A ​csemegepultos naplója 115 csillagozás

Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója

„A ​lókolbászok akarták így. A lejárt májasok. A kolozsvárik. Ők mentettek meg, hogy újra embernek érezhessem magam. Csemegepultos leszek. Nappal kolbászokat, este nindzsókat fogdosok. Erről szól majd az egyedülálló csemegepultos élete.”

Márczy Lajosnak betelt a pohár. Elhatározza, hogy beleveti magát az élet sűrűjébe, és beáll piaci kofának Joli mellé, aki tanítómestere lesz. Lali, aki íróféle, eleinte nehezen találja a fogást a csendes húsokon és a hangos vevőkön, de Jolival gyorsan összeszoknak, és a csarnok tarka népének „életszagú világa” lassan feltárul a botcsinálta kofa előtt, ahogy éjjel feltárulnak a női idomok is; combok és mellek, fogni- és harapnivaló húsok, és Lali már maga sem tudja, hogy a húst keresi a nőben, vagy a nőt a húsban.

Gerlóczy Márton legújabb regénye valódi megújulás. Pest mutatkozik be általa, ez a nyüzsgő piac, ahol éjjel-nappal vevők és eladók vagyunk, de legtöbbször mi vagyunk a termék; testünk és lelkünk, amit áruba bocsátunk, néha… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Scolar, Budapest, 2014
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632445274
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2009
196 oldal · ISBN: 9789632994604
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2009
358 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632542461

Enciklopédia 5


Kedvencelte 17

Most olvassa 11

Várólistára tette 80

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója

Kicsit mocskos, de szórakoztató.
(felnőtt tartalom)

Vicces srác ez a csemegepultos Lajos. Szívesen elmennék vele sörözni, de a nejemet nem hagynám vele kettesben. Van az a férfi mondás, hogy nem lehet minden nőt megdugni, de törekedni kell rá. Szerintem ő is ezt vallja. Nincs ezzel semmi baj, de a nejem az tabu.
Ismertem egy csomó ilyen fazont régről, amikor még a Ferenc-hegyen laktam egy villában, albérletben, leginkább házőrző kutya státuszában. A tulaj olaszban dolgozott, az egyetemista fiának a belvárosban volt lakása, én őriztem a házat, ami tele volt príma olasz pornóújságokkal, és még az italkészletet is megdézsmálhattam.
Akkoriban BKV ellenőrként dolgoztam, na, apám, az volt a kihívás. Három problémás eset volt:
1. Amikor a cigány csávó bemosott egyet, mert kérted a jegyét. Utána kaptál egy hét pszichológiai szabit.
2. Amikor ismerőssel találkoztál. Simán szénné égett a fejed.
3. Elittad a jegypénzt, és volt rá két napod, hogy visszahozd a kasszát. Büntetni, zsebre dolgozni, hogy menjen az elszámolás.
Ezek egy idő után simán mentek, rutinból, ezt csak azért mondom, hogy lásd, ehhez képest a piacon a csemegepultos piskóta.
De nem ez a lényeg, hanem hogy akkoriban voltak ilyen haverjaim, mint a Lajos. Budai egyetemista srácok, vidámak, jó dumások, akikkel lehet együtt focizni, meg bulizni. Én voltam nekik az egzotikum, a vidéki őstehetség, aki benne mozog az életben. Ők váltogatták ilyen gyorsan a csajokat, és ők ítélkeztek ilyen könnyen, gyorsan az emberekről.
Viszont, ha jól meggondolom, a vidéki haverjaim is pont ilyenek voltak. Szerintük a pesti nőcik csak gazdagok, sznobok és qrvák lehettek. Van ilyen előítélet, ez tudomásul kell venni.
Most eljutottam a nőkig, akikről a Lajosnak elég határozott véleménye van. Felhívnám a nők figyelmét, ha a Lajossal akarnának randevúzni, akkor előtte tusoljanak le, használjanak parfümöt, és mossanak fogat! Ez különösen a vidékről származó egyetemista lányokra vonatkozik, akikkel a Lajos kapcsolatba szokott kerülni. A testszag és a szájszag elég kellemetlen a szeretkezésnél, és a Lajos ezt nem szereti.
Most persze feltehetnénk a kérdést, hogy mit esznek a nők ezen a Lajoson, amikor igazából egy cinikus alkoholista tapló. Természetesen azt, hogy híres író, meg jó dumája, és baba arca van, amiről a nőcik rögtön rájöhetnek, hogy a lelke mélyén érző szív dobog. Ráadásul előkelő családból származik. Ellenvetés lehetne, hogy az a Gerlóczy, és nem a Lajos, a csemegepultus, de erre azt felelném, Flaubert mondta: Bovaryné én vagyok. Azaz az író gyakran akkor is magáról ír, ha egy kéjgyilkosról mesél, mint Ellis az Amerikai psychoban.
Végül még egy csajozós könyvet hoznék ide, ami az eszembe jutott, a Beregi Tamás írta, és az a címe, hogy Egyetleneim. Az sokkal jobban tetszett, mint ez, de nem ajánlom, mert hosszú, nyafogós, sznob, és elvont. Hogy akkor miért tetszett jobban? Ott éreztem, hogy volt tétje a sztorinak. Nem lehetett belőle visszamenekülni valami nyugodt, békés, kispolgári életbe.
Na jó, nem lehet mindenki szenvedő hős, egy József Attila, Latinovits, Hajnóczy, hogy a magukat keresztre feszítőket soroljam, kellenek a vidám történetek is. Ez pont ilyen. Kicsit mocskos, de szórakoztató.

7 hozzászólás
>!
Chrissie P
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója

Imádom! ❤
Sokadik újraolvasás után is ez a kedvenc Gerlóczy könyvem :)
Nagyon szeretem Marci stílusát, iróniáját és cinizmusát. Annyira életszagú.
A csemegepultos naplója pedig remek kikapcsolódás, jókat mosolyogtam olvasás közben. Lajosunk a hétköznapok hőse, dolgozik, csajozik, elmélkedik :)
Jó szívvel ajánlom a könyvet bárkinek, nagyon szórakoztató :)

22 hozzászólás
>!
cippo I
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója

A Már (ton Gerló) czy Lajos védőbeszéde

A társas lény, ha egyedül marad és nincs dolga, rosszkedvű lesz. A mérlegen könyökölök. Tizenöt kilót mutat. Tizenöt kiló bánat.

Kérem, én szeretem a színes, széles vásznú stratég(i)ákat. Lehet, szakmai ártalomból. Vagy másodlagos nemi jellegből. Vagy mégis inkább szakmai ártalomból. Kívül mégiscsak tágasabb, ugye.
Nézem, ahogy itt dekázgat nekem a Márczy, dekázgat a prolitempójával meg a kékvérű dekadenciájával – tisztelt Esküdtszék, ne felejtsük el, tizenöt kiló bánat a mérlegen, ezt azért ne felejtsük el. Babaarcú férfi a pult mögött. Néha jól jön neki, néha nem.
Úr ír. Néha jól jön ki neki, néha nem. Szerintem.

Kérem, én a Gerlóczy Mártont nem ismerem. És mint ilyen, hajlamos vagyok a Gerlóczy Mártont azonosítani a hősével. Él, mint Márczy. Hevesen.

Tisztelt Esküdtszék, a fentiek tekintetbevételével tehát
– egyrészről hajlamos vagyok a Márczyt puszta kívülállásból csurom empátiával felmenteni. Megkövetni, a hús nevében;
– másrészről viszont hajlamos vagyok a Márczyn másodlagos nemi jellegből az egekig fölbaszni az agyam. Megkövezni, a hús nevében.
De. Azért azt ne felejtsük el, hogy végeredményben ez csak egy könyv. 1093 dekád. Maradhat.

7 hozzászólás
>!
csgabi P
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója

Ha fiatal szabadbölcsész lennék, vagy kezdő „művész”, azt mondanám: Ez a könyv nagyon mély volt, érzem a mondanivalót. :-D És akkor Márczy Lajos tuti a falnak menne tőlem. :-) Ha pedig megkérdezném, hogy Mit gondol, mit adott ezzel a könyvvel a világnak? – hát, holt biztos, hogy egy hajtásra meginna egy üveg bort. :-)

De tréfát félretéve: eddig nem ismertem Gerlóczy Márton könyvet, a Budapesti Molyklub júliusi találkozójára kezdtem olvasni, csak sajnos megcsúsztam vele, így most sikerült befejeznem. Nagyon örülök, hogy őt választottam és ezt a regényt a kortárs magyar irodalom témakörben. Azért is hasznos volt, mert olvasásom vége felé jöttem rá, hogy tavaly megvettem a Gerlóczy Márton: Váróterem c. könyvét – Jó tanács minden molynak: Ne pakold a könyveidet két sorban a polcra, mert nem fogsz emlékezni a hátul lévőkre. :-)

Visszatérve az értékeléshez:
Imádtam ezt a könyvet, egyszerre nevettetett és gondolkodtatott; tudtam, milyen világban élek, hiszen látom és a saját bőrömön érzem, de ez a kb. 300 oldal remekül volt megírva, és mintha erős nagyító alatt láttam volna a társadalmunkat. Gerlóczy megfogalmazta a gondolataimat – és leírta azokat. Nem is értem, miért nem kezdtem bele már hamarabb a könyveibe. Ha a többi is ilyen jó lesz, akkor veszek 10 deka lópárizsit, és megeszem. :-)

6 hozzászólás
>!
Bélabá P
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója

Azért olvastam, hogy kipihenjem Le Clézio sok hülyeségét. Olyasmi volt, mint a múltkori Zacc c. szórakoztató regény. A csemegepultos naplója nagyon élethű, bár ez nem is meglepő, a szerző kipróbálta magát csemegepultosként és ezekből a kalandokból merített ihletet. Munkám során találkoztam hasonló karakterekkel (kisboltosok, zöldségesek, trafikosok), emiatt is élvezetes volt olvasni a könyvet. Párszor felkacagtam, tetszettek a poénok, sztorik. Azt azért hozzáteszem, inkább fiatalabbnak szól, például huszonéveseknek. 4,5 csillag (4,4 pont)
Mindennel együtt könnyed, kikapcsoló jellegű könyv volt, rengeteg húsáruval.

>!
Gyula_Böszörményi IP
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója

Remek kis regény ez, kérem, kacagtatóan keserű, irónikus és sajna igaz, meg minden, ami görbe tükör.

>!
Adrienn57 P
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója

Miközben olvastam, az járt a fejemben, hogy más-más oldalon állva, vajon hogyan látjuk az embereket. Aztán gyakran rádöbbentem, hogy jé, ezt az embert én is ismerem, igaz, nem így hívják, nem ott találkoztam vele, de igen, ismerem!!! Akár szomszéd, akár egy idegen, akár egy átsuhanó érzelem (vagy az sem), akár egy barátnak vélt ember…de ismerem!
Ismerem és megértem az érzést, amikor nem akar valaki beállni a sorba, és megfelelni teljesen az elvárásoknak. A magány, ami akár lehet békés egyedüllét is, gyakran sokkal élhetőbb, mint a társaság, ami esetleg őszintétlenséggel van tele. Tetszett, bár kicsit megdöbbentett, az itt-ott felbukkanó valós szereplők, helyzetek, megemlített dalok, rádióadók stb. Megdöbbentett, és nem biztos, hogy egyet is értettem, de azt is megértettem, hogy már ki lehet nyíltan mondani a véleményünket és kiállni mellette.
Nagyokat mosolyogtam egy-egy ostobasággal szembesülve, iróniával reagáló író esetein.
Időnként megálltam, hogy majd idézetként kiírjak pár mondatot, de mikor már lassan a könyv felét kimásoltam volna, feladtam!:)
Azért magamnak a könyvben hagytam a „cetliket”!

7 hozzászólás
>!
Tarja_Kauppinen
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója

Eleinte szórakoztatott, nevettem, aztán valahogy apránként túl sok lett a proliság, a nyócker, az önsajnálat, az önsorsrontás (csakis magadnak köszönheted, p*csöm!), a nők tárgyiasítása, a szplín, a nihil, a megalázottak, a megszomorítottak, Buda-fckn-pest pucér alfele.*
Olvasmányos, az tény; hamarabb végeztem is vele, mint Márczy Lajos az x-edik alkalmi partnerével. És olykor hasonlóképp is éreztem iránta. Áh, fúj, csak essünk már túl rajta, mert miért is? A világa azonban ennél jobban már aligha taszíthatna. Taníccsá', Lalikám, há’ mongyad mán meg a tutit, mer’ hogy a Konfuciusz az kismiska hozzád képest, apukám.
Tartalmaz megfontolásra érdemes gondolatokat is, és a stílusa, na az tényleg el van találva. Mégis egyre erősödő késztetést éreztem arra, hogy felhúzzam az ablakot, benyomjam a központi zárat, felhangosítsam a zenét és kizárjam a külvilágnak azt az arcát, amellyel Gerlóczy egy ötliteres felmosóvödörből löttyintett, méghozzá jéghidegen, nyakon. Komolyan itt tart a világ?! Remeteségbe vonulok.
A munkásosztály helyzete Magyarországon olyasvalami, amiről bizonyára nem tudok eleget, de azt hiszem, nem is szeretnék. Ne is mondd, Lalikám, világos, hogy egy önző p*** vagyok, de hát evvan, ó, és még a mellem is kicsi.
Most pedig teleengedem a kádat, és egy fél órát fogom áztatni magam, mert ragadok ettől a könyvtől, beleitta magát a bőrömbe, szaglik tőle még a hajam is.

*Ahogy Tereskova mondaná: https://www.youtube.com/watch…

8 hozzászólás
>!
kuckó
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója

Azt mondták ez most más mint az eddigiek. S az első 50 oldalon azt éreztem ez tényleg így van! Maradt a tipikus Gerlóczy hangvétel, ám megszűnt az erőltetettség. A végére azonban két csillag maradt.
Utálnám, ha találkoznom kellene az íróval: Hiszen vagy pudingfejű vagyok, vagy paprika, vagy tipikus német/olasz/cseh, vagy éppen jó kislány, tipikus egyetemista, s még szexuális tekintetben is valamilyen formában kivesézne..s leírná a következő írásában az undort, amit általam érzett…Mindenkivelezt csinálja…
Tipikus. tipikus.tipikus.
a btk-s sálam, a téli biciklizésem, vagy éppen a tele van a táskám szarral effektusom.
Nem, nem, nem.
Egyéb iránt mikor becsuktam, azt éreztem hiányozni fog Lajos, aki egy héten keresztül minden este leült az ágyam szélére, s egy füstös alkohol mámoros életről mesélt…
Azt hiszem el kell menjek ma este e helyett kocsmába,…

>!
robinson P
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója

Jól megírt, nem untam bele, bár néha fárasztó volt ez a humor nekem. Folyamatosan olvastatta magát, a cselekmény érdekesen próbálta bemutatni azt a világot, mi is van a pult mögött.
Kinőttem már ebből. Mi legyen a másik két Gerlóczyval?

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Gunnar 

Soha nem olvasok közterületen. Pláne nem villamoson. Nem szeretem, ha látják, hogy mit olvasok. Nem szeretem, ha sejtik, hogy miféle lehetek. Ne legyen rám írva semmi. Strandon sem olvasok, mert nem járok strandra. Csak a távolsági buszon, hátul, az ablak mellett. Vagy a vonaton. Ott nem látnak.

68. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
1 hozzászólás
>!
Chrissie P

Én az elmúlt tíz évben egyszer sem ágyaztam be. A beágyazásról mindig a halál jut eszembe. Azok az emberek, aki már reggel azt várják, hogy újra aludhassanak, és elmenekülhessenek, mert fosnak az élettől.

183. oldal

28 hozzászólás
>!
cippo I

Az, hogy elmebetegek laknak a házamban, vagy elmebetegek házában lakom, csak nézőpont és lelkiállapot kérdése.

118. oldal

1 hozzászólás
>!
Chrissie P

A fájdalom relatív. Ahogyan a szépség is.

181. oldal ( Scolar, 2014 )

>!
madárka 

– Melyik városban nőttél fel?
– Honnan tudod, hogy vidéki vagyok?
– Boros kólát iszol és lelkes vagy.

159. oldal (Ulpius, 2009)

>!
Chrissie P

Drága dolog a szépség, ha nincsen.

201. oldal ( Scolar, 2014 )

>!
Chrissie P

Olyanokkal szeretek együtt lenni, akikkel nem kell megbeszélnem azt, ami egyértelmű.
Nem szeretem a felesleges beszédet. Nem szeretek megismételni semmit. Nem vagyok se politikus, se reklámszakember.

199. oldal ( Scolar, 2014 )

>!
Chrissie P

Öntök magamnak pár deci bort, és lehuppanok a kanapéra. Dől belém az ital. Úgy nyelem el, mint a szakmai tanácsadók az adófizetők pénzét.

44. oldal (Scolar, 2014)

3 hozzászólás
>!
cippo I

Gyűlölöm a tetoválásokat. Csak az tesz magára jeleket, aki nem tudja, hogy kicsoda. Igaz, senki sem tudhatja igazán, hogy kicsoda, ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy az teszi magára, akit nem is érdekel, hogy kicsoda. Megjelöli magát, hogy leadja a jelet, információt cseréljen a másik barommal. Így olvasnak egymásról.

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tetoválás
23 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Grecsó Krisztián: Megyek utánad
Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége
Anthony Capella: A kávék költője
Frances Mayes: Napsütötte Toszkána
Bíró Kriszta: Fiókregény
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik
Fabio Volo: Ráadásnap
Paul Auster: Leviatán
Zuzana Brabcová: Gyöngyök éve
Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet