Asszony ​a fáraók trónján 93% 88 csillagozás

Nagyon szeretem az ókori világban játszódó könyveket, különösen Egyiptomról. Különösen Hatsepszutról :) Persze, a történelmi regényeknél tudom mi lesz a vége, de akkor is szeretem követni, hogy éltek akkoriban. Ez a könyv is ilyen volt, nagyon jól megírt történet. Hogyan lett a lányból fáraó, milyen ármányok, árulások segítették, vagy hátráltatták. Nagyon szerettem.

A műből I. Thotmész utáni időszakot ismerhetjük meg, vagyis főleg Hatsepszut fáraónő életét III. Thotmész hatalomra jutásáig. Érdekesség, hogy Mika Waltari Szinuhe című műve is a XVIII. dinasztia idején játszódik, tehát egyfajta folytatásaként is értelmezhető jelen műnek, és a kettőt elolvasva jelentősen megismerhetjük a birodalom egyik legjelentősebb dinasztiájának korszakát. Egyiptom a könyv lapjain egy békés korszakát éli, nincs jelentősebb háború, viszont ehelyett a fő hangsúly az udvari intrikákon van. A kedvencem ilyen szempontból Ranofer, Amon főpapja, aki olyan szereplő a könyvben, mint Jockey a Dallasz sorozatban volt (nem mondanám gonosznak, viszont ha érdekeiről van szó, mindent bevet a siker reményében). A történetet véleményem szerint az írónő hitelesen, vagy többnyire hitelesen írta meg, felhasználva korának régészeti forrásait. A regény tudományos alapokra helyezett mű, sok lábjegyzettel, amiben a nem ismert történéseket az írónő saját fantáziájával egészítette ki. A könyv címével ellentétben feminista ideológiát nem tartalmaz, a fáraónőt nem fényezi, nem magasztalja fel, hanem emberi vonásokkal ábrázolja, amilyen valójában is lehetett. A regény szerintem nagyon jó, talán ha egy 100 oldalt kivennénk belőle egyenletesebb lenne a feszültség, és az izgalom, de e nélkül is egy kifejezetten olvasmányos, szerethető történetet kapunk.

Kiegészítő gondolatok:
Utána olvasva a történelmi tényeknek, számomra az volt csak zavaró, hogy III. Tutmózisz történelmi személy megegyezik III. Thotmésszel, a két név ugyan az, csak ha jól tudom az egyik a görögösített, a másik pedig az egyiptomi forma, de mindkettő elfogadott megnevezés. Tehát aki rákeres az uralkodóra, ne lepődjön meg, hogy a wikipedia III. Thotmészként ír a könyvben szereplő III. Tuthmóziszról.

Ghyczy-Dráveczky Zsuzsa jól ír, megérdemelne több figyelmet, és nagyobb elismerést is. Mika Waltari műve a Szinuhé világszerte ismertebb és elismertebb mű, de a mi írónőnk is kiérdemelné, hogy regényét egy szinten említsék Waltari művével, mivel sem tartalmilag, sem minőségileg nem marad el tőle.

Az egyik legjobb és nagy kedvenc! Hatsepszut fáraónő mindig is megragadta a figyelmem, nemhiába írtam én is könyvet róla. Szerintem Hatsepszut a legkülönlegesebb egyéniség az ókori Egyiptomban, akinek uralkodása mögött Szenmut személyében megannyi érzelem és egy rejtett, mindent átható szerelem van. A könyv zseniélisan megírt mű.
Dráveczky Zsuzsa érti a módját annak, hogy kösse le az olvasót lapról-lapra, s a könyvmoly csak azt veszi érszre, hogy elfogytak az oldalak, és sajnálja, hogy vége az alkotásnak. Szívem szerint rengeteg ilyen vagy hasonló könyvet olvasnék még! Egyértelműen szuper olvasmány!
Ez a mű indított el engem is írói életpályámon, és a visszajelzések szerint Hatsepszutról én is egy cselekményben gazdag, humorban verhetetlen könyvet írtam. Köszönet érte Dráveczky Zsuzsának!

Ritkán tudok ilyen jó történelmi regényre bukkanni. Pontos, korhű, nincsenek anakronizmusok. nem esik abba hibába, hogy kitalált párbeszédekkel teszi hiteltelenné (előttem), a szereplőket. Remek jellemrajzok, amiket megintcsak alátámaszt, de nem kilométer hosszú, senkit nem érdeklő lábjegyzetekkel, hanem olvasmányos magyarázatokkal.
Passuth László és Mika Waltari közé tenném. Passuth történelmi hűsége. Waltari olvasmányossága. Bizonyos szempontból jobb, mint a Szinuhe. Ha ez nem számít szentségtörésnek még magam számára is?!

Színes, érdekes, kihívásokkal teli az élet i.e. 1500 tájékán Egyiptomban. Különböző politikai érdekek, csatározások után Hatsepszut, az első nő kerül a trónra, aki fáraóként uralkodhat és teremt békét az országban.Igazán részletes, érdekes a történet, átfogó képet kapunk a birodalom életéről, szertartásokról, katonai összecsapásokról, de a hétköznapi életet is megismerjük, az egyes munkafolyamatok leírásából, például nagyon érdekes volt a bíborfesték készítésének bemutatása. A regény végi jegyzetben még sok pontosítás, adat, magyarázat szerepel. Igényesen megírt, hiteles, mégis kalandos, mozgalmas történet.

Ki lehetett ez a nagy fáraónő, Hatsepszut? Micsoda hipnotikus ereje lehetett neki és a trónörökös isteni voltának, hogy húsz évig ülhetett nőként a trónon.
Elképesztő élet off magányosan, fent a trónon, amelyet megpróbáltak közben is megszakítani. Két testvére is megpróbálta háttérbe szorítani a királynőt, egyikük igyekezett minden nyomot eltüntetni uralkodásáról, de Hatsepszut mégis tündöklik.
Dráveczky Zsuzsa kifejezetten olvasmányosan vezeti végig az olvasót a fáraónő apjának halálától Hatsepszut haláláig, részletesen, gyönyörűen.

Az eleje nehézkesen indult, már nem a történet szempontjából mert az rögtön magával ragadott. Inkább a nevek, helyek olvasása okozott gondot.
De miután ezen átlendültem a történet vitt magával, fantasztikusan megírt regény. A temetés leírása, a táj megelvenedtek elöttem. Kerestem az irónő más könyvét is de sajnos csak egy van ezen kívül.

Egyszerűen csak annyit mondhatok: Zseniális.
A történelmi tényeken alapuló, kiszínesített regény mindhárom része különböző módon volt izgalmas, és a cselekmény egyes szálai hihetetlen ügyességgel kapcsolódtak egymásba.
Bár utánaolvasva annak, mi igaz mindebből, egy sokkal homályosabb és bizonytalanabb képet kapunk a Thutmóziszok koráról, de a könyv ennek ellenére mégis az egyik legjobb olvasmány, amit Egyiptommal kapcsolatban valaha a kezembe vettem.

Fantasztikus könyv!! Rengeteg Egyiptommal kapcsolatos könyvet olvastam már, de ez az egyik legjobb. Az írónő fantasztikus érzékkel szövi a cselekményt. Érdekfeszítő, nagyon olvasmányos könyv. A szereplők mind létező emberek voltak, hitelesen ír a Thuthmoziszok hatalmi harcáról is. Hatsepszut pedig mindig is a kedvenc fáraónőm volt. :) Zseniális könyv!

Meglepően jó történelmi regény! Nem akarok spoilerezni, de aki szereti az egyiptomi sztorikat, az mindenképp olvassa el! Mika Waltari Szinuhe-ra hajaz a sztori, csak másik fáraók alatt játszódik. Ugyanúgy bemutatja Krétát, és Egyiptom több szomszédját. Ugyanúgy tablót ad a teljes egyiptomi társadalomról, csak itt nem egy ember jár végig mindent, hanem több szálon fut a cselekmény.

A karakterek nagyon ügyesen vannak felépítve, szinte az összes élő ember volt, megvan a sírja, a szerző saját szemével látta a helyeket, a széljegyzetek legalább annyit érnek, mint a regény maga. Szóval élő emberek voltak, akikre rakott némi húst, kiszínezte az érzelmeket (bár lehet tényleg ilyenek voltak, de ez már a múlt titka marad).

Újabb példáját láthatjuk annak, hogy a történelemnél nincs jobb mesemondó. A könyv egyszerűen tökéletes!