Nosztregerusz ​titokzatos kézirata (Geronimo Stilton 2.) 86% 94 csillagozás

Cuki ez a Stilton, jó a sztori is, szereplők is. Az egyetlen dolog ami kissé idegesít, hogy a korábban olvasott kötetekben is és most is Stilton túl sokat ideges és kapja az agyvérzést, sosincs igazán a helyzet magaslatán.
De Szende szereti, szóval az a fő :D

Mindig jókat mosolygok Geronimo ügyetlenkedésén. Amiben csak lehet, abban biztos elbotlik, ami csak lehet, az a fejére pottyan és amit csak el lehet képzelni, ő biztos fél tőle. Mégis mindig belekeveredik az újabb és újabb kalandokba vagy a családjának vagy a kollégáinak, barátainak „köszönhetően”. Mégis sokkal jobban érezné magát elvonulva egy csendes kis zugva a könyveivel, olvasgatva, írogatva. Amit ennek a kötetnek a végén meg is tud valósítani egy röpke kis hónapra.

Bár megfogadtan, hogy jó darabig nem olvasok Geronimot, az ovisaim hozták alvás-mesének, és mivel a kolléganőm egyenesen rühelli, én olvastam fel nekik.
Ez a második kötet az egész, végtelen hosszú sorozatból, és bár Stilton ebben is idegbajos pocok, de valahogy mégsem annyira ment az agyamra, mint a múltkoriban.
A történetnek számomra furcsa vége lett, olyan, mintha az író se tudta volna, mit kezdjen vele, így egyszerűen levágta.
Kár érte

Geronimo Stiltonnak ezúttal Patkányszkyval gyűlik meg a baja, aki egy nagyon erőszakos figura, rendkívül kellemetlen alak. Viszont jó sok kávét iszik, ami máris elfogadhatóbbá teszi. Ráadásul olyan viccesen rajzolták meg, hogy egy volt egyetemi tanáromra emlékeztet, ez is sokat elvesz a karakter negatív tulajdonságaiból.

Ez volt a második Geronimo kötet, amit olvastam. Kezdem megkedvelni a főszereplőt. Egyáltalán nem egy hőstípus, hétköznapi a sok csetlésével-botlásával. Viszont az erkölcsi érzéke tökéletes, ezzel emelkedik ki a környezetéből. Az ellenség kimentése a tűzből például igazi keresztyéni cselekedet. Viszont a környezetében van néhány idegesítő pacák, akarom mondani: pocok. :-)
A kiadás viszont tetszik, a különböző betűszedésekkel, illusztrációkkal.

Mint a Garfield: a szülő mind megveszi a gyereknek – de inkább magának. Ezt csak ajánlásképpen írom ide, nem a kedvenc műfajom – de azért tetszett. Főszereplõje egy pocok-pacák… továbbá egerek, patkányok.
A Stilton amúgy egy ódon sajtmárka.. még jó, hogy nem szagos könyv… A sztori nem olyan megkapó, de a rajzokon: a punk kisegérkislányon, stb., nagyon lehet cincogni… A Macskafogóban voltak még hasonlóan kreatívok a kis dögök emberszerű ábrázolásában. De hadd ne dicsérjem túl: pl. egyes kisegerek feje egy az egyben = Vukéval, a kisrókáéval… Ami morbid, valljuk be, hiszen ők ugyanazon tápláléklánc két vége… de inkább arról lehet szó, hogy az olaszok (mert arról van fordítva, nem is angol a cucc, ahogy elsőre tűnik) látták a mi Vukunkat és elcsórták.
A gyerekek talán nem értenek majd mindent belõle, pl. IV. Parmezánevõ Pétert, de õk úgyis bármin el tudnak kuncogni.

(2006)

Megint egy kedves mesét kaptam, olyan szereplővel, mint Patkányszky, vagy olyan fogalmakkal mint: dilisajtos egérturmix, kísértetmacska barlang.
Viszont alaposabban megnézve a rajzokat jobban kirajzolódott számomra, hogy ezek viccesek, és a főszereplőnk nem is annyira egér, mint rókaszerű.

Rágcsáliában Geronimo Stilton a főszerkesztője a Rágcsáló Híreknek, és Pinky a kis segédje. Pinky, a nagybátyja Patkányszky Tódor, – aki imádja a kávét, és mint kiderül a híres Nosztregerusz kézirat tulajdonosa – és Geronimo, elutaznak egy könyvvásárra, ahol aztán ellopják a híres kéziratot. Gyanúsított az van….. és……. Szerencsére a végére minden jól alakul. :)

Kis, könnyen olvasható fejezetek tele képekkel, amiket mindenki csak élvezni tud. Ezt a könyvet olvastam legelőször és azt kell hogy mondjam nagyon jóra sikeredett. :)

Cuki.