Sylvie 18 csillagozás

Gérard de Nerval: Sylvie Gérard de Nerval: Sylvie Gérard de Nerval: Sylvie

Álom és valóság csodálatos összefonódása ez a kis költői remekmű. Emlékek élednek a múlt ködéből, s ragyognak fel előttünk a száz évvel ezelőtti romantika fényében, az író ifjúságának édes-bús emlékei. Ódon kastélyok, csillogó tavak, falusi bokrétaünnep, bál… meghitt tájak, ahová olyan jó lenne még egyszer visszatalálni… és két szép, szelíd leányarc, egyformán vonzók és mégis olyan különbözők: nemesi sarj és falusi csipkeverő leány…
Az emlékezést belengő Rousseau-imádat és Nerval muzsikáló nyelve sajátos varázst ad a történetnek.

Eredeti megjelenés éve: 1854

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Janus Kétnyelvű könyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 1980
130 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630722429 · Fordította: Brodszky Erzsébet
>!
Magyar Helikon, Budapest, 1974
68 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632074254 · Fordította: Brodszky Erzsébet
>!
Európa, Budapest, 1958
144 oldal · keménytáblás · Fordította: Brodszky Erzsébet

Enciklopédia 4


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Gérard de Nerval: Sylvie

Édes kis semmiség, csupa csipke és selyem és porcelán és gyűszűvirág és apró gyümölcs. Brodszky Erzsébet fordításának meg olyan íze van, mint a roppanós linzertésztának, némi porcukorral meghintve.

Az, hogy közben valakik felnőtté válnak, és intelligensen visszabeszélnek az egyébként szeretve tisztelt Rousseau-nak (meg úgy általában a szentimentalista hagyománynak), szinte fel se tűnik.

Ezt én nem tudom spoilerek nélkül ajánlani, bocs… úgyhogy aki azt nem szereti, inkább ne is olvasson tovább, hanem szedje elő a könyvet. Előszedni több idő lesz, mint elolvasni. :)

Aki tovább akar olvasni, lelke rajta:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/18/gerard_de_…

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1974
68 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632074254 · Fordította: Brodszky Erzsébet
2 hozzászólás
Aurore>!
Gérard de Nerval: Sylvie

Ezt a könyvet is Umberto Eco „hibájából” olvastam el. Ugyanis a Hat séta a fikció erdejében c. könyvében állandóan erre utalgat. Miután azt olvastam, egy antikvitás utcai polcán gyorsan szembejött velem, és én akkor gyorsan 400 Ft-ért megvettem.

Nos, amit Eco ír a könyvről, az igaz. Az időkkel totál összezavarja az embert, mintegy albioni ködbe (nem balladai homályba) burkolva szellemünket. Le is kaptam a Mester ide vágó tanulmányát a polcról, mert izgatott, mit nem értek, és mit nem veszek észre így elsőre. Rá kellett jöjjek, a magyar nyelv még inkább támogatja e fent említett ködöt, ugyanis nincsenek benne különböző múlt idők (egyszerű, folyamatos, régmúlt, elbeszélő múlt stb.), csak egyetlen egy. Így aztán még kevésbe érthető. Most, hogyha az író szándéka az lett volna, hogy ugyanúgy összezavarjon, ahogy az magyarul sikerül, akkor valószínűleg francia nyelven is egyetlen múlt időt használt volna, és akkor kedvenc profunk nem tudta volna olyan frappánsan lediagrammozni, ahogy azt kedvünkért tette.

A történet? Érdemes-e a szerelemben egy vagy egynél több ábrándot kergetnünk (a ködben), hogy aztán két szék közül a padlóra essünk? Nyilván nem, de akkor hova lenne a nosztalgia, kérem?

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1974
68 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632074254 · Fordította: Brodszky Erzsébet
encsy_eszter>!
Gérard de Nerval: Sylvie

Újraolvasás, 2019:
Ez a szöveg még mindig jó, sőt: jobb, mint emlékeztem. Teljesen meg tudom érteni Eco rajongását iránta, én is úgy éreztem az olvasás végén, hogy akár kezdhetném is elölről a szöveget. Tele előre-hátra utalással, bolyongás a ködben és az elbeszélő emlékeiben. A sokszor – számomra – terhes elemezgetés itt valami egészen más, örömmel bogarászom a sorokat. És azt sem állítom, hogy a végén nem morzsoltam el néhány könnycseppet…:)
Remélem a diákok is szeretni fogják, kisebb szívszakadást okozott A homokember iránt múlt héten tanúsított többségi közöny is. Bár ha már 1-2 emberben megmozgat valamit, én akkor is boldog leszek. :)
            __
Hű, ez nagyon jó volt. Nehéz megmondani miért. Szeretem, ahogy elhomályosítja mi mikor történt, ahogy a múltba tekint, ahogy keverednek a tó vizének tükrében a szeretett nők arcképei. Különleges atmoszférája van, szinte lebeg az egész mű, és az utolsó két szó (illetve egy szám és egy szó) akár egy nagy jelzőoszlop, váratlanul fúródik a történetbe: kijelöl egy konkrét időpontot. Az olvasó visszamenőleg sakkozni kezd: mi is történt, és mikor? De zavaros az egész. Nem lehet kibontani, vagy legalábbis én nem tudom kibontani. Valahogy nagyon mélyen értem ezt a művet, és sok dolgot mégsem. Holnap belenézek pár tanulmányba, ami foglalkozik vele. Karc-anyagnak is kitűnő mű, rengeteg irodalmi alakot, alkotást, festményt, zenét és létező helyszínt említ. És mégis ott van ez a varázsos, lebegő, sehová sem köthető gyönyörűség…

SeteLunas>!
Gérard de Nerval: Sylvie

Varázslatos regény, tényleg olyan mint egy erdő.

Malbogian>!
Gérard de Nerval: Sylvie

Nekem egy kicsit habcsókszerű, bár a varázslata, az atmoszférája alól nem tudtam könnyen kivonni magam.Az egyetemen elblicceltem. Umberto Eco miatt olvastam el. Elragadó regény, nem bántam meg!

sünmalac>!
Gérard de Nerval: Sylvie

Miről akart szólni? Romantikus szöszmösz, de miről akart szólni???


Népszerű idézetek

encsy_eszter>!

Az illúziók, mint a gyümölcs héja, egymás után lefoszlanak, de megmarad a gyümölcs: a tapasztalat.

64. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tapasztalat
1 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Ha regényben írnám meg, sohasem tudnám elhitetni, hogy egyszerre két nőt is szerethetünk.

111. oldal

Aurore>!

Írtam neki a salzburgi hegyek közül. Leveleimet annyira áthatotta a germán miszticizmus, hogy nem sok sikert várhattam tőle, de nem is kértem választ rá.

59. oldal, 13. fejezet: Aurélie (Magyar Helikon, 1974)

Aurore>!

Néhanapján elfog a vágy, hogy viszontlássam a magányos, andalító helyeket. Szomorúan keresgélem önmagamban egy tovatűnt kor múló nyomait, amikor a természetességet színlelték az emberek.

65. oldal, 14. fejezet: Utolsó lapok (Magyar Helikon, 1974)

15 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

A valóságos nő közelről felháborította ártatlanságunkat; királynőnek vagy istennőnek kívántuk látni, de csak messziről.

13, 15. o

Frank_Spielmann I>!

Nem! Nem így állunk, az én koromban még az ember nem öli meg arannyal a szerelmet; nem leszek megrontóvá.

19. oldal

Frank_Spielmann I>!

Meg akartam csókolni, hogy elhallgattassam…

41. oldal

encsy_eszter>!

Valóban megérzik-e a nők ha csak ajkunkról röppen a szó, s nem a szív mélyéről fakad?

53. oldal

2 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Non! ce n'est pas ainsi, ce n'est pas à mon âge que l'on tue l'amour avec de l'or: je ne serai pas un corrupteur.

18. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Johann Wolfgang Goethe: Szépprózai művek
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / A homokember / Scuderi kisasszony
E. T. A. Hoffmann: Fantáziadarabok Callot modorában 2.
Novalis: Heinrich von Ofterdingen
Charles de Coster: Thyl Ulenspiegel
Johann Christian Friedrich Hölderlin: Hüperión
Madame de Lafayette: Clèves hercegnő
Johann Wolfgang Goethe: Wilhelm Meister vándorévei
Johann Wolfgang Goethe: Wilhelm Meister tanulóévei
Acsai Roland: Szívhajítók