Szöszi (Szöszi-trilógia 1.) 220 csillagozás

Gergely Márta: Szöszi Gergely Márta: Szöszi Gergely Márta: Szöszi Gergely Márta: Szöszi Gergely Márta: Szöszi Gergely Márta: Szöszi

Szöszi tizennégy éves kislány, az a fajta, akiből tizenkettő megy egy tucatra. Tanácstalanul bukdácsol a serdülőkor hangulatváltozásai között. Amikor megismerkedünk vele, éppen hullámvölgybe jutott: rosszul tanul, semmihez sincs kedve, durcás. Hogyan viselkedik egy ilyen hányaveti kislány, ha saját makacssága folytán nehéz helyzetbe kerül? Hogyan találja meg a maga emberségét, életcélját a legválságosabb időkben? Erről szól Gergely Márta lebilincselően érdekes lányregénye, amely harmadik kiadásban lát napvilágot.

Eredeti megjelenés éve: 1958

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Pöttyös könyvek Móra

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
240 oldal · ISBN: 9789633733097
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
240 oldal · ISBN: 9789633733103
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2006
238 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639492329

5 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 25

Most olvassa 6

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Csoszi>!
Gergely Márta: Szöszi

Butuska, rossz tanuló, durcás. Ő Varga Elvira, azaz Szöszi, egy tizennégy éves kamaszlány 1956-ból. Annyira fájt a szívem érte, hiszen a mamája kétszer is lemondott róla, és emiatt a nagyszülők nevelték. És az sem tetszett, hogy az anyuka csak kihasználta őt, amikor rövid ideig náluk élt: besegített a házimunkába, bevásárolt, és a féltestvéreire felügyelt. Ráadásul a mostohaapja még azt is megtiltotta, hogy bejárjon dolgozni a fodrászüzletbe, hiszen mint tudjuk a borravalós szakma nem tisztességes. Nem csoda, hogy a kislány úgy érezte, őt senki sem szereti.
Az eleje annyira nem fogott meg. Onnantól kezdve érdekelt a történet, amikor kitört a forradalom. Igazán jó volt ez a kis történelmi háttér. Ki hogyan éli meg az események. Ki megy és ki marad itthon.
Örülök, hogy olvashattam. Máris kezdem a következő részt.

2 hozzászólás
cicus61 P>!
Gergely Márta: Szöszi

Tinédzserként olvastam az összes csíkos, pöttyös könyvet és akkor imádtam. Most így felnőtt fejjel nagyon untam :) Az jó volt, hogy kicsit visszamentem az időben, fiatalkoromba, egy kis nosztalgiára. Szöszike annyira idegesített, hogy jól meg tudtam volna rázni néha. Lehet, hogy Én is ilyen voltam tinédzserként, de nem hiszem :) Meg is volt az oka, hogy ilyen legyen, de akkor is! :) Alig vártam, hogy vége legyen. Kinőttem már ebből a lányregényekből na! :) A történet is olyan bugyuta volt.

adrienn_szucs>!
Gergely Márta: Szöszi

A kedvenc pöttyös könyvem volt anno és most sok év után úgy gondoltam, ideje újra kézbe venni. Izgatottan vártam, vajon felnőtt fejjel is annyira fog-e tetszeni, mint annak idején.
Azt kell ,hogy mondjam, igen. Érdekes, hogy egészen fontos eseményekre nem emlékeztem a történetből, de ugyanaz a hangulat, jóleső érzés járt át olvasás közben, amire emlékeztem, amikor a könyvre visszagondoltam.
Teljesen tudtam azonosulni az öntörvényű, makacs, visszaszájaló, időnként bajba kerülő tinédzserrel; pont ilyen voltam én is :D.
Marad a kedvenc pöttyös.

cippo I>!
Gergely Márta: Szöszi

No, ennek aztán vót feszültsége.
Mint kacsa a nokedlit.
Menet közben aztán rájöttem ám, hogy én ezt már olvastam, csak – nyilván nem volt elég impulzív a szerelmi szál, höhö – a hebrencs gyerekfejemben nem hagyott túl mély nyomot.
Hirtelen fontosnak tűnt, tűnik, hogy ez épp most került a kezembe. Amikor néha úgy vagyok itt itthon, ebben a hazában, hogy nem tudok én meghalni se, élni se nélküle(d) immár. És akkor ezen most nagyon kellett nekem sírni. Hogy végeredményben én is azt tanultam meg, amit Szöszi megtanult nagyapától, hogy az emberek között, az emberektől sohase kell félni.
(Na. De szentimentálisra sikeredett.)

1 hozzászólás
Porcsinrózsa>!
Gergely Márta: Szöszi

Gyermekkorom kedvenc regénye volt, és felnőttkorom kedvenc regénye maradt, mind a mai napig.Ez az a könyv, mely az első, meghatározó olvasmányélményemmé vált, mely egy életre meghatározta számomra az olvasás, a könyvek szeretetét.
Gyermekként az ragadott meg, amilyen könnyed természetességgel megformálta Gergely Márta Szöszi alakját. Emlékszem, rabul ejtett a lassan kibontakozó fiú – lány barátság, s egy mögötte felsejlő szép szerelem ígérete.
Most, felnőttként már azt is érzékeltem, mennyire vissza tudta adni az írónő az ötvenes évek hangulatát. Volt miből merítenie, hisz sok – sok „ Szöszi ” szaladgált akkoriban a főváros utcáin. Felnőtt fejjel is ámulatba ejtett, hogy a sorstragédiák, a kaotikus történelmi viszonyok, események nem befolyásolták különösképpen az emberek hangulatát. Persze, hogy féltek. De mégis élni akartak a fiatalok, táncolni, szórakozni. Tetszett, hogy az írónő úgy ír Szösziről, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a kislány olyan, amilyen. Nem ítélkezik. Inkább mellérendeli Körmendi Árpádot, aki majd egy kicsit fékezi a kislány szelességét, akaratosságát. Közben biztonságot jelentő „ őrangyala ” is lesz ennek a kallódó gyereklánynak. Most is ugyanúgy elvarázsolt a regény hangulata : az emberek életszeretete, munkakedve, jókedve, derűje, élni akarása. Nagyon tetszett, és nem állítom, hogy idővel nem fogom majd újraolvasni. Biztos, hogy még legalább egyszer sorra kerül.

3 hozzászólás
Galambdúc>!
Gergely Márta: Szöszi

Hogy én ezt hogy szerettem 12-13 éves koromban. Abban az időszakban külön jelentősége volt naiv szerelemnek, ártatlanságnak, amin a mai tizenévesek már megrökönyödnének vagy nevetnének. Kellemes nosztalgia érzésével gondolok vissza rá, és az is eszembe jut, hogy a nagyapám könyvespolcáról oroztam el.

rafaelo0824>!
Gergely Márta: Szöszi

Gyerekkorom egyik nagy kedvence, már régóta érett az újraolvasás. Szöszi csak egy átlagos tinilány, nem éppen kiemelkedően okos, de nem is ez számít. Sok igazságtalanság történik vele, mégis helytáll, a végét szeretem a legjobban, olyan kis szerencsétlen, és mégsem. Csomószor meg csak szidják, pedig nem is tehet róla, nem csoda, hogy csak a vállát vonogatja.

ÁrnyékVirág P>!
Gergely Márta: Szöszi

Kiskamasz koromban faltam a pöttyös és csíkos könyveket, de Szöszi kimaradt, ezért így vén harminc éves fejjel fogtam neki. Nagyon szerethető, vadóc és morgonc ez a Szöszi, én is megkedveltem – akkor ugyan melyik kamasz nem tudna azonosulni vele? Hát mutassatok egy épkézláb tizenévest, aki szívesebben ül az iskolában, mint hogy az aktuális slágereket hallgassa. Mindegy az, hogy 1955-öt írunk, vagy épp 2017-et.
Eddig rendben is lenne minden. Érdekes volt arról olvasni, hogy hogyan élte meg egy akkori fiatal az 1956-os eseményeket.
Megdöbbentő volt számomra, hogy milyen nagy utat tettünk meg azóta. Vagy csak a felszín változott meg? Ma már nem tekinthető természetesnek, hogy egy nőt annyira elnyomjon a férje, mint Szöszi mamáját Sándor bácsi. Az sem, hogy egy tizenhat éves lány el kelljen tarta magát, mint Nájlon Bébi.
Nagy utat tettünk meg, de még mindig nagyon hosszú út áll előttünk…
Nem tudom, hogy ha gyerekként olvastam volna, akkor elsiklottam volna-e ezek felett a részek felett – most már nem tudok, és emiatt ez most nem egy könnyed, vidám olvasmány volt nekem.

XX73 >!
Gergely Márta: Szöszi

Olvastam itt pár véleményben, hogy az olvasó nem szerette Szöszit mint embert.

Messzire visz ez a gondolat.

Mondják, szeretni legfőképpen azt lehet, aki maga is szereti és elfogadja magát.

Szöszinek ehhez nem volt szerencséje. A háború évei alatt született egy megesett fiatal anyától, aki saját anyjára hagyta a kislányt, és nagyon hamar továbblépett az életében. Újraházasodott, és a kor szokása szerint első kislányát ledobta magáról, akár egy koszos ruhát. Továbbiakban csakis akkor tartott igényt rá, mikor a második házasságból született négy kisebb pesztrálásában szükség volt rá. Szöszit nagyszülei nevelték (nagymamája objektív-régimódi stílusban, mindenféle lelkiélet nélkül. Némi megértést tán nagypapájától kapott, aki amúgy maga is háttérbe szorult a családban.) Ennek a kislánynak soha senki nem mutatott utat, hogy miként érvényesülhetne, és hogyan törhetne többre körülményeinél. Hogyan lehetne „jólnevelt” kislány. Ő csak nőtt mint a dudva, és néha durván letorkolták hiányosságaiért.

A nyolc osztályt (önbizalom és mindenféle segítség hiányában) elégségesen elvégezve (és a kor szokásai szerint ezzel a produkcióval azonnal munkába kényszerülve) a kislány mégis szerencsésen választott egy olyan közeget, a fodrászszalont, mely számára valamiféle kiteljesedést nyújtott. De családja innentől kezdve magasabb fokozatra kapcsolt a piszkolásában: noha Szöszi nagyon igyekezett, de szívének kedves választása nem felelt meg sem nevelő nagyanyjának, sem az őt elhagyó anyjának és második családjának, sem udvarlójának, nagyjából senkinek.

Kész csoda, ha egy ilyen helyzetből valaki talpra áll. Én csodálom Szöszit mindazokért, amit 14-15 évesen, pár hónap alatt elért, megtapasztalt és megtanult. Sokakkal ellentétben én őt egy nagyon is pozitív hősnek tartom.

A könyvben valóban túlteng a kommunista propaganda. Nem kell ezt elfogani, nem kell magadévá tenni. Több évtizeddel a történet születése után egyszerűen azt érdemes leszűrni belőle: ennek a kicsi kamaszlánynak ebben a közegben kellett boldogulnia, és nem csupán a maga boldogságát tartotta szem előtt… Sokat csetlett-botlott, de amikor fontos válaszút előtt állt, mindig a helyén volt a szíve.

szmelus P>!
Gergely Márta: Szöszi

Szeretem a régebbi történeteket. Sokkal jobban megfognak a szóhasználatok, a szép mondatok és a történet. Milyen volt abban a korban gyereknek lenni, mennyire volt szabad lázadni, hogy a gyerekek akkor is tudtak komiszak lenni és kiközösíteni. Hogy akkor is voltak válások, de valahogy azért mégis más volt a lányok élete. Nehezen képzeljük el, hogy valaki már 14 évesen dolgozik és az akkori történelem is szépen bele van szőve a történetbe. Hogy vajon mennyire vagyunk egyedül a világban, hiszen vannak szüleinek, nagyszüleink. Sajnáltam, és át is éreztem hullámait.

9 hozzászólás

Népszerű idézetek

Marsie>!

Néha a saját kimondott szava köti gúzsba az embert. A szó uralkodik a gazdáján, ahelyett, hogy az ember uralkodna a szaván.

1 hozzászólás
Marsie>!

Szakadnak a szálak. Száz és száz szívből szakadnak ki. És minden szívnek egyenként is sok száz ilyen finom fonalat kell elszakítania.

Szédültnapraforgó>!

Hányszor magyarázta: magadnak tanulsz, te lány, az a tiéd, amit megtanultál, azt soha senki nem veheti el tőled.

44. oldal (Móra Ferenc könyvkiadó 1959.)

Marsie>!

Ősz és tél után tavasz következik, akkor is, ha semmit sem tesz az ember, csak vár. Talán a boldogság is ilyen? Magától eljön, ha itt az ideje?

psn>!

Még sok mindent el akart mondani, de egyszerűen elapadt a szava. Hiába no, aki nem szokta, annak a beszélgetés nehezebb minden munkánál. Könnyebb talán puszta kézzel surranó madarat elfogni, mint gyakorlatlanul és ügyetlenül kifejezni szállongó, surranó érzéseinket, gondolatainkat.

Ydna>!

– Ha a kedvem utána mennék – dörmögte nagymama –, két akkora pofont kennék le neki, hogy az egyik szeme átsétálna a másikhoz látogatóba.

179. oldal

Szédültnapraforgó>!

Szöszi véleménye szerint az Árpád rettenetesen csúnya név. Igaz, senki se tehet a nevéről, azt a szülők adják az embernek, még teljesen tehetetlen csecsemőkorában. Mégis! Borzasztó, hogy valakit éppen Árpádnak hívjanak. Nem elég, hogy őt magát Elvirának keresztelték? Most még legyen egy udvarlója, aki Árpi?

103. oldal

Szédültnapraforgó>!

Hiába, minden rosszban van valami jó. Minden kár valami haszonnal jár.

247. oldal

1 hozzászólás
Napsugarkisasszony>!

Nem bolondít minket más, mi magunk bolondítjuk magunkat.

psn>!

A virág jó arra, hogy szelídítse az embereket. Aki virágot hoz, azzal nem illik, nem is lehet veszekedni. Mintha a virágok előtt nem lehetne, nem illene keményen beszélni.


A sorozat következő kötete

Szöszi-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Thury Zsuzsa: Zalai nyár
Janikovszky Éva: Aranyeső
Leiner Laura: Egyszer
Leiner Laura: Higgy nekem
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
Leiner Laura: Mindig karácsony
Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva
Leiner Laura: Akkor szakítsunk
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban