A ​Daughter of the Vine 1 csillagozás

     Gertrude Atherton a 19. század második felében, és a 20. század első felében élt és alkotott – mára jórészt senki nem ismeri a nevét. Pedig elég termékeny író volt a maga 40 könyvével, és még a filmiparhoz is volt köze, mennyire izgalmas már! De én is csak a LibriVoxon találtam rá egészen véletlenül erre a (kis?)regényére, ami egyébként az első műve volt, és folytatásosan jelent meg egy újságban, de évekkel később átdolgozta és könyvformátumban is kiadták. A fülszöveg romantikus könyvnek akarja eladni, holott szerintem nem az. Bár az is igaz, hogy ha bármi mással akarnánk leírni, az már spoileres lenne.
    Mint ekkor minden könyvben gyakorlatilag (vagy csak én fogok mindig ilyeneket): az USA a liberalizmus, Anglia pedig a konzervativizmus szimbóluma, és eléggé az előbbire játszik rá a regény az elején. A szabadszellemű kaliforniai(!) Nina Randolph, akibe beleszeret Thorpe-unk. Az egyértelmű, hogy Athertonnak fontos Kalifornia (bár azt már csak az élettörténete miatt is nehéz eldönteni, hogy a szép emlékek vagy a traumatikus élmények miatt), a mű elején többször is ki van emelve Kalifornia még az USA-ra puffogtatott közhelyeken belül is. Utána eléggé gyorsan változik a scenario, spoiler
    Őszintén szólva nem tudom, hogy mennyire is volt jól megírva a regény. Azt hiszem, nem annyira. De be kell vallanom, hogy annyira zavart Lynne Thompson felolvasása, hogy sokszor nagyon nehezemre esett figyelni. A hölgynek jó orgánuma van egyébként, de rendszeresen értelmetlenül hangsúlyoz, semennyit nem játszik a hangjával, szüneteket sem jó helyeken, és összességében túl kicsiket tart. De még azt sem lehet tudni, hogy most beszél valaki vagy narráció van, illetve hogy még ugyanaz beszél vagy már a másik reagál. Ez iszonyatosan nehezítette a megértést.
    A körülmények nehézsége ellenére a témát nagyon érdekesnek és haladószelleműnek találtam, és még így is elérte valamennyire a kis szívemet a szomorúság szürke madara (pfuh, minő lírai zavar ez itt). Fogok még Athertontól hallgatni, csak remélem, valaki más tolmácsolásában…