Egy megmagyarázhatatlan világszintű jelenség során negyvenhét különleges gyermek születik váratlanul olyan anyáktól, akik korábban nem mutatták jelét terhességnek. A milliomos feltaláló, Reginald Hargreeves a gyermekek közül hetet örökbe fogad. Amikor ennek okáról faggatják, mindig csak annyit válaszol: „Hogy megmentsem a világot.” Ez a hét gyermek alkotja az Esernyő Akadémiát, a furcsa erővel rendelkező szuperhősök nem éppen szokványos családját. Tízéves korukban, első kalandjuk során a rémséges zombi-robot, Gustave Eiffel által irányított, halálos fegyverré vált Eiffel-toronnyal kell megküzdeniük. A csaknem egy évtizeddel később feloszlott, majd Hargreeves váratlan halála után a világ megmentése okán újra összeálló Esernyő Akadémia most, néhány év elteltével újra szétesőben. Ötös bérgyilkosként tevékenykedik, Kraken titokban nagykutyák után nyomoz, Rágalom a házassága romjaival van elfoglalva, a gömbölyded Asztrosrác Tokió utcáin rohangál, Vanya a fejlövését követő… (tovább)
Feledés Hotel (The Umbrella Academy: Az Esernyő Akadémia 3.) 95 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2019
Kedvencelte 1
Várólistára tette 21
Kívánságlistára tette 39
Kiemelt értékelések
Gerard Way és Gabriel Bá Az Esernyő Akadémiával mondhatni berobbant az életembe. Előbbi a bomba jó ötletével, utóbbi a kirobbanó erejű rajzaival nyűgözött le. Az első kötet, Az apokalipszis szvit kitűnően lefektette a történet alapjait. Erre a második kötet, a Dallas rátett még egy lapáttal, és jócskán túlszárnyalta az elődjét. Ilyen előzmények után tűkön ülve vártam a harmadik rész megjelenését, amit a Vad Virágok ismét igényes kiadásban hozott el a magyar olvasóknak.
„…a Feledés Hotel nem csak a sorozat harmadik darabja, de talán a legjobb is.” Írta Jeff Lemire a bevezetőjében, ennélfogva bizakodtam, hogy ez így is lesz. Azonban sajnos nagyrészt csalódnom kellett. Olvasás és a képi világ befogadása közben olyan érzésem volt, mintha mind Waynek, mind Bának alábbhagyott volna a lendülete.
Előbbinél azt éreztem, mintha igazából nem tudta volna felvenni a történet fonalát, így döcögött a cselekmény, hirtelen váltásokkal ugrált az egyes szemszögkarakterek között – néha már-már követhetetlenül, ami kisebb káoszhoz vezetett. Ez majdnem szétaprózta a történetet, amit csak néhány igazi Wayes villanás – ezek leginkább Klaushoz (Szeánsz) köthetők – mentett meg a katasztrófától.
Utóbbinál pedig rajzstílus tért el az eddigiektől. A karakterek ábrázolása néhány nagyon jól megfogott jelenettől eltekintve vázlatszerű, szinte felskiccelt, az alakok néha szinte felismerhetetlenek. A színek nem olyan intenzívek, és az ábrázolás is kevésbé életteli, mint az első két kötetnél; inkább halovány, elmosódott.
A karakterközpontúság az eddigi kötetekre is jellemző volt, de erre ez hatványozottan igaz. A történet minden főszereplőre időt akar szánni, hogy elmélyítse a család szétesésének és újraegyesülésének miértjeit. Viszont emiatt a narratíva széttöredezett, epizódszerű, amit csak a Feledés Hotel főszálához köthető események tartanak egyben, mintegy vázat alkotva a személyes drámák és életutak köré. Azonban hiába akarta az összes testvért ugyanolyan mértékben szerepeltetni, és még jobban elmélyíteni a karaktereket, mert ez a visszájára sült el. Ugyanis ez annyira lelassítja a történetet, hogy egy ponton majdnem unalmassá válik, amit a tömegével szerepeltetett ellenlábasok hada is csak hellyel-közzel ment meg. A végére valamilyen csoda folytán összekovácsolódó csapat és a függővég mégis javít az összképen, ráadásul úgy is ösztönöz a folytatás kézbevételére, hogy a Feledés Hotel nem is hagyott maga után olyan maradandó élményt, mint az első két kötet. A következő kötetben Szeánsz karakteréből lehetne egy kicsit több, mert a maga szétcsúszott módján fenomenális volt.
A teljes kritika az alábbi linken olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/09/10/kepregenykrit…
Nagyon sok volt a váltás a fejezetek között, alig tudtam követni épp mi történik. A rajzok is mintha félkész állapotban lennének. A hőseink külön utakon, egyéni küldetésen járnak, de mindannyian ugyanazon célért munkálkodnak, hisz a végén összeérnek a szálak, jelen esetben egy hotelben. Fura volt a lezárása, másra vagy valami többre számítottam. Ezután feltétlen meg kell néznem az élőszereplős sorozatot.
Hát őszintén mondom, kezdem elveszíteni a fonalat – és közben meg is találni.
A rajzolás nagyon tetszett, de olyan hihetetlen módon idegesít, hogy Ötös egy midget kisgyerek, hogy bár hányszor meglátom csak sóhajtok, hogy „miért?”. És mindig elhiszem, hogy segít megértenem a sokszor káosznak tűnő filmsorozatot, közben az ehhez képest ezerszer érthetőbb.
Allison karaktere itt kb. elveszik, amit kicsit sajnálok. A hentelés hozza a szokásost, sőt, talán több is itt most a vér mennyisége, mint bármikor. Az öreg Regi pedig titkot titokra halmozott, létrehozta a Feledés Hotelt és majd az Akadémiát. Nem igazán tudom, hogy mit várjak még a továbbiakban és mit fogok kapni… de egyelőre nem kapkodom, hogy megtudjam ennek a folytatását. Mind a képregény, mind a filmsorozat kezdi elveszíteni a hatását mintha nem tudná, hogy hogyan tovább.
A Feledés Hotel eseményei a diszfunkcionális szuperhős család épp aktuális széthúzásával rezonálnak. Rövid, néhol inkább gageket idéző oldalakon keresztül kapunk rálátást egy-egy szereplő élethelyzetéről. Gerard Way és Gabriel Bá megértéssel nyúl ezekhez a momentumokhoz: akár 2-3 panel is rengeteg érzelmet képes közvetíteni: legyen szó drogfüggőségről, válásról vagy traumafeldolgozásról. A cselekmény fontosabb szálai is lassan kibontakoznak a karakterek aktuális problémái mellett, bár ez a folyamat lassú, néhol pedig káoszosnak érződik. Az 5. fejezetig ugyanis különösebb összefonódás vagy kapcsolódási pontok nélkül haladnak egymástól függetlenül a különböző történetszálak, és nem látni, hova tartanak. Way és Bá nem hagyja ezt annyiban, a furcsa, sokszor céltalan kalandozásra egy hihetetlen nagy cliffhangerrel teszik fel a pontot az őrült trip i-jére.
Olvasói oldalról egyszerre fantasztikus és irritáló is ez a lezárás. Egyrészt teljesen új távlatokat nyit az Esernyő Akadémia eddigi univerzumában.
Tovább sűríti Sir Hargreeves körüli rejtélyeket, ezzel egyre több izgalmas, megválaszolásra váró kérdést feltéve. Másrészt, ezzel a lezárással a Feledés hotel egy egyszerű kalanddal indult felvezetéssé vált, hogy valami sokkal nagyobb, grandiózusabb eseményeknek ágyazzon meg.
A néhol túlságosan széttördeltnek érezhető történetet remekül ellensúlyozzák Gábriel Bá rajzai. A képregény lapjain jön át leginkább, hogy a szerzőpáros még bőven sziporkázik. Ott vannak például az ezeregy szupergonoszt felsorakoztató fejezetek, ahol minden egyes figura részletes kidolgozást kap, és olyan vonásokat, amelyeket nem látunk mindennap. Van itt mindent felemésztő gonosz, a mitológiai Perszeusz nevével felvevő esendő rosszfiú, állati jegyekkel rendelkező rosszarcok, de még egy Chuthullu-t idéző alak is felbukkan a képkockák között.
Bővebben: https://roboraptor.24.hu/2020/08/26/esernyo-akademia-fe…
Ahogy befejeztem a második részt, már el is kezdtem olvasni a Feledés Hotelt. Még több történetszálon indul el ez a kötet, amik végül összeérnek. Hargreeves múltjának fontos eleme a Feledés Hotel, de követhetjük Ötöst, aki egy új megbízatáson dolgozik. Tokióból Asztrosrác és Diego indul el és meg sem állnak az űrig… Közben Ványa Rágalom és robot anyukájuk segítségével lábadozik, ami egy lassú folyamat – szépen ellenpontozza a többi testvér eszement és gyorsan változó kalandjait. Nekem tetszett ez a kötet, a karcos stílus. Más világ, mint a Netflixes adaptáció – bár a szívemhez az közelebb áll. A kiadás nagyon szép lett, ennek a kötetnek a végén is kapunk extra tartalmakat, vázlatokat.
Kicsit nehéz most véleményt írnom.
A sztori kusza volt, ami tetszett is meg nem is. Sok kérdés maradt, a gonoszok és más egyéb szereplő csak úgy mellékesen voltak bedobva.
A képek, színek ismét gyönyörűek. Nagyon szépen volt megjelenítve az űr.
A befejezés meg a tipikus „miiii?!” véggel ér véget, szóval várom a következőt.
Kezdem úgy gondolni, hogy ez a sorozat nekem jobban tetszik a Netflix sorozatként, mint az eredeti formájában. Nem csak azért, mert nagyon nem tetszenek a rajzok…
Ebben a részben az Esernyő Akadémia tagjai külön kalandokra indulnak. A gép anyjuk segítségével Hegedű gyógyulgat és a múltja nyomába ered. Ötös zsoldosként egy labort és annak tulaját figyeli meg, Allisont vonva be a munkába. Asztrosrác és Diego egy tudóssal az űrbe mennek apjuk korábbi projektjét kutatva. Klaus drogért szellemekkel suttogót játszik. A velük történtek azonban lassan egy üggyé állnak össze, A feledés Motelévé, ahol az apjuk az ellenségeit zárta – akik most szökni próbálnak.
A történetszálakból sok már csak akkor kezdett érdekelni, amikor kiderült, hogy illeszkedik az abban történt esemény a nagy egészhez. Sokáig tart, amíg a lényeghez eljutunk, és untam is a nagy világmentős és -verekedős lezárást. Ez volt eddig is…
A humorát viszont szeretem. Ötös, Klaus ilyen szinten simán a kedvenc szereplőim – a sorozatban Diegót is bírom, a képregényben ő halványabb.
Ha már a szereplők. Nem fejlődnek. Sokan ugyanazokat a köröket futják újra meg újra. Akiket bírok, mint Ötös, ott ez nem is zavar. De hogy Allison mennyire az agyamra bír menni… Ahogy itt próbálkozik a gyereke és a férje visszaszerzésével, miközben még Asztrosráccal se tisztázott semmit. Ő pl. biztosan nem hiányozna, ha ő lenne halott, és nem Ben – aki most igencsak kurta szerepet kapott.
Bár fanyalgok, azért maga az alaptörténet szépen összeáll és le is kötött. Jobban is tetszett, mint a dallasi történet korábban.
Csak még mindig van karakterek (Allison elsősorban), akik nagyon ellenszenvesek és és továbbra sem tetszik, ahogy ez a képregény meg van rajzolva.
2023-as újraolvasás:
Igazság szerint az összetevők ebben is benne vannak. Sötét humor, absztrakt elemek, sok erőszak és olyan hősök, akik már szinte antihősök. A történet is összeáll, és mégis.
Nem tudnám megmondani miért, de most kevésbé tetszett ez a történet. Túl sok részből jutunk el a közös ponthoz, és most nem estek jól az egyes külön kalandok. Amit Egyesék azzal az űrhajóval műveltek, még untatott is. Annak se sok értelmét látom, ahogy Anya Hetest igyekszik gyógyítani. ha, azt igyekszik. Néha inkább olyan, mintha uszítaná.
A történet gonosza is – mi van mögötte? Simán elmebeteg? Azt jobban megértettem, hogy az elzárt gonoszok milyen felfokozott idegállapotban lehettek. A Feledés Hotel kapcsán jár is az agyam, mennyire megoldás. Ezen történet alapján maximum időhúzás. Aztán lehet kezdeni elölről a küzdelmet. Nem mintha lenne jobb alternatíva – hova máshova lehetne az ilyen gonoszokat elzárni?
A grafika továbbra sem tetszik. Nem szépek ezek az alakok, és voltak olyan rajzok is, pláne a harcoknál, ahol nem is nagyon értettem, mit nézek.
Bár megvan a csata, van befejezés, a nyitott vég zavar kissé. Megjönnek a Verebek, és csak a képregény alapján jó nagy a kérdőjel, hogy kik ők és hogyan lettek azok, akik. De hát, kell valami, ami áthúz a következő történetbe…
Népszerű idézetek
A liftek országosan évente 15 millió utast szállítanak, miközben kevesebb, mint 30-an halnak meg, vagyis 1 haláleset jut 500 millió útra. Ez a szám az autók esetében (1:120), a repülők esetében (1:9821)… ennek ellenére a lifttel történő utazást továbbra is csak rövidebb utak megtételénél alkalmazzák.
Ötös : Miről maradtam le?!
Luther : Először is, Klaus túladagolta magát.
Ötös : Khm – Kedves Klaus… Köszönöm a lehetőséget, hogy beszélhetek most veled. Oly sok dolgot el szeretnék mondani, de a lényeg.. Aggódtam az..
Klaus : Tessék… Ez egy közbelépés?
A sorozat következő kötete
Gerard Way – Shaun Simon: Az Esernyő Akadémia – Mintha szellemet látnál 83% Történetek az Esernyő Akadémiáról |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 3. 96% ·
Összehasonlítás - Bryan Konietzko – Michael Dante DiMartino – Gene Luen Yang: Avatar: Aang legendája – Ígéret 95% ·
Összehasonlítás - George R. R. Martin – Daniel Abraham: Trónok harca – 8. szám 92% ·
Összehasonlítás - George R. R. Martin – Ben Avery: Kóbor lovag 87% ·
Összehasonlítás - Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját: Az aranykor 95% ·
Összehasonlítás - Grant Morrison: Klaus: Így kezdte a Télapó 95% ·
Összehasonlítás - Luca Enoch – Stefano Vietti: Dragonero – Eredet 96% ·
Összehasonlítás - Donny Cates: Istenország 91% ·
Összehasonlítás - R. A. Salvatore – Andrew Dabb: Dungeons & Dragons: Forgotten Realms: Drizzt legendája 1. – Otthon 89% ·
Összehasonlítás - Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Álomország 89% ·
Összehasonlítás