Viharkabát 83% 24 csillagozás

Úgy bújtam bele, mint egy idősebb családtagtól örökölt, tökéletesen passzoló, elnyűhetetlen viharkabátba. További GÁ-olvasásokat látok a nem túl távoli jövőmben.

A legutóbbi Merítés Gergely Ágnesről szóló rovatában már mindenki számára (legalábbis aki ismer és aki olvasta) világos, hogy elfogult vagyok vele kapcsolatban. Csak azt sajnálom, hogy a versekkel úgy általában nem nagyon tudok mit kezdeni. Ez súlyos hiányosság, lehet, hogy szégyellem is, igyekeztem is tenni ellene, de nem ment. Azért még időnként be-bepróbálkozom egy-egy kötettel. Ilyenkor törekszem jól megválogatni mit is olvassak és biztosra menni. Most is sikerült!

Ez a könyv minden ízében tökéletes volt. Zseniális cím, borító, versek.
Nem értem, miért kerülte el eddig a tudatom Gergely Ágnes neve, de ezután mindenképp akarok vele még próbálkozni!
Nagyon tetszettek a versei, voltak olyanok, amiktől tényleg úgy éreztem meg, hogy HŰ
Többnél is eszembe jutott, milyen klassz lenne irodalom óra keretein belül kielemezni, vajon mire gondolt a költő?
Remélem, sokakhoz eljut ez a kötet, ha valaki szereti a verseket vagy csak szeretné megismerni a versek világát, mindenképpen ajánlom!

Jó kötet, tartalmas kötet, jó néhány kiváló verssel.
Színvonalas, nagyobbrészt klasszikus hangvételű művek, amik felkeltették annyira a figyelmemet, hogy utánanézzek a költőnőnek. Kiderült, hogy egy idős hölgyről van szó (igen, tudom, gáz dolog, hogy nem ismertem a nevét/munkásságát), lírai hangja alapján egy igazi „dáma” a szó legpozitívabb értelmében. Zsidó származású, az édesapját elhurcolták és megölték, ő maga is végigélte az üldöztetést. Keresztény. Már ez önmagában rendkívül megragadó számomra.
A kötet versei érzelemdúsak, de nem dagályosak, tömörek, de nem szűkszavúak, erőteljesek, de nem hatásvadászok. Az életmű méltó kivonatának érzem.

Teljesen változó, hogy női vagy férfi költőben érzem meg az abszolút értékeset. Most megint gyöngyszemre bukkantam. Nekem tetszően finom, érzékletes, szókimondó szövedéket kaptam. Nagyon, nagyon örülök, hogy kézbe vettem ezt a kötetet.

Nem egészen emlékszem, hogy miért „csak” négy csillagot adtam, de elképzelhető, hogy azért, mert ahogy lenni szokott voltak erősebb és kevésbé erősebb művek a kötetben, így egy picit lefelé billent a csillagmérce.
Illetve, már a borító alapján is az a baljós érzése volt az embernek, hogy nem könnyed témákat dolgoz fel, kicsit nyomaszt is a borító sötét tónusa. Ugyanakkor, ösztönöz is, hogy a trilógia másik két szereplőjét is elolvassam.

Nagyon szeretem a verses köteteket. Ennek is élveztem az olvasását.

Az Európa Kiadó zsákbamacskáján szereztem ezt a könyvet, és be kell valljam, semmit nem mondott a név. Most egy kihívás miatt vettem le a polcról, és amikor kb. a tizedik vers után kicsit utána olvastam a költőnőnek, döbbentem rá, hogy illett volna legalább homályosan ismernem a nevét.
A vers mindig nehéz téma, mert pont az a szép benne, hogy mindenkinek képes mást mondani. Ezt a kötetet is sokkal inkább „hallgattam”, mint olvastam. Sokszor nem álltak össze a szavak, nem tudtam, hogy miről szól a vers, de mégis volt valami szép dallama.
Iskolában sosem szerettem azt tippelgetni, hogy mire gondolt a költő, de néhány versnél nagyon hiányzott, hogy nem tudtam, mi volt a háttérben.
A könyv második fele jobban tetszett, onnan több vers fogott meg, de a legkedvencebb sorom még az elején, a második versben volt:
„Ajtófélfámon jel vagy: megtapadtál;”
Két kedvenc vers a kötetből: Zrínyi Miklóshoz és az Ítélet Wormsban.