Stációk 5 csillagozás

Gergely Ágnes: Stációk

Ez ​a regény Rómeó és Júlia-történet; egy trilógiának képzelt regénysor harmadik kötete. Az első, A tolmács, a magunkra ismerés fontosságával, a második, A chicagói változat, a szétbontható magányossággal foglalkozik. A Stációk a következményeiben megmért megalázottság regénye.
A trilógia képzelt, a három történet nem (vagy alig) függ össze, de az alapfogalmak igen: a fel nem ismert identitás, a magunkba zártság, a szolgalelkűség egymást követő állomások. Stációk. A harmadik regény stációi állomások a fájdalom útján, az egyéni sorsokban; a helyszíneken (falu, gyárüzem, egyetem), a történelmi dátumokban (a harmincas évektől 1956 karácsonyáig); egy szerelem stációi – a nemzeti lét stációi.
A regény Rómeója és Júliája – és körülöttük mindenki – évtizedekig mérgeződött. Rétegesen egymásra rakódó, összekeveredő, különféle mérgektől. Ahogy Közép-Európában lenni szokott. Mérgeződtek kényszerből és mérgeződnek önként. Amit a történetükről írtam, az Arany János-i szőlősgazda… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1983
306 oldal · ISBN: 9631524442

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

újságíró

Helyszínek népszerűség szerint

kocsma


Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 5

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Csabi>!
Gergely Ágnes: Stációk

Furcsa a könyvek sorsa, ezt a regényt szinte elfelejtették, miközben a hozzá hasonló – mind témájában, mind kvalitásaiban – Vidravast sokkal többen olvassák (itt a Molyon hússzor annyian, bár az a 169 sem túl sok), a rendszerváltás után újra ki is adták, míg Gergely könyvét nem. Habár lett volna rá apropó is, hisz négy éve jelent meg a Két szimpla a Kedvesben, ami ennek a regénynek a kötöttségek nélkül megírt változata, gondolok itt a nevek felfejtésére (talán már senki sem él közülük), és gondolom, hogy 1983-ban még nem mindent lehetett leírni ’56-ról pl. Keresgéltem, hogy találok-e valami utalást a könyv cenzúrázására (a Vidravast eredeti formájában, a korábban törölt részekkel adták ki újra), de ilyenre nem bukkantam. Tulajdonképpen csoda, hogy ez akkor így megjelenhetett, hisz a forradalom leírása nagyon is forradalmi, és hol volt még akkor Pozsgay 1989-es kijelentése.

A regény erősen önéletrajzi, Romola élete szorosan követi az író életét. A történet három nagy fejezetre oszlik. Az első része 1935-ben játszódik, az akkori választás egy véres epizódját írja le részletesen, majd a rész végén 1944-be ugrunk, a falubeli zsidók kitelepítésének idejére. A középső rész már a Rákosi időkben játszódik, Romola ekkor fiatal esztergályos lány egy gyárban, végül az utolsó rész már közvetlenül ’56 előzményeivel foglalkozik, és egészen az év végéig kíséri Romola sorsát.
Sűrű idők voltak, és sűrű ez a regény is. Az első részben még úgy éreztem, hogy húzódik némi vörös szál a sorok között, de a regény többi része erre rácáfolt, nagyon is élethűen ábrázolja a diktatúra működését, és emögött a munkások, majd az egyetemi értelmiségiek kínlódását, a fizikai és a szellemi nyomort. Ami talán a könyv legnagyobb erőssége, hogy remekül mutatja be azt az utat, ahogy az ország eljutott abba az állapotba, amikor már nem volt más választás, mint a forradalom. Nincs veszélyesebb annál az embernél, akitől már mindent elvettek. A veszteségnek ezeket a stációit írta meg Gergely a regényben.
Antikváriumokban olcsón beszerezhető, olvassátok.


Népszerű idézetek

Csabi>!

A kocsmából három földművest elvitt a lovas csendőr, mert Bangó Paja cigányprímás közreműködésével a Marseillaise-t énekelték; a décsei járásbíróság fölmentette őket, mondván, hogy csak a Marseillaise első szakasza hangzott el, abban pedig nincs semmi államellenes. A Katholikus Népházban a Revíziós Liga ülésezett – „Erős Magyarország nélkül nincs erős Európa" –; a megyeszékhelyen Menyhárt Dezső református püspök vezetésével az Országos Bethlen Gábor Szövetség – „Bele fogunk pusztulni abba, hogy többnek akarunk látszani, mint amennyit érünk" –; a püspök különben gazdaküldöttség élén fölment a Parlamentbe, hogy adó- és kamatcsökkentésről tárgyaljon. Az országból mindenfelől erjesztő hírek jöttek, a Dunántúlon Bajcsy-Zsilinszky Endre egészséges birtokreformot követelt, beszéde után a fiatalok bevonultak a moziba, és „a grófok Magyarországa" jelszóval megverték a mozigépészt.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csendőr · járásbíróság · kocsma · Marseillaise
3 hozzászólás
Csabi>!

A falu az első pillanatokban elbújt a kerítések mögött. Senki sem tudta, hogy kell viselkedni, ha a lakosság törtrészét megjelölik és eltávolítják.

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: holokauszt
pepege>!

Ezek voltak a legszebbek, az éjszakák a Mozdonygyárban. Mint halott vulkánokból előgurult óriás lávatömbök, mozdulatlanul hevertek az épületkockák a gyár szabálytalan telkén. Odabenn, a műhelyekben a neonfény – a háború utáni első neonfény – végigrezgett a gépek védőlemezeinek zöldes hajlatán, föl az egyenletesen ugráló ékszíjakra, le a padló fakockái közé, egészen a fatalpcsattogásos, hideg folyosókig s az udvarig, ahol éjszakánként semmiféle dalt nem bőgött a hangszóró selejtmentes munkáról, szénával megrakott szekerekről, mindketten külön-külön s csak utólag érzékelték, milyen nagy, szivacsos csend volt éjjel a gyárudvaron: fölitta a lenyugvó zörejeket, föl a füst, a repceolaj, a fűrészpor, a szénmonoxid ismerős, valamiképpen édeskés keverékszagát, a darufülke lámpátlan mozdualatait a magasban és lenn, a rozsdás vaslemezeken a vízfoltokat, a párát vagy a hóréteget, amelynek látványa néha még a május elsejei felvonulókat is elkísérte.

116. oldal

Csabi>!

Hordjon bármilyen címert, az amorális embert szellemi fogyatékosnak kell tekinteni …

302. oldal

Csabi>!

Mi minden történt ebben a családban? Semmi. Lúdtalpas vándorutak községről községre, lógó mellű asszonyok, szomorúfűzfák, sírok a dunántúli temetőkben, farkasvonításos, hideg éjszakák, éjjeliedény az ágy alatt – ki ért rá felocsúdni? ki ért rá undorodni? Az életforma stabilitása volt az egyetlen örökség.

20. oldal

Csabi>!

Soha nem érezte, hogy a nyomdafestéknek bűze van. Az évek során, míg a különféle dunántúli lapokat tudósította, hozzászokott, hogy az információ értékét az adott pillanatban az információ hangsúlya – vagy hangsúlytalansága – dönti el. Ha Győrött az ellenzéki lap megírta, hogy Bélaváry Wargha Bálint operaénekes, a kormánypárt hivatalos jelöltje a választáson megsemmisítő vereséget szenvedett, másnap a kormánylapban megjelent a hír, hogy a megyében nyolcvan fillérrel drágább a sertéshús, mint máshol. Ha Zalában a kormánylap leközölte a honvédelmi miniszter beszédét, mely szerint a dél-nyugat-dunántúli megye az ország legtősgyökeresebb, legmagyarabb, legkatolikusabb társadalma, az ellenzék lapja másnap kurzív szedéssel hozta a hírt, hogy Hitler Adolf az előző napon Schwarcz bankigazgatóval reggelizett. A hírt az ellenzék – a jobboldal, a baloldal, a királypárt és az egyház –: ki-ki a maga ízlése szerint értelmezte; a kormánypártra maradt a feladat, hogy – mint bal- és jobboldali zavargások esetén mindig – megnyugtassa a közvéleményt: Magyarországon a szélsőségeknek nincs jövőjük.

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: újságírás · újságíró
Csabi>!

… „semlegesség! – köpött a második emeleti suszter –, mi ez itt? Svájc? vagy Svédország? Hol itt a banktőke vagy a nyersanyag? Magyar semlegesség! Az oroszok meg majd asszisztálnak!"

280. oldal

b_edina>!

Romolán végigáradt valami nagyon jóleső, valami abroncs nélküli, bőr nélküli otthonosság, úgy ült le a sakkasztalhoz, mintha fonott székbe ülne egy távoli verandán, futónövények mögé.

139. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Galgóczi Erzsébet: A közös bűn
Bereményi Géza: Magyar Copperfield
Spiró György: Tavaszi Tárlat
Ottlik Géza: Hajnali háztetők
Moldova György: Magányos pavilon / Az elbocsátott légió
Csaplár Vilmos: Hitler lánya
Békés Pál: Csikágó
Rejtő Jenő (P. Howard): Az elátkozott part / A három testőr Afrikában
Róza Kata: Falakba zárt idő
Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes