Ez a regény Rómeó és Júlia-történet; egy trilógiának képzelt regénysor harmadik kötete. Az első, A tolmács, a magunkra ismerés fontosságával, a második, A chicagói változat, a szétbontható magányossággal foglalkozik. A Stációk a következményeiben megmért megalázottság regénye.
A trilógia képzelt, a három történet nem (vagy alig) függ össze, de az alapfogalmak igen: a fel nem ismert identitás, a magunkba zártság, a szolgalelkűség egymást követő állomások. Stációk. A harmadik regény stációi állomások a fájdalom útján, az egyéni sorsokban; a helyszíneken (falu, gyárüzem, egyetem), a történelmi dátumokban (a harmincas évektől 1956 karácsonyáig); egy szerelem stációi – a nemzeti lét stációi.
A regény Rómeója és Júliája – és körülöttük mindenki – évtizedekig mérgeződött. Rétegesen egymásra rakódó, összekeveredő, különféle mérgektől. Ahogy Közép-Európában lenni szokott. Mérgeződtek kényszerből és mérgeződnek önként. Amit a történetükről írtam, az Arany János-i szőlősgazda… (tovább)
Stációk 5 csillagozás
Enciklopédia 7
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 5
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Furcsa a könyvek sorsa, ezt a regényt szinte elfelejtették, miközben a hozzá hasonló – mind témájában, mind kvalitásaiban – Vidravast sokkal többen olvassák (itt a Molyon hússzor annyian, bár az a 169 sem túl sok), a rendszerváltás után újra ki is adták, míg Gergely könyvét nem. Habár lett volna rá apropó is, hisz négy éve jelent meg a Két szimpla a Kedvesben, ami ennek a regénynek a kötöttségek nélkül megírt változata, gondolok itt a nevek felfejtésére (talán már senki sem él közülük), és gondolom, hogy 1983-ban még nem mindent lehetett leírni ’56-ról pl. Keresgéltem, hogy találok-e valami utalást a könyv cenzúrázására (a Vidravast eredeti formájában, a korábban törölt részekkel adták ki újra), de ilyenre nem bukkantam. Tulajdonképpen csoda, hogy ez akkor így megjelenhetett, hisz a forradalom leírása nagyon is forradalmi, és hol volt még akkor Pozsgay 1989-es kijelentése.
A regény erősen önéletrajzi, Romola élete szorosan követi az író életét. A történet három nagy fejezetre oszlik. Az első része 1935-ben játszódik, az akkori választás egy véres epizódját írja le részletesen, majd a rész végén 1944-be ugrunk, a falubeli zsidók kitelepítésének idejére. A középső rész már a Rákosi időkben játszódik, Romola ekkor fiatal esztergályos lány egy gyárban, végül az utolsó rész már közvetlenül ’56 előzményeivel foglalkozik, és egészen az év végéig kíséri Romola sorsát.
Sűrű idők voltak, és sűrű ez a regény is. Az első részben még úgy éreztem, hogy húzódik némi vörös szál a sorok között, de a regény többi része erre rácáfolt, nagyon is élethűen ábrázolja a diktatúra működését, és emögött a munkások, majd az egyetemi értelmiségiek kínlódását, a fizikai és a szellemi nyomort. Ami talán a könyv legnagyobb erőssége, hogy remekül mutatja be azt az utat, ahogy az ország eljutott abba az állapotba, amikor már nem volt más választás, mint a forradalom. Nincs veszélyesebb annál az embernél, akitől már mindent elvettek. A veszteségnek ezeket a stációit írta meg Gergely a regényben.
Antikváriumokban olcsón beszerezhető, olvassátok.
Népszerű idézetek
A kocsmából három földművest elvitt a lovas csendőr, mert Bangó Paja cigányprímás közreműködésével a Marseillaise-t énekelték; a décsei járásbíróság fölmentette őket, mondván, hogy csak a Marseillaise első szakasza hangzott el, abban pedig nincs semmi államellenes. A Katholikus Népházban a Revíziós Liga ülésezett – „Erős Magyarország nélkül nincs erős Európa" –; a megyeszékhelyen Menyhárt Dezső református püspök vezetésével az Országos Bethlen Gábor Szövetség – „Bele fogunk pusztulni abba, hogy többnek akarunk látszani, mint amennyit érünk" –; a püspök különben gazdaküldöttség élén fölment a Parlamentbe, hogy adó- és kamatcsökkentésről tárgyaljon. Az országból mindenfelől erjesztő hírek jöttek, a Dunántúlon Bajcsy-Zsilinszky Endre egészséges birtokreformot követelt, beszéde után a fiatalok bevonultak a moziba, és „a grófok Magyarországa" jelszóval megverték a mozigépészt.
43. oldal
A falu az első pillanatokban elbújt a kerítések mögött. Senki sem tudta, hogy kell viselkedni, ha a lakosság törtrészét megjelölik és eltávolítják.
76. oldal
Ezek voltak a legszebbek, az éjszakák a Mozdonygyárban. Mint halott vulkánokból előgurult óriás lávatömbök, mozdulatlanul hevertek az épületkockák a gyár szabálytalan telkén. Odabenn, a műhelyekben a neonfény – a háború utáni első neonfény – végigrezgett a gépek védőlemezeinek zöldes hajlatán, föl az egyenletesen ugráló ékszíjakra, le a padló fakockái közé, egészen a fatalpcsattogásos, hideg folyosókig s az udvarig, ahol éjszakánként semmiféle dalt nem bőgött a hangszóró selejtmentes munkáról, szénával megrakott szekerekről, mindketten külön-külön s csak utólag érzékelték, milyen nagy, szivacsos csend volt éjjel a gyárudvaron: fölitta a lenyugvó zörejeket, föl a füst, a repceolaj, a fűrészpor, a szénmonoxid ismerős, valamiképpen édeskés keverékszagát, a darufülke lámpátlan mozdualatait a magasban és lenn, a rozsdás vaslemezeken a vízfoltokat, a párát vagy a hóréteget, amelynek látványa néha még a május elsejei felvonulókat is elkísérte.
116. oldal
Mi minden történt ebben a családban? Semmi. Lúdtalpas vándorutak községről községre, lógó mellű asszonyok, szomorúfűzfák, sírok a dunántúli temetőkben, farkasvonításos, hideg éjszakák, éjjeliedény az ágy alatt – ki ért rá felocsúdni? ki ért rá undorodni? Az életforma stabilitása volt az egyetlen örökség.
20. oldal
Soha nem érezte, hogy a nyomdafestéknek bűze van. Az évek során, míg a különféle dunántúli lapokat tudósította, hozzászokott, hogy az információ értékét az adott pillanatban az információ hangsúlya – vagy hangsúlytalansága – dönti el. Ha Győrött az ellenzéki lap megírta, hogy Bélaváry Wargha Bálint operaénekes, a kormánypárt hivatalos jelöltje a választáson megsemmisítő vereséget szenvedett, másnap a kormánylapban megjelent a hír, hogy a megyében nyolcvan fillérrel drágább a sertéshús, mint máshol. Ha Zalában a kormánylap leközölte a honvédelmi miniszter beszédét, mely szerint a dél-nyugat-dunántúli megye az ország legtősgyökeresebb, legmagyarabb, legkatolikusabb társadalma, az ellenzék lapja másnap kurzív szedéssel hozta a hírt, hogy Hitler Adolf az előző napon Schwarcz bankigazgatóval reggelizett. A hírt az ellenzék – a jobboldal, a baloldal, a királypárt és az egyház –: ki-ki a maga ízlése szerint értelmezte; a kormánypártra maradt a feladat, hogy – mint bal- és jobboldali zavargások esetén mindig – megnyugtassa a közvéleményt: Magyarországon a szélsőségeknek nincs jövőjük.
21. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Galgóczi Erzsébet: A közös bűn 92% ·
Összehasonlítás - Bereményi Géza: Magyar Copperfield 90% ·
Összehasonlítás - Spiró György: Tavaszi Tárlat 88% ·
Összehasonlítás - Ottlik Géza: Hajnali háztetők 86% ·
Összehasonlítás - Moldova György: Magányos pavilon / Az elbocsátott légió 85% ·
Összehasonlítás - Csaplár Vilmos: Hitler lánya 72% ·
Összehasonlítás - Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): Az elátkozott part / A három testőr Afrikában 97% ·
Összehasonlítás - Róza Kata: Falakba zárt idő 95% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes 95% ·
Összehasonlítás