Iskolatársak (Szöszi-trilógia 3.) 69 csillagozás

Gergely Márta: Iskolatársak Gergely Márta: Iskolatársak

„Már azt hittem, végleg elbúcsúzom Szöszitől, amikor egyszer, egy tavaszi délutánon, betévedtem egy budapesti gimnáziumba. Minden folyosó tele volt fiatalokkal, lányokkal és fiúkkal. Húsz év körüli volt köztük a legtöbb: esztergályosok, marósok, segédmunkások, gépírónők és szövőnők, de találtam közöttük fodrászt is, nem egyet. Kétszázezer fiatal jár ma országunkban a dolgozók esti gimnáziumába! Többségükben olyanok, akik valamikor alig várták, hogy elvégezzék a nyolc általánost, és dolgozni mehessenek. És most mégis önként visszaültek az iskolapadba, olykor semmi másért, csak azért, hogy művelt ember legyen belőlük. Egy fiatalasszony, aki világoskék ballonkabátot viselt, annyira hasonlított Szöszihez, hogy abban a pillanatban eldöntöttem: regényt írók róluk, esti iskolásokról. És miért ne járna velük Körmendi Árpádné Varga Szöszi is?”

Eredeti megjelenés éve: 1963

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Csíkos könyvek

>!
Móra, Budapest, 1963
324 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Szőnyi Gyula

Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Csoszi P
Gergely Márta: Iskolatársak

Nekem ez a rész tetszett a legjobban. A történet a ’60-as évek elején játszódik és kifejezettem jól esett olvasni erről a korszakról, milyen nehézségekkel küszködtek a fiatalok, a dolgozók esti gimnáziumáról, ahol különböző életkorú és helyzetű emberek kerültek az iskolapadba és formálódtak közösséggé. Akkoriban az emberek mintha jobban odafigyeltek volna egymásra. Talán egy kicsit idejétmúlt és időnként megmosolyogtató a történet, de nagyon érdekesnek találtam. Szöszi végre révbe ért, szépen összecsiszolódtak Árpáddal.

>!
vighagika
Gergely Márta: Iskolatársak

Aranyos, könnyen olvasható történet. :)
Én az első részt annyira nem szerettem most igyekszem megszabadulni a kötettől, de így, hogy a szereplők visszatértek, mintha sokkal közelebb kerültek volna a szívemhez. Nem ez volt a legjobb és legizgalmasabb könyv, amit valaha olvastam, de kikapcsolódásnak jó volt.

>!
tschilla
Gergely Márta: Iskolatársak

Az első két részt nagyon imádtam, többször is olvastam őket. Volt egy bájos hangulatuk. Nem is tudtam, hogy van folytatás, most teljesen véletlenül akadtam rá. Hát nem vesztettem volna sokat, ha ez kimarad az életemből. Elég sok részt át is ugrottam, borzalmas egy könyv. Ez a sok buzgómócsing rém irritáló, a Bors Lenkét meg addig kéne ütni, amíg mozog. Az Ilonkás száltól majdnem kitéptem a hajam. Na meg amitől falra másztam, hogy állandóan a lakásban dohányoznak, megállás nélkül. Az az idióta Bors Lenke is nem tudom mire veri magát, elmegy vendégségbe egy tanyára, aztán kérdezés nélkül elszív nekik a konyhában egy doboz cigit és közben osztja az észt, a bunkó állat. Ebben a könyvben mindenki egy igazi állat, de komolyan, nincs egy szimpatikus szereplő. Igazából nem értem, miért olvastam el. De most már mindegy :)

2 hozzászólás
>!
ÁrnyékVirág P
Gergely Márta: Iskolatársak

Sok pöttyös-csíkos kedvencem van, annak ellenére, hogy a politikai propaganda mindegyikben érezhető kisebb-nagyobb mértékben. De legtöbbször a történetbe szőnek egy kis politikai propagandát, nem a propagandába egy kis történetet, mint Szöszink kalandjainak a harmadik részében. Történet igazából nincs is, esti iskolába járnak és építik a szocializmust, szájba rágós és dohányfüst szagú az egész. Bors Lenke osztályfőnöknő nálam is kiverte a biztosítékot – értem én, hogy a hatvanas években nem sokat tudtak a dohányzás káros hatásairól, de hogy egy tüdőszanatóriumból épp hazakerült kisgyerek mellett láncdohányozz egy olyan hálószobában, ahol nyolcan alszanak, közben pedig a fővárosi magasságokból pocskondiázd a tanyasi vendéglátóid, na, ahhoz azért pofa kell.
Az egyetlen hiteles és valamennyire szimpatikus szereplő Török Ilonka, őt nem akartam oldalanként leütni egy péklapáttal.
Árpád okoskodó, tenyérbemászó és pökhendi, pont, ahogy megismertük.
Kicsit sajnálom, hogy olyan nehezen engedek el egy történetet, ha már a második rész is idegesített, jobb lett volna ezt kihagyni…

>!
poggi IP
Gergely Márta: Iskolatársak

Ez egyszerűen borzasztó.

A szocialista ifjúság erkölcsi tanítását Körmendi Árpád cukrász úr rózsaszín cukormázzal vonta be.

>!
mdmselle IP
Gergely Márta: Iskolatársak

A hazának kiművelt emberfők igen nagy sokaságára van szüksége, elvtársak!

>!
Lady_L P
Gergely Márta: Iskolatársak

Na de igazán, vajon mennyit fizethettek az írónőnek azért, hogy írjon egy jó, tanulságos népnevelő regényt a megfelelő elemek felhasználásával? Úgy önmagában nem zavar az ilyen, sőt, talán még tetszik is az a kötelező optimizmus és hepiend az ilyen regényekben, filmekben, legalább megpróbálnak úgy tenni, mintha minden szép és jó lenne (egyes idősebb emberek azt mondják, hogy ők tényleg hittek benne, és ez mennyivel jobb már, mint a mostani reménytelenség, fejetlenség?), de azért a három regény egymás után elég sokkolóan mutatja be (gondolom akaratlanul) a propaganda térhódítását (nyomását?). Mindeközben mintha az írói szabadságát ha nem is a témaválasztásban, de legalább az írás kreativításában kiélte. Tetszett, ahogy vezette a törénetet, ahogy keresztezik egymást a szereplők Szösziék konyhájában. Regényként sokkal komplexebb valahogy, mint a Szöszi, az első rész.
De azért azt szögezzük le, hogy Árpádot ki nem állhatom. És fájdalmasan felnyögtem, amikor Szöszi az anyjától kapott sminkcuccokra ránézve elkezdett azon gondolkodni, hogy mennyiért tudja majd eladni és hány „tropikál inget” vehetne belőle Árpádnak. A smink és a ruhák szép motívumként voltak végigvezetve Szöszi lélekfejlődésére, de nekem ez már nehezen volt emészthető.
https://www.pinterest.com/miu68/christian-dior-in-the-ussr/ ez a híres képsorozat rémlett fel. Brrrr!!!

14 hozzászólás
>!
hangya68 P
Gergely Márta: Iskolatársak

Nos. Mit is szoktak írni a csomagolásra? Nyomokban tojást, földimogyorót, dióféléket, stb. tartalmaz. Hát ez a könyv nyomokban Szöszit tartalmaz. Bedarálta őt Körmendi Árpád. Jó persze, ahogyan múlnak az évek mi is változunk, nem csak a világ körülöttünk.
Itt már a történet sokszor csak a kor politikájáról szólt. Tanuljunk elvtársak a dolgozók gimnáziumában! Az viszont tény, hogy ezáltal sokszor – mint ahogy itt, az I/D-ben is – jó kis közösség kovácsolódott össze, és törődtek egymással.
Kevés szó esett ebben a részben Dundiról. Szívesen olvastam volna róla többet.
A 2. kötet maradt a kedvenc!

>!
rafaelo0824 P
Gergely Márta: Iskolatársak

Mintha nem is Szöszi és Árpád lett volna benne. Nem szeretem ezt a részt, túl sok a „tanító” jelleg, megfáradt és unalmas az egész. Fel voltam háborodva, mikor olvastam, azt hiszem egy szál van csak benne, ami érdekelt.

>!
negyvenketto P
Gergely Márta: Iskolatársak

Végre egy normális férfiember.
Csak a propaganda, az ne lenne benne ennyi, a végére már kezdett csömöröm lenni tőle.


Népszerű idézetek

>!
mdmselle IP

Vendel János húszéves villamoskalauz és szintén húszéves felesége, született Tímár Józsa, foglalkozására nézve babaszemfestő.

5. rész

15 hozzászólás
>!
Esmeralda P

Hát maga, kislány? Olyan, mint egy félig elvarázsolt királykisasszony. Úttörőtündér.

37. oldal

2 hozzászólás
>!
Lahara ISP

A nagymama jött ki a konyhába, és nem sokkal utána Veronka. Virágos hálóingében odaült a konyhaablakba. Egy Pöttyös-regényt hozott, azt olvasta.

>!
Esmeralda P

De hiszen a nagymama kis Árpádot is elfenekeli, és amikor Szöszi néha ezért félénken szót emel, akkor felcsattan: annak még nincs esze, hogy másképp lehessen nevelni. […]
Azért ha legközelebb találkozik Török Ilonkával, megkérdi, hogy ott a bölcsődében is verik-e a gyerekeket. Ahol olyan sok van! Mert elképzelhető, hogy ha egyetlen kis poronty oly sok bajt okozhat annyi sok felnőtt embernek, akkor a bölcsődében, ahol egy-két daduska vigyáz húsz-harminc ilyen kis puha vadállatkára.

31. oldal

2 hozzászólás
>!
Esmeralda P

A fiúnak se apja, se anyja, állami gondozott volt. Tisztességes kenyeret adott az állam a kezébe, a nyolc általánost, is elvégezte.
[t.i. villamoskalauz lett]

44. oldal

>!
cseri P

Nem utaznál most rögtön, még ma este Csehszlovákiába?

22. oldal

1 hozzászólás
>!
Esmeralda P

A nagymama azt ajánlotta, hogy ráigazítja Szöszire egy ősrégi kis taftruháját, a színjátszót, amit még tánciskolás kislány korában kapott a mamájától. De Árpád másként rendelkezett. Szöszi vegye fel a szürke tropikál kiskosztümjét, amit tavaly ő választott neki. Kora ősszel még nem járnak a nők sötét ruhában, színházba sem. Persze, ő jobban tudja, mindent jobban tud.

51. oldal

>!
cseri P

– Nem sokat adok én arra, amit a mamád ír, ne is haragudj – felelte Árpád, és még egy tányért tett az asztalra, a feleségének. Még egy kicsi uborkát is odatett neki a tányérjára, sertéssült mellé.

24. oldal

4 hozzászólás
>!
negyvenketto P

– Nem vágom le – feleli neki Szöszi. – Szamárság! Ha rövid a hajad, akkor örökké fodrászhoz járhatsz, dauerolni is kell. Olyan sok a fölösleges pénzed? Majd én elintézem. Csinálok neked modern frizurát.
– Egy kicsit akkor is le kell vágnod belőle – tanácsolja jóindulattal Mari. – Akármilyen szorosra fésülöd, ennyi haj nem fér el egy görög kontyban.
– Majd paradicsomot csinálok – feleli Szöszi, és azzal, a tudós kezével, ami talán már magától is kiismerné magát mindenféle hajban, elkezdi négyfelé osztani a csodálatos hajtömeget.
Ilonka ijedten fészkelődik, és megkérdi, mi az a paradicsom.
– Hát paradicsomkonty – mondja Szöszi. – Még ezt se tudod?
– De én azt úgyse tudom egyedül megfésülni – véli Ilonka.
– Dehogyisnem, majd megtanítlak, ide figyelj. Először itt hátul középen összekötöd, jó szorosan, ez a legfontosabb…

5.

5 hozzászólás
>!
negyvenketto P

– A nagymama ki nem állhatja a takarítónőket, zavarják az olvasásban. Rendszerint fecsegő nőszemélyek, és könnyen eltörnek valamit. Azt mondja, őt a por korántsem zavarja annyira, mint egy takarítónő. Nekem meg elég a mosogatás, a mosás, vasalás. Valahogy összekotrom, ahol látszik; a szekrények alá, megvallom, nem nyúlkálok.
– Rájöttem – folytatja kisvártatva –, hogy van logika a nagymama okoskodásában. Az a nagytakarítás fölösleges. Ha nem kavarjuk, a por szépen leülepszik, és nem zavar. Csak a függönyöket nem merem soha összehúzni. Nehéz, régi függönyök, és ha megmozdítja az ember, csak úgy dűl belőlük a por. Apáméknál például mindig olyan nagy probléma volt a lakás rendben tartása. Mi az öreglánnyal megoldjuk.

10.

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Kiss József László: Jó szelet, kapitány!
Bodó Géza: Barlang a szigeten
Kiss József László: Talán Pista
Halasi Mária: Kölcsönkért szülők
Szalay Lenke: Mogyoró és a Fiú
Petrovácz István: Nevelem a családom
Nemere István: A fantasztikus nagynéni
Rónaszegi Miklós: Az indián hercegnő
Borsa Kata: Történetek a Borostyán teázóból