Rövid ​erkölcsi írások 3 csillagozás

Giacomo Leopardi: Rövid erkölcsi írások

Az ​olasz romantika legkiválóbbja, Giacomo Leopardi elsősorban a Canti költőjeként ismert nálunk, noha kimagasló prózaíró is volt. Prózai fő műve a Rövid erkölcsi írások. Leopardi ebben is gondolkodásának nagy dilemmájával küzd: hogy ti. civilizáció és természet állandó és a történelem folyamán egyre éleződő szembenállásának tudatában és azt elismerve, vajon van-e még lehetőség arra, hogy a totális élet levegőhöz jusson egy megszentségtelenített, minden eszményt és értéket radikálisan szétmállasztó korban? A válasz mi is lehetne más, határozott negáció, ha már, miként a nyitó darab sugallja, az egész emberi nem története lényegében nem más, mint a boldogság utáni reménytelen szomjúhozásunk története. Így válik ennek a könyvnek a tulajdonképpeni főszereplőjévé a boldogság, no meg az egykor volt édenből mindörökre kiűzetett, boldogtalanságától szenvedő modern ember.
A Rövid erkölcsi írások teljes, kommentárral ellátott fordítását most először veheti kézbe a hazai olvasó. Ezt a… (tovább)

Eredeti mű: Giacomo Leopardi: Operette morali

>!
Eötvös József, Budapest, 1998
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639024430 · Fordította: Ördögh Éva, Mátyus Norbert, Dávid Kinga

Enciklopédia 25


Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Népszerű idézetek

>!
Sli SP

(…) a gyermekek mindent találnak a semmiben, a felnőttek viszont semmit a mindenben.

122. oldal, Filippo Ottonieri emlékezetes mondásai (Eötvös József, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: felnőtt · gyerek · semmi
>!
Sli SP

Izlandi: (…) tapasztalnom kellett, mennyire hiábavaló azt gondolni az emberek között, hogy ha nem ártasz másoknak, mások sem ártanak neked. Hasonlóképpen botorság azt hinni, hogy ha mindig önként engedsz és mindenben megelégszel a legkevesebbel is, majd eléred, hogy békén hagyjanak és azt a keveset is el ne vitassa tőled valaki.

89. oldal, A Természet és egy Izlandi párbeszéde (Eötvös József, 1998)

>!
Sli SP

Szellem: (…) valld be, mondtad-e valaha is életed bármely pillanatában teljes meggyőződéssel és őszinteséggel: boldog vagyok. Akár mindennap őszintén mondhattad és mondod: boldog leszek; néhányszor, bár kevésbé őszintén, azt mondhattad: boldog voltam. Ily módon az élvezet vagy a múlthoz, vagy a jövőhöz tartozik, ám a jelenhez sohasem.

84. oldal, Párbeszéd Torquato Tasso és családi szelleme között (Eötvös József, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
>!
Sli SP

A legtöbbek által igazinak tekintett örömöket hasonlatosnak nevezte az árticsókához, ahol ahhoz, hogy az ízes maghoz eljussunk, előbb le kell rágni és meg kell enni az összes levelet. Ráadásul az ilyen árticsóka nagyon ritka, mert sok egyéb növény is van, amely kívülről annak látszik, belülről viszont magtalan (…)

122. oldal, Filippo Ottonieri emlékezetes mondásai (Eötvös József, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: öröm
>!
Sli SP

(…) kétségbe vonta, hogy amikor egy boldogtalan ember saját bajairól beszél, nagyobb együttérzést, ill. nagyobb odafigyelést kelt azokban, akiket hasonló bajok gyötörnek. Mi több, amint meghallják panaszkodásodat, vagy bármi más módon értesülnek nehéz helyzetedről, alig várják, hogy előhozakodhassanak saját bajaikkal, amelyek ugyebár sokkal súlyosabbak a tieidnél. Úgyhogy nem ritka, hogy amikor leginkább azt hinnéd, mélyen megrendültek gondjaid hallatára, akkor hirtelen félbeszakítanak és saját életükkel hozakodnak elő, mindenképp meg akarván győzni téged róla, hogy az övéké sokkal elviselhetetlenebb, mint a tiéd. Azt is mondta, ilyenkor rendszerint hasonló helyzet áll elő, mint ami az Íliászban olvasható Akhileuszról, midőn Priamosz sírva-könyörögve a lábaihoz borult: ti. amikor az abbahagyta, akkor meg Akhileusz fakadt sírásra, nem a másik bajai, hanem saját szerencsétlensége miatt, eszébe jutván apja és megölt barátja. Majd hozzátette: igencsak jót szokott tenni az együttérzésnek, ha valaki már átélte azokat a bajokat, melyek a másik embert sújtják, de azzal a megszorítással, hogy az illető éppen akkor nem kényszerül az említett bajok elviselésére.

125. oldal, Filippo Ottonieri emlékezetes mondásai (Eötvös József, 1998)

>!
Sli SP

Trisztán: (…) Aki egy adott vidéken akar vagy kénytelen élni, jobban teszi, ha azt a lakható helyek legjobbikának hiszi; ezért aztán annak is hiszi. Általában fontos az embereknek, hogy szépnek és becsesnek tartsák az életet, hiszen élni akarnak, ezért haragra lobbannak azok ellen, akik másként vélekednek róla. Az emberi nem ugyanis lényegében sosem azt hiszi el, ami az igazság, hanem azt, ami számára a legkényelmesebb vagy legalábbis annak látszik.

182-183. oldal, Trisztán és Barátja párbeszéde (Eötvös József, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: hit
>!
Sli SP

Gnóm: (…) Mégsem volna ellenemre, ha egy-kettő feltámadna ebből a népségből, csak hogy megtudjam, mit szólnának, ha látnák, hogy bár kipusztult az emberi nem, a dolgok mégis ugyanúgy mennek tovább a maguk útján, mint azelőtt, miközben ők azt hitték, hogy az egész világ értük teremtetett és általuk van fenntartva.
Kobold: Vagyis nem akarták megérteni, hogy a világ a koboldokért teremtetett és általuk van fenntartva.
Gnóm: Most szokásod szerint bolondozol vagy komolyan beszélsz?
Kobold: Hát persze hogy komolyan beszélek.
Gnóm: Ugyan menj már, te paprikajancsi! Ki az, aki nem tudja, hogy a világ a gnómokért teremtetett?

54. oldal, Egy Kobold és egy Gnóm párbeszéde (Eötvös József, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: világ
>!
Sli SP

Metafizikus: (…) ha te igazán az emberek javát akarod szolgálni azzal, hogy meghosszabbítod az életüket, találj ki valamit, hogy megsokasodjanak a nemes érzéseik és tetteik. Ezáltal ugyanis ténylegesen meghosszabbítod az emberi életet, hiszen ha kitöltöd azt a mérhetetlen sok időt, amikor inkább csak létezünk, mintsem élünk, valóban eldicsekedhetsz azzal, hogy meghosszabbítottad az életet.

80. oldal, Egy Fizikus és egy Metafizikus párbeszéde (Eötvös József, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: élet
>!
Sli SP

Metafizikus: (…) az ember csak saját boldogságát kívánja és szereti, s az életet csak annyiban szereti, amennyiben eszköze és hordozója ennek a boldogságnak. Valójában a boldogságot szereti és nem az életet, bár igen gyakran az életnek tulajdonítja azt a szeretetet, melyet a másik iránt érez.

78. oldal, Egy Fizikus és egy Metafizikus párbeszéde (Eötvös József, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · élet
>!
Sli SP

Nem kétséges, egyetlen retorikai vagy költői mű sem önnön minősége alapján ítéltetik meg, hanem sokkal inkább azon hatás alapján, amelyet olvasóira gyakorol, mégpedig oly módon, hogy amikor az olvasó ítéletet alkot róla, nem magát a művet veszi alapul, hanem mintegy saját személyiségéből indul ki.

97. oldal, Parini, avagy a dicsőségről (Eötvös József, 1998)


Hasonló könyvek címkék alapján

Szöllősi Mátyás: Váltóáram
Hvang Szun-Von: Kagylóhéjak
Szép Ernő: Október
Iren Nigg: Maga szavasítja helyeit az ember
Ady Endre: Tíz forint vőlegénye
Gelléri Andor Endre: Ezüstből gyúrt kenyér
Ingeborg Bachmann: Szimultán
Cso Sze-hi: A törpe
Giorgio Vasta: A megfogható idő
Italo Calvino: Láthatatlan városok