Jézus ​utolsó napja / Nem a halálé az utolsó szó (Egyházfórum Könyvei 11.) 2 csillagozás

Ami a passió során valóban történt
Gerhard Lohfink: Jézus utolsó napja / Nem a halálé az utolsó szó

Gerhard ​Lohfink (szül. 1934) germanisztikát és teológiát tanult Münchenben és Frankfurtban. 1960-ban szentelték pappá. Három év lelkipásztori munka után Würzburgban folytatta teológiai tanulmányait. 1971-ben teológiai doktorátust szerzett, 1973-ban habilitált az újszövetségi szakon. Ezt követően az újszövetségi tanszék professzora volt Tübingben. Professzori állását 1986-ban adta fel, hogy a müncheni „Integrierte Gemeinde”-ben élhessen és dolgozhasson tovább.
A Jézus utolsó napja „sallangoktól” mentesen tárja elénk Jézus szenvedéstörténetének drámai eseményeit. A szerző – ismert bibliakutató – bibliai és korabeli források alapján kísérli meg nyomon követni és felvázolni Jézus utolsó napját, hogy a hit fényében a ma embere is közelebb kerüljön a véres komolyságú nap értelmének megértéséhez.
A Nem a halálé az utolsó szó három elmélkedés. Az első arra a kérdésre keresi a választ, hogy ma egyáltalán lehetséges e az emmauszi tanítványok húsvéti tapasztalata, vagy éppen… (tovább)

Eredeti cím: Der letzte Tag Jesu

Tartalomjegyzék

>!
Egyházfórum, Budapest, 1992
88 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630014372 · Fordította: Kocsi György, Schindler Mátyás

Most olvassa 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

padamak>!
Gerhard Lohfink: Jézus utolsó napja / Nem a halálé az utolsó szó

A kötet két önálló könyvet tartalmaz, melyek eredetiben 1989-ben illetve 1991-ben jelentek meg. Szerzőjük német teológus tanár és pap.
Az elsőben a „történetkritikai exegézis” módszerével elemzi Jézus szenvedéstörténetét, mint igen konkrét eseményt nagyon valós hatalmak erőterében. Ezzel a beállítódással reálisan és józanul megy végig a passió átfogó és apró eseményein, a benne szereplők hátterének és jellemének feltárásával, ideológiai és politikai indítékaik bemutatásával és egy sajátos következtetéssel: ki vagy te, mai olvasó a történetben? Ugye, nem (nehogy már!) Jézus?!
Jó kis szóelemzések és összefüggések tárulnak föl, akár újdonságként, akár emlékeztetőként, de mindenféleképpen hasznos és hiterősítő információkként.
A másik kis könyv egy 3 részből álló meditációfüzér, amiket a „halál” témája köt össze. Az utolsó nagyon elgondolkodtató és szemléletformáló számomra…
Egyébként stílusosan Nagypéntek és Nagyszombat illetve Húsvét napján olvastam végig. Jólesett a lelkemnek! Róm 4,24-25


Népszerű idézetek

padamak>!

Ha az Újszövetség és a tradíció tételszerű kijelentéseire kérdezünk rá, azaz hogy miért van ez egyáltalán így, miért Jézus Krisztusban találkozunk Istennel, akkor csak azt felelhetjük: azért, mert már a történelemben is így volt. Isten sokszor és sokféle módon szólt hozzánk; utolsó, végérvényes és többé már felül nem múlható üzenetét azonban Jézus Krisztusban közölte velünk. Benne vált Isten e világ számára végképp nyilvánvalóvá és jelenvalóvá. Benne kötött Isten végérvényesen szövetséget a világgal. Benne vált végképp nyilvánvalóvá és jelenvalóvá Isten világnak és embernek kimondott szerető igen-je. Aki ettől fogva meg akarja tudni: ki az Isten, annak Jézusra kell tekintenie. Aki őt látja, látja az Atyát. Aki vele találkozik, Istennel találkozik. Jézus az, akinél Istennek a világot megszabadító és megváltó cselekvése a végső mélységet eléri.

87. oldal - Mi következik a halál után? (Egyházfórum, Budapest - Luzern, 1992)

padamak>!

A 22. zsoltár egy későbbi helyén a következő imaszöveggel találkozunk: Éli atta – „Istenem vagy” (22,11). Talán pontosan ez volt Jézus utolsó kiáltása, amelyről a Mk 15,37 beszámol. Mindenesetre hihetőnek tűnik az a magyarázat, hogy az Éli atta kiáltást „Illést hívja”-nak értették, ugyanis a héber Éli atta hangzásilag nagyon könnyen összetéveszthető az arám Élijja ta – „Illés jöjj!” kifejezéssel.

48. oldal - Jézus utolsó napja; A kivégzés (Egyházfórum, Budapest - Luzern, 1992)

1 hozzászólás
padamak>!

Amennyire emberi az, hogy a kifürkészhetetlent csöndben elfogadjuk, legalább annyira emberi az is, hogy kérdezünk, hogy folyton az egészre kérdezzünk rá, és sohase hagyjunk föl a kérdezéssel. Az embert éppen az különbözteti meg az állattól, hogy kérdez. És ha csak hallgat, és megelégszik azzal, hogy kérdéseit nem követik újabbak a válasz reményével, akkor még nem éli le teljesen emberségét.

72. oldal - Mi következik a halál után? (Egyházfórum, Budapest - Luzern, 1992)

padamak>!

A passió eseményeit szemlélőnek tehát újra meg újra meg kell kérdeznie önmagától, hogy az elbeszélés melyik szereplőjével vállal azonosságot. Ha csak Jézussal, és teljességgel elhatárolja magát annak ellenfeleitől, úgy az elbeszélt konfliktus mélységét még egyáltalán nem vette észre. Abban a pillanatban, amikor felismeri, hogy újra meg újra pontosan ugyanazt a szerepet játsza, mint egykoron a főtanács tagjai vagy Pilátus játszottak – nos, akkor ez az olvasó felfogta, miről is van szó.

56. oldal - (utolsó mondatok) Jézus utolsó napja; Zárszó (Egyházfórum, Budapest - Luzern, 1992)

padamak>!

Ha Istennél nincs többé földi értelemben vett idő, akkor halálommal az utolsó ítéletnek és a test feltámadásának napja érkezett el.

85. oldal - Mi következik a halál után? (Egyházfórum, Budapest - Luzern, 1992)


A sorozat következő kötete

Egyházfórum Könyvei sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

On Sai: Szürke szobák
George R. R. Martin: Trónok harca
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Kempis Tamás: Krisztus követése
Sz. A. Tokarev (szerk.): Mitológiai enciklopédia I-II.
Szabó Magda: Abigél
Robert Jackson Bennett: Csodák városa
Raana Raas: Hazatérők
Raana Raas: Ellenállók
B. E. Belle: Megtörtek