Zongora ​Bill és a madárijesztők 8 csillagozás

Gianni Rodari: Zongora Bill és a madárijesztők

Hallottatok már Zongora Billről? A Csigák Síkságon, ahol a Csokisüti patakocskái összevissza folydogálnak, kószál egy magányos cowboy. Fehér lován üget, mögötte zongorája a fekete lovat üli meg, ő Zongora Bill, aki egyedül oldja meg az eltűnt madárijesztők rejtélyét és puszta zongorájával szembeszáll a seriffel.
Bach A Fúga Művészetének akkordjai felhangzanak mielőtt a seriff egyet is lőhetne. Vajon Zerbiniékről hallottatok-e? Ez a díszes család hétvégi piknikről tér haza, kocsijuk után óriási szeméthalom kanyarog, üres üvegek, dobozok, papírtányérok követik őket hazáig. Beköltöznek Zerbiniék lakásába, nőnek, növekednek, s csakhamar akkorák lesznek, hogy a lakás lakik bennük.
A nálunk is népszerű olasz író elbeszéléseiben a XX. század városlakóit gúnyolja ki kíméletlenül, célba veszi hibáikat, az autómániát, a természet megcsúfolását, az ízléstelenséget. Kós Péter merész, groteszk rajzai megkapóan illusztrálják Rodari mulattató vízióit.

Tagok ajánlása: 8 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 1981
82 oldal · ISBN: 9631122034 · Fordította: Karsai Lucia · Illusztrálta: Kós Péter

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Giuseppe Verdi


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Gianni Rodari: Zongora Bill és a madárijesztők

Nagyon élveztem. Fura, őrült, szürreális, vicces, kedves, megdöbbentő, akasztófahumorú, bájos… rengeteg jelzővel tudom illetni, de a lényeg, hogy csuda egy mesék!

atomarcú P>!
Gianni Rodari: Zongora Bill és a madárijesztők

Igazán rendhagyó mesék, nem feltétlenül gyerekeknek. A külső és a kiadó megtévesztheti az olvasót, de már az első néhány oldal után rá kell döbbennie, hogy ez nem a szokványos felolvasnivaló. Talán Buzzatira hasonlít leginkább Rodari szürrealisztikus, meghökkentő hangvétele és eszköztára, sajátos humora és nyelvi sziporkázása. És meglepő módon rengeteg sci-fi kellék is előkerül az űrhajóktól az időutazáson és a gépemberen át a telepátiáig. A hepiend pedig sosem borítékolható előre. A legkevésbé sem. off
Az illusztrációk önálló életet élnek, sok esetben csak a leghalványabb viszonyban állnak a történetekkel, rendszerint nem azt és nem úgy ábrázolják. De mindenképp érdekesek.
A könyv nem egy Jácint úrfi… vagy egy Torta az égen, azonban ettől függetlenül olvasásra abszolút érdemes.


Népszerű idézetek

Chöpp >!

A kertészének neve Fortunino.
– Miféle nevet adott magának az apja? – jegyezte meg Mambretti igazgató, amikor ezt megtudja.
– Verdi mester tiszteletére, igazgató úr.
– De hát Verdi neve nem Giuseppe volt?
– Giuseppe, igen, de a második neve Fortunino. A harmadik pedig Francesco.

68. oldal Az igazgató kertje

Kapcsolódó szócikkek: Giuseppe Verdi · névadás
Chöpp >!

Az ördög nagyon fél a gyerekektől.

49. oldal Marco és Mikro, az ördög és De Magistris néni

Chöpp >!

Ez egy olyan változás, amelyet nem ismerünk, és épp ezért Iksz-változásnak nevezzük; az üres edények nyilvánvaló tendenciát mutatnak arra, hogy egyre üresebbé váljanak. Hogy üresebbé válhassanak, nagyobbaknak kell lenniük, világos?

17. oldal Konzervvilág

Chöpp >!

Január: A halak

– Vigyázz – mondja a nagy hal a kis halnak –, az ott egy horog. Nehogy bekapd!
– Miért? – kérdezi a kis hal.
– Két okból – válaszolja a nagy hal. – Az első, hogy ha bekapod, kihalásznak, behintenek liszttel, és megsütnek tepsiben. Aztán megesznek, két salátalevélből készült körítéssel.
– Jaj! Vagyis köszönöm szépen. Megmentetted az életemet. És mi a másik ok?
– A másik ok – mondja a nagy hal –, az, hogy én akarlak megenni.

76. oldal Minden hónapra egy mese

Chöpp >!

Május: Párbeszéd

– Mit várnak tőlem az emberek?
– Azt, hogy te tőlük ne várj semmit.

79. oldal Minden hónapra egy mese

Chöpp >!

A nagy bajnokok szerények. A legnagyobb bajnokok pedig mind között a legszerényebbek. Annyira szerények, hogy a nevüket sem tudja senki. Életük minden napján félelmetes súlyokat emelnek, de eszükbe sem jut, hogy interjút adjanak.

28. oldal A civitavecchiai postás

Chöpp >!

Közben a két kalapács, miután elvégezte kötelességét, sietve visszatér az ikrek kezébe, mert idomított kalapácsok: számukra a bumerángot utánozni kikapcsolódás csupán.

46. oldal Marco és Mikro, az ördög és De Magistris néni

1 hozzászólás
Chöpp >!

Július: A lánc

A lánc szégyellte magát. „Tessék – gondolta –, mindenki kerül engem, és igazuk is van: az emberek szeretik a szabadságot, és gyűlölik a láncokat.”
Arra ment agy ember, megfogta a láncot, felmászott egy fára, egy erős ágra ráerősítette a lánc két végét, és hintát csinált belőle.
A lánc most arra szolgál, hogy annak az embernek a gyerekeit a magasba repítse, és nagyon-nagyon boldog.

79. oldal Minden hónapra egy mese

Kapcsolódó szócikkek: lánc
Chöpp >!

Hozzászoktam én a terhekhez. Akkora család terhe nyomja a vállamat, akár a nyomorúság: a mama, a nagymama, két vénlány nagynéni és hét fivér, a nevük Romulus, Remus, Pompilius, Tullius, Tarquinius…
– Állj! Nem így hívták Róma hét királyát?
– De természetesen. Róma mégiscsak a főváros. Az apám jó hazafi volt.

22. oldal A civitavecchiai postás

Chöpp >!

Hallgatózik. Leselkedik. Tanulmányozza a helyzetet. De nem tanulmányozza eléggé; elkerüli a figyelmét, hogy a Seriff lesben kuporog egy tölgyfán, és amilyen hazug ember, remekül eljátssza, hogy egészen máshol van.

32. oldal Zongora Bill és a madárijesztők


Hasonló könyvek címkék alapján

Lázár Ervin: Tüskés varabin
Rudyard Kipling: A dzsungel második könyve
L. M. Montgomery: Anne karácsonya
Anna Sakse: Mesék a virágokról
Altay Margit: Rózsaszínű felhők
Krúdy Gyula: Az alispán leányai
Irene M. Adler: Sherlock Holmes londoni esetei
Fekete István: Éjféli harangszó
Holden Rose: Nita, Gil és én
Rick Riordan: Félvér akták