Amíg ​zötyögünk (Amíg utazunk 2.) 93% 24 csillagozás

Nagyon helyes kis könyv, jópofák a szereplők, aranyosak a rajzok, és még informatív is. Kár, hogy a könyvtár csak a második részét szerezte be (amikor kérdeztem az elsőt, nem is tudták, hogy létezik), így csak úgy belecsöppentem a közepébe, de a szerzőnek hála, abszolút érthető volt így is. Nagyobb óvodásoknak vagy kisiskolásoknak jó szívvel ajánlom, és van hozzá még foglalkoztató is. Ja, és kedvet kaptam ismét egy kicsit barangolni szép fővárosunkban.

Az ötlet nagyon tetszik. És Baranyai (b) András rajzai is. Azokat nézegetve mást sem akarsz majd, mint tömegközlekedni. Budapesten.
Egy csillagot levontam mégis, mert összességében túltelítettnek éreztem az egészet: a rengeteg, különben jól tálalt információ mellett néhol nehézkesen zötyög tovább a mese. A járművek rajongói viszont biztosan nem egyszer olvastatják el maguknak a könyvet és akkor minden a helyére kerülhet:)
Ez olyan apás könyv inkább, bár a nem annyira busz/vonat/akármi-mániás anyukák kedvéért finoman lebeg a történetben egy szerelmi szál is.

Ugyanúgy tetszett, mint az első rész. Már nekiálltam párszor felolvasni a „nagyobbik” fiamnak (3 és fél éves), de a képeknél mindig leragadunk, ő minden képet kommentál. Neki még a történet nem annyira érdekes… engem viszont érdekelt, így este kiloptam a könyvet a gyerekszobából és végre elolvastam. :-)
Vicces, nagyon informatív, és jók benne a rajzok. Sok mindent meg lehet tudni belőle Budapest közlekedéséről. Biztos vagyok benne, hogy később a történetet is szeretni fogják a gyermekeim.

Gyereknek olvastam fel és imádtam. Még az is lehet, hogy jobban élveztem a könyvet, mint ő… Kicsit emlékeztet a 70-es évek gyerekkönyveire. Talán a rajzok, talán a figurák miatt. Bali bácsi és Olgika mintha egy Janikovszky könyvből léptek volna ki. Végre egy gyerekkönyv, ami nem gyerekesen ír, hanem elmond egy sztorit, amit gyerekek is megértenek.

Ovis kislányom kölcsönözte ki a könyvtárból. Neki olvastam fel.
Mi nem a fővárosban élünk, és még így is hihetetlenül olvastatatta magát a könyv. Azoknak, akik a fővárosban élnek – és napi szinten használják ezeket az eszközöket – szerintem még érdekesebb lehet. Sok érdekességet megtudtam így felnőtt fejjel is. Gyerek szemmel nézve is teljesen érthető könyv., aranyos történettel.
Mindenkinek csak ajánalni tudom. Most vadásszuk a 2. részét. :D

Utolsóként olvastuk ezt a részt, így mi már tudtuk, hogyan alakul Bali bácsi és Olgika sorsa, és hogy sikerül-e Domának és Nanuknak újra találkoznia, de ez semmit nem vett el az olvasás élményéből. Szeretjük ezeket a könyveket, a szép, igényes rajzokat; az életrevaló szereplőket; az információkat, ami épp kellő arányú, se nem sok, se nem kevés. Kedvünk lenne csatlakozni a vidám családhoz, hogy velük együtt azonnal nyakunkba vegyük a várost, Szentendrét, a Badacsonyt és mindenféle közlekedési eszközt kipróbáljunk újra. Ha legközelebb ezeken az útvonalakon járunk, biztosan eszünkbe fognak jutni. A Szent Gellért téren járva pedig felnézünk majd az ablakokba, nem horgászik-e Nanuk és Doma épp az erkélyen, vagy jelenik meg Bali bácsi uborkapakolással az arcán.

Klassz, mint az elődje, tanulságos, vicces, mindezt jól megírva és remekül illusztrálva. Szereti a család :)

A tömegközlekedést szerető fiamnak az egész sorozat, így ez a rész is bejött. Nekem néhol kicsit erőltetett Doma szövege, de már nem (mindig) nekem kell felolvasnom :)