A ​számítógép-programozás pszichológiája 1 csillagozás

Az emberi agy kapacitásának általában csak tíz százalékát használjuk – a többi az operációs rendszerhez szükséges többletet jelenti.

Amikor egy páciens meggyógyul, ez az orvos műve; amikor egy másik meghal, az az isten cselekedete. Ha azonban egy számítógép nem működik, akkor mindenki, de mindenki tudja, hogy ki a hibás.

112. oldal

Az előírások szerinti munkavégzésre jó példa az az eset, amikor a feladat félig kész állapotában megváltozott a vezető. Az új vezető megdöbbenve látta, hogy a programozók közül néhányan fél tizenegykor érkeznek a munkahelyükre. Annyira megdöbbent, hogy nem próbált utánajárni annak, hogy azok a programozók az elmúlt éjjel kettőig dolgoztak a számítógépen.
Kiadott egy utasítást, amely szerinte a munkaidőt szigorúan be kell tartani és a vállalati szabályoknak megfelelően bélyegzőórát kell használni. A programozók egyszerűen úgy válaszoltak, hogy pontosan betartották a munkaidőt: délután negyed hatkor mindenki abbahagyta a munkáját és sorban állt a bélyegzőóránál, hogy hazamehessen. Mivel a feladat alapvetően rugalmas műszakbeosztásban készült és alkalmazkodott a korlátozott gépidőhöz, a termelékenység azonnal a felére csökkent. A programozók napközben tétlenül lézengve vártak a futásra, és a gép mindennap pontosan egy műszakban üzemelt.
Hasonló dolog történt, amikor az egyik vezető azt tapasztalta, hogy a munkaeszközökre előirányzott keretet túllépték. Azonnal bezáratta a raktárt, és csak az egyik raktárosnál volt kulcs. A programozók erre úgy válaszoltak, hogy a nap folyamán egyenként mentek a raktároshoz, így annak nem maradt ideje egyéb feladatai elvégzésére. Végül a vezető egy újabb utasítást adott ki: anyagvételezés tíz és tíz harminc, illetve három és három harminc között lehetséges. Ez addig volt így, amíg nem találkozott egy olyan programozóval, aki a falat bámulta, mire a vezető megkérdezte tőle, hogy mit csinál.
„Kifogyott a tollam” – válaszolta a programozó „és így holnap tízig kell várnom, mielőtt tovább tudnák kódolni”.
A vezető észrevehetően elvörösödött. „Miért nem ír ceruzával?” – kérdezte.
„Mert mindig tollat használok. Az adatrögzítők nem fogadják el a ceruzával írt kódokat. Bepiszkolódik.”
„Akkor miért nem kér kölcsön egy tollat?”
„Akkor hogyan tudnánk megfelelően nyilvántartani, hogy ki mit használ?”
Szükségtelen mondani, hogy az iroda mindaddig nem bizonyult nagyon termelékenynek, amíg a vezetőt ki nem emelték valami magasabb beosztásba.

99. oldal

Amikor nem programozókat jelölnek ki programozói teamek vezetőjének, általában probléma keletkezik, hacsak a kijelölt vezető feltétlenül és kifejezetten be nem ismeri a hozzá nem értését a szakmai dolgokhoz.

Valóban, már unalmas erkölcsi prédikációnak tűnik, hogy a hivatásos és a kezdő közötti különbség a hivatásos múltbeli tapasztalataiban van. Bárki állíthatja azonban azt is, hogy hasonlóan fontos különbség van programjaik, de nem a korábban megírtak, hanem a jövőben megírandó programok között. A kezdőt saját céljait kielégítő program eredménye érdekli és arra törekszik, hogy ezt valahogy elérje. Amikor probléma van, meg akar szabadulni tőle – hogy milyen módon, az nem számít. Nem így a hivatásos. Jól tudja, hogy ezek közül valamelyiket azonnal fel is használja programja mielőbbi futtatására. Munkáját azonban nem hagyja abba, az éppen itt kezdődik. Meg kell értenie, amit eddig nem értett, hogy felkészítse magát azokra a programokra, amelyeket valaha írnia kell és amelyekhez szüksége lesz a mostani tanulságokra.
A kezdő a problémáról tanul, és ha tanul is valamit a programozásról, az pózolás vagy pedig akadály a továbbiakban. A hivatásos ezzel szemben a hivatásáról tanul – a programozásról –, és a probléma megoldása csak egy mellékes lépés továbbfejlődése szempontjából.

147. oldal