Beszélgetések ​Feldmár Andrással, A tudatállapotok szivárványa szerzőjével 6 csillagozás

Geréb Ágnes – Feldmár András – Karátson Gábor: Beszélgetések Feldmár Andrással, A tudatállapotok szivárványa szerzőjével

„Pontosan ma tíz éve kezdtem azt az előadás-sorozatot a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, amiből A tudatállapotok szivárványa című könyv fakadt 1997, illetve 1998-ban. Én megöregedtem, de szerintem a könyv mondanivalója nem. Most is érvényes minden, amit akkor mondtam, sőt, az elmúlt tíz év tapasztalatai egyértelműen meggyőztek arról, hogy álláspontom ma is figyelemre méltó. Az egyetemi oktatás a pszichológia és pszichiátria tanszékein, világszerte, ma is, hasznavehetetlen, hamis és unalmas. Dogmatikus imperializmus vakítja és bénítja a lélektannal foglalkozók gondolkodását, és ebből eredően, sajnos, a praxisát is…”

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Könyvfakasztó, Budapest, 2003
240 oldal · ISBN: 9632044371

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Ronald David Laing


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Mátrixi>!
Geréb Ágnes – Feldmár András – Karátson Gábor: Beszélgetések Feldmár Andrással, A tudatállapotok szivárványa szerzőjével

A két könyv közül az egyik, amelyik olvasójául választott.
Eddig a könyvig azt hittem, magam választom az olvasmányaimat. Itt megtanultam, hogy vannak könyvek, amelyek döntenek az olvasóik felől.
A tudatállapotok szivárványára az Írók boltjában akadtam, olyan határozott volt, hogy kinyitás, beleszagolás nélkül vittem a pénztárhoz. És máig hálás vagyok a kitüntetéséért.


Népszerű idézetek

Andaxin >!

A legkedvesebb tanáromat R. D. Laingnek hívták. Ő skót pszichiáter volt és szintén szkeptikus. Gyermekkorát Glasgowban töltötte. A szülei nem nagyon vitték sehova, csak az iskolatársait ismerte, iskola után haza kellett mennie, így nagyon elszigetelten élt. Körülbelül öt éves korában még mindig hitt a Mikulásban. Egyszer aztán – úgy öt-hat éves kora környékén – a szülei leültették, és megkérdezték tőle: „Ronald, mégis mit gondolsz, ki a Mikulás?” Halvány gőze sem volt arról, hogy ezt miért kérdezik tőle. Akkor megmondták neki: „Mi vagyunk. Mi hozzuk az ajándékot.” Laing később leírta, hogy akkor úgy érezte, mintha a szőnyeget kihúzták volna a lába alól. Addig elhitt mindent, amit a szülei mondtak neki. Hitt abban, hogy a szülei igazat mondanak, és ha valamire azt mondják, hogy úgy van, akkor az úgy is van. Eddig azonban a szülei azt mondták neki, hogy létezik a Mikulás. Ő pedig hitt nekik. Amikor azonban a szülei azt mondták, hogy ők a Mikulás, és Ronald rájött, hogy eddig mindig hazudtak, akkor – úgy nyolc-kilenc éves korában – elhatározta, hogy soha, senkinek semmit nem fog elhinni, sem azt, amit mondanak neki, sem azt, amit olvas.

9-10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ronald David Laing
Ivan_Olsen>!

Szóval ez a család felhívott, és elmondták, hogy a tizenhét éves lányuk megőrült. Megkérdeztem, mi a baj. Azt mondták, hogy csak ül, és nézi a falat. Erre megkérdeztem: „És az baj?" „Hát persze, hogy baj" – mondták – „az nem jó, ha egy tizenhét éves lány csak ül, és nézi a falat." Mondtam nekik, hogy kimegyek hozzájuk, ne jöjjenek be. Látni akartam, hogy milyen az a fal. Lehet, hogy érdekes. Általában nem hiszek el mindent, amit mondanak nekem, inkább megnézem magam.
Szóval elmentem ennek a családnak a házába estefelé, és láttam, hogy a papa, a mama meg a két gyerek televíziót néznek. Csak ültek, és nézték a tévét. Behívtak, fölvittek az emeletre, ahol a lány ült, és nézte a falat. Azonnal az a kérdés merült fel bennem, hogy „miért jobb a televíziót nézni, mint a falat?"

Ninácska P>!

Valószínűleg ismeritek azt a helyzetet, ami csaknem minden szülő és gyerek között fennáll – főleg akkor, amikor
a gyerekek kicsik-, hogy a gyerekek föl akarják ébreszteni a szüleiket, a szülők pedig el akarják altatni a
gyerekeket. A szülők nem akarják fölébreszteni a gyerekeiket, s a gyerekek nem akarják elaltatni a szüleiket.
Felfigyeltetek már erre? Minden szülő azon munkálkodik, hogy minél előbb elaltassa a gyerekét, és minden
gyerek föl akarja ébreszteni a szüleit. Ez nemcsak átvitt értelemben, hanem konkrétan is igaz. Reggel a
gyerekek alig várják, hogy fölébredjenek a szüleik, este pedig a szülők alig várják, hogy a gyerekek elaludjanak.
Sajnos az történik, hogy gyerekkorodban ugyan fel akarod ébreszteni a szüléidet, de ahogy szülő lesz belőled, te
is el akarod majd altatni a gyerekedet. Valami tehát történik a gyerek és a szülő között, ahogy a gyerek felnő. A
szüléink életünk legelső hipnotizőrjei. Ez azért van, mert amikor először meglátjuk a napvilágot, akkor nem
tudjuk, hogy mi micsoda, mi ez, mi az, mi nem ez, mi nem az, nem tudjuk, hogy mi az a világ. Ezt mind a
szüléink mondják és mutatják meg nekünk. Mindent megneveznek. De nem biztos, hogy a világ dolgai valóban
azok, aminek a szüléink nevezik őket.

tüskéshátú>!

Wittgenstein azt mondta, hogy a bizonyosság, a kétségtelenség nem más, mint egy hanglejtés, hangszín vagy hangsúly. És már megint a hipnózisnál tartunk. Ha valaki olyan hangsúllyal mondja, hogy „kérem, ez a baj, ezt fogjuk csinálni, holnap befektetjük a kórházba, már van is hely”, akkor màr a hangsúlyában, a hanglejtésében benne lehet a biztonság. Én azt mondom nektek, hogy senki nem tud semmit biztosan. Ez megrendítő, ha végiggondoljátok, és nemcsak elütitek, mint egy teniszlabdát.

24. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka
Daniel Keyes: Az ötödik Sally
Michel Foucault: A bolondság története a klasszicizmus korában
Németh Attila – Moretti Magdolna: „…ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja”
Kovácsné Török Zsuzsanna: Szüléshez társuló pszichiátriai zavarok
Jon Ronson: A pszichopatateszt
R. A. MacKinnon – R. Michels – P. J. Buckley: Pszichiátriai interjú a klinikai gyakorlatban
Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája
Molta Rebeka – Moretti Magdolna: Hajszálon múlt
Klimes Károly: A neurotikusok világa