Az ​utolsó istenek 71% 32 csillagozás

15 évesen imádtam.

Még Galaktikás koromban kaptam meg ezt a regényt klubkönyvként, és úgy emlékeztem nagyon szerettem… Most újraolvastam e-formátumban és most is szerettem:)
Nincs benne semmi újdonság, semmi nagy ötlet, egyszerű fantasy kalandregény ami olvastatja magát. Balthis a főszereplő nagyon szerethető karakter, egy tizenéves kislány a felnőtté válás buktatóival és csalódásaival küszködve. Nincs az égvilágon semmi különleges képessége, személyiségjegye, egyszerűen csak mindig oda sodorja a sors ahol történik valami. Nem eredeti ötlet az istenek valódi személyisége sem, de nagyon jól van tálalva, szintén eltalált figurák. Ahogy a mellékszereplők is, a beképzelt lovagtól kezdve a harácsoló kereskedőn át a hóbortos feltalálóig.
Jó volt olvasni, néha hiányoznak az ilyen „csak” kalandregények…
( no és váratlan öröm volt, amikor leemeltem a polcomról az eredeti könyvemet kiesett belőle az Andromédia 1990-es első száma:))

Kamaszként nagyon szerettem!

Egy primitív korban, ami nem a múlt, bár annak látszik, egy lány találkozik az istenekkel, akik nem istenek. Afféle tanmese arról, hogy az erő nem minden, talán a Fény ura ifjúsági változatának szánva? Mondjuk itt az „ifjúsági = lebutított” képlet érvényes… Az azért érdekelne, hogy a fülszöveg első mondatát ki a bánatos fenének szánták… ez ugyanis egy Galaktika klubkönyv, annak a tagjai pedig talán nem csak Vallejo-képekről ismerték a fantasyt.

Egy történet a jövőből amely a múlttal fonódik össze.Minden emberi gyarlósággal „megáldott” istenek, mágusok, lovagok, kapzsi kereskedők, földönkívüliek. A történet középpontjában a 13 éves Balthis, akarva-akaratlanul összekuszálja a szálakat, de végül eszére hallgatva meg is oldja. Néha jókat mosolyogtam a történéseken, látszik, hogy nem most íródott sci-fi, de egészében tetszett.

Na, akkor írok egy pozitív véleményt is. Persze talán azért volt olyan jó élmény, mert fiatalon olvastam, mikor még sok egyéb sci-fi vagy fantasy nem került a kezembe ez előtt. De tetszett a világa, meg az 'istenek' magyarázata. Újraolvasandó, már csak azért is, hogy megtudjam, vajon a nosztalgia teszi-e széppé. :)

Bennem egy erős közepes fantasy-ként maradt meg, talán sort kéne keríteni az újraolvasásásra.

Semmi eget rengető magasság, semmi igazi mélység, de meg kell vallanom, élveztem. Jó volt, merz egy izgalmas kalandregény, tele fordulatokkal, ármannyal, barátsággal és egy kislány önzetlenségével. Most olvastam el másodszor, és bár mindig be-bezgrottak emlékek, élvezetes volt.
És tény, ebből a könyvből abszolúte hiányzott a szellemi mondanivaló, de muszáj lenne mindenben lenni? Egyszerűen egyjól megírt történet volt. Ma már ez is ritka.

Kamaszkoromban olvastam (ha jól emlékszem, annyi idős voltam, mint a főszereplő) és akkor nagyon-nagyon tetszett. Nem tudom, ha újra elővenném, akkor is ennyire lenyűgözne-e. Valószínűleg nem…

Szerintem se erős könyv. Olvastam már sokkal rosszabbat is, mert ez olvasmányos, valóban „élőek” a szereplők, de túl sok benne a véletlen, amik nélkül elakadna a történet. Véletlenül pont akkor, pont ott – egyszer OK, de folyton? De vannak benne jó ötletek – esős délutánon egyszer elmegy.