Nagyon ​zöld könyv 89% 25 csillagozás

Kétféle dolgot váltott ki belőlem a könyv:
1. Az írónő, ha lapos kúszásban is, de nagyon lehordja az embereket, elődeinket, őseinket. De a ma emberét különösen! Olyan, mintha nem itt élne, Ő nem használná azokat az eszközöket, amit mindenki más is. Aztán kicsit már másképp fogalmaz, mintha közben rájött volna erre, nem tudom. Érdekes, kicsit nekem szájba rágós a stílus.
2. A környezetvédelem tényleg nagyon fontos
A környezetvédelem már szinte napi/állandó téma napjainkban. Nagyon lassú folyamat indult el. De elindult. Ha ezzel a könyvvel csak egy embert is ez az ügy mellé állít, már nem írta meg hiába. Mi még a munkahelyen is szelektíven gyűjtjük a hulladékot, igaz ez az előírás is.
Én nem vagyok nagyon zöld, de az alapvetéseket igyekszem megtenni, hol kisebb hol nagyobb sikerrel, viszont ez még mindig több, mintha semmit se tennék. Legalábbis ezzel vigasztalom magamat. A könyv annyira nem győzött meg, vagy nyűgözött le, de azért tudott újat mondani. Mivel nem igazán nézem a híradásokat, nem tudtam például a 36 éven át épülő erőműről Franciaországban. Vajon épül még egyáltalán?
A négy csillagot a témája miatt kapja meg, mert a célkorosztály nem én vagyok és nem akarom jobban lehúzni. Ha így lenne max. 3 csillag, de lehet a gyerekeknek még ezt és így kell.:)
Ja igen még egy dolog. Ez a napi 10 db szemét felszedése nem rossz ötlet lenne, ilyen mozgalmat lehetne indítani, akár a facebookon, vagy hasonló helyen is. Mondjuk én hál istennek bajban lennék, mert ahol közlekedem nem igazán van szemét:)

Őszintén szólva nagyon örültem, amikor megláttam, hogy létezik egy „környezetvédő” könyv gyerekek számára – aztán mégsem voltam elájulva tőle, mégsem tetszett annyira, amennyire tetszhetett volna…sajnálom, mert azt vártam a könyvtől, hogy a gyerekek odafigyeljenek a témára és elbeszélgessünk ezekről az égetően fontos felnőtt tartalmakról gyerekszinten… sajnos, nem ébresztett beszélgetést, nem indult be a gyerekek beszélőkéje, pedig nem idegen tőlük a téma, hisz Zöld óvodába járnak/jártak… és azt gondolom, túl pajtáskodó a könyv stílusa, mesélőmódja – emiatt nem hiszem, hogy sokaknak elnyeri a tetszését, de sokaknak meg biztosan el fogja.
Mindezek ellenére azt mondom, hogy fontos és hiánypótló könyv ez, és jó, hogy van. Külsőre is, belsőre is szép, igényes, esztétikus kiadás.
A Márai-programnak köszönhetően van a könyvtárunknak, így hozzájuthattunk, és olvashattuk. Egyébként, ha csak egy mondatától több lett bármelyik gyerekem, és ha csak egy valami is megragadt bennük, már nem írták és nyomtatták hiába…

Gyerekeknek (és nekem is), jól érthetően, szemléletesen mutatja be a környezettudatos gondolkodást, rávilágítva korunk (és jövőnk?) problémáira.

Teljesen más korosztálynak szól, mint a Leon és a környezetvédelem, sokkal komolyabb is már, de komolysága ellenére szerintem nagyon jól összefoglalja a (mai) gyerekek nyelvén a legfontosabb tudnivalókat a környezeti változásokról és a környezetvédelem lehetőségeiről.

Felnőttként olvastam, mert érdekel, hogyan közelítik meg a gyerekeket a témával. Szerintem Gévai Csilla könyve nagyon okos könyv. A tudományos magyarázatokat és érveket olvasmányosan, humorosan (de nem elviccelve), gyerekközelien közvetíti. Nyolc éves kortól ajánlja a konyvet, ez szerintem áll, ha az a nyolcéves valóban érdeklődik. Első figyelemfelkeltő könyvnek asszem nem ajánlanám.
Egyedül az nem tetszett, amikor a „mit tehetek én” részben elkezd konkrét ötleteket sorolni, mert ez befejezetlen és megmarad az ötletelés szintjén. Sőt, egyszerre feltételezi, hogy az olvasónak nyilván van kertje komposztálni, hogy nyilván van szelektív kuka a házukban és nyilván nagyvárosban él. Mondjuk éppenséggel szükség van a könyvben konkrét példára, ötletadóra is, nem tudom, én hogy oldanám ezt meg. Mindenesetre az általános irányelvek, mint a takarékosság, a vásárlás előtti gondolkodás, az újrahasznosítás az alapvető és kimondott tanács, nagyon helyesen.
Szóval összességében tetszett, jó lenne, ha ez a könyvtári példány, amit én olvastam, nem lenne ilyen megkímélt, hanem inkább rongyosra olvasott… meg az is jó lenne, ha nem egyéni érdeklődés kapcsán hallanának ezekről a gyerekek, hanem legalább nagyátlagban a közoktatás és az iskolai példamutatás része lenne a környezetvédelem.

Gyerekkoromban imádtam volna ezt a könyvet, most csak simán tetszett. És igaz, hogy akkoriban nem az illusztrációk nyűgöztek volna le, hanem a szöveges tartalom, most viszont a kettő együtt tetszett.
Ezt a könyvet minden gyereknek és jó pár felnőttnek is el kéne vagy el kell olvasnia. Komolyan! Nagyon tanulságos.

„Amitől igazán falnivaló minden oldal, az a sok sok sok sok szeretet, ami a szövegből és az illusztrációkból árad. A személyes hangvétel által pedig nem csupán a (rajzokkal, Földdel, velünk való) törődést érezzük, hanem az elvállalt felelősséget és a hitelességet is.”
http://perezvonsgeometry.blogspot.com/2011/08/nagyon-zo…

Nem tudom, hogy pontosan melyik korosztálynak szánta könyvét a szerző, de nyilván már olvasni tudóknak. Könyvtárosként még nem találtam olyan életkori kategóriát, akinek ajánlani tudnám, mert azoknak, akik már megértik a szöveget, azoknak „dedós”, akiknek pedig a nyelvezet megfelelő, azok nem fogják átrágni magukat rajta.
A téma persze szuper, kell róla írni, de valahogy nekem nem tetszett meg ez a könyv. Az egész környezetvédelmes irodalommal az a bajom, hogy mind ugyanazt, szinte ugyanúgy ír le, érzésem szerint azért, mert a szerzők úgy érzik, hogy erről „kell” írni, nem pedig azért írnak róla, mert van egy tök jó ötletük, hogy hogyan lehetne a gyerekeknek megmutatni a környezetvédelem fontosságát. Szóval szerintem ezek a könyvek kicsit „izzadtságszagúak”.
Egy apró megjegyzés: szerintem a mosódiónak is van egy jó kis ökológiai lábnyoma, ha itthon akarom használni, bár kétségkívül nem olyan vízszennyező használni, mint a szintetikus mosószereket.

Könyvtárban láttam meg az ifjúsági polcon Gévai Csilla könyvét, tudtam, hogy el kell hoznom, elsősorban az írónő stílusa, nem a téma miatt. Már az elején tudtam, hogy jó döntés volt, annyira bájos-humoros (mint Lídiánál :)), annyira szeretem Gévai Csilla elbeszélőmódját és a rajzait, hogy olvasás közben arra gondoltam, hogy ha majd lesz gyerekem, akkor biztosan kell majd belőle saját példány (nem beszélve arról, hogy „zöldileg” én is tudtam újat kapni). :)

Érdeklődve olvastuk a kisebbik lányommal. Nem mondom, hogy mindent megértett, de amikor beszélgetünk a Környezetvédelemről és bedobja az ökológiai lábnyom szóösszetételt, azért látom, hogy számára is megvan a lényeg. Igazából bűntudatom van, mióta elolvastam, hogy nem teszek sokkal több „jó dolgot” kényelmi szempontból. Át kellene állni….