Levél ​egy zsidó barátomhoz 2 csillagozás

II. János Pál pápa és a zsidó Jerzy Kluger barátsága
Gian Franco Svidercoschi: Levél egy zsidó barátomhoz

Századunk húszas-harmincas éveiben egy lengyelországi kisvárosban együtt nő fel két fiú: egyikük keresztény, a másik zsidó. Közösek iskolatársaik, tanáraik; a szerelmek, a barátságok, a vetélkedések két hétköznapi fiatalembert idéznek. Csak a kor különleges, amelyben élnek: az antiszemitizmus, a német megszállás, a háború, a zsidók deportálása – mindaz, ami a II. világháború idején Lengyelországban történt megváltoztatja életüket.
Ám a barátság, amely összefűzte őket, mindennél erősebbnek bizonyult, és csaknem fél évszázad múltán elvezette egymáshoz a lengyel pápát és zsidó barátját.
E könyv, mely II. János Pál pápa ifjúságát tárja elénk, meggyőzően bizonyítja: a vészkorszakban szerzett tapasztalatok egy életre meghatározzák a pápának a keresztények és zsidók együttéléséről vallott nézeteit.

Eredeti megjelenés éve: 1993

Róla szól: II. János Pál

Tartalomjegyzék

>!
Aura, Budapest, 1993
126 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637913092 · Fordította: Fekete István

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

XII. Pius pápa · XXIII. János pápa


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Kek P>!
Gian Franco Svidercoschi: Levél egy zsidó barátomhoz

Gian Franco Svidercoschi: Levél egy zsidó barátomhoz II. János Pál pápa és a zsidó Jerzy Kluger barátsága

Becsapódtam a cím miatt, mert levélre, levelekre számítottam – holott ez egy párhuzamos életrajz, egy kívülálló prózája. Semmit sem ad vissza a két személy közti intim, megrendült, baráti viszonyból. Amit sajnálok. Túl hideg, túl száraz. Szerencsére II. János Pál pápa fiatalkoráról már más szerzők műveit is olvastam, így a tényadat rendelkezésemre állt korábbról. Ahhoz képest (is) éreztem ezt most kevésnek, színtelennek. És akkor ott a barát, a zsidó Jurek élettörténete, ami ugyanúgy rövid, szikár, szűkszavú. És még így is megrendítő. Torokszorító, mert aki foglalkozik a Holokauszt témájával, ki tudja egészíteni, tudja, mi az, ami nincs kimondva. Fontos, hogy a szerző elmondja utószavában, hogyan reagált Jerzy Kluger, mikor visszaolvasta élettörténetének kéziratát. Egy elsőgenerációs túlélő. Igen, már annyiféle könyvet írtak, s olvashattunk e témáról, hogy szinte elfelejtjük ennek súlyát. Mert már alig élnek köztünk első generációsok.
Fontos, hogy e 2 ember barátságát az élet hozta, teremtette – s nem az okos elmélet. Könnyen beszélünk most ökumenizmusról, zsidó-keresztény párbeszédről, mikor nem élnek mellettünk zsidók, nem járnak velünk egy iskolába. Mikor városunk közel milliárdnyi pénzt kap a helyi múzeum felújítására, modernizálására, s a világ- és magyar történelmi események között az idővonalon megemlített és kiemelt néhány várostörténeti momentum sorából „kifelejtik” a zsinagóga átadását feltüntetni – holott közeledünk a 100. évfordulóhoz! és a zsinagóga áll, nem rombolták le – (pedig a másik 2 templomé ott van).
     Jelképpé nőtt e barátság. S bár számomra a Nostra aetate se újdonság, ám az, hogy olvashatjuk e magyar kiadásban nemcsak a zsinati nyilatkozatot, hanem annak kialakulásának, megfogalmazásának, elfogadásának történetét is, az a magyar teológusok érdeme és lényeglátása. Mert ez nagyon fontos ahhoz, hogy megértsük e levél jelentőségét. Mit jelentett ez akkor!


Népszerű idézetek

Kek P>!

Belépett. Egy fiatal pap a váróhelyiségbe kísérte.
„Őeminenciája már várja önt. Azonnal itt lesz.”
     Jurek hallotta, amint feltárul a háta mögötti ajtó. Megfordult. Karol Wojtyla állt előtte. Huszonhét éve nem látta. Nem sokat változott, a haja lett őszes, de az arc ugyanaz maradt. Csak mosolyogtak egymásra, szótlanul. Majd az érsek kitárta kezeit és forrón megölelték egymást.
„Nem változtál, Jurek.”
„Ön sem változott, eminenciád.”
„Miért magázol? Hívj Loleknek, mint mindig!”
Jurek elmormogta magában néhányszor e nevet, amely egy pillanatra gyerekkorába, ifjúkorába repítette vissza.
„Lolek, igen, Lolek…”
[…]

A kapuban, mielőtt elbúcsúztak volna egymástól, Wojtyla ígéretet tett barátjának.
„Minden alkalommal, amikor Rómába jövök, jelentkezem.”
„Megígéred?”
„Megígérem. Legközelebb együtt meglátogatjuk Zdzislawot, Zdizislaw Bernast is.”
     Látta a döbbenetet Kluger arcán.
„Zdzislaw a háború után itt maradt. Olasz lányt vett feleségül, és fogorvos Eboliban.”
„Remek! Akkor hát, ha legközelebb jössz, meglátogatjuk.”
„Tudod, mekkora meglepetés lenne találkozni vele?”
„Nekem ugyanakkora. Az igazat megvallva nem tudtam, mi lett vele a montecassinói csata után.”
„Aztán, tudod, Jurek, szeretnélek ismét összehozni az egykori gimnáziumi diáktársakkal. 1958-ban megtartottuk a húszéves érettségi találkozónkat Wadowicében. A volt osztálytermünkben jöttünk össze, a második emeleten.”
„Úgy találkoznék velük!”
„Akkor hát nem kell mindig nekem jönnöm? Te is hazajönnél Lengyelországba?”
„Nem, még nem érzek elég erőt magamban. Tudod, az emlékezés is nagyon nehéz. Látni végképp nem akarok semmit. Nagyon rossz érzés lenne!”
     Búcsúzáskor mindketten kezüket nyújtották. Aztán mégis ölelés lett belőle. Wojtyla mélyen a szemébe nézett, és olyasmit mondott, ami még barátját is meglepte. Pontosabban, nem várta volna.
„Egy napon a zsidóknak és a keresztényeknek így kell találkozniuk.”
     Kluger hirtelenjében nem tudta, mit válaszoljon. Zavarában csak ennyit mondott:
„Reméljük! Mindenesetre nagyon jól esett. Köszönöm!”
Majd elmosolyodott:
„Szevasz, Lolek!”
„Szevasz, Jurek!”

94-97. oldal

Gian Franco Svidercoschi: Levél egy zsidó barátomhoz II. János Pál pápa és a zsidó Jerzy Kluger barátsága

Kek P>!

„Olvastátok Antoni Slonimski legújabb könyvét?”
     A kérdőn rámeredő tekintetekből nyomban megértette, hogy senki sem olvasta.
     „Szatirikus regény. Kissé fantasztikus, egy kissé politikus, de leginkább félelmetes. Szerepel benne egy diktátor, Retlich, aki megparancsolja hadseregének, hogy Varsót tegyék a földdel egyenlővé. Összesen két ember éli túl a támadást, egy fiatal fiú és egy félbolond. A történet végén pedig megérkeznek a lappok…
– De nem is a történet ragadott meg, hanem annak az embernek az őrülete. Retlich, értitek? Mintha anagrammája lenne Hitlernek.”

40-41. oldal

Gian Franco Svidercoschi: Levél egy zsidó barátomhoz II. János Pál pápa és a zsidó Jerzy Kluger barátsága

Kek P>!

Egy napon a zsidóknak és a keresztényeknek így kell találkozniuk.

97. oldal, Karol Wojtyla szavai

Gian Franco Svidercoschi: Levél egy zsidó barátomhoz II. János Pál pápa és a zsidó Jerzy Kluger barátsága

Kek P>!

     Tudjuk, hogy a zsinat nyilatkozatában eredetileg csak a zsidókkal kívánt foglalkozni, nem is annyira vallásukkal, mint inkább az irántuk tanúsított helyes magatartásunkkal. Mindenesetre a zsidó vallás értékelését készítették elő azok a megnyilatkozások és rendelkezések, amelyek védeni igyekeztek őket a méltatlan bánásmódtól és kifejezésektől. XI. Piusz pápa 1938. szeptember 6-án a belga zarándokok előtt így nyilatkozott: „Elfogadhatatlan, hogy keresztények antiszemiták legyenek”. XII. Piusz a nagypénteki liturgia szövegéből törölte az „istentelen zsidók” kifejezést és ennél a könyörgésnél is elrendelte a térdhajlást. XXIII. János pápa, amikor 1960. október 17-én népes zsidó küldöttséget fogadott, kitárt karral és e szavakkal sietett feléjük: „Én vagyok József, a ti testvéretek!”

112-113. oldal, A nyilatkozat kialakulásának története

Gian Franco Svidercoschi: Levél egy zsidó barátomhoz II. János Pál pápa és a zsidó Jerzy Kluger barátsága

Kapcsolódó szócikkek: 1938 · 1960 · XII. Pius pápa · XXIII. János pápa · zsidók
Kek P>!

     A szobába lépve apját az ágyon ugyanabban a pózban találta, ahogyan reggel feküdt. Megpróbálta felemelni, de rögtön érezte, hogy a keze hideg, szinte jeges. Elkeseredésében fájdalmasan kiáltozni kezdett. Marija ijedten szaladt be a konyhából. Lehajolt, hogy az öreg szívét meghallgassa, de nyilvánvaló volt, hogy nincs mit tenni.
     Szomorúan, szeretettel és nagyon tehetetlenül nézett a fiúra.
     Lolek, apja kezét szorongatva, az ágy elé térdelt. Elsírta magát. Borzalmas lelkiismeretfurdalást érzett, hogy nem volt apjával, amikor a legnagyobb szüksége lehetett rá. Ugyanaz a szörnyűség harmadszor ismétlődött az életben: így történt az édesanyja, majd bátyja halálakor.

65. oldal

Gian Franco Svidercoschi: Levél egy zsidó barátomhoz II. János Pál pápa és a zsidó Jerzy Kluger barátsága

Kek P>!

Éppen a Biblia elapadhatatlan igazságvilágából tudjuk, hogy az ember bűnös, és képes arra, hogy legszentebb értékeit bemocskolja. Ám, mindennek ellenére, az eszményről, a célról nem mondhat le.

6. oldal, Ajánlás (Dr. Várszegi Asztrik OSB)

Gian Franco Svidercoschi: Levél egy zsidó barátomhoz II. János Pál pápa és a zsidó Jerzy Kluger barátsága

Kek P>!

     A szervezetbe való belépésekor Lolek is felesküdött, hogy a nemzeti identitás védelmében, társaival együtt, ő is a szó „fegyverével” fog harcolni Lengyelország szabadságáért. Miként Mickiewitz írta elbeszélő költeményében, a Pan Tadeusz-ban: „… Háború van, háború a hazáért, testvéreim, harcolni kell!” Erre felelt Norwid gondolata is: „Vallom, hogy a karddal vívott felkelést kiegészíti a gondolat erejével vívott felkelés”.

60. oldal

Gian Franco Svidercoschi: Levél egy zsidó barátomhoz II. János Pál pápa és a zsidó Jerzy Kluger barátsága

Kek P>!

     A diákoknak az iskolán kívül is kék egyenruhát kellett viselniök, úgy, hogy jól látsszon a gimnázium jelvénye, a 374-es szám. Ha nem voltak szüleik társaságában, télen este nyolc, nyáron este kilenc óra után nem tartózkodhattak az utcán.
     Ezek még a Monarchiától örökölt, elavult rendszabályok voltak, enyhén anakronisztikusak, nem is mindenki tartotta tiszteletben őket.

31. oldal

Gian Franco Svidercoschi: Levél egy zsidó barátomhoz II. János Pál pápa és a zsidó Jerzy Kluger barátsága

Kek P>!

Az egyetemet bezárták. Kevéssel azt követően, hogy Wojtyláék visszatértek Krakkóba, a németek váratlan razziát tartottak. Csapdát állítva a tanári kar vezető személyiségeinek, letartóztatták és a sachsenhauseni koncentrációs táborba hurcolták őket. Sokan közülük sohasem tértek vissza onnan.

58-59. oldal

Gian Franco Svidercoschi: Levél egy zsidó barátomhoz II. János Pál pápa és a zsidó Jerzy Kluger barátsága

Kek P>!

Mindenünnen szomorú dalok, imádság, átkozódás és sírás hangja hallatszott. A reménytelenség hajtotta őket előre, mentek, anélkül, hogy bármelyikük pontosan tudta volna, hova tart.

51. oldal

Gian Franco Svidercoschi: Levél egy zsidó barátomhoz II. János Pál pápa és a zsidó Jerzy Kluger barátsága


Hasonló könyvek címkék alapján

Miklya Luzsányi Mónika: Frontvonal
Miklya Luzsányi Mónika: Szándi, ki a te istened?
Judith Cabaud: A rabbi, aki felismerte Krisztust
Christian Feldmann: Élet az árral szemben
Ethel Tolansky – Helena Scott: Krisztus a haláltáborban
Diós István (szerk.): A szentek élete I-II.
Louis de Wohl: Assziszi Szent Ferenc
Regőczi István: Az Isten vándora
Danusia Stok: Krzysztof Kieślowski
Császár István – Soós Viktor Attila (szerk.): Nem félek