Ajtófélfámon ​jel vagy 12 csillagozás

Gergely Ágnes: Ajtófélfámon jel vagy

Gergely Ágnes nevét eddig szép műfordításaiból ismerhette az olvasóközönség – most igényes verseinek kötetével jelentkezik. A fiatal költő egyéni hangú, egyéni látású művész, akit eredeti logika, mély gondolatiság és ugyanakkor remek formaérzék jellemez. Szeretne feloldódni az emberi közösségben, s ezért nagyon tudatosan, nagyon elszántan szaggatja szét emlékeit – azokat a szálakat, amelyek keserű múltjához kötik. Megkapó versekben vall a tiszta, önzetlen szerelemre vágyó, a csalódásokból is épülő nő lelkéről. A mű első kötet, és mint ilyen, csak első állomás, de biztató, ígéretes állomása a fejlődés minden lehetőségével rendelkező fiatal költő útjának.

Eredeti megjelenés éve: 1963

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Új termés Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1963
90 oldal

Enciklopédia 2


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 5

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

pável>!
Gergely Ágnes: Ajtófélfámon jel vagy

1963-ban, alig 30 évesen és 3 évvel a diploma ill. 3 évnyi pályakezdő tanárkodás után ilyen kötettel indulni: szerintem relatíve erős első kötet (még a legnagyobbak is gyengén kezdik). Egyenetlen, de egyik-másik vers, ahogy @Dün is írja, nagyon elkap valamit. Igaz, máskor meg feltűnően utánoz (pl. radnótis), mégis, egyéni hangon mesél valami hiteleset. És jobb első verseskötetnek, mint az első prózái regénynek.
(régi olvasás utólag feltöltve)

Belle_Maundrell >!
Gergely Ágnes: Ajtófélfámon jel vagy

Biztató kezdés, első verseskötetként és a szerzővel való ismerkedésként is. Viszont kicsit csapongónak éreztem a színvonalat, mert van néhány vers, ami feltűnően emlékeztet más költőkre, vagy elég erőltetettek a rímek. Ez így hülyén hangzik, de nem bírom, ha valami nagyon rímek. Viszont mellettük vannak olyanok is, amiket többször is elolvastam, annyira jól megragadnak egy-egy hangulatot és érzést. Ezek miatt mindenképpen fogok még olvasni Gergely Ágnestől, remélem, hogy a későbbiekben ezt a vonalat erősítette.

LuPuS_007 >!
Gergely Ágnes: Ajtófélfámon jel vagy

@Kuszma; @n; @Juci akik elkövették, hogy igen csak jó értékelést írtak GÁ-ról.
Így került ő is az elolvasandóak közé. Egy laza verseskötet ami igencsak nagy időintervallumot ölel fel, Próza is lesz.

madárka>!
Gergely Ágnes: Ajtófélfámon jel vagy

Az első kötetem Gergely Ágnestől, és huh, ahhoz képest nagyon jó volt! Muszáj tőle mást is olvasnom.
A Szeretek várni rád c. vers pedig új kedvenc lett. :)

csobi P>!
Gergely Ágnes: Ajtófélfámon jel vagy

Egyetértünk @Dün. Egy esetlen rím képes elrontani az egész verset.
Más.
„Mintha zöld párduc jönne selyem talpon:
egy éjjel
csak ott voltál és nem köszöntél.
Én meg feküdtem és figyeltelek.
Figyeltem, ahogy megtelsz vérrel.” (Hajnal felé)
Jaguárra kicserélve a párducot, ide lyukadhatunk ki: http://moly.hu/konyvek/mozes-attila-arvizkor-a-folyok-megkeresik-regi-medruket

3 hozzászólás
Dün P>!
Gergely Ágnes: Ajtófélfámon jel vagy

Néhol kicsit erőltetettnek hatottak a rímek, és a túlzottan személyes élmények a minőség rovására mentek… Ezzel szemben viszont némelyik vers hihetetlenül jól elkap egy-egy hangulatot, érzést, és volt egykét szépen dallamos/ritmusos, ami nagyon tetszett.
Fogok még olvasni Gergely Ágnes-verseket.

21 hozzászólás
encsy_eszter>!
Gergely Ágnes: Ajtófélfámon jel vagy

Kifejezetten tetszett! Vannak igazán jól elkapott gondolatai, sorai, meg tudott érinteni, tudott hatni. Váratlan, pozitív meglepetés volt. Az öt csillaghoz hiányzik még valami , de el tudom képzelni, hogy egy másik kötetében (ugye van?!) megtalálom majd. :)

Lunette>!
Gergely Ágnes: Ajtófélfámon jel vagy

Ez még nem az igazi Gergely Ágnes. Omlatag, radnótis.


Népszerű idézetek

encsy_eszter>!

Spleen

Nők, férfiak szállnak a villamosra.
Unalmas ez már.
Szállna föl már valaki más is!
Mondjuk, egy rozmár.

9. oldal, Ecetfa ágak

1 hozzászólás
encsy_eszter>!

A filozófus férj

Házassága második napján
beleúnva a drága börtön
gyönyörébe, így szólt Kovács úr:
– Mi végre vagyunk a Földön?
Kovácsné, megértő hitestárs,
a konyhában egy gödröt ásott,
– Mi végre? – szólt ő is busongva,
és beletemeté Kovácsot.

12. oldal, Ecetfa ágak

7 hozzászólás
encsy_eszter>!

Emlékezés egy szomorú férfira

Saját kezeddel ütnélek pofon,
de az ütéshez nincs ma már jogom – –

hideg világban őrzöd önmagad:

a csönd, a billegő ezüstmadár
a jégveremben borzadozva jár,
s ha felvergődve rést lel valahol,
leheletedtől földre hull a toll – –
huzatot kap a boltos kapualj – –
zsugorodik már nyárutón a gally – –
egy éj alatt kilencet lép a hold – –
s varasodik, de nem heged a volt – –
ezért harminchat éve csak öregszel:
szomorú kezed kinyújtottad egyszer,

de nem jöttél, amikor hívtalak – –

saját kezeddel ütnélek pofon,
de a kezedhez nincs ma már jogom.

encsy_eszter>!

Öreg szerelmespár

Húsz éve járnak együtt,
húsz álmos, ólmos éve.
Szél szét nem fújja őket,
kötöttek, mint a kéve.

Nincs pénzük, nincs lakásuk,
övék a pesti aszfalt.
Ismernek minden árkot
és kávéházi asztalt.

Ritkán beszélnek; testük
a rebbenést is érti.
A nő borzong (Hideg van)
(Igen) köhint a férfi.

Vasárnap tiszta ingben
két dupla mellett ülnek.
(A széthúzódó szájnak
mindegy: hétköznap, ünnep.)

Ha beteg lesz az egyik,
citromot visz a másik.
Az ágybanfekvő izzad,
a látogató ásít.

Ó, rég nem váltanak már
pillantást, csókot, könyvet.
A szenvedély kiszikkadt,
mint ráncokból a könnyek.

Húsz éve járnak együtt,
húsz álmos, ólmos éve.
Szél szét nem fújja őket,
kötöttek, mint a kéve.

Ballagnak egymás mellett
– egymásról mit se tudva –
csöndes eső szemerkél
elvásott tomporukra.

7. oldal

encsy_eszter>!

Szeretek várni rád

Eső kering az utcán, s idebent
a lámpa körül gyűrűzik a csend,
ahogy ülök és várlak.
Nincs más világ: magamba búvom el.
Ilyenkor nem hiszem, hogy látni kell,
ilyenkor óriás vagyok,
aki elég magának,
lebegek fönn, a csont-palack felett
és az sem érdekel,
hogy kerek szemmel figyelnek a tárgyak.

Ülök és várlak.
Mióta várok így?

Emlékszem, meggyűltek az évek,
feltornyosult a megvárattatás,
közben mosoly fürösztgetett, közelség,
jószó, szívesség és kézfogás,
lassanként gyanús lettem önmagamnak
s előrebukván a jövő felé
(hogy ki jön még és ki az, aki nem jön)
belémfagyott a maradék lehellet
és meggyűlöltem, akit várni kellett –

és most eszméletem hideg falára
kikönyökölve nézek innét,
s mint az igazi boldogok,
a tétovázó ifjúságra
s a lépteidre gondolok.

Te vagy bennem a bizonyosság,
az önvédelem és a gőg,
a különbség, az azonosság,
a fejtartás mások előtt.
Ha jössz, a padló is megéled,
körvonalat kap a világ,
a tárgyak előrefeszülnek,
türelmük szétveti az ajtót,
lebiccenő fejem fölött
a lámpa lélegző virág,
jaj, nézd, hogy szeretek,
szeretek várni rád,

nézd, én, az egykori csavargó,
hogy ülök itt, nyugalmi lázban,
e mozdulatlan mozdulásban,
ülök és várlak, várlak –
állj meg! egy perccel előbb, mint belépsz,
még felmutatlak a világnak.

Dün P>!

Ajtófélfámon jel vagy

Nincsenek emlékeim,
és ha vannak sem őrzöm őket.
Sohasem koslatom a temetőket,
nem rendít meg a szerves kémia.

De néha így november táján
ha köd van és a nyirkos ablakok
mögött levegő után kapkodok,
anélkül, hogy alakod látni tudnám,
a vegetatív emlékezés útján
fel-felszivárog egy mozdulatod.

Érzem, hogy hosszú, ideges ujjaid között
termosz forog és rossz konzervnyitó,
zsebkés és tátott szájú hátizsák,
meleg alsónemű és imakönyv,
s a súlytalan teher alatt a hátad
ropogva eszmél rá, hogy bírja még.
Érzem, hogy indulsz. Kilépsz, jólöltözött csavargó,
sohase mész, csak indulsz,
nevetve hátranézel, harmincnyolcévesen,
visszajövök, hamar, bólintod, mutatod
(másnap lett volna a születésnapod)
és vinnyogva, befelé sírsz, mint egy Mednyánszky-kép,
és integetsz – hogy integetsz!


Ajtófélfámon jel vagy: megtapadtál;
a Ferdinánd-híd, a tenyérnyi rács,
a lucskos út, a végelgyengülés, a fű-zabálás
vak képzelés csak mind, elmeszülemény,
hiszen hazudtam, látni szoktalak,
a novemberi fojtó ég alatt
velem indulsz, lélegzel, könnyeid
az én torkomat szorítják, és én hagyom,
s ott fönn, ahová elrepült,
az a szádból kiütött, vékonyka cigaretta
tizennyolc éve ég egy csillagon.

Kapcsolódó szócikkek: konzervnyitó · termosz
sophie P>!

Újpest

Kültelki házak udvarán
mely hosszú, mint a létra,
és lányok ülnek néha
a létra hézagos fokán,

kültelki házak udvarán
hol inget szárogatnak
s öreg kutyák ugatnak,
bealkonyul nagyon korán,

s a házigazda óborán
osztozik három szomszéd,
és hegedű is szól még
kültelki házak udvarán;

s míg kortyol három szomszéd
benn vitrinben matatnak,
képeslapot mutatnak,
és hegedű is szól még,

s a gerlék fölrepülnek,
a viola sikoltoz,
egy asszony zoknit foltoz,
ó, kinek hegedülnek –

kültelki házak udvarán
elsápadnak a mályvák,
veti a csönd a kártyát,
és itt az éj nagyon korán;

fölbúg egy vízcsap hirtelen
s a pengevékony falakon
áthallatszik a szidalom,
áthallatszik a szerelem,

kulcslyukon néz a szerelem,
s kültelki házak udvarán
távoli sípjel szól, talán
a szél megy itt, a szertelen

kabáttalan kalandor,
egy lámpafényt magára húz –
s a remízben a kalauz
az asszonyára gondol.

38. oldalasl

1 hozzászólás
Dün P>!

Tihanyi erdő

Két piros árnyék
lép fel a kőre
mormog az erdő
fénylik a bőre

Kerge zug-ösvény
hegy fele ível
s áll az ecetfa
kard-levelével

Alkonyi égen
vérszinü vágat
nem tudod? egyszer
vége a nyárnak

Áll az ecetfa
felveti öklét
megszorul itt egy
csöppnyi öröklét

Barnul az ősz is
hűlik az éjjel
s áll az ecetfa
két levelével

két csuda-kard még
vívja a múltat –
s hogyha lehullnak
összeborulnak.

13. oldal

>!

A szél virága

Csieko nem szól, kis beteg virág,
csak madaraknak integet titokban.
Végiglobban a hosszú, árnyas dombsoron,
hol sárga hímpor úszik, és a parton, hol
fínom, májusi köd szitál – kószál
Csieko, száll édes-önfeledten, kimonója
itt eltűnik a fák közt, ott kilibben;
próbálom követni lopva, s a fehér homokra
harmat pereg, Csieko messze jár,
az égre tárul, hajladozva játszik
a foszló láthatáron, a hajnalfény alatt,
míg körülcsapongják a madarak,
és kibomló, fekete szirom-haját a szélbe
terítik a fák.

Japán versek

danaida>!

A túzok

Két dolgot biztosan tudok.
Az egyik: nem halok meg gazdagon.
A másik: nem lesz a kávéházban
törzsasztalom.


Hasonló könyvek címkék alapján

Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Radnóti Miklós: Erőltetett menet
Radnóti Miklós: Válogatott versek / Ikrek hava
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év
François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében
Faludy György: Test és lélek
Faludy György: Versek
Radnóti Miklós: Tajtékos ég
Székely János: A nyugati hadtest