A XX. század egyik iszonyú szégyenéről, a GULAGról a legtöbben nem annyira az államszocialista rendszer lassú összeomlásának, mint inkább egyetlen embernek, Alekszandr Szolzsenyicinnek köszönhetően szereztek tudomást világszerte. Párizsban, 1973-ban kiadott Arhipelag GULAG (A GUL-ag szigetvilág) című monumentális munkája után, azt hihetnők, már nem akadhat épelméjű ember, aki tagadná, vagy kicsinyítené a kényszermunka-, büntető és megsemmisítő táborok létét. De nem így van. Ahogy a holokauszt-tagadás egyrészt az arab világban, másrészt szinte az összes többi civilizáció szélsőjobboldali köreiben önálló iparággá terebélyesedett, úgy foglalkoznak mindmáig sokan a nem kevésbé jövedelmező GULAG-tagadással a magukat baloldalinak valló értelmiségi körökben. ( Részlet a Szerző előszavából)
Gereben Ágnes több évtizedes kutatómunkájának eredményeit tartalmazza ez a könyv, amelynek során interjúk tömegét készítette túlélőkkel, olvasott el minden írásban csak fellelhető anyagot a… (tovább)
A XX. század egyik iszonyú szégyenéről, a GULAGról a legtöbben nem annyira az államszocialista rendszer lassú összeomlásának, mint inkább egyetlen embernek, Alekszandr Szolzsenyicinnek köszönhetően szereztek tudomást világszerte. Párizsban, 1973-ban kiadott Arhipelag GULAG (A GUL-ag szigetvilág) című monumentális munkája után, azt hihetnők, már nem akadhat épelméjű ember, aki tagadná, vagy kicsinyítené a kényszermunka-, büntető és megsemmisítő táborok létét. De nem így van. Ahogy a holokauszt-tagadás egyrészt az arab világban, másrészt szinte az összes többi civilizáció szélsőjobboldali köreiben önálló iparággá terebélyesedett, úgy foglalkoznak mindmáig sokan a nem kevésbé jövedelmező GULAG-tagadással a magukat baloldalinak valló értelmiségi körökben. ( Részlet a Szerző előszavából)
Gereben Ágnes több évtizedes kutatómunkájának eredményeit tartalmazza ez a könyv, amelynek során interjúk tömegét készítette túlélőkkel, olvasott el minden írásban csak fellelhető anyagot a táborokról. Közben folyton az a hit vezette szenvedélyesen, ami ezt a könyvet is áthatja, hogy meggyőzzön mindenkit arról:
politikai, társadalmi, etnikai kritériumok alapján, foglalkozásuk, nézeteik, vallásuk miatt egyáltalán nem lehet, nem szabad, bűn és erkölcstelenség lágerbe zárni, és kényszermunkára, éhezésre, kínhalálra ítélni embereket.
Egy idős parasztbácsi mesélte kamaszkoromban, hogy az orosz hadifogságból hazatérve sokáig jártak a nyakára kérdezőbiztosok, s a fogságról meg a Szovjetunióról való véleményét firtatták.
Végül így vágta ki magát: Tudja, mondta az ügynöknek, a fogság meg az itthoni élet között az a különbség, hogy amikor ott voltam, minden éjjel azt álmodtam, hogy itthon vagyok. Mióta hazajöttem, egyszer sem álmodtam, hogy ott lennék. Ez a kötet sem a visszaálmodást szolgálja, hanem az éber emlékezetet.
