Szöszi (Szöszi-trilógia 1.) 182 csillagozás

Gergely Márta: Szöszi Gergely Márta: Szöszi Gergely Márta: Szöszi Gergely Márta: Szöszi Gergely Márta: Szöszi Gergely Márta: Szöszi

Szöszi tizennégy éves kislány, az a fajta, akiből tizenkettő megy egy tucatra. Tanácstalanul bukdácsol a serdülőkor hangulatváltozásai között. Amikor megismerkedünk vele, éppen hullámvölgybe jutott: rosszul tanul, semmihez sincs kedve, durcás. Hogyan viselkedik egy ilyen hányaveti kislány, ha saját makacssága folytán nehéz helyzetbe kerül? Hogyan találja meg a maga emberségét, életcélját a legválságosabb időkben? Erről szól Gergely Márta lebilincselően érdekes lányregénye, amely harmadik kiadásban lát napvilágot.

Eredeti megjelenés éve: 1958

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2004
238 oldal · ISBN: 9639492329
>!
Móra, Budapest, 1970
260 oldal · Illusztrálta: Szőnyi Gyula
>!
Móra, Budapest, 1962
272 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Szőnyi Gyula

3 további kiadás


Kedvencelte 19

Most olvassa 4

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Csoszi P
Gergely Márta: Szöszi

Butuska, rossz tanuló, durcás. Ő Varga Elvira, azaz Szöszi, egy tizennégy éves kamaszlány 1956-ból. Annyira fájt a szívem érte, hiszen a mamája kétszer is lemondott róla, és emiatt a nagyszülők nevelték. És az sem tetszett, hogy az anyuka csak kihasználta őt, amikor rövid ideig náluk élt: besegített a házimunkába, bevásárolt, és a féltestvéreire felügyelt. Ráadásul a mostohaapja még azt is megtiltotta, hogy bejárjon dolgozni a fodrászüzletbe, hiszen mint tudjuk a borravalós szakma nem tisztességes. Nem csoda, hogy a kislány úgy érezte, őt senki sem szereti.
Az eleje annyira nem fogott meg. Onnantól kezdve érdekelt a történet, amikor kitört a forradalom. Igazán jó volt ez a kis történelmi háttér. Ki hogyan éli meg az események. Ki megy és ki marad itthon.
Örülök, hogy olvashattam. Máris kezdem a következő részt.

2 hozzászólás
>!
Hoacin P
Gergely Márta: Szöszi

A magát dacosan jampi lánynak valló Szöszi története szerethetően indul. Ki ne érezne rokonszenvet egy csetlő-botló, mimózalelkű sündisznó tini iránt, aki akkor hallgat, amikor beszélnie kéne, amikor pedig megszólal, javarészt csak nyegle hazugságok csúsznak ki a száján. Patchwork családjában sehol nem érzi igazán otthon magát, amiről a jószívű, de pofozkodós nagymama, a tündéri, de rá oda sem figyelő anyuka, és a bőkezű, de az életében szinte soha jelen nem lévő apuka is tehet. A szereplők háromnegyede amúgy erősen irritáló. Bárcsak szeretné őt valaki! Kedvencei a slágerek, a táncház, és tűsarkú cipőben végigropni a vasárnap délutánt. Fodrásznak készül, és példaképe a vagány Nájlon Bébi.
Szóval ezzel a hebrencs, könnyen fogyasztható stílussal nyitunk, de aztán komolyodni kezd a helyzet, és Szöszi kénytelen felnőni, mert kitör az 56-os forradalom.
És innentől fogva a regényben megjelenik a didaktikus szovjetpropaganda. Tudom, hogy akkoriban valószínűleg csak így mehetett át a rostán (első kiadást olvastam, nem tudom, változtattak-e a szövegen később), ezért a korabeli könyveknél nem is zavar a népnevelés, ha az nincs ennyire erőszakosan kihangsúlyozva. De itt akkora lendülettel tolják arcomba a kötelező tudnivalókat, hogy szinte hanyatt esem székestül. spoiler Ez így töményen a fejemre öntve olyan volt, mintha rám borult volna egy politikai óriásplakát. Állványostul. Szinte láttam magam előtt Sándor bácsit a korabeli gúnyrajzok stílusában, ahogy nagy pocakkal és kövér szivarral, szeme helyén dollárjelekkel szidja ezt a tisztességes, becsületes szocializmust.
Kislányként biztosan jobban tetszett volna, voltak benne jó jelenetek. A fűszertartó család története, az éjszakai városi kaland, meg Szöszi felelősségvállalása… végig kíváncsi voltam, mi lesz a sorsa. Csak hát az olvasási élményt erősen rontotta az előbb említett masszív kioktatáscsomag, mintha egy tinifilm alá egy ötvenhetes propagandaszöveget szinkronizálnánk, amitől már-már karikatúrába hajlott némely jelenet számomra.
Pöttyöscsíkosok terén maradok az Intőkönyvem történeténél.
Két véletlenszerű érdekesség a könyvből: ha a pocsék bort megcukrozzuk, mindenki minőségi italnak fogja vélni, és Nájlon Bébi órákon át táncolhat műanyag ruhában a kánikulában, mégsem üti meg a guta. De hát ilyen egy jampi lány, anyafej. Csörögni jár, nem hantázik, palija van, és nem jár link helyekre. És nem adja pucerájba a bugyogóját.

4 hozzászólás
>!
cippo IP
Gergely Márta: Szöszi

No, ennek aztán vót feszültsége.
Mint kacsa a nokedlit.
Menet közben aztán rájöttem ám, hogy én ezt már olvastam, csak – nyilván nem volt elég impulzív a szerelmi szál, höhö – a hebrencs gyerekfejemben nem hagyott túl mély nyomot.
Hirtelen fontosnak tűnt, tűnik, hogy ez épp most került a kezembe. Amikor néha úgy vagyok itt itthon, ebben a hazában, hogy nem tudok én meghalni se, élni se nélküle(d) immár. És akkor ezen most nagyon kellett nekem sírni. Hogy végeredményben én is azt tanultam meg, amit Szöszi megtanult nagyapától, hogy az emberek között, az emberektől sohase kell félni.
(Na. De szentimentálisra sikeredett.)

1 hozzászólás
>!
Galambdúc
Gergely Márta: Szöszi

Hogy én ezt hogy szerettem 12-13 éves koromban. Abban az időszakban külön jelentősége volt naiv szerelemnek, ártatlanságnak, amin a mai tizenévesek már megrökönyödnének vagy nevetnének. Kellemes nosztalgia érzésével gondolok vissza rá, és az is eszembe jut, hogy a nagyapám könyvespolcáról oroztam el.

>!
ÁrnyékVirág
Gergely Márta: Szöszi

Kiskamasz koromban faltam a pöttyös és csíkos könyveket, de Szöszi kimaradt, ezért így vén harminc éves fejjel fogtam neki. Nagyon szerethető, vadóc és morgonc ez a Szöszi, én is megkedveltem – akkor ugyan melyik kamasz nem tudna azonosulni vele? Hát mutassatok egy épkézláb tizenévest, aki szívesebben ül az iskolában, mint hogy az aktuális slágereket hallgassa. Mindegy az, hogy 1955-öt írunk, vagy épp 2017-et.
Eddig rendben is lenne minden. Érdekes volt arról olvasni, hogy hogyan élte meg egy akkori fiatal az 1956-os eseményeket.
Megdöbbentő volt számomra, hogy milyen nagy utat tettünk meg azóta. Vagy csak a felszín változott meg? Ma már nem tekinthető természetesnek, hogy egy nőt annyira elnyomjon a férje, mint Szöszi mamáját Sándor bácsi. Az sem, hogy egy tizenhat éves lány el kelljen tarta magát, mint Nájlon Bébi.
Nagy utat tettünk meg, de még mindig nagyon hosszú út áll előttünk…
Nem tudom, hogy ha gyerekként olvastam volna, akkor elsiklottam volna-e ezek felett a részek felett – most már nem tudok, és emiatt ez most nem egy könnyed, vidám olvasmány volt nekem.

>!
szmelus P
Gergely Márta: Szöszi

Szeretem a régebbi történeteket. Sokkal jobban megfognak a szóhasználatok, a szép mondatok és a történet. Milyen volt abban a korban gyereknek lenni, mennyire volt szabad lázadni, hogy a gyerekek akkor is tudtak komiszak lenni és kiközösíteni. Hogy akkor is voltak válások, de valahogy azért mégis más volt a lányok élete. Nehezen képzeljük el, hogy valaki már 14 évesen dolgozik és az akkori történelem is szépen bele van szőve a történetbe. Hogy vajon mennyire vagyunk egyedül a világban, hiszen vannak szüleinek, nagyszüleink. Sajnáltam, és át is éreztem hullámait.

9 hozzászólás
>!
Sola
Gergely Márta: Szöszi

A négy és fél csillag az írói kiválóságnak szól.
Tetszik az elbeszélés, mert párbeszéd az szinte nincs is.Tetszik a realizmus nagyon, de az nem, hogy egy tizennégy-tizenöt éves lány szájába adja az írónő, mintha egy érett, tapasztalt, ötvenes nő bölcseletei szólnának Szöszi helyett.
Szöszi túlságosan megértő, beletörődő, lemondó. Micsoda példa ez egy kis tininek, egy 12-13 éves gyereknek?
Így a kihívás miatti 10 darab, RÉGI pöttyös könyv elolvasása, újraolvasása után, azt tudom mondani, hogy ez egy örökség, de olyan örökség, ami súlyokkal teli. Jó részük (tisztelet a kivételnek) erősen magán viseli az akkori politikai nézeteket, a szocializmus jegyeit, és a mai lányok már feltehetően azt sem tudják mi az úttörő vagy kisdobos, nem ám, hogy KISZ, párttitkár stb.
Azt hiszem a régi, kis tiniknek szóló pöttyös könyvek hatvan százaléka sajnos nem alkalmas arra, hogy a mai gyerekek olvassák. Rengeteg érték van bennük, érzelmesek, és példamutatóak, de ezek a példák túlságosan elvonatkoztatottak, elnyomás alatti diktatúrának megfelelőek.
Én nem haragszom, hogy a gyerekeim nem olvasták ezeket a könyveket. Nekünk idősebbeknek szép emlék. Sorry.

>!
krlany I+SMP
Gergely Márta: Szöszi

Tudom, hogy egyedül vagyok ezzel a véleményemmel, de idegesítő ez a kislány. De persze kislány. Meg az élet viharai között téblábol. És talán kiderül, ki is növi ezt, ha elolvasom a további részeket…
Mindenesetre a nagypapára oda kell figyelni, vagy legalábbis arra, amit az írónő a szájába ad. „Nem bolondít minket más, mi magunk bolondítjuk magunkat.”
Fodor Sándor Megőrizlekje sokkal jobban tetszett ebben a kamaszlány keresi önmagát, meg a helyét a világban témakörben.

6 hozzászólás
>!
hangya68 P
Gergely Márta: Szöszi

Gyermekkori énem nagyon élvezte ezt a könyvet. Nem olyan régen éppen én ajánlottam valakinek e könyv folytatását, hogy még pótolnom kell a nyitó történet olvasását. Szóval éppen itt volt az ideje.
Ebből a könyvből megtudhatjuk milyen volt egy 14 éves, az iskolát nem kedvelő kis/nagylány élete az ötvenes években. Szöszi egy öreg, pesti körfolyosós bérház földszintjén lakik, a nagymamája és nagypapája neveli. Ő, ahogy ezt a könyvben is többször olvashatjuk, egy átlagos kislány, akiből tizenkettő éppen egy tucat. De valahogyan mégsem szokványos dolgok történnek vele. Makacs kislány és mindig rosszabbnak akar látszani, mint ami valójában. Azt viszont nagyon is jól tudja, hogy fodrász lesz, mint a papája. Sokszor a dacossága és a szófukarsága miatt csetlik-botlik. Hát nem a nagymamájától örökölte a beszélőkéjét!
Érdekes volt olvasni az akkori fiatalokról. Jót mosolyogtam a forintos borravalón, meg a forintos gesztenyén is.

>!
Ydna
Gergely Márta: Szöszi

Naiv, butuska, szerethető, idegesítő, gyerek, felnőtt, dacos, durcás, dolgos, „árva”, azaz Szöszi(s).

Hogy törne le a jobb keze annak, aki könyvtári könyveket úgy összefirkál, mint ahogy ez össze volt, és persze vesszen utána a bal is, amiért olyan random 15 oldallal rövidebb olvasásélményt nyújtott a könyv a hiányzó oldalak miatt, mint kellett volna..

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Marsie

Néha a saját kimondott szava köti gúzsba az embert. A szó uralkodik a gazdáján, ahelyett, hogy az ember uralkodna a szaván.

1 hozzászólás
>!
Marsie

Szakadnak a szálak. Száz és száz szívből szakadnak ki. És minden szívnek egyenként is sok száz ilyen finom fonalat kell elszakítania.

>!
Szédültnapraforgó

Hányszor magyarázta: magadnak tanulsz, te lány, az a tiéd, amit megtanultál, azt soha senki nem veheti el tőled.

44. oldal (Móra Ferenc könyvkiadó 1959.)

>!
Marsie

Ősz és tél után tavasz következik, akkor is, ha semmit sem tesz az ember, csak vár. Talán a boldogság is ilyen? Magától eljön, ha itt az ideje?

>!
Ydna

– Ha a kedvem utána mennék – dörmögte nagymama –, két akkora pofont kennék le neki, hogy az egyik szeme átsétálna a másikhoz látogatóba.

179. oldal

>!
psn

Még sok mindent el akart mondani, de egyszerűen elapadt a szava. Hiába no, aki nem szokta, annak a beszélgetés nehezebb minden munkánál. Könnyebb talán puszta kézzel surranó madarat elfogni, mint gyakorlatlanul és ügyetlenül kifejezni szállongó, surranó érzéseinket, gondolatainkat.

>!
Szédültnapraforgó

Szöszi véleménye szerint az Árpád rettenetesen csúnya név. Igaz, senki se tehet a nevéről, azt a szülők adják az embernek, még teljesen tehetetlen csecsemőkorában. Mégis! Borzasztó, hogy valakit éppen Árpádnak hívjanak. Nem elég, hogy őt magát Elvirának keresztelték? Most még legyen egy udvarlója, aki Árpi?

103. oldal

>!
Szédültnapraforgó

Hiába, minden rosszban van valami jó. Minden kár valami haszonnal jár.

247. oldal

1 hozzászólás
>!
Napsugarkisasszony

Nem bolondít minket más, mi magunk bolondítjuk magunkat.

>!
Marsie

Olyan az egész világ, mint ez az osztály itt, tíz percel nyolc óra előtt…


A sorozat következő kötete

Szöszi-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Abigél
Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb
Szabó Magda: Álarcosbál
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának
Kertész Erzsébet: Elizabeth
L. M. Montgomery: A kék kastély
L. M. Montgomery: Anne otthonra talál
Kate Douglas Wiggin: Becky sorsa
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Szabó Magda: Születésnap