Emlékezet ​nélkül 3 csillagozás

Adolf Hitler sosem rejtette véka alá tömegmanipulációs stratégiáját. „A tömeg felfogóképessége véges, értelmi szintje korlátozott, felejtésre való hajlama viszont nagy – olvashatjuk a Mein Kampfban. – Ezen tényekre alapozva kell a kevés pontból álló hatásos propagandát kifejteni, és tetszés szerint ismételni, mint valami jelmondatot” mindaddig, amíg az emberek el nem hiszik, hogy csakis ezt akarták, és semmi mást. Hitler propagandaminisztere, Goebbels arra hívta fel a figyelmet, hogy „úgy kell az állampolgárokat átitatni a propagandával, hogy ne vegyék észre, és már telítve is vannak vele.”

285. oldal

Csakhogy a tény, hogy a németek nem voltak tisztában azzal, mi volt a célja a zsidók deportálásának, még korántsem menti fel őket a felelősség alól, hogy tétlenül hagyták kifosztani szomszédjaikat, kollégáikat, a közelükben lakó kereskedőket, mi több nemegyszer ők maguk is részt vettek javaik kisajátításában, és minden tiltakozás nélkül vették tudomásul deportálásukat. „Ha igaz is – írja Hannah Arendt –, hogy a németeket a nácik nem tájékoztatták az általuk elkövetett bűnükről, és hogy a németeknek semmilyen pontos fogalmuk nem lehetett arról, hogy milyen bűnökről van szó, minden egyes német ettől függetlenül is szemtanúja lehetett legalább egy borzalmas eseménynek. Nem kellett tudnia, hogy pontosan milyen bűnüket követnek el a nevében, hogy megértse, milyen kimondhatatlan bűnnek lett ő maga is cinkosa.”

215. oldal

Gyakran gondolkodom azon, vajon én hogyan viselkedtem volna. Ezt sosem fogom megtudni. De hogy mi is igazából a fontos, akkor tudtam meg, amikor elolvastam Norbert Frei történész alábbi sorait: az, hogy nem tudjuk, hogyan viselkedtünk volna, „még nem jelenti azt, hogy ne kellene tudnunk, hogyan kellett volna viselkednünk”. És persze hogyan kellene viselkednünk a jövőben.

244. oldal

Az emlékezetmunka során szinte a világ összes országában elmulasztották feltenni a következő fontos kérdéseket: „Hogyan valósulhattak meg ezek a bűnök, hogyan jöhetett létre ez a diktatúra? Milyen felelősség terheli mindebben a lakosságot?” Pedig csak ez a fajta megközelítés teszi lehetővé, hogy azokon a szociálpszichológiai mechanizmusokon gondolkodjunk, amelyek kritikus helyzetben arra ösztönzik az egyént vagy csoportot, hogy az események sodrában elveszítse egyéni akaratát, és félelemből, megalkuvásból, közönyösségből vagy szándékos elvakultságból bűntárssá váljon. A történelem ugyan nem ismétli önmagát, ezek a mechanizmusok viszont annál inkább. Ha pedig ezeket a folyamatokat megértenék az emberek, az nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy sokkal óvatosabban viselkedjenek saját tévedhetetlenségükkel szemben. Általánosabban fogalmazva, tudatosabban látnák a történelemben vállalt szerepüket, ennek következtében pedig megerősödne az egyéni és csoportos felelősségérzet a demokráciákban. Németország arra használta fel az elvégzett emlékezetmunka eredményeit, hogy társadalmi és intézményi szinten is elmélyítse a demokrácia iránti elkötelezettségét. Erre sok országnak nem volt alkalma.

282. oldal

Azért szeretném megérteni a múltat, hogy világosabban lássam a jelent, és hogy visszaadhassam Európának a gyökereit, azokat a gyökereket, amelyeket az emlékezetüket vesztők el akarnak tőle kobozni.

9. oldal

Ahol mindenki szenved, ott nem divat az együttérzés.

46. oldal

Az árjásításnak rengeteg haszonélvezője volt, ezek közül sokan reagáltak úgy, ahogyan Karl is, amikor felszólították őket, hogy adják vissza a zsidóknak, ami az övék; ilyenkor feltehetően ők is sorolni kezdték bajaikat, rozoga egészségüket, megélhetési gondjaikat. Ez a szemlélet jellemezte a német társadalom javát, a többség inkább önsajnálatba menekült, eszébe sem jutott, hogy együttérezzen a nácizmus áldozataival. A bűntudat teljes hiányának meg az elvakult szolidaritásnak tudható be, hogy a németek többsége semmiféle felelősséget sem érzett a nácik által elkövetett bűnökért, amelyekért egyedül a Harmadik Birodalom vezetőit hibáztatták.

91. oldal