Ki ​vagyok? 0 csillagozás

A jó H… tisztelendő úr hányszor lelkünkre kötötte, hogy a vallásosságunkban ne a hangulatot keressük, mert a vallásosság nem érzés, hanem akarat dolga.

49. oldal

Most, józanul nézve egyáltalán nem látom be, miért kellene a rosszat tapasztalásból megismernem? Hiszen a tudást tapasztalás nélkül is megszerezhetem, Végre is, Kínában és Japánban sem jártam soha s mégis elég sokat tudok mindkettőről.
Hogyan szereztem ezt a tudást? Egyszerűen elhittem, amit olyanok mondtak és írtak, akik valóban jártak ott. Hiszen iskolai tudásunk nagyrészét is így szerezzük, Miért volna éppen erkölcsi dolgokban kevés ez a tudás?

182-183. oldal

Nem is értem, mit csináltam egész éven át. Ha most visszagondolok, semmi olyan komoly munkát nem találok ez idő alatt, amit érdemes volna megemlíteni. Elvesztegettem egy évet az életemből. Egy egész évet! Hogy adok majd erről számot az Úristennek. Pedig hányszor hallottam, hogy az Istentől kapott „talentumokhoz” tartozik minden nap és minden óra is. Azért kaptuk, hogy hasznosítsuk. Ha nem kamatoztattuk, akkor végleg elveszett.

77-78. oldal

Szűz Mária sohasem szerepelt. A Magnificat-on kívül mindössze öt szavát őrizte meg számunkra az Evangélium. De – ahogy ünnepélyünk szónoka hangsúlyozta – ezek sem amolyan lepkeszárnyak könnyedségével és gondtalanságával elszálló női szavak, hanem egy elmélyedő hallgatásban nevelődött lélek megnyilatkozásai voltak s a megváltás történetének mintegy határállomásait jelzik: a megtestesülés, a tizenkét éves Jézus az írástudók között, az első csoda a kánai menyegzőn. Alighogy Jézus kilép a nyilvános életbe, Mária eltűnik mellőle és csak a keresztfa alatt látjuk őt viszont.

93. oldal

Ha az eszményt a maga tökéletességében teljesen nem is érhetjük el soha, de viszonylagosan megközelíthetjük. Ha én a saját körülményeim között, a magam lehetőségeinek erejéig megvalósítom életemben az erényeit, akkor már „másik Mária” vagyok.

103. oldal

Nem is értem, hogy kerülhettem serdülő korom őszinte vallásosságából a hitközönynek tömegjárta országútjára és hogy juthatott az én valamikor annyira érzékeny és kényes lelki tisztaságom az erkölcsi veszély lejtőjére?
A páter, aki meghallgatta a gyónásomat, nem csodálkozott ezen. Azt mondta, mindez természetes következménye volt annak, hogy a vallásosságom úgyszólván teljesen érzelmeken épült. Az érzelmek túlságosan ingadozók ahhoz, hogy rajtuk viharálló, szilárd élet épülhessen.

179. oldal

Ágnes valósággal belelelkesült a magyarázatba és így folytatta:
– Faulhaber, a híres müncheni bíboros érsek egyik nagyszerű könyvében négy csoportra osztja a nő munkáját a vallás, vagy amint mondja, Jézus szolgálatában: A gazdasági házimunka Mária szolgálata, az anyai nevelőmunka Szalome szolgálata, a Krisztust követő asszonyok Johanna szolgálata és a hősies felebaráti szeretet Veronika szolgálata. A Johanna szolgálatot Faulhaber ugyan női diákonus (diakonissza) szolgálatnak is nevezi, de hozzáteszi, hogy ezek a nők sohasem tolakodtak be az Úr Jézus szűkebb tanítványkörébe és az apostolokra bízott teljhatalom után sohasem nyujtották ki kezüket.

215. oldal

Világnézet dolgában semmi szilárd meggyőződést nem árult el. Úgy látszik azok közül való, akik a jót önmagáért a jóért akarják és elfelejtik, hogy „jó” nagyon viszonylagos, meghatározhatatlan valami, ha nincs egy „abszolút Jó”, amelyhez viszonyíthatjuk.

237. oldal

Azt hittem, s velem együtt sokan mások is, hogy az édes érzelem és a megindultság az ima lényege. Pedig a lényeg: a jó szándék. Ha imám megkezdésekor elgondolom, hogy Isten lát és hall engem s felajánlom imádságomat Neki azzal az őszinte elhatározással, hogy arra akarok gondolni, amit mondok, akkor imám értékes a jó Isten szemében még akkor is, ha imámba minden jószándékom mellett is idegen gondolatok keverednek.

250. oldal

Itt Imre tréfás sóhajtással, mosolyogva tette hozzá:
– Ó, ha a nők általában tudnák, hogy sokszor mennyivel hatásosabb fegyver kezükben a hallgatás, mint a szó!

268. oldal