Rövid ​erkölcsi írások 3 csillagozás

Giacomo Leopardi: Rövid erkölcsi írások

Az ​olasz romantika legkiválóbbja, Giacomo Leopardi elsősorban a Canti költőjeként ismert nálunk, noha kimagasló prózaíró is volt. Prózai fő műve a Rövid erkölcsi írások. Leopardi ebben is gondolkodásának nagy dilemmájával küzd: hogy ti. civilizáció és természet állandó és a történelem folyamán egyre éleződő szembenállásának tudatában és azt elismerve, vajon van-e még lehetőség arra, hogy a totális élet levegőhöz jusson egy megszentségtelenített, minden eszményt és értéket radikálisan szétmállasztó korban? A válasz mi is lehetne más, határozott negáció, ha már, miként a nyitó darab sugallja, az egész emberi nem története lényegében nem más, mint a boldogság utáni reménytelen szomjúhozásunk története. Így válik ennek a könyvnek a tulajdonképpeni főszereplőjévé a boldogság, no meg az egykor volt édenből mindörökre kiűzetett, boldogtalanságától szenvedő modern ember.
A Rövid erkölcsi írások teljes, kommentárral ellátott fordítását most először veheti kézbe a hazai olvasó. Ezt a… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Eötvös Klasszikusok Eötvös

>!
Eötvös József, Budapest, 1998
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639024430 · Fordította: Ördögh Éva, Mátyus Norbert, Dávid Kinga

Enciklopédia 29


Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 5


Népszerű idézetek

Sli P>!

[…] a gyermekek mindent találnak a semmiben, a felnőttek viszont semmit a mindenben.

122. oldal, Filippo Ottonieri emlékezetes mondásai (Eötvös József, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: felnőtt · gyermek · semmi
Sli P>!

Izlandi: […] tapasztalnom kellett, mennyire hiábavaló azt gondolni az emberek között, hogy ha nem ártasz másoknak, mások sem ártanak neked. Hasonlóképpen botorság azt hinni, hogy ha mindig önként engedsz és mindenben megelégszel a legkevesebbel is, majd eléred, hogy békén hagyjanak és azt a keveset is el ne vitassa tőled valaki.

89. oldal, A Természet és egy Izlandi párbeszéde (Eötvös József, 1998)

Sli P>!

Eleandrosz: […] szilárdan állítom: a balsorsunkból húzható egyetlen haszon az, hogy nevetünk rajta; ez az egyetlen fellelhető gyógymódja.

157. oldal, Timandrosz és Eleandrosz párbeszéde (Eötvös József, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: balsors · haszon · nevetés
Sli P>!

Szellem: […] valld be, mondtad-e valaha is életed bármely pillanatában teljes meggyőződéssel és őszinteséggel: boldog vagyok. Akár mindennap őszintén mondhattad és mondod: boldog leszek; néhányszor, bár kevésbé őszintén, azt mondhattad: boldog voltam. Ily módon az élvezet vagy a múlthoz, vagy a jövőhöz tartozik, ám a jelenhez sohasem.

84. oldal, Párbeszéd Torquato Tasso és családi szelleme között (Eötvös József, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
Sli P>!

A legtöbbek által igazinak tekintett örömöket hasonlatosnak nevezte az árticsókához, ahol ahhoz, hogy az ízes maghoz eljussunk, előbb le kell rágni és meg kell enni az összes levelet. Ráadásul az ilyen árticsóka nagyon ritka, mert sok egyéb növény is van, amely kívülről annak látszik, belülről viszont magtalan […]

122. oldal, Filippo Ottonieri emlékezetes mondásai (Eötvös József, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: articsóka · öröm
Sli P>!

[…] kétségbe vonta, hogy amikor egy boldogtalan ember saját bajairól beszél, nagyobb együttérzést, ill. nagyobb odafigyelést kelt azokban, akiket hasonló bajok gyötörnek. Mi több, amint meghallják panaszkodásodat, vagy bármi más módon értesülnek nehéz helyzetedről, alig várják, hogy előhozakodhassanak saját bajaikkal, amelyek ugyebár sokkal súlyosabbak a tieidnél. Úgyhogy nem ritka, hogy amikor leginkább azt hinnéd, mélyen megrendültek gondjaid hallatára, akkor hirtelen félbeszakítanak és saját életükkel hozakodnak elő, mindenképp meg akarván győzni téged róla, hogy az övéké sokkal elviselhetetlenebb, mint a tiéd. Azt is mondta, ilyenkor rendszerint hasonló helyzet áll elő, mint ami az Íliászban olvasható Akhileuszról, midőn Priamosz sírva-könyörögve a lábaihoz borult: ti. amikor az abbahagyta, akkor meg Akhileusz fakadt sírásra, nem a másik bajai, hanem saját szerencsétlensége miatt, eszébe jutván apja és megölt barátja. Majd hozzátette: igencsak jót szokott tenni az együttérzésnek, ha valaki már átélte azokat a bajokat, melyek a másik embert sújtják, de azzal a megszorítással, hogy az illető éppen akkor nem kényszerül az említett bajok elviselésére.

125. oldal, Filippo Ottonieri emlékezetes mondásai (Eötvös József, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: Akhilleusz / Achilles · baj · együttérzés · Priamosz
Sli P>!

[…] ma még nem adatott meg a halál: csupán a mása engedélyezett nektek időről időre, néhány órára, mert csak úgy lehet fenntartani az életet, ha gyakorta megszakítjuk. Ha túl hosszan elmarad ez a röpke, mulandó álom, halálos bajt hoz, és az örök álom oka lesz. Ilyen hát az élet: hogy el tudjuk viselni, időnként egy kis lélegzethez kell jutnunk azáltal, hogy szüneteltetjük, s a halál ízével, mondhatni, a halál egy kis darabjával frissülünk fel.

146. oldal, Az erdei fajdkakas éneke (Eötvös József, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: élet · halál
Sli P>!

Eleandrosz: […] Kevésre becsülöm az olyan verset, amely, miután elolvastuk és átgondoltuk, nem hagy a lelkünkben valamilyen nemes érzést, amely legalább fél órára gátat vet az életünkben a hitvány gondolatoknak és a méltatlan tetteknek.

154. oldal, Timandrosz és Eleandrosz párbeszéde (Eötvös József, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: vers
Sli P>!

Eleandrosz: […] Nekem nem tűnik különösnek, hogy az emberek ma álarcot és álruhát viselnek a többiek megtévesztésére, avagy azért, hogy ne legyenek felismerhetők; de azt már ostobaságnak tartom, hogy mindenki ugyanolyan álarcot és ugyanolyan álruhát hord, anélkül hogy megtévesztenék egymást, sőt oda jutnak, hogy kitűnően felismerik egymást. Vegyék le az álarcot, és maradjanak saját ruhájukban! Nem lesz kisebb a hatás, és jobban fogják érezni magukat a bőrükben. Mert ez az állandó, s ráadásul minden haszon nélküli alakoskodás, ez az örökös színészkedés, hogy ti. olyannak akarunk látszani, amilyenek nem vagyunk, végeredményben csak hatalmas erőfeszítés és sok kellemetlenség árán vihető végbe.

156-157. oldal, Timandrosz és Eleandrosz párbeszéde (Eötvös József, 1998)

Sli P>!

Trisztán: […] Aki egy adott vidéken akar vagy kénytelen élni, jobban teszi, ha azt a lakható helyek legjobbikának hiszi; ezért aztán annak is hiszi. Általában fontos az embereknek, hogy szépnek és becsesnek tartsák az életet, hiszen élni akarnak, ezért haragra lobbannak azok ellen, akik másként vélekednek róla. Az emberi nem ugyanis lényegében sosem azt hiszi el, ami az igazság, hanem azt, ami számára a legkényelmesebb vagy legalábbis annak látszik.

182-183. oldal, Trisztán és Barátja párbeszéde (Eötvös József, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: hit

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Hvang Szun-Von: Kagylóhéjak
Szép Ernő: Október
Viivi Luik: A történelem szépsége
Ady Endre: Muskétás tanár úr
Ady Endre: A hajnali táncosnő
Szöllősi Mátyás: Váltóáram
Gelléri Andor Endre: Ezüstből gyúrt kenyér
Ady Endre: Ady Endre válogatott novellái
Stanisław Benski: A cádik dédunokája
Ady Endre: Tíz forint vőlegénye