Győztesek ​köztársasága 20 csillagozás

Gerőcs Péter: Győztesek köztársasága

„Ez a regény nem negatív utópia, bár a szereplők beszámolóiból egy olyan telep létrehozásának és működtetésének történetére derül fény, amely helyszíne lehetne egy elképzelt, jövőbeli kísérletnek. Kegyetlen tisztánlátással megírt látlelet ez a könyv, amelynek szereplőit mindnyájan ismerjük: egy ország romjai közt bolyonganak. Hol élünk? És egyáltalán, mi a fene történik velünk? Vagy nem történik, hanem csinálják – és mi hagyjuk? Te is, olvasó?” (Tóth Krisztina)

>!
Kalligram, Budapest, 2015
272 oldal · ISBN: 9786155454936
>!
Kalligram, Budapest, 2015
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155454721

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Gerőcs Péter: Győztesek köztársasága

Ez a regény egy utólagos rekonstrukció kísérlete: számos jegyzőkönyvszerűen felépített személyes elbeszélésből rajzolódik ki Vincze Sámuel, az ambiciózus (vagy beteg? bolond? céltudatos? karrierista? idealista? gátlástalan? a hangsúlyok elbeszélőről elbeszélőre változnak) fiatalember életútja, akinek álma, hogy egy tökéletes utópisztikus közösséget teremtsen valahol a hegyek között. Maga az ötlet remek, és az egész szerkezeti felépítmény rendkívül kecsegtető. Az első két elbeszélőnél még teljesülni is látszik az ígéret, de a harmadiknál megszakad az ív. Itt jutott eszembe először, hogy ezek a váltogatott E/1-es elbeszélővel operáló regények, bár nagyon jók tudnak lenni, éppen azért olyan ritkák, mert baromi nehéz őket megoldani. Például az kell hozzá, hogy az író azonosulni tudjon minden aktuális mesélővel – az első kettő szövegben ezzel nincs is gond, de a harmadiknál… Itt érzésem szerint Gerőcsnek volt egy koncepciója, milyen beszélőt akar papíron látni, és ez az akarat olyan erősen rátelepedett, hogy észre sem vette: nem tud olyat. Ez a rész hiteltelen, felesleges, szerintem bátran papírkosárba lehetett volna dobni, szerkezetileg fel sem tűnne a hiánya. A későbbiekben ez a hiba nem ismétlődik meg ilyen durván, de úgy éreztem, az író ugyanazokat az információkat mondatja el újabb és újabb elbeszélőkkel, mintha a puszta nézőpont-váltogatáson kívül nem maradt volna ötlete, amivel megtölthetné a cselekményt. Különösen azért fájdalmas ez nekem, mert amíg a könyv közepe így indokolatlanul elnyújtottá válik, addig az utópisztikus közösség (a Győztesek köztársasága) folyamatainak taglalásán szinte csak átrohanunk a regény finisében. Holott engem személy szerint ez érdekelt volna leginkább – és alighanem ebből is lehetett volna kihozni a legtöbbet. Nem sikerült: a végkimenetelt mintha sietve csapta volna össze az író, így e könyv bennem a kozmikus aránytalanság érzetét kelti. Adhatnék rá négy csillagot, de per pillanat nagyon dühös vagyok rá – az egész regényben annyira benne van egy orbitális, elképesztő ziccer, hogy jelentős, mi több: kultikus könyvvé váljon, de az egészet valahogy mégis sikerült három méterről a kapu fölé bombázni.

22 hozzászólás
>!
pepege MP
Gerőcs Péter: Győztesek köztársasága

Rögtön a legelején kiderül, hogy amit olvasunk, az tulajdonképpen egy „kihallgatási jegyzőkönyv”, illetve jegyzőkönyvek, tehát a múltba tekintünk vissza, s a kihallgatás tényéből arra is következtethetünk, hogy valami baj történhetett, ha a rendőrség is a színre lép. A kihallgatások középpontjában a sokoldalú (művészeti alapítvány alapító tagja, rendező, politikus) Vincze Samu áll, az ő édesanyja, munkatársai, ismerősei mesélik el mindazt, amit tudnak róla. Ezekből a mozaikokból rakhatjuk össze a történetet – bár nem értem, miért kellett ennyiféle változatban tulajdonképpen ugyanazt megírni. Visszatérő momentum volt mindannyiuk vallomásában Samu utópisztikus ötlete egy olyan telepről, amelynek a „Győztesek köztásrsasága” nevet adta. A telepre összegyűjtenék a vezető értelmiségi elitet, afféle állam lenne az államban, akik egy kijelölt területen élnének, saját magukat fenntartva. A projekt célja, egy új társadalom kikísérletezése.
A regény vége felé, egy projektben részt vevőtől megtudhatjuk, hogy a telepet valóban létrehozták, de sajnos egyet kell értsek @Kuszmával, hogy ez a rész nagyon szűkszavú, össze lett csapva, pedig véleményem szerint inkább ezt a szakaszt kellett volna a regény középpontjába helyezni.
Kár érte…

1 hozzászólás
>!
cippo IP
Gerőcs Péter: Győztesek köztársasága

Azt hittem, hogy megbocsáthatom a Gerőcsnek azt az engesztelhetetlen férfidühét, amivel a Bartist támadta A vége kapcsán (http://www.prae.hu/article/9074-a-ketelyek-nelkuli-tort…).

Elég ígéretesen indult. Aztán jöttek az újabb és újabb karakterek, de a karakterekkel nem jöttek új nézőpontok, új információk, én meg szép lassan elvesztettem az érdeklődésemet, de nagyon meg akartam bocsátani a Gerőcsnek, úgyhogy olvastam tovább rendíthetetlenül.

Aztán megint elvesztettem az érdeklődésemet, sőt, akkor már a türelmemet is. Aztán felbőszített, hogy hiteltelen és modoros. Hogy túl van csinálva. Hogy szenvedtetve van. Hogy szenvedtetve vagyok.

A végét, azt már egészen nyögve nyeltem. Már egyáltalán nem érdekeltek se a karakterek, se a történet, csak hogy mit vesződöm én ezzel, meg hogy mikor lesz már vége.

Meg csúnyákat is gondoltam. Például azt, hogy aha, szóval lehet, hogy mégis igazam van, amikor azt érzem, hogy valójában ez csak amolyan poétikusra pallérozott péniszirigység, ami benne a Bartissal szemben van.

Nem hogy megbocsátani nem tudtam, de kifejezetten mérges vagyok. Mondjuk az én fejemre legalább a péniszirigységet nem lehet ráolvasni.

2 hozzászólás
>!
szigiri
Gerőcs Péter: Győztesek köztársasága

Röviden: ez a könyv nagyon jó ötleten alapszik, egész érdekes formát választott a szerző, de a vége kicsit össze lett csapva, de annyira azért nem, hogy ne lennék kíváncsi a Gerőcs más könyveire is.

Minimális kérdésekkel tűzdelt félinterjúkból áll össze a könyv, a mélyebbtől a sekélyesebb ismeretségeken át göngyölíti fel a főhős egész életét a vele kapcsolatba került személyek által. Lehet pont ez a mélyből a sekély felé haladás az, ami csalódást okoz a könyv végén. Érdekes a mozaikokból kibontakoztatott karakter, a rejtett utalások amelyek miatt nagyon kíváncsiak vagyunk egy-egy epizódra, hogy valaki mondja már el mi történt AKKOR.

Az interjúvoltak közötti váltást az eltérő stílusok jelzik, ez néha nagyon jól elvolt kapva, néha nekem erőltetettnek tűnt (az anya, a jobbos meleg értelmiségi nagyon jó volt, a folyamatosan mesterként műveltetéseket használó idegösszeomlásos titkárnő fejezete alatt kapartam a falat).

Érdekes a főhős fantazmagórikus álma is, a győztesek köztársaságáról, ez már más is megjegyezte, hogy ezt a Legyek urás vonalat jobban is ki lehetett volna fejteni.

Született idén jobb regény is, nem olvasnám újra, de ha van jobb regénye a szerzőnek, azt olvasnám (ez azt jelenti: tessék bekommentelni).

>!
bibliofilblog_heni
Gerőcs Péter: Győztesek köztársasága

A végén nagyon haragudtam az Angéla-Ágota miatt (ezt tudni fogja, aki elolvassa), de egyébként !!!.

4 hozzászólás
>!
kaVics
Gerőcs Péter: Győztesek köztársasága

Nekem a megjelenéskor magasan az év könyve volt, és a mai napig többször van, hogy újra elolvasom. Zseniális!


Hasonló könyvek címkék alapján

Bleeding Bride: A téboly kertje
A. O. Esther: Megbocsátás
Lakatos Levente: Feltörő ösztönök
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Raana Raas: Árulás
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
Békés Pál: Csikágó
Raana Raas: Elágazó utak