Egy megmagyarázhatatlan világszintű jelenség során negyvenhét különleges gyermek születik váratlanul olyan anyáktól, akik korábban nem mutatták jelét terhességnek. A milliomos feltaláló, Reginald Hargreeves a gyermekek közül hetet örökbe fogad. Amikor ennek okáról faggatják, mindig csak annyit válaszol: „Hogy megmentsem a világot.“ Ez a hét gyermek alkotja az Umbrella Akadémiát, a furcsa erővel rendelkező szuperhősök nem éppen szokványos családját. Tíz éves korukban, első kalandjuk során a rémséges zombi-robot, Gustave Eiffel által irányított, halálos fegyverré vált Eiffel-toronnyal kell megküzdeniük. Csaknem egy évtizeddel később a csapat feloszlik, ám amikor Hargreeves váratlanul meghal, a mindig rosszkedvű testvérek éppen jókor gyűlnek össze, hogy újra megmentsék a világot.
Apokalipszis szvit (The Umbrella Academy: Az Esernyő Akadémia 1.) 163 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2008
Enciklopédia 1
Kedvencelte 9
Most olvassa 3
Várólistára tette 103
Kívánságlistára tette 121
Kölcsönkérné 5
Kiemelt értékelések
Friss, fiatal hang (és képi világ). Épp annyira véres és morbid, amennyi még belefér. Klassz! Lupo felügyelő a legvagányabb karakter, kár, hogy olyan keveset szerepelt. ♡
Húha-húha-húha!!
Itt aztán egyetlen kötetben olyan mennyiségű információt zúdítottak rám, hogy már-már kellemetlen volt. Kapkodtam egy kicsit a fejem, nagyon gyorsan le lett zavarva a múlt, hogy ezek a gyerekek hogy kerültek össze, hogy Mr. Monokli egyébként ki (vagy mi) volt és hogy mégis mi volt ez a végjáték? Előbb láttam a sorozat első évadát, meglepődtem, hogy a karakterek mennyivel másabbak a képregényben, mint végül akiket összeválogattak (akikkel egyébként nem lenne baj, mert szeretem őket, csak teljesen más, mint ahogy Gerard elképzelte őket…); és a történet is mennyivel többet adott még így összecsapva is, mint a sorozatban. Ott egyáltalán nem értettem, hogy akkor most mi van Vanyaval, itt sokkal jobban lejött – és sokkal menőbb volt a képessége is (szerintem). Hargreeves itt is elég nagy surmó, ez legalább találó lett. Kivitelezésre nincs panasz, a magyar kiadás igényes (volt szerencsém a keménykötést kivenni könyvtárből), színes, szagos, igényes.
Végre egy szuperhős képregény, ami nem Marvel vagy DC, és nem a szokásos felállást hozza, nem szokványos eszközöket vonultat fel. A karakterei sem a megszokott tulajdonságokkal rendelkező hősök, hanem egyediek. Bár persze itt is megvan az izomagy, az ész és a nemtörődöm karakter, de nem úgy és nem olyan mértékben, mint a fentebb említett két kiadónál. Az külön tetszett, hogy itt az izomagy volt a legérzelgősebb is, ami jó kontrasztot alkotott.
Ha már itt az elején érintettem a karaktereket, akkor megemlíteném azt is, hogy az író Gerard Way és a rajzoló Gabriel Bá tökéletesen működtek együtt, és ez a többek közt a karakterábrázoláson is meglátszik. A szöveg és a képi világ teljesen összhangban volt. Látszott, hogy író és rajzoló teljesen egy hullámhosszra került, annak ellenére, hogy mint ahogy az előszóban írták neccesek voltak a határidők. De végül Bá azt látta, amit Way elképzelt, és ez valami elképesztő elegyet alkotott. A habot erre az amúgy is tökéletes tortára a színező, Dave Stewart tette rá, akinek a színei szinte lerobbannak a lapokról, és tökéletesen illenek a koncepcióhoz. A képek ezáltal teljesen kiegészítik a szöveget, nem egyszer narratív szerepet is betöltenek. Érdemes jól megfigyelni minden képkockát. Az alkotó csapatból még a beírót is érdemes megemlíteni. Elsőre fura betűtípust használt, de hamar meglehet szokni, és illik is a képregényhez, így külön funkciója is van.
A kirobbanó színek és egyéb narratív megoldások kellettek is ehhez a sodró, minden képkockáján pörgő történethez, mely ha le is lassított néhol, akkor is csak azért tette, hogy mélyítsen kicsit a karaktereken, amit Way jó érzékkel, pár jól irányzott mondattal meg is tett. Aztán viszont robog tovább, és tobzódik a meglepő ötletek és stílusos megoldások tengerében a valóságtól nem kissé elrugaszkodott sci-fivel fűszerezett világában. Érdekes víziói vannak, amit sikerült Gabriel Bának kitűnően megjelenítenie.
Egy hibát tudok felróni a történetnek, hogy a csapat múltjáról alig derül ki valami, de talán ezt a későbbi kötetekben orvosolni fogják a készítők.
Bővebben (a bejegyzés némi spoilert tartalmaz):
https://luthienkonyvvilaga.blogspot.com/2019/05/gerard-…
Asszem bedőltem a hypenak :D
Szóval valami teljesen világrengetően másra számítottam, és bár nem volt rossz, az elvárásaim sokkal magasabban voltak. Ez valószínűleg még vissza fog térni az értékelésem során.
A történet érdekes volt a maga formájában, a szuperhősök, meg hogy világmegmentés, de ez alapnak édeskevés lett volna. Ha nincsenek ilyen erős karakterek, valószínűleg az egész ment volna a levesbe. Mert igen, szerintem az egész azért különleges, mert a szuperhősök gyarlóak, bunkók, és tökre nem szuperhősök. Van életük, vannak problémáik, és igen, néha elég sokszor kell elmondani egy problémát spoiler hogy a másik fél is megértse, de mégis benne volt. Itt már nem a saját épséged a tét, hanem a világ és benne ezer dolog.
Vanya története is fájdalmasan szép, a maga módján, de valahogy hiányoltam belőle mindent. Hogy jobban bemutassák a gyerekkorát, hogy a fájdalmáról legyen szó, és hogy amikor megtörténik a spoiler hirtelen ne egy totál másik szereplő legyen előttünk. spoiler
A történet vége számomra baromi meglepő volt hogy spoiler de kicsit negatív is pont emiatt.
A történet amúgy nagyon sok érdekfeszítő és komoly témát tud feldobni, de valahogy nem fejtődik ki a képregényben (és emiatt a sorozat biztos jobban tarol, mint a képregény) (amúgy valaki tudja, hogy a sorozat mennyit dolgozott fel a képregényből?)
A rajzolás iszonyúan meglepett (igen, nem lapoztam bele) mert azt hittem, gyönyörű művészi rajzokat fogok benne találni, amitől el fogok majd ámulni. Oszt' kaptam egy tök egyszerű rajzolást, ami hát… furcsa volt. Nem mondom, hogy rossz, de nekem nem tetszett. Hiányzott belőle valami, a részletesség, az érzés, valami ami még jobban kitölti a történetet, de nekem ez hiányzott benne.
Nem rossz a képregény, de mégis valami egészen mást vártam tőle, és azt a különlegességet nem kaptam meg. Ettől még jó, szórakoztató, érdekes. Érdemes elolvasni :)
Vallomással tartozom. Nagyon belezúgtam a Netflix azonos című sorozatába, és miután a betegségem alatt sikerült ledarálnom az összes részét, eldöntöttem, hogy mindenképpen szeretném elolvasni a képregényt, amiből az alkotók merítettek.
Újabb vallomás következik; Nem vagyok nagy képregény-tudor, szóval a véleményem közel sem releváns azokéval szemben, akik jobban szeretik ezt a műfajt és jártasak is benne… Bánja, a kánya, elmondom, hogy mit gondolok.
A kötet gyönyörű, és dög nehéz. Nagyon tetszettek a rajzok, a stílus, a színek, az árnyékolás – magáról a kidolgozásról nem tudok sokat mondani, mert fogalmam sincs, hogy milyennek kellene lennie. Szerintem a képek szépek. A betűtípussal nem mindenhol voltak kibékülve, mert egyes helyeken spoiler kissé olvashatatlan volt számomra.
A történet sok tekintetben átfedésben áll a sorozattal, ami miatt úgy érzem, hogy élményem csorbult egy kicsit. Közel sem élveztem annyira a képregényt, mintha tiszta fejjel, mindenféle elvárás nélkül vágtam volna bele az olvasásba. Voltak különbözőségek, amik tetszettek, és olyanok is, amik nem…
A sorozatban nagyon megszerettem bizonyos karaktereket, amik sajnos számomra itt nem igazán jöttek át.
Elég vegyes érzéseim vannak.
Belépőnek nem rossz…
Az Esernyő Akadémia egy jó képregény, csak így első kötetre kicsit soványka. Túl sok lett volna a feladata (karakterek bemutatása, a világ felvázolása, a későbbi rejtélyek megalapozása és még valami konfliktus is), amit ugyan becsületesen teljesített, mégis maradt a végén egy enyhe hiányérzetem. Mintha mindenből kicsit kevesebbet kaptam volna a szükségesnél, egyes fordulatai elsőre idegenek spoiler, és noha a karakterek közötti dinamika remek, helyenként mégis zavarosnak hat. A főgonosz kiválasztása és átalakítása viszont hiteles és érdekes; remélem, ezt a vonalat és a karaktert is használják később. A világ és maguk a szuperhősök érdekesek, és bár egyelőre inkább csak skiccszerűek, rengeteg lehetőség van bennük.
Az illusztráció ugyanakkor parádés: a stílus nagyvonalú és helyenként már-már elidegenítő, az arcok és különösen a szemek kifejezésteliek. Színpompás és remekül illeszkedik a sok-sok akcióhoz, az egész oldalas képek pedig jól használják ki a dinamikát. A limitált kiadás borítója pedig nagyszerű.
Izgalmas bemutatkozás egy ötletes világgal, jó karakterekkel, amit reménykeltő irányokba lehet majd elvinni. Kíváncsi vagyok a folytatásokra.
Meglepett.
Előbb láttam a sorozatot, kellett jó pár oldal, mire átkattant az agyam, és teljesen szét tudtam választani a kettőt. Nehéz nem összehasonlítani a kettőt (a sorozat szerintem sokkal jobb, de el is tér nagyon sok mindenben!), kíváncsian várom, hogy mi fog kisülni belőle. Tetszenek a megteremtett karakterek, és az egésznek a világa, gyönyörű a keményborítós kiadás!
Ha jelzőket kellene keresnem Az Esernyő Akadémiára, az első, ami eszembe jut, az a „féktelen”. Ez a száznyolcvan oldal gyakorlatilag egy megállás nélküli száguldás: döbbenetes mennyiségben ömlenek ránk az eszement ötletek, a zseniális poénok, a látványos akciók, és amikor egy pillanatra megtorpan, hogy mélyebben belenézzünk valamely figura lelki világába, utána megújult erővel folytatódik a pörgés. Ez a stílus pedig nagyon jól áll Gerard Way szereplőinek: annyi elborult megoldás, kreatívan abszurd pillanat szerepel a lapokon, hogy nem is lehetne máshogy megemészteni.
Gerard Way ugyanolyan magabiztosan érzi magát a klasszikus sci-fi ponyvák világában, mint a szuperhős-toposzok között, ami egy nagyon szórakoztató kombinációt eredményez. Mégis, Az Esernyő Akadémiában az igazán fontosak mégis maguk a főszereplők: az a hét gyerek, akinek egy zseniális elmével és erős messiás-komplexussal megáldott (átkozott?) apa árnyékában kell felnőnie – és valahogy szuperhőssé válnia (már ha akarna…).
Bővebben: http://ekultura.hu/2019/05/23/gerard-way-the-umbrella-a…
Szépen illusztrált, igényes összetétel, érdekes sztori. A képregény mivolta miatt vettem kézbe, a filmsorozatot később terveztem megnézni. Eddig tetszik. A különleges gyermekek és a világmegmentő akció mindig sikerre visz egy ötletet. Ötös és Klaus viszik a prímet, de a többiek is kapnak szerepet.
Népszerű idézetek
Gondolkoztál már azon, hogy egy zöldség mire gondolhat?
Második fejezet: Csak esküvőkön és temetéseken futunk össze
Bármit megszerezhetsz, ha a megfelelő embert ölöd meg… Néha csak kettőt vagy hármat kell… De mi abban a móka?
Ez volt az Egy kaland az Esernyő Akadémia főszereplésével. Néhány ma megkedvelt karakter talán életben lesz vagy már nem fog élni és / vagy halott lesz a következő epizódban.
utolsó mondatok
Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy sosem akartam megtörni a gyerekeket. Én csupán arra törekedtem, hogy fejlesszem a képességeiket, amelyek sajnos mégsem bizonyultak kimagaslónak.
– Részlet Sir Reginald Hargreeves, a Nemzetközi Thallium-díj átvételekor tartott beszédéből.
[Pogo]: Egyébként pontosan mit is keresünk?
[Ötös]: Ó… Égő épületeket, hatalmas robbanásokat, elégett gyerekeket… A fura világvége-berendezést… Tudod… az Apokalipszist.
A sorozat következő kötete
The Umbrella Academy: Az Esernyő Akadémia sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- George R. R. Martin – Daniel Abraham: Trónok harca – 2. szám 90% ·
Összehasonlítás - Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 3. 96% ·
Összehasonlítás - Donny Cates: Istenország 91% ·
Összehasonlítás - Bill Willingham: Fabulák – Legendák száműzetésben 85% ·
Összehasonlítás - Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 1. 95% ·
Összehasonlítás - Lakatos István: Lencsilány 84% ·
Összehasonlítás - Bryan Konietzko – Michael Dante DiMartino – Gene Luen Yang: Avatar: Aang legendája – Ígéret 95% ·
Összehasonlítás - Neil Gaiman – Rafael Albuquerque – Rafael Scavone: Smaragdzöld tanulmány 87% ·
Összehasonlítás - George R. R. Martin – Ben Avery: Kóbor lovag 87% ·
Összehasonlítás - Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját: Az aranykor 95% ·
Összehasonlítás