Asszony ​a fáraók trónján 93% 69 csillagozás

Ritkán tudok ilyen jó történelmi regényre bukkanni. Pontos, korhű, nincsenek anakronizmusok. nem esik abba hibába, hogy kitalált párbeszédekkel teszi hiteltelenné (előttem), a szereplőket. Remek jellemrajzok, amiket megintcsak alátámaszt, de nem kilométer hosszú, senkit nem érdeklő lábjegyzetekkel, hanem olvasmányos magyarázatokkal.
Passuth László és Mika Waltari közé tenném. Passuth történelmi hűsége. Waltari olvasmányossága. Bizonyos szempontból jobb, mint a Szinuhe. Ha ez nem számít szentségtörésnek még magam számára is?!

Igazi nagyívű, nagyterjedelmű,színes-szagos történelmi regény méghozzá a jobbak közül. Filmszerűen elmondott történésekkel,bonyolult karakterekkel,sokszálas cselekménnyel. Nagyon élvezetesnek találtam az író stílusát,vártam mikor olvashatom tovább. És hát sokkal durvább mint vártam tőle,szinte kéjes gyönyörrel kínozta a szereplőket.
A hükszosz hódításból csak nem rég talpraállt Egyiptomban járunk,ahol nagy horderejű dolgok közelednek. Az események felkavarják a Nílus völgyének sok évszázados homokját. Mire a por eloszlik,az ország mindörökre megváltozik,és visszatérő szereplők negyede halott. spoiler
Antagonistáink kálváriáját azonban nemcsak a közeledő összecsapás formálja,egymásnak is lehetőség szerint időröl időre oda szúrnak. Közös bennük,hogy mindegyiküknek végig kell járniuk sorsuk útját,a felemelő és lesujtó pillanatokkal együtt. Néhányuk számára ez az út a trón felé visz,néhányuknak egészen mást szántak. Uralkodók és főtanácsosok,papok és udvaroncok,katonák és közemberek tetteikkel,gondolataikkal formálták a birodalom történetét.

Az egyik legjobb ókori környezetben játszódó történelmi regény, amit (eddig) olvastam! Szerintem van olyan jó, mint például a Quo Vadis, de talán, hogy magyar szerzőt is mondjak, a Fogsággal is versenyezhet. A Szinuhéhoz nem tudom mérni, mert azt még nem olvastam, de hamarosan sort kerítek rá, már csak az összehasonlítás miatt is.
Ki ez az író? Számomra (és az internet számára is) nagyjából ismeretlen. Gyorsan megszereztem a másik könyvét is (arról is csak jókat olvastam itt), de ennyi…, többet nem írt?
Ez a regény pedig lenyűgözött. Egyrészt nagyszerű a történet, kalandos, romantikus, hősies, sok szereplős, – oly annyira, hogy egy-két szereplőről, azért elfeledkezik a végére –, az ókori ismert világ sok–sok helyszínén, városaiban, (sivatagban, tengereken, templomokban, szent helyeken, sírkamrákban, palotában, meg még ki tudja, hol) játszódik, és közben az író elmagyarázza jegyzetek formájában, hogy mit-miért is olvasunk, az idézett sírfelirat például hol is található, hogyan illeszkedik a történetbe, tehát hasznos, és fontos plusz információkat kapunk. Csak az volt a bajom, hogy mindig a könyv végére kellett lapozni ezekért a jegyzetekért, nem a lap alján voltak, hanem egyben a könyv végén. És mennyire kellett volna egy térkép az első és a hátsó belső borítókra, bemutatva a helyszíneket. Persze erre ott a Google, vagy az ember fejében lévő tudás! :)

Egyszerűen csak annyit mondhatok: Zseniális.
A történelmi tényeken alapuló, kiszínesített regény mindhárom része különböző módon volt izgalmas, és a cselekmény egyes szálai hihetetlen ügyességgel kapcsolódtak egymásba.
Bár utánaolvasva annak, mi igaz mindebből, egy sokkal homályosabb és bizonytalanabb képet kapunk a Thutmóziszok koráról, de a könyv ennek ellenére mégis az egyik legjobb olvasmány, amit Egyiptommal kapcsolatban valaha a kezembe vettem.

Fantasztikus könyv!! Rengeteg Egyiptommal kapcsolatos könyvet olvastam már, de ez az egyik legjobb. Az írónő fantasztikus érzékkel szövi a cselekményt. Érdekfeszítő, nagyon olvasmányos könyv. A szereplők mind létező emberek voltak, hitelesen ír a Thuthmoziszok hatalmi harcáról is. Hatsepszut pedig mindig is a kedvenc fáraónőm volt. :) Zseniális könyv!

Nagyon tetszett, sajnáltam, amikor vége lett. Olvasmányos, érdekfeszítő valakinek mindig drukkoltam. Hol ez a karakter vált szimpatikussá, hol az. Tutmózisz, Hatsepszut, Szenmut, Ranofer. Mindegyik változott ide-oda. Mondjuk Tujut végig utáltam, Szekment, Metut meg sajnáltam.
Kell még ilyen könyv, ha lehet többre csillagoznám.

Meglepően jó történelmi regény! Nem akarok spoilerezni, de aki szereti az egyiptomi sztorikat, az mindenképp olvassa el! Mika Waltari Szinuhe-ra hajaz a sztori, csak másik fáraók alatt játszódik. Ugyanúgy bemutatja Krétát, és Egyiptom több szomszédját. Ugyanúgy tablót ad a teljes egyiptomi társadalomról, csak itt nem egy ember jár végig mindent, hanem több szálon fut a cselekmény.

A karakterek nagyon ügyesen vannak felépítve, szinte az összes élő ember volt, megvan a sírja, a szerző saját szemével látta a helyeket, a széljegyzetek legalább annyit érnek, mint a regény maga. Szóval élő emberek voltak, akikre rakott némi húst, kiszínezte az érzelmeket (bár lehet tényleg ilyenek voltak, de ez már a múlt titka marad).

Újabb példáját láthatjuk annak, hogy a történelemnél nincs jobb mesemondó. A könyv egyszerűen tökéletes!

Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni egy Egyiptomról szóló könyv. Annak ellenére varázsolt el, hogy nem találtam benne egy igazán szerethető karaktert sem (talán Unaszt – de neki nem volt annyira hangsúlyos szerepe). És nem jobb attól sem, hogy tudom, az emberek ilyenek, nincs olyan, hogy valaki hiba nélküli.
A könyv végén van egy rész, amikor Szenmut már menekül és a kényszerpihenőnél az üldözői felől érdeklődik, a pap rávilágít: „Senki nem üldöz, te űzöd magadat.” Jó lenne, ha ez tényleg így működne minden rosszat elkövető esetén, ha a lelkiismeret nem hagyná nyugodni őket…

Nagyon tetszett.

Ez egy NAGYON jó könyv. Egy utcai könyvárustól vettem vagy 10 éve, aki ez egyszer nem csak azért mondta, hogy nagyon jó, mert rám akarta sózni. Vagy talán mégis azért, de szerencsére igaza volt :)