Őrizetlenek 50 csillagozás

Gergely Ágnes: Őrizetlenek

Görög sorstragédiák az elmúlt fél évszázad Közép-Európájában – a friss Kossuth-díjas Gergely Ágnes új, harmadik regénye költészetének legmélyebb, drámai hangját idézi fel. „Hazajöttem Velencéből. Mindig hazajövök. A szeretet a kifosztottak fényűzése, és a szenvedély maga a kifosztottság.”

A szomjúság ára c. kötetben is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Balassi, Budapest, 2000
154 oldal · ISBN: 9635063172

Enciklopédia 1


Kedvencelte 10

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Katica_98 P>!
Gergely Ágnes: Őrizetlenek

Nehéz megszólalni a könyv elolvasása után. Nehéz meghozni a döntést hogy hány csillagot adjak. Biztosan ötöt adok, de ilyen fájdalommal teli könyvre jár az öt csillag? Valóban vannak drámai életek. Ez végig az volt. A szerző, ha nem igaz történetre építette a könyvet, hagyhatott volna egy kiskaput, egy menekülési lehetőséget Karen számára. Ha pedig igaz történet arról jó lenne tudni.
Nyomasztó volt olvasni a könyvet. Az érzelmek nem voltak szabaddá engedve, sokkal inkább tényközlőnek éreztem az egész történetet. Ennek ellenére olvastatta magát, természetesen jár az öt csillag.

n P>!
Gergely Ágnes: Őrizetlenek

Van olyan élet, amit csak az álmaidban érdemes tovább élned.
Ez, az volt.
Elmondhatatlan.
De elmondja neked.
És megtanulsz sírni.

VENIT SUMMA DIES

Legvégül eljő az a nap.
Semmibe fordul a Teremtés.
S felsistereg a föld alatt
ama legelső összefüggés
Vízeséshez szól így az érc,
vulkán felett száll így a sólyom
és helyreáll a létezés
egy elszakadt köldökzsinóron.

4 hozzászólás
ppeva P>!
Gergely Ágnes: Őrizetlenek

Nem is tudom, hogy fér el egy szívben ennyi fájdalom.
Nem is tudom, hogy fér el a fájdalomban ennyi szeretet.
Nem is tudom, hogy fér el a szeretetben ennyi fegyelem.
Nem is tudom…

dokijano >!
Gergely Ágnes: Őrizetlenek

Keserves élethelyzeteket vetít elénk a szerző. A helyzet súlyosságát az is fokozza, hogy gyerekekkel történnek a tragédiák. A gondviselőjük – az egyik kislány édesanyja – egyedül próbál úrrá lenni a helyzeten, és sikerül is neki valamennyire védőernyőt vonni a két kislány feje fölé, de a kislányokat koraéretté és sérülékennyé teszik a megpróbáltatások. Ugyanakkor a maguk területén kiemelkedően tehetségesek is.
Nehéz írni erről a regényről, nem is biztos, hogy minden rétegét megértettem. Nem szoktam önként újraolvasni regényt, de ezzel muszáj lesz kivételt tennem. Csak az a befejezés ne lenne olyan kurta-furcsa! Na, ezért is újra kell olvasnom, hátha megértem a miértjét.

Ibanez P>!
Gergely Ágnes: Őrizetlenek

„Nem szabad alámerülnünk oda, ahol a gonoszok laknak”.

Az idei év egyik nyertes olvasása, amelyet @Kuszma-nak köszönhetek, hiszen ő alkotta meg a Gergely Ágnes kihívást, amire elolvastam ezt a könyvet. Amilyen rövid, annyira brutálisan (nincs rá jobb szó) velős ez a történet, zsigerekig hatoló, dühítő (ó, hányszor pofoztam fel Karent, hogy ne fusson már olyan szekér után, ami … és hányszor Carlost is, hogy ….). Gergely Ágnes gyönyörűen ír, villanásszerűen jönnek a képek, ahogy átsuhanunk több, mint egy évtizeden, mégis azokat a fontos, megismételhetetlen mozzanatokat ragadva ki a főhősök életéből, amiből annyira szépen összeáll az egész… Nagyon nehéz értékelni, mert igazából ezt nem értékelni kell és nem írni róla, hanem olvasni, emberek, ezt mindenkinek el kell olvasni!

A végét egyébként végigbőgtem.

„Nem tudom, meddig álltunk ott. Háború után szoktak az emberek ilyen ügyetlenül ácsorogni, kiürült utcákon, míg a rozsdás vasredőnyökben zörömböl a szél, de senki se hallja.”

Baba082>!
Gergely Ágnes: Őrizetlenek

Döbbenetes könyv. Minden tekintetben.
Először döbbenetesen kusza és érthetetlen és idegesítő, mintha az ember egy csapongó, lázas ember monológját hallgatná. Aztán megszokjuk ezt a stílust, és rájövünk, hogy valaki szemén keresztül bizony ilyen kuszán látszik a világ. És bevalljuk magunknak azt is, hogy bizony a saját gondolataink is épp ilyen kapkodók.
Döbbenetesen hamar meg lehet szeretni a szereplőket, mert nagy szeretettel ír róluk Gergely Ágnes.
Döbbenetes, hogy pár oldalon ennyi történés elfér, méghozzá úgy, hogy az ember nem érzi azt, hogy rázúditják az egészet.
Döbbenetes, hogy milyen ritka, és gyönyörű szavak vannak benne. Pl.: zörömböl . Íze van a szónak, néha magam is használom, olyankor az sms-hez, facebook-hoz szokott, alacsony szókinccsel rendelkezők kijavítanak, hogy ilyen szó nincs. S lám, van, és ez jó. Daniela a szereplő kislány nagyon okos, gyűjti, beissza a szavakat, mint egy sivatag a vizet, és annyira bájosan, intelligensen adja vissza őket, hogy egyszerűen imádni lehet őt.
Döbbenetesen emberi történet, teli fájdalommal, szeretettel, tisztelettel, élni akarással.
Miután becsuktam a könyvet, hiányozni kezdett. És ez jó, ilyennek kell lennie egy könyvnek!

Berike>!
Gergely Ágnes: Őrizetlenek

Vékony könyvecske – súlyos tartalom. Olyan könyv, amelynek a végén könnybe lábad az olvasó szeme. Pedig semmi érzelgősség vagy romantika nincs benne – inkább tárgyilagos hangvételű, pontos tőmondatok, ismétlések no és kegyetlen őszinteség jellemzi ezt a megrendítő, óriási élményt adó regényt.
A cselekmény egy temetőben indul és egy másikban ér véget, de a két pont közötti időszakban sok szép, felemelő, szívet melengető eseményt is átél a három főhős: az özvegyen maradt, dán származású anya, a lánya és a kis árva unokahúg, aki velük él. Az első jelenetben épp a volt férj sírjánál járunk, ahol a ragaszkodás, a hiány és a szeretet szavai bukkannak fel a rá emlékezők gondolataiban – ami azért furcsa, mert a férfi súlyos alkoholista volt, durván és felelőtlenül viselkedett, halálával pedig csak újabb terhet tett a családja vállára. Újra kellene kezdeni mindent, de Karen sokáig nem képes rá, pedig megjelenik az életében az új szerelem, aki nem más, mint a svéd író, Carlos. A regény nagyon finoma mutatja be ennek az egyre gyakoribb és bonyolult szituációt: az új férfi megjelenését, családtaggá válásának lépéseit – vagy leküzdhetetlen akadályait.
Carlos mindent megtesz, ám hirtelen kilép az életükből, a nő és a két kislány akkor ébred rá, mekkora veszteség érte őket, hiszen ők négyen egy család és összetartoznak. Ráébrednek, mennyire boldogok voltak a mindennapok apró rutinjainak köszönhetően. Ezután egyik balszerencsés esemény követi a másikat, és közben persze szüntelenül várják Carlos visszatérsét. Gergely Ágnes érzékeletesen írja le az élet egyre mélyebb bugyraiba zuhanó, egyre nagyobb lelki, majd fizikai fájdalmat átélő emberek magányát, kétségbeesését, tehetetlenségét. A címbeli „őrizetlenek” szó is erre utal – a főszereplők olyan védtelenek és a kiszolgáltatottak. Sajnálod a kétségbeesetten kapkodó, a szerelme után kutakodó, és közben a gyerekekről kicsit el is feledkező Karent, de még inkább a kórházról kórházra járó, erejüket vesztő, elhalkuló, szenvedő kislányokkal. A regény nagy tanulsága, hogy van a fájdalomnak is határa, nem igaz, hogy mindent ki lehet bírni, nem igaz, hogy a jó elnyeri jutalmát, hogy az áldozatok meghozzák a gyümölcsüket. Néha minden erőfeszítés és minden áldozat kevés.
Mindezt mögött ott húzódik a nyolcvanas évek Magyarországa: a lehallgatások, az útlevélkérelmek elutasítása, a gyógyszerhiány és ezzel a gyógyulás kis esélye. A svéd férfi magát a szabadságot és jólétet testesíti meg; a varázslatot, hogy valaki csak úgy felül a repülőre, és eljut Berlinbe vagy Velencébe, miközben itthonról csak álmodozni lehetett akkoriban erről is.

fülcimpa>!
Gergely Ágnes: Őrizetlenek

Keresem a szavakat. Nincsenek. Csak érzések. Fájdalom. Reményvesztettség.
Csodálatosan megírt fájdalmas család és élettörténet.

mkovacs>!
Gergely Ágnes: Őrizetlenek

Fura a 'tökéletes' szót használni pont erre a regényre, hiszen ennyi szomorúságra, balsorsra, kiszolgáltatottságra egyszerűen nem-oda-illőnek érzem. DE, ez a regény, mint mű, szöveg, diskurzus, tökéletes. Az a lázálom az a delíriumos, lidércnyomásos elbeszélés, amivel Gergely Ágnes él a művében, a kezdetétől a végéig tökéletesen megkomponált mű. Nem várhattuk el, hogy egy szimpla lineáris elbeszélésmódban kapjuk meg a történetet, nincs az az elme, amely ezt a borzalom-sorozatot el tudná ép ésszel viselni, éppen ezért, valamikor egy apró részlet, ami a visszaemlékezésben fontos szerephez jut, valójában az életút irreleváns része, viszont az elbeszélőnek valamiért megragadt végtelenségig pontosan, majd egy 2 hetes utazás alig pár mondatban szerepel.

Első regényem volt Gergely Ágnestől, de már nálam egy verseskötete és tervezem az életút további olvasását. Annyira lehengerlő módon, ritmusban írt, hogy az utolsó 10 oldalt egy buszmegállóban olvastam el, földbegyökerezett lábakkal és életemnek szerencsésségében elmerengvén.

5 csillag, nem kérdés.

2 hozzászólás
szucsiani P>!
Gergely Ágnes: Őrizetlenek

Megrendítő, fájdalmas, döbbenetes, kegyetlen. Bekúszik az ember bőre alá és fogva tart. Zseniálisan megírt regény, csak ajánlani tudom.


Népszerű idézetek

Baba082>!

A gyűlölet olyan, mint a színvakság. Színvaknak hiába mondod, hogy a fák zöldek. A gyűlölet mindig ki akarja irtani az erdőt.

32. oldal

cseri>!

A legnagyobb veszteség az elveszett gyerekkor.

13. oldal

Baba082>!

– Ne írjuk azt oda, hogy „várunk”? – kérdezte Daniela. – Vagy azt, hogy „gyere haza”?
Megráztam a fejemet.
– Nem, kislányom. Az ember nem alkalmaz erkölcsi kényszert azzal szemben, akit szeret.

59. oldal

paoloni >!

– Az ember csak azt bírja ki, amit érdemes kibírni – […] Hogy mit érdemes és mit nem, az csak annak jut eszébe, akinek nem volt gyereke, vagy akitől elvették a gyerekét; ami kezdettől fogva nincs, azt állítólag meg lehet szokni.

11. oldal

Maya>!

(..) nem jó, ha az ember átmásolja a gyerekeire a saját gyerekkorát.

paoloni >!

A pszichológus azt fogja mondani, természetellenes a sokáig őrzött gyász. Én azt mondom: a halottakhoz való hűség a legnagyobb jellemek sajátja.

34. oldal

paoloni >!

Korán jött ebben az évben a nyár, a ház körül már elvirágzott az aranyeső, az orgona is; „hogy szagol a bodza!”- mondta iskolába menet Daniela. Én is éreztem, hogy „szagol”, a sárvári kert ilyenkor tele volt bodzával. Azt is éreztem, hogy éjszakánként „bejön az ablakon a jázmin”. Zoltán mondta így.

Katica_98 P>!

Az ember nem alkalmaz erkölcsi kényszert azzal szemben, akit szeret.

Katica_98 P>!

Ha eljössz hozzám, én leszek nagy út után a vizesárkod. Mert olyan nagyon jó vagyok akár a víz, hogyha kívánod. És ahogy a vers után végigmentem a nézőtéren, valaki megfogta a karomat, és azt mondta csendesen: – Szomjas vagyok.

alaurent P>!

…megtanulta, hogy a hallgatás ilyenkor az ítélet eleganciája; akkor is, ha nem érti meg az álértelmiségi, aki rühelli az aprómunkát, a szótárt, a lexikont és azt, hogy „köszönöm”. Csekély értékű diadal erre a kínlódó emberfajtára rápirítani.


Hasonló könyvek címkék alapján

Bauer Barbara: Vörös posztó
Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Jodi Picoult: A nővérem húga
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak
Szaniszló Judit: Leli élete
Rojik Tamás: A csillagos égig
Nicholas Sparks: Kedvesem
Tasi Zsuzsánna: Égig nyújtózik, földig hajol
Julia RedHood: Amíg lélegzem