A ​csemegepultos naplója 144 csillagozás

Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója

„A ​lókolbászok akarták így. A lejárt májasok. A kolozsvárik. Ők mentettek meg, hogy újra embernek érezhessem magam. Csemegepultos leszek. Nappal kolbászokat, este nindzsókat fogdosok. Erről szól majd az egyedülálló csemegepultos élete.”

Márczy Lajosnak betelt a pohár. Elhatározza, hogy beleveti magát az élet sűrűjébe, és beáll piaci kofának Joli mellé, aki tanítómestere lesz. Lali, aki íróféle, eleinte nehezen találja a fogást a csendes húsokon és a hangos vevőkön, de Jolival gyorsan összeszoknak, és a csarnok tarka népének „életszagú világa” lassan feltárul a botcsinálta kofa előtt, ahogy éjjel feltárulnak a női idomok is; combok és mellek, fogni- és harapnivaló húsok, és Lali már maga sem tudja, hogy a húst keresi a nőben, vagy a nőt a húsban.

Gerlóczy Márton legújabb regénye valódi megújulás. Pest mutatkozik be általa, ez a nyüzsgő piac, ahol éjjel-nappal vevők és eladók vagyunk, de legtöbbször mi vagyunk a termék; testünk és lelkünk, amit áruba bocsátunk, néha… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Scolar, Budapest, 2018
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632449166
>!
Scolar, Budapest, 2014
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632445274
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2009
196 oldal · ISBN: 9789632994604

1 további kiadás


Enciklopédia 7


Kedvencelte 18

Most olvassa 8

Várólistára tette 91

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója

Kicsit mocskos, de szórakoztató.
(felnőtt tartalom)

Vicces srác ez a csemegepultos Lajos. Szívesen elmennék vele sörözni, de a nejemet nem hagynám vele kettesben. Van az a férfi mondás, hogy nem lehet minden nőt megdugni, de törekedni kell rá. Szerintem ő is ezt vallja. Nincs ezzel semmi baj, de a nejem az tabu.
Ismertem egy csomó ilyen fazont régről, amikor még a Ferenc-hegyen laktam egy villában, albérletben, leginkább házőrző kutya státuszában. A tulaj olaszban dolgozott, az egyetemista fiának a belvárosban volt lakása, én őriztem a házat, ami tele volt príma olasz pornóújságokkal, és még az italkészletet is megdézsmálhattam.
Akkoriban BKV ellenőrként dolgoztam, na, apám, az volt a kihívás. Három problémás eset volt:
1. Amikor a cigány csávó bemosott egyet, mert kérted a jegyét. Utána kaptál egy hét pszichológiai szabit.
2. Amikor ismerőssel találkoztál. Simán szénné égett a fejed.
3. Elittad a jegypénzt, és volt rá két napod, hogy visszahozd a kasszát. Büntetni, zsebre dolgozni, hogy menjen az elszámolás.
Ezek egy idő után simán mentek, rutinból, ezt csak azért mondom, hogy lásd, ehhez képest a piacon a csemegepultos piskóta.
De nem ez a lényeg, hanem hogy akkoriban voltak ilyen haverjaim, mint a Lajos. Budai egyetemista srácok, vidámak, jó dumások, akikkel lehet együtt focizni, meg bulizni. Én voltam nekik az egzotikum, a vidéki őstehetség, aki benne mozog az életben. Ők váltogatták ilyen gyorsan a csajokat, és ők ítélkeztek ilyen könnyen, gyorsan az emberekről.
Viszont, ha jól meggondolom, a vidéki haverjaim is pont ilyenek voltak. Szerintük a pesti nőcik csak gazdagok, sznobok és qrvák lehettek. Van ilyen előítélet, ez tudomásul kell venni.
Most eljutottam a nőkig, akikről a Lajosnak elég határozott véleménye van. Felhívnám a nők figyelmét, ha a Lajossal akarnának randevúzni, akkor előtte tusoljanak le, használjanak parfümöt, és mossanak fogat! Ez különösen a vidékről származó egyetemista lányokra vonatkozik, akikkel a Lajos kapcsolatba szokott kerülni. A testszag és a szájszag elég kellemetlen a szeretkezésnél, és a Lajos ezt nem szereti.
Most persze feltehetnénk a kérdést, hogy mit esznek a nők ezen a Lajoson, amikor igazából egy cinikus alkoholista tapló. Természetesen azt, hogy híres író, meg jó dumája, és baba arca van, amiről a nőcik rögtön rájöhetnek, hogy a lelke mélyén érző szív dobog. Ráadásul előkelő családból származik. Ellenvetés lehetne, hogy az a Gerlóczy, és nem a Lajos, a csemegepultus, de erre azt felelném, Flaubert mondta: Bovaryné én vagyok. Azaz az író gyakran akkor is magáról ír, ha egy kéjgyilkosról mesél, mint Ellis az Amerikai psychoban.
Végül még egy csajozós könyvet hoznék ide, ami az eszembe jutott, a Beregi Tamás írta, és az a címe, hogy Egyetleneim. Az sokkal jobban tetszett, mint ez, de nem ajánlom, mert hosszú, nyafogós, sznob, és elvont. Hogy akkor miért tetszett jobban? Ott éreztem, hogy volt tétje a sztorinak. Nem lehetett belőle visszamenekülni valami nyugodt, békés, kispolgári életbe.
Na jó, nem lehet mindenki szenvedő hős, egy József Attila, Latinovits, Hajnóczy, hogy a magukat keresztre feszítőket soroljam, kellenek a vidám történetek is. Ez pont ilyen. Kicsit mocskos, de szórakoztató.

7 hozzászólás
>!
eme P
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója

Márczy Lajos és a lókolbászok, akik így akarták – azaz a pult előtti és mögötti élet egy egyedülálló csemegepultos, egy hús-vér életet kereső író szemüvegén keresztül.
Lajosunk gondol egyet, és penna helyett combok és kolbászok társaságát választva, alámerül az élet sűrűjében. És mi nyújthatna több élményt és tapasztalatot, mint a vásárcsarnok csemegpultja meg a pesti kocsmák kínálata? Különösen jó pozíció amúgy ez a pult mögött állás, nem kell feleslegesen talpalni, jön az élet magától, áradó folyóként hömpölyögve, felsorakozik a társadalom minden elképzelhető rétege és tipikus alakja, lehet vizsgálódni, szemlélődni, ráadásul a pult-barikád védelmező, kellő intimitást és elhatárolódást nyújtó túloldaláról.
Ez a sajátos nézőpont jellemzi a regény egészét, Márczy, bár végre emberként érintkezik, boldogan tanul, produkálja magát, és a pillanatnak élve becsülettel megmártózik a valóságban, valahogy mintha mégis kívül maradna rajta. Magányosan, fölényesen és cinikusan, valami dekadens-spleenes nihilizmussal felvértezve filozofálgat, és tartja a görbe tükröt a világ (és néha önmaga) elé. Mert nem más ez a regény, mint görbe tükör, igaz, néhol görbeségében is görbe, legalábbis nekem annak tűnik. Lajosunk, lassan megundorodva mindentől, beleértve önmaga üres életét, kiábrándultságát és illúziótlanságát is, kezdetben humoros-ironikusan, később inkább már közönségesbe átmenve skatulyázza, szortírozza a felvágottak és kolbászok mellett az embereket és életeket is.
Kétségtelen, hogy nagyon jól ragadja meg a külsőségeket, a sztereotípiákat, poénokra élezett történetei, anekdotái, már-már karikatúraszerű, de annyira ismerős alakjai nagyon szórakoztatóak tudnak lenni. De csak egy ideig. Mindaz, amit az elején az újdonáság ízét adja, lassan túl sok lesz, rutinszerűnek hat. (Akár az élet, mondhatnánk, beleértve a Lajosét is, aki a dolgozom, iszom, alszom és a pia, cigi, nők mókuskerekébe zárva mondogat oda a nagyvilágnak.)
Nem tagadom, az elején tetszett ez a keményen, határozottan megmondós, humoros stílus, az, ahogy az elbeszélő rávilágít az áruvá vált világ megannyi visszáságára. Pulykasonka lóból, lódebreceni mangalicából – semmi/senki nem az, aminek látszik, aminek eladják vagy eladja magát, és bárhogy is címkéznek fel valamit, végeredményben minden ugyanaz, csak a csomagolástól nem vesszük észre… Lassan azonban zavarni kezdett, ahogy Lajosunk kritikája inkább csak a felszínt súrolja (legalábbis nem túl gyakran adja jelét ennek ellenkezőjéről). Nem látunk papírmasészerű figurái mögé, akiket többnyire valami felsőbb értékrend és pozíció (illúziójának?) birtokából fikáz és nevet ki (főleg nőalakjait intézi el kegyetlenül csípős, lesz@rom stílusban). Történeteinek sora sem igazán vezet sehová – végeredményben azt kaptuk (humoros csomagolásban), amit már többé-kevésbé mi is láttunk, tudtunk, de maradunk-e valami többettel a vásárcsarnoki kaland után? És mi van Lajosunkkal? Megnyugszik attól, hogy lám, volt életében ilyen is, és hogy lábvíz, sörök, húsok és pipik közt ingázva kipökhette magából azt, ami zavarja? Meg persze vagány gyerekként elszórakoztatja az olvasót egy kis ideig. Persze, tudjuk, Szilárd, a göri sem az, aminek első pillantásra tűnik, Lajos is, minden görénysége ellenére, néha látja a tárgyak mögötti tartalmat. Néha meg nem. Vagy szándékosan címkézi át a kolbászokat? Fene tudja.
Anyag ez is, feldolgozott, felcímkézett anyag. És sokkal romlottabb, mint amilyennek tűnik. Márczy Lajos csak tudja.

spoiler

2 hozzászólás
>!
Cicu
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója

Imádom! ❤
Sokadik újraolvasás után is ez a kedvenc Gerlóczy könyvem :)
Nagyon szeretem Marci stílusát, iróniáját és cinizmusát. Annyira életszagú.
A csemegepultos naplója pedig remek kikapcsolódás, jókat mosolyogtam olvasás közben. Lajosunk a hétköznapok hőse, dolgozik, csajozik, elmélkedik :)
Jó szívvel ajánlom a könyvet bárkinek, nagyon szórakoztató :)

22 hozzászólás
>!
cippo IP
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója

A Már (ton Gerló) czy Lajos védőbeszéde

A társas lény, ha egyedül marad és nincs dolga, rosszkedvű lesz. A mérlegen könyökölök. Tizenöt kilót mutat. Tizenöt kiló bánat.

Kérem, én szeretem a színes, széles vásznú stratég(i)ákat. Lehet, szakmai ártalomból. Vagy másodlagos nemi jellegből. Vagy mégis inkább szakmai ártalomból. Kívül mégiscsak tágasabb, ugye.
Nézem, ahogy itt dekázgat nekem a Márczy, dekázgat a prolitempójával meg a kékvérű dekadenciájával – tisztelt Esküdtszék, ne felejtsük el, tizenöt kiló bánat a mérlegen, ezt azért ne felejtsük el. Babaarcú férfi a pult mögött. Néha jól jön neki, néha nem.
Úr ír. Néha jól jön ki neki, néha nem. Szerintem.

Kérem, én a Gerlóczy Mártont nem ismerem. És mint ilyen, hajlamos vagyok a Gerlóczy Mártont azonosítani a hősével. Él, mint Márczy. Hevesen.

Tisztelt Esküdtszék, a fentiek tekintetbevételével tehát
– egyrészről hajlamos vagyok a Márczyt puszta kívülállásból csurom empátiával felmenteni. Megkövetni, a hús nevében;
– másrészről viszont hajlamos vagyok a Márczyn másodlagos nemi jellegből az egekig fölbaszni az agyam. Megkövezni, a hús nevében.
De. Azért azt ne felejtsük el, hogy végeredményben ez csak egy könyv. 1093 dekád. Maradhat.

7 hozzászólás
>!
csgabi MP
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója

Ha fiatal szabadbölcsész lennék, vagy kezdő „művész”, azt mondanám: Ez a könyv nagyon mély volt, érzem a mondanivalót. :-D És akkor Márczy Lajos tuti a falnak menne tőlem. :-) Ha pedig megkérdezném, hogy Mit gondol, mit adott ezzel a könyvvel a világnak? – hát, holt biztos, hogy egy hajtásra meginna egy üveg bort. :-)

De tréfát félretéve: eddig nem ismertem Gerlóczy Márton könyvet, a Budapesti Molyklub júliusi találkozójára kezdtem olvasni, csak sajnos megcsúsztam vele, így most sikerült befejeznem. Nagyon örülök, hogy őt választottam és ezt a regényt a kortárs magyar irodalom témakörben. Azért is hasznos volt, mert olvasásom vége felé jöttem rá, hogy tavaly megvettem a Gerlóczy Márton: Váróterem c. könyvét – Jó tanács minden molynak: Ne pakold a könyveidet két sorban a polcra, mert nem fogsz emlékezni a hátul lévőkre. :-)

Visszatérve az értékeléshez:
Imádtam ezt a könyvet, egyszerre nevettetett és gondolkodtatott; tudtam, milyen világban élek, hiszen látom és a saját bőrömön érzem, de ez a kb. 300 oldal remekül volt megírva, és mintha erős nagyító alatt láttam volna a társadalmunkat. Gerlóczy megfogalmazta a gondolataimat – és leírta azokat. Nem is értem, miért nem kezdtem bele már hamarabb a könyveibe. Ha a többi is ilyen jó lesz, akkor veszek 10 deka lópárizsit, és megeszem. :-)

6 hozzászólás
>!
Bélabá P
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója

Azért olvastam, hogy kipihenjem Le Clézio sok hülyeségét. Olyasmi volt, mint a múltkori Zacc c. szórakoztató regény. A csemegepultos naplója nagyon élethű, bár ez nem is meglepő, a szerző kipróbálta magát csemegepultosként és ezekből a kalandokból merített ihletet. Munkám során találkoztam hasonló karakterekkel (kisboltosok, zöldségesek, trafikosok), emiatt is élvezetes volt olvasni a könyvet. Párszor felkacagtam, tetszettek a poénok, sztorik. Azt azért hozzáteszem, inkább fiatalabbnak szól, például huszonéveseknek. 4,5 csillag (4,4 pont)
Mindennel együtt könnyed, kikapcsoló jellegű könyv volt, rengeteg húsáruval.

>!
Gyula_Böszörményi IP
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója

Remek kis regény ez, kérem, kacagtatóan keserű, irónikus és sajna igaz, meg minden, ami görbe tükör.

>!
kvzs P
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója

Minden mérhető. A hús dekában, a nők darabban, az ital literben. Vagy berugásban. Ha valamit mégsem elég mérni, akkor lehet kategorizálni. A sztereotípiák segítenek ebben. Azok a sztereotípiák, amik sokszor félelmetesen igaznak bizonyulnak, és amelyekbe a pult mögött álló idegen biztosabban be tud sorolni, mint egy íróasztal mögött ülő szobatudós.
Félelmetesen sok ismerős arc jelent meg a könyvben. Többek között Márczy Lajos is az volt. A gond csak akkor van, ha úgy gondoljuk, hogy ez a paletta bemutatja a társadalom nagy részét. Mert akkor úgy járunk, mint Márczy Lajos. Darabra, dekára, literre mérünk, kiábrádulunk, és belemenekülünk a bódító szokásainba.

7 hozzászólás
>!
Adrienn57 P
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója

Miközben olvastam, az járt a fejemben, hogy más-más oldalon állva, vajon hogyan látjuk az embereket. Aztán gyakran rádöbbentem, hogy jé, ezt az embert én is ismerem, igaz, nem így hívják, nem ott találkoztam vele, de igen, ismerem!!! Akár szomszéd, akár egy idegen, akár egy átsuhanó érzelem (vagy az sem), akár egy barátnak vélt ember…de ismerem!
Ismerem és megértem az érzést, amikor nem akar valaki beállni a sorba, és megfelelni teljesen az elvárásoknak. A magány, ami akár lehet békés egyedüllét is, gyakran sokkal élhetőbb, mint a társaság, ami esetleg őszintétlenséggel van tele. Tetszett, bár kicsit megdöbbentett, az itt-ott felbukkanó valós szereplők, helyzetek, megemlített dalok, rádióadók stb. Megdöbbentett, és nem biztos, hogy egyet is értettem, de azt is megértettem, hogy már ki lehet nyíltan mondani a véleményünket és kiállni mellette.
Nagyokat mosolyogtam egy-egy ostobasággal szembesülve, iróniával reagáló író esetein.
Időnként megálltam, hogy majd idézetként kiírjak pár mondatot, de mikor már lassan a könyv felét kimásoltam volna, feladtam!:)
Azért magamnak a könyvben hagytam a „cetliket”!

7 hozzászólás
>!
Tarja_Kauppinen IMP
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója

Eleinte szórakoztatott, nevettem, aztán valahogy apránként túl sok lett a proliság, a nyócker, az önsajnálat, az önsorsrontás (csakis magadnak köszönheted, p*csöm!), a nők tárgyiasítása, a szplín, a nihil, a megalázottak, a megszomorítottak, Buda-fckn-pest pucér alfele.*
Olvasmányos, az tény; hamarabb végeztem is vele, mint Márczy Lajos az x-edik alkalmi partnerével. És olykor hasonlóképp is éreztem iránta. Áh, fúj, csak essünk már túl rajta, mert miért is? A világa azonban ennél jobban már aligha taszíthatna. Taníccsá', Lalikám, há’ mongyad mán meg a tutit, mer’ hogy a Konfuciusz az kismiska hozzád képest, apukám.
Tartalmaz megfontolásra érdemes gondolatokat is, és a stílusa, na az tényleg el van találva. Mégis egyre erősödő késztetést éreztem arra, hogy felhúzzam az ablakot, benyomjam a központi zárat, felhangosítsam a zenét és kizárjam a külvilágnak azt az arcát, amellyel Gerlóczy egy ötliteres felmosóvödörből löttyintett, méghozzá jéghidegen, nyakon. Komolyan itt tart a világ?! Remeteségbe vonulok.
A munkásosztály helyzete Magyarországon olyasvalami, amiről bizonyára nem tudok eleget, de azt hiszem, nem is szeretnék. Ne is mondd, Lalikám, világos, hogy egy önző p*** vagyok, de hát evvan, ó, és még a mellem is kicsi.
Most pedig teleengedem a kádat, és egy fél órát fogom áztatni magam, mert ragadok ettől a könyvtől, beleitta magát a bőrömbe, szaglik tőle még a hajam is.

*Ahogy Tereskova mondaná: https://www.youtube.com/watch…

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Gunnar

Soha nem olvasok közterületen. Pláne nem villamoson. Nem szeretem, ha látják, hogy mit olvasok. Nem szeretem, ha sejtik, hogy miféle lehetek. Ne legyen rám írva semmi. Strandon sem olvasok, mert nem járok strandra. Csak a távolsági buszon, hátul, az ablak mellett. Vagy a vonaton. Ott nem látnak.

68. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
1 hozzászólás
>!
Cicu

Én az elmúlt tíz évben egyszer sem ágyaztam be. A beágyazásról mindig a halál jut eszembe. Azok az emberek, aki már reggel azt várják, hogy újra aludhassanak, és elmenekülhessenek, mert fosnak az élettől.

183. oldal

28 hozzászólás
>!
cippo IP

Az, hogy elmebetegek laknak a házamban, vagy elmebetegek házában lakom, csak nézőpont és lelkiállapot kérdése.

118. oldal

1 hozzászólás
>!
cippo IP

Gyűlölöm a tetoválásokat. Csak az tesz magára jeleket, aki nem tudja, hogy kicsoda. Igaz, senki sem tudhatja igazán, hogy kicsoda, ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy az teszi magára, akit nem is érdekel, hogy kicsoda. Megjelöli magát, hogy leadja a jelet, információt cseréljen a másik barommal. Így olvasnak egymásról.

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tetoválás
23 hozzászólás
>!
madárka

– Melyik városban nőttél fel?
– Honnan tudod, hogy vidéki vagyok?
– Boros kólát iszol és lelkes vagy.

159. oldal (Ulpius, 2009)

>!
Cicu

A fájdalom relatív. Ahogyan a szépség is.

181. oldal ( Scolar, 2014 )

>!
Cicu

Drága dolog a szépség, ha nincsen.

201. oldal ( Scolar, 2014 )

>!
Cicu

Olyanokkal szeretek együtt lenni, akikkel nem kell megbeszélnem azt, ami egyértelmű.
Nem szeretem a felesleges beszédet. Nem szeretek megismételni semmit. Nem vagyok se politikus, se reklámszakember.

199. oldal ( Scolar, 2014 )

>!
Cicu

Öntök magamnak pár deci bort, és lehuppanok a kanapéra. Dől belém az ital. Úgy nyelem el, mint a szakmai tanácsadók az adófizetők pénzét.

44. oldal (Scolar, 2014)

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Garaczi László: Hasítás
Barbara Whest: A hallgatás mérge
Anne Brontë: Wildfell asszonya
Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski
Anthony Capella: A kávék költője
Hernádi Gyula: A péntek lépcsőin
Istók Anna: Éhes felhő a napot
Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége
Rubin Eszter: Bagel
Joanne Harris: Csokoládés barack