A ​félhold fakó fényében 91% 26 csillagozás

Az angolok a krími háború hősi halottainak szentelték ezt a sírhelyet. A karcsú oszlop előtt, amely a krími győzelmet dicsőíti, sima kőlap fekszik, egészen közel a domb pereméhez. Ez a kőlap volt gyakori látogatásom célja. Rajta magyar felírás:
„Itt nyugszik Guyon Richard, Franciaország szülöttje, Anglia neveltje, Magyarország vitéze, török főtábornok.”

Török világ 1903-ban

Ilyenkor virul az élet a mohamedán városban. Kávéház, mulatóhely tárva-nyitva. A kertekben, szökőkút körül százával ülnek férfiak. Otthon, a női lakosztályokban a nők mulattatják egymást sikamlós versikéikkel és mesélik ama hátborzongató történeteiket, amelyeket férjüktől hallanak. A lehanyatló keleti élet minden romantikája Ramazán éjjelein virágzik ki. A mesemondó, a hősi tetteket koboz kíséretében éneklő dalnok, a népi színjáték, az ortu ojnu, a beszélő mozi őse, a vászonra vetített és előadással kísért Karagöz árnyjáték és a görög bizánci mimosz halvány utánérzése, a meddah szín- és szavalóművésze szórakoztatja a közönséget. Nyáron hosszabb a nap, erősebb a meleg, kellemetlenebb a böjtölés, de kipótolja az éjjel kellemes langyossága és a sok török édesség.

Állandó vendége voltam a ramazáni éjszakákban egy kerthelyiségnek, ahol Aski efendi tartotta meddah előadásait. Aski effendi különben éjjeli őr volt és nappal is a Szeraszker magas tornyáról leste, hol üt ki tűz Sztambul házaiban. Ramazánkor költői ihlete a kávéházba csalja, a tűzrendészetet másra bízza, őtőle ilyenkor leéghet fél Sztambul. Ő most színész, művész, de nem is egy szerepet játszik, hanem a tréfás darabok valamennyi személyét saját tájszólásukkal, kézmozdulatukkal, arcfintoraival elénk vetíti. Hol kalapot, hol turbánt, hol fezt húz a fejébe, és átigazítja kabátját, nyakravalóját a megfelelő szerep szerint; bámulatos hajlékonysággal valósítja, szinte élővé a személyeket: a török gőgös urat, a görög bankárt, az örmény kereskedőt, a kurd csábítót, a zsidó üzletembert, az arab beduint, albán krakélert, de még nőket is utánoz vékony hangon, krákogja az örmények torokhangját, fuvolázza a görögök csicsergését, akik nem tudják a török ds-ét és s-et kiejteni és nevetségesen ható dz-ét és sz-et mondanak helyette.

„Bonzur monszer” – sziszegi Aski efendi a kacér görög asszony szerepében. „Szabahh szakhid” válaszol rá durván a rátarti arab, oly tökéletes fonetikával, hogy nyelvtudósok lemezre vehetnék.

40-41. oldal, II. Török világ 1903-ban

A hodsa elment a török fürdőbe. Szerény ruházata miatt a fürdősök nem sokat törődtek vele, és csak ímmel-ámmal dörzsölték meg testét. Amikor távozott, egy fényes ezüst tallért adott baksisnak. A következő héten ismét felkereste a gőzfürdőt. Nagy tisztelettel fogadták, vízzel leöblítették, alaposan ledörzsölték, paskolták, simogatták, ahogy úri vendégekkel szokás. Távozáskor sorfalat álltak, de ő csak egy rézgarast dobott oda nekik. Csodálkozásukra a hodsa megmagyarázta: „Az ezüst tallér a mai kezelésért volt. A rézgaras a múltkoriért…”

73. oldal

Vámbéry egyénisége lenyűgöző volt. Nem könyvekből összeszedett, gyakran elavult adatok szürke anyagát hirdette a katedráról, hanem a saját törékeny teste fáradságos munkájával szerzett, izzó lelkén átszűrődő élő tudást csepegtette tanítványai szívébe. Mert nála a tudás szívügy volt, meggyőződés, harci eszköz, átélés és ihlet. Gondolatban most ismét, mint annyiszor életében, hálával és tisztelettel hajtom meg fejemet az ő emberi nagysága előtt. Lehettek tévedései a részletekben, de tudományos meglátását a magyar őstörténelemben, ma, jóval halála után, a más és tökéletesebb eszközökkel dolgozó utódok – gyakran be nem vallottan – igazolták.

22. oldal

Szulejmán gazdag kereskedő elhatározza, hogy elvégzi a mekkai zarándoklatot. Hűséges szolgájával, Ahmeddel, akit magával visz, megbeszéli, hogy hova rejtse a távollétük idejére pénzüket. Hosszas tanakodás után megállapodnak abban, hogy hordóba rakják az aranyakat, mézzel öntik le és átadják a szomszédban lakó Musza zsidónak megőrzésre. Musza szívesen vállalkozik a feladatra és házába szállíttatja a hordót., amelynek tartalmáról azt hiszi, hogy színültig méz.
A ravasz Ahmed dehogyis árulná el, hogy arany van benne.
Szulejmán és szolgája elindulnak Mekkába. Ájtatosan végzik a zarándoklat szertartásait. Musza raktárában őrzi a mézeshordót és ügyet sem vetne rám ha egy árus nem hirdetné harsány hangon, hogy mézet vásárol bármilyen magas áron. Musza gondolkozóba esik, a zarándoklat még sokáig tart, bőven van ideje, s most busás üzlet kínálkozik: eladja drágán a mézet az idegen kereskedőnek és majd olcsóbbat vesz helyette. De amikor kezdi kimérni, elsápadva látja, hogy a hordónak csak a teteje méz, a tartalma ezernyi aranytallér. Éjjel átönti az aranyakat egy másik hordóba és Szulejmán hordóját megtölti sárga mézzel.
Néhány hét múlva Szulejmán és Ahmed hazatérnek a zarándoklatról. Nagy tekintélyre tettek szert a városban, zöld turbánt tekertek fejükre és gazdagon megvendégelték barátaikat. Azután Szulejmán kérte a mézeshordóját. Musza azonnal áthengergette házába. Ahmed és Szulejmán egymásra vigyorogva vették le a fedelét, és ott csillogott a méz érintetlen tisztaságában. Aztán lapátolni kezdték, mind mélyebbre és mélyebbre nyúltak be a hordóba, arcuk elvörösödött az izgalomtól, Ahmed feltűrte ingujját és könyökig hatolt be a mézbe – hiába. Nem talált benne egy fia aranyat sem.
Ijedten egymásra néztek.
– Látod – kiáltott Szulejmán a szolgájára –, ez a te tanácsod volt, most mitévők legyünk? Mi Muszának mézet adtunk át és ő mézet adott vissza. Nem mehetünk panaszra a Kádihoz!
Ahmed elszomorodott és vigasztalni próbálta gazdáját.
– Elvégezted a szent zarándoklatot, és Allah elfogadta tőled az áldozatot, Nagy Allah hatalma, és végtelen az ő bölcsessége, nem hagyja cserben az ő igaz híveit.
Napokig töprengett, míg végre kitalált valamit. Így szólt Szulejmánhoz:
– Van a városban egy ügyes görög festő, hívd el magadhoz, mutasd meg neki Muszát és festesd meg vele életnagyságú arcképét. A többit bízd rám.
Így is történt. A görög festőművész megszólalásig hűen megfestette Musza képét, és amikor elkészült, Ahmed a bazárban vásárolt két majmot és napokon át tanította, hogy a kép láttára nekiszaladjanak és nyalják, falják, csókolják arcát. A majmok nagyon tanulékonyak voltak és egy hét leforgása alatt tökéletesen teljesítették feladatukat. Ekkor Ahmed Muszához, elkérte két fiát, és magával vitte Szulejmán házába s ott a pincébe zárta. Szulejmán átüzent Muszához: a te fiaid majommá változtak, vedd őket magadhoz, mit csináljak velük?
Musza halálra rémült a hírre és hitetlenül rázta fejét. De Ahmed nem késlekedett és kötőféken Musza házába vezette a majmokat: itt vannak a te drága fiaid, talán most már nem kételkedsz szavamban. Amint a két majom meglátta Muszát, felismerték a képről, nyakába ugrottak, nyalták, falták, csókolták.
– Ó, jaj nekem – siránkozott Musza –, miért büntetett meg engem Isten ilyen kegyetlenül?
Ahmed a majmokat otthagyta, és azok nem tágítottak Musza mellöl, aki egész éjjel imádkozott és sírt nagy bánatában. Másnap elment Ahmedhez és könyörgő hangon kérdezte:
– Allahra kérlek, ó Ahmed, mondd meg, hogyan változtak át fiaim majommá?
– Hm – felelte Ahmed némi gondolkozás után – mondd meg, hogyan változott át uram aranya mézzé?
– Ó, nagy isten, bocsásd meg vétkemet, előteremtem Szulejmán aranyait, sőt még többet is küldök neki, csak add vissza az én fiaimat!
Így lőn. Szulejmán megkapta aranyait és Musza fiai épen hazakerültek, a majmokat ismét eladták a bazárban.

44. oldal

A lakosság török. Messze földön híres iparművészeti ügyességéről. A bazárban szövik a csodás anatóliai szőnyegeket és ott készítik kézzel-lábbal a gyöngyház berakású bútorokat. És minden csak fillérekbe kerül. Az élelem olcsó, a munkabér is alacsony. A városból igen nagy az ópiumkivitel, nevét is az ópiumtól nyerte. Nagyon szerettem volna néhány bútort venni, de hogyan szállítsam el haza. Az élelmes iparos azonban eloszlatta aggodalmamat. Szállítanak ők Szmirnába, és onnan hajón Konstantinápolyba, sose féljek! Olyan ügyesen szétszedik a szekrényeket, asztalokat, székeket és ládákba csomagolják, hogy semmi bajuk nem történik. Sajnos, ez a biztatás sem vezetett eredményre. Mikor lesz annyi pénzem, hogy valamikor Pesten, majd ha kész ember leszek, török bútorokkal rendezzem be szobámat?

IV. UTAZÁS A MÚLTBA

Csak estefelé ébredtem fel. Az az átkozott Szafar ébresztett fel, kegyetlen éhségével. Szafar az arabok szerint belekben tanyázó féreg, amely éhséggel kínozza gazdáját.

189. oldal

Férfiak, ha egymást közt vannak, sikamlós történeteket mesélnek. Ugyanezt teszik a háremekben a nők is. Egyik társunk, Al-Muszallami elmesélte, hogyan járt, amikor másodszor nősült. A lakodalmi ünnep után, amelyet a férfiak és a nők külön-külön tartottak meg, visszavonult lakásába, ahol már várta az új felesége, akit természetesen még sohasem látott. Kívánsága az volt, hogy anyja életrevaló, erélyes lányt válasszon ki számára. Mikor a homályos, csak pislogó gyertyalángtól megvilágított szobába ért, a sarokban összekuporodva, vastagon kipárnázott ruhákba burkolva guggolt az asszony, fejét behúzva vállai közé. Al-Muszallami gyengéden megfogta felesége kezét és arcába akart nézni, amire az öklével megütötte. Al-Muszallami megtántorodott, de újból közeledett felesége felé, amire az ismét odasújtott öklével, elfordította arcát, majd körmével felhasította férje kezén a bőrt. Ez tehetetlen volt, mert hiába akarta viszonozni az ütést, a párnákkal kitömött asszony vértezve volt minden támadás ellen, és az új férj csak hosszas küzdelem árán – számtalan ütést, harapást és karmolást elszenvedve – tudta rongyokban letépni az asszony ruháját, mire az feladta a harcot. Beduin lány volt, a harbok gőgös törzséből.
Ezen az elbeszélésen mindnyájan nevettünk és jókedvvel szürcsöltük a kávét.

230. oldal

Remegő hangon, de mindinkább nekibátorodva olvastam és fordítottam egy bekezdést a konstantinápolyi Hamidie kórház évi jelentéséből Ez volt az első vizsgám Vámbéry Ármin előtt.
– Jól van, öcsém – szólt barátságos hangon. – Adja ide az indexét, és csak reggel jöjjön hozzám, ne délután, amikor óráim hirdetve vannak, mert én akkor a Nemzeti Kaszinó könyvtárában vagyok.

Milyen más ez a világ, mint a mi Alföldünk végeláthatatlan rónasága vagy a szepesi hegyek zord sziklatömbjei, és mégis bennem mind egy összhangban élnek, lüktetnek és kíváncsi szemem fürkésző tekintetével egységes képpé fejlődnek. „Az élet álom, amelyből a felébredés a halál” – tanítja Kelet bölcsessége. Az én életem szakadatlan álom, az egyik világból a másikba, és mindig boldogan hajtottam meg fejemet az álmok varázsa előtt, félve a kíméletlen valóságtól.
Talán álmodva jöttem a világra és gyermekkoromban mohón hallgattam dajkám meséit a „bosnyák” boszorkányokról, akik abban különböznek a többi boszorkánytól, hogy vállaikon gyertyák égnek.

12. oldal