hogy aztán a per folyamán már csupán hivatkozzon rájuk. Megrendítők az egyes tanúvallomásokból vett idézetek, de ezek a fejezetek a Holocaust pontos mechanizmusát is híven ábrázolják.

Különösen érdekes a 9. (Eichmann, a nagy deportáló: II. Magyarország), 11. (A csizmatalp alatt) és a 12. (A nagyhatalmak és a kisemberek) fejezet. A 9. számunkra azért izgalmas, mert – sajnos – Eichmann egyik 'legsikeresebb' akcióját, a magyar vidéki zsidó lakosság gyors ütemű deportálását beszéli el (amihez persze szükség volt a magyar közigazgatás és csendőrség lelkes, farkcsóváló közreműködésére). A 11. a gettóba illetve lágerekbe zárt zsidók menekülési kísérleteit, küzdelmeit, helyenkénti ellenállását (lásd: varsói gettófelkelés) mutatja be, míg a 12. fejezet a szövetséges nagyhatalmak közönyét, amelyek ugyan megtorlással fenyegették a nácikat, de a menekülni vágyó zsidókat nem fogadták be…

A per leírásakor hangsúlyozza a szerző (a perben a vád képviselője) egyfelől az izraeli bíróság jogát, hogy Eichmann ügyét tárgyalja, és felette ítéletet mondjon (Izraelnek ezt a jogát a védő több ízben kétségbe vonta), másfelől a korrekt eljárás meglétét (melyet a per végén a Nyugat-Németországból érkezett védő maga is elismert). A per folyamán nyomon követhetjük Eichmann próbálkozását, hogy magát szimpla parancsvégrehajtónak, apró fogaskeréknek állítsa be, aki pusztán kényszer hatására cselekedett: a sarokba szorított patkány szokásos érvelése. Tárgyilagos, de inkább a jogászi hajlamú olvasók számára érdekes rész ez a harmadik; tartalmilag az első kettőhöz nem ad sok plusz információt, de jól mutatja be a tárgyalóterem feszült légkörét, vád és védelem küzdelmét.

Akiket konkrétan Eichmann személye érdekel, azoknak a legalkalmasabb forrásmunka; a Holocaust történetéről akad jobb összefoglaló, de a legfontosabb tudnivalók ebből a kötetből is megismerhetők. Olvasni – már csupán mementóul is – érdemes.

Nem egy egyszerű olvasmány, de csak a témáját tekintve, mert amúgy nagyon olvasmányosra sikeredett.
Mindannyian tudjuk, tisztában vagyok azzal, miről szól, és hogy annak mekkora súlya van.
De nem fogok beletekeredni most a holokauszt nagy témájába, legyen elég annyi, hogy sose tudnám abbahagyni, ha egyszer elkezdek beszélni róla. Sajnos, lenne mit.
Viszont, ami a lényeg, hogy teljesen véletlenül, amikor elkezdtem olvasni, kaptam egy meghívót AZ EICHMANN SHOW című brit filmdráma díszbemutatójára.
Nagyon várom, majd mesélek!!!

Töri szakos voltam az egyetemen, amikor olvastam, de nemcsak ezért nyűgözött le. Hausner könyve tele van tényekkel, adatokkal, ami miatt akár nehéz olvasmány is lehetett volna, de nem lett az, mert nagyon jó stílusban van megírva. Letehetetlenül izgalmas volt maga a per, maguk a tények pedig megdöbbentőek. Még én is így éreztem, aki pedig képben voltam a holokauszt történelmével. A korszak iránt érdeklődőknek kötelező olvasmány.