Kirándulás ​a Niagara-vízeséshez (Geronimo Stilton 34.) 92% 54 csillagozás

Nagyon tetszett ez a történet, aranyos volt. A Niagara vízesés személyes kedvencem, egyszer nagyon szeretnék eljutni oda, szóval a téma már alapból nagyon tetszett, pár érdekességet is tartalmaz róla a könyv. Geronimo ebben a kötetben ismét újabb kalandra indul, jelenleg a Niagara vízeséshez viszi el Benjamint és az osztályát osztálykirándulásra, ahol meggyűlik a baja jópár dologgal, pláne az utazással magával, amit ki nem állhat, de a látvány kárpótolja őt mindenért.

Még nem olvastam Geronimo Stilton-t, de annak idején államvizsgán a szakdolgozatom védése közben az egyik oktató megemlítette, hogy érdemes beleolvasni, mert az Ő gyerekei nagyon szeretik, nem csak azért, mert rendkívül szórakoztató és bájos olvasmány, hanem egyúttal azért is, mert közben sokat tanulhatnak belőle.
Úgy vélem, tényleg nagyon remek olvasmány volt, igazán tetszett!

Mint minden Geronimo Stilton könyv ez is nagyon fantasztikus volt. Elkalandozhattunk az egerekkel a vízeséshez, és átélhettük azokat a kalamajkákat amikbe ők is keveredtek.

Szegény Geronimo. Jó sok pénzébe került a csetlése-botlása. De legalább gyönyörű helyre mentek. A Niagra-vízesés az egyik hely a sok közül, amit én is szívesen megnéznék. Így nagyon örültem a sok apró részletnek, amit olvashattam róla.

Egyik legjobb rész a sorozatból! Aranyos, szép rajzokkal és érdekességek is vannak benne, ami csak még jobbá teszi a könyvet a gyerekek számára, mert így anélkül is tanulnak valami újat, hogy tudatában lennének a dolognak.

Ez kicsit kevésbé kötött le, de nem volt rossz, aranyos, mint mindig. Sokat lehet belőle tanulni, kicsiknek ez igazán jó lehet.:)

Az első Stilton könyvem, alapvetően aranyosnak találtam. Egyenes vonalú történet, egyszerű szereplők, ismeretterjesztő szemlélet. A legtöbb információs kiegészítés tetszett, voltak állatokat bemutatók, a sátorozással, illetve a vízeséssel kapcsolatosak. Az indián törzsekről, illetve az észak-amerikai erdők állatairól és fáiról szóló rész lexikon jellegű, kisebb betűmérettel. Becsülettel elolvastam, de nem jegyeztem meg belőle sok újat. Nem vagyok benne biztos, hogy ezeket a célcsoport szívesen végigolvassa.
Az oldalak kinézete jópofa: színes, rajzokkal kiegészített, sokféle betűtípussal és helyenként a vízszintestől eltérő szövegirányokkal. (Vajon mennyire nehezíti meg ez a nyomdai munkát?) Nekem jól olvasható volt, a gyerekeknek talán fejlesztő jellegű?
A szereplők számomra egysíkúak és unalmasak voltak, a gyerekeknek a többnyire bénázó, szerencsétlen Geronimo esetleg vicces lehet, de nem mindenkinek.
Fiatalabb koromban rengeteget kempingeztem, bár tábori WC készítésére Európában már a 90-es években sem volt szükség. Ki tudja, hogy mi a helyzet más országokban, szóval még jól jöhet. A mai sátrak nem több rétegűek, szóval a benne lévő tudás kissé elavult, pedig nem régi könyv, csak a világunk változik gyorsan. Ezt tényként írom, nem negatívumként, hiszen az én korosztályom is szívesen olvasta a felfedezőkről, hajótöröttekről szóló vagy indiántörténeteket, habár nem volt esélyünk rá, hogy a leírtakhoz hasonló helyzetekbe keveredjünk.

Nem ez az első találkozásom a sorozattal, de mint mindig, ez a kötet is nagyon tetszett. Nem tudom, hogy gyerekként mi lenne róla a véleményem, de felnőtt fejjel olvasva rendkívül érdekesnek találom.
A tipográfia zseniális, a könyv olvasva tanít. Az információk és a szókincse, megfogalmazása gyerekközpontúak.
A kirándulás valóban egy extraegeres út volt!… :)

A legjobb rész az volt, amikor Geronimo beugrott a jéghideg vízbe, hogy kimentsen egy kisegeret. :)

Gyerekeknek érdemes olvasni a sorozatot, érdekes, színes az egész, ismeretterjesztő oldalakkal vannak a történetek kiegészítve.