Hajóroncs 1 csillagozás

Gergely Ágnes: Hajóroncs

˝Aki verset ír, jeleket fog fel. A versben – akár kötött, akár kötetlen formájú legyen az – a jeleket rögzíti. Jel bárhonnét érkezhet. Elsárgult okmányból, hóra vetődő árnyék dőlési szögéből, párhuzamos vonalakból, újsághírből, elodázott szégyenből, fogfájásból, másfajta fájásból, szerelmes férfi bőrfelületéről, társadalmi közegből, műveltségélményből, egy magyar szótő mélységéből vagy odaföntről, a megrajzolatlanból, amit a döntésre képtelen közelebb érez magához, mint a cselekvő: semmi sem rekeszthető ki a jelfogás lehetőségei közül. Kell- e mondanom, hányféle jelet sugároz egy elsüllyedt hajó, amely évszázadok múltán csaknem teljes épségében előkerül? Áldott legyen mindenki, aki a mentésen munkálkodik.˝
(Gergely Ágnes)

magyar nyelvű magyar szerző online olvasható vers

Szépirodalmi, Budapest, 1981

70 oldal

Fülszövegek 1Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Kiemelt értékelések

Népszerű idézetek

2011. december 4., 15:19

És ha rosszat kivánnék, add, hogy ne teljesüljön.

Gótika (utolsó sor)

Gergely Ágnes: Hajóroncs

Új hozzászólás

2014. december 26., 23:26

Venit summa dies

Édesanyámnak

Eljő legvégül ama nap
fonákra fordul a Teremtés
fölvillámlik egy perc alatt
a megöröklött összefüggés

mészkő vagy én csak vékony érc
világok közt hozzádfonódom
és felépül a létezés
egy elszakadt köldökzsinóron

Gergely Ágnes: Hajóroncs

Új hozzászólás

2014. december 26., 23:36

Mielőtt

Régóta mondom: nem szeretet kell
az embernek, hanem kímélet. A
kímélet még nincs fölírva egy hit
zászlajára sem. Életünkbe mind-

untalan beleszól a bűn s a bűn-
bocsánatárus; kis cédulákon
ül a hála, amiért valaki
megsegített vagy mert előre meg-

mondott valamit – függések kereszt-
folyosói közt levegő után
kapkodunk, holott a tért kellene

megtisztítani a sűrűsödő
időszennyezés gombáitól, még
mielőtt őket is megszeretjük.

Gergely Ágnes: Hajóroncs

Új hozzászólás

2014. december 26., 23:38

In memoriam

Könnyezni kell, nem zokogni.
Seneca

Mikor az emlék mindent áthevít,
mikor az idő mindent áthavaz,
a lombik mélyén szánjuk őt, pedig
csak az szánalmas, aki él. Csak az.

Mert új lakást. Egy nőt. Még egy tavaszt.
Csak még egy verset. Levegőt! Emitt
portré épül, míg leépül az akt,
de Ninivében ezt is engedik.

Amott semmi. Se szél, se szélmalom.
Vonatkerék vagy pulzus, egyremegy.
S hogy indulat volt, vagy önszánalom

– a perc vastagszik, mint a guanó –
a halálához húznak mindenek.
S az életére nincs vállalkozó.

Gergely Ágnes: Hajóroncs

Új hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján