Vadászat ​felvevőgéppel 49 csillagozás

Gerald Durrell: Vadászat felvevőgéppel Gerald Durrell: Vadászat felvevőgéppel Gerald Durrell: Vadászat felvevőgéppel

A ​közelmúltban elhunyt Gerald – mint barátai, tisztelői és olvasói emlegetik: Gerry – Durrell a kortárs brit irodalom legnépszerűbb szerzői közé tartozik hazánkban. Természettudományos ismeretekkel dúsított, humoros hangvételű regényei, útleírásai vonzó, kedves és kedélyes világot ábrázolnak, amelyben az állatok éppolyan fontos – ha ugyan nem még fontosabb – szerephez jutnak, mint az emberek. A vadászat felvevőgéppel arról az expedícióról szól, amelyben Gerry a BBC megbízásából egy filmoperatőrrel, egy rendezővel, valamint első feleségével, Jacquie-vel együtt Új-Zéland, Ausztrália és Malajzia ritka, különleges állatvilágának rejtekhelyeit kereste fel. Életveszélyes repülőutat vállaltak, hogy utolsó természetes környezetükben láthassanak kihalófélben levő állatfajokat. Szenzációs megfigyeléseiket, kalandjaikat nemcsak a kamera rögzítette – az expedícióról készült filmet a Magyar Televízió is bemutatta – , hanem Gerry aranyos humorral átszőtt, izgalmas epizódokban bővelkedő… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1966

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Vidám Könyvek Európa · Útikalandok Táncsics

>!
Európa, Budapest, 2003
220 oldal · ISBN: 9630773430 · Fordította: Vajda Gábor · Illusztrálta: Réber László
>!
Európa, Budapest, 1998
222 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630763451 · Fordította: Vajda Gábor · Illusztrálta: Réber László
>!
Táncsics, Budapest, 1970
222 oldal · keménytáblás · Fordította: Vajda Gábor

Enciklopédia 4


Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Angele >!
Gerald Durrell: Vadászat felvevőgéppel

Hát ez nagyon érdekes volt, olyan dolgokról szólt, amiről igazán ritkán hall az ember, és az egészet tetézi, hogy ez még nem a modern tudomány, hanem a kezdete. És a sorok között most is megbújt a humor. Itt már igazán kezd az állatvédelem kibontakozni, az elképzelés, hogy miként kéne minden fajt megvédeni. Durrell nagyszerű ember volt. Vagy ezt mondtam már?

"Mindenekelőtt mi is a vadvédelem? Nem csupán annyi, hogy megóvjunk a kipusztulástól néhány állatfajt, mint például a takahét, a Leadbeater-oposszumot vagy a kérges teknőst; ez is fontos munka, de a problémának csak része. Egyetlen állatfaj megőrzéséhez sem kezdhetünk hozzá anélkül, hogy meg ne őrizzük természetes környezetét, amelyben él. Ha megzavarják vagy elpusztítják ezt a környezetet, éppen olyan bizonyosan kiirtják az állatot, mintha csak lelőnék. A vadvédelem tehát annyit is jelent, hogy védjük az erdőt és a füves vidéket, a folyót és a tavakat, sőt a tengert magát is. Ez nem csupán általában az állatvilág megmentése végett fontos, hanem az ember jövőjét illetően is – és éppen ez az, amire úgy látszik, sok ember nem gondol.
Velünk ellentétben, az állatok nem befolyásolhatják saját jövőjüket. Nem követelhetnek önkormányzatot, nem zaklathatják panaszukkal parlamenti képviselőjüket, még szakszervezetükhöz sem fordulhatnak, hogy szervezzen sztrájkot a jobb életkörülmények kivívásáért. Jövőjük, sőt puszta létük is tőlünk függ. Segítsünk rajtuk!"

klaratakacs P>!
Gerald Durrell: Vadászat felvevőgéppel

Durrell könyvein nőttem fel és lettem természet- és állattisztelő ember. Ez a könyv akkor kimaradt, ma olvasva jöttem rá, hogy mennyire gyönyörű leírásokat kaptunk Gerrytől. Mert milyen kényelmes megguglizni, aztán ránézni a világ bármely szegletére, ehelyett a könyv megjelenésekor az érdeklődők ilyen írásokból tájékozódtak.
Távoli vidékre utazunk, Új-Zéland-Ausztrália-Malajzia, a legkülönlegesebb állatokat megtalálva, filmezés céljából. Ezen is elgondolkodtam, hogy ma élhetnek-e még ezek a fajok, volt-e értelme az akkor már Gerry által is fenntartással kezelt intézkedéseknek, melyek szóban jól hangzanak, de a betartatásuk kétséges.
Ami a Durrell könyveket szórakoztatóvá teszik, azok az emberek vizsgálata, az író valahogy úgy van vele, hogy az emberek azért vannak, hogy szórakoztassanak, látja mindenki színét-fonákját, de valami emberbarát szemüvegen keresztül. A hajón megismert hölgy, a két filmes segítő, mind igazi egyéniség. Aki pedig harsányan akar nevetni olvassa el a gyíkröptetős részt….

Fapicula>!
Gerald Durrell: Vadászat felvevőgéppel

Durrellt olvasni mindig jó. Nem ártott volna egy lektornak is, és akkor nem maradnak benne például homoszekszualitást illető elírások, és ausztriai koalák sem :)

ÁrnyékVirág>!
Gerald Durrell: Vadászat felvevőgéppel

Gerryvel és lökött ember- és állatkíséretével mindig jól szórakozom, most sem történt másképp. Ebből a rövid kis könyvből kiderül, hogy a természetfilm készítése valamint a természetfotózás csöppet sem leányálom, és nem is annyiból áll, hogy kimegyünk az erdőbe, aztán jól lefilmezzük az állatokat, mert a kérdéses állatnak erről általában határozottan más elképzelése van.
Mint minden Durrell könyvet, ezt is áthatja a jól ismert kedves, időnként felnyerítősen röhögős humor, és az állatok szeretete. Öt csillag, mint mindig.

Keikorca P>!
Gerald Durrell: Vadászat felvevőgéppel

Nagyon régen olvastam már Durrell könyvet, szép emlékeim voltak, így most ez a kötet is nagyon üdítően hatott (főleg, ha az ember bezárva tölti mindennapjait). Míg a kis filmes/tudós csapat Új-Zélandon, Ausztráliában és Malajziában barangol mi számos érdekes állattal és történettel ismerkedhetünk meg. A könyvben kiemelt szerepet kap a vadvédelem bemutatása, mivel az emberek és a „véletlenül” betelepített egyedek (rókák, nyulak, fekete hattyúk stb.) szörnyű pusztítást végeznek mindenütt, nemcsak azáltal, hogy levadásszák a helyi páratlan egyedeket, hanem az élőhelyüket is veszélyeztetik, ami szinte ugyanaz, mintha megölnék őket.
Durrell kedves, szórakoztató módon mutatja be az állatokat, melyeknek nagyon mókás egyéniségük volt, így mindegyik találkozást felejthetetlenné tették. Volt itt sznob albatroszfióka, közömbös vombat, felháborodott kacsacsőrű, diktátor kazuár, vérszomjas koala, harcias kenguru. Voltak vicces és elképesztő történetek a takahéról, a Churchillnek szánt kacsacsőrűről, no meg a repülő gyík megörökítésének kínjairól.
Az egyetlen döccenő nekem Malajzia volt, ez a rész mintha nem tartozott volna szervesen a könyvhöz, kicst „lóg” a végén, még annak ellenére is, hogy itt találkozhatunk az elképesztő kérges teknőssel. (3 m hosszú is lehet!!!)

patakizs>!
Gerald Durrell: Vadászat felvevőgéppel

A könyv röviden arról szól, hogy a Durrell házaspár 6 hónapot töltött el Új-Zélandon, Ausztráliában és Malajziában, hogy az ősi állatvilág megőrzéséért tett erőfeszítéseket tanulmányozzák.
Új-Zélandon kezdődött a kaland, ahol az utazástól kimerült házaspárt rögtön zsúfolt programtervvel rohanták le. Gerry szeretett volna kicsit megpihenni, de csak az „ötórai itatás” nevű jelenséggel ismerkedett meg, nevezetesen a munka után a hat órakor bezáró kocsmákba betóduló dolgozók gyorsivászatával. Szerencsére aznapra még akadt ornitológiai esemény is az életében: feleségével együtt megfigyelhette a ferdecsőrűek egy csoportját.
Új-Zéland ősi állatvilágának túlélési esélyeivel kapcsolatban sajnos nem lehetünk nagyon optimisták: régen számos velük versengő állatfajt telepítettek be a szigetcsoportra (pl. fekete hattyú, birka, szarvasfajták, posszum), ezen kívül az erdőirtás és a birkák legeltetése is komoly veszélyt jelent rájuk nézve.
Hőseink ellátogattak Kapiti szigetére, és ott különleges madarakkal (veka, harangmadár, új-zélandi galamb,tui, papagáj) találkoztak. Ezután a Déli-sziget felé vették az irányt, és ott királyalbatroszokat, sárgabóbitás pingvineket és tuatarákat láttak (Testvér-szigetek).
A következő rész volt számomra a legkedvesebb történet: arról szólt, hogyan tudták a takahe nevű madarat egy biztonságos rezervátumba telepíteni a Te Anau-tóhoz. Természetesen ezt az állatfajt is sikerült megfigyelniük, mutattak nekik egy kakapót is, végül pedig az ikonikus keát is lefilmezték.
A könyv Ausztráliában, Melbourne-ben folytatódik, ahol Durrellék gyönyörködhettek a lantfarkú madár táncában (a madár keresése közben „mellékesen” összefutottak kookaburrákkal és egy vombattal), majd a Leadbeater-posszum nyomába eredtek. Természetesen szerencsével jártak itt is.
Egy Barren Pines nevű rezervátum volt a következő állomásuk, ahol egy igazi állatparadicsom várt rájuk: többek között kenguruk, kazuárok, emuk (figyelem: a hím ül a tojásokon és neveli a csibéket!), tajpánok, „fogságban” tenyésztett kacsacsőrű emlősök.
Visszatértek Melbourne-be, hogy részt vegyenek egy „medvevadászaton”, amely szerencsére nem azt jelenti, hogy leölik a koalákat, hanem csak új helyre telepítik a „létszámon felüli” példányokat. Ausztrál útjuk egyik csúcspontja az volt, amikor egy kengurubébi születését is filmre tudták venni.
Az utazás utolsó állomásaként Malajziát látogatták meg, ahol a Taman Negara nemzeti parkban szintén számos állatfajjal találkoztak (szeladang, gyümölcsevő denevér, kancsil, lajhármaki, elefánt, sziamang), egy királykobra a frászt hozta rájuk, majd filmszereplésre bírtak repülőgyíkokat, megfigyelték a kúszógébeket és az integetőrákokat,végül megtekintették a kérges teknősök egyik bölcsődéjét is.

Agatha>!
Gerald Durrell: Vadászat felvevőgéppel

Sokaktól hallottam, hogy ez a könyv picit unalmasabb a többinél. Hát még jó, hogy nem szoktam mindig készpénznek venni más szavát, mert ez NEM ÍGY VAN. Annyi igaz, hogy a humoros részek kevésbé meghatározóak, és hát aki nem ezt olvassa először, annak hiányzik. De én inkább úgy fogalmaznék, hogy komolyabb ez a történet. Mintha a tudós oldalát jobban megmutatná – hiszen végül is, Durrell életét a kihalás szélére sodort fajok megmentésére tette fel, ezért hozta létre híres alapítványát és írta meg könyveit. Vagyis ebben a könyvben ez jelenik meg hangsúlyosan – az élete célja.

encus625 P>!
Gerald Durrell: Vadászat felvevőgéppel

Kevésbé volt humoros talán a többi könyvéhez képest, de tetszett. Ezúttal Új-Zéland, Ausztrália és Malajzia tájain forgatnak egy csapattal ismeretterjesztő filmet. Mindenféle érdekes állatot keresgélnek és próbálnak rávenni a filmezésre, időnként nem könnyen. Tanúi lehetnek egy kis kenguru megszületésének is, amit sikeresen filmre is vesznek.
Ezeket a filmeket valahonnan vajon elő lehetne keríteni? Mert szívesen meg is nézném, ha már olvastam róluk.

>!
Európa, Budapest, 1998
222 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630763451 · Fordította: Vajda Gábor · Illusztrálta: Réber László
Ditke22>!
Gerald Durrell: Vadászat felvevőgéppel

Nagyon jó, igazából dokumentumkönyv – amibe ugyan igyekezett becsempészni a megszokott Durell stílust, de nem sikerült teljesen. (Így jár az, aki a vicces, nevetőgörcsre késztető történeteket várja tőle…) Nagyon sok érdekes információt ad, megismerhetők a természet-, környezet- és állatvédelem aktuális problémái, erőfeszítései. Ahhoz rövid volt a terjedelem, hogy mélységeiben elmerüljünk benne, de ahhoz elég, hogy a filmezés buktatóit, néhány vicces helyzetet, pár érdekes embert és állatot belecsempésszen. A legszomorúbb viszont az, hogy a könyv megszületését követő 60 évvel még mindig ott tart az emberiség, hogy nem érti meg a természetvédők kiáltásait, fajokat sodor a kihalás szélére, kizsákmányol, tönkretesz, és nem fogja fel, hogy ezzel csak magának árt…

knitta02>!
Gerald Durrell: Vadászat felvevőgéppel

Hihetetlenül szép és dús kertet örököltünk, csak az a baj, hogy sokhelyütt elképesztően rossz kertészeknek bizonyultunk."

Annyira imádtam ezt a könyvet!
A Steve Irwin kihíváshoz választottam, mert kíváncsi voltam Gerald Durrell szemével hogyan festhetett az a föld, ahol ez a híres család tevékenykedik, és nem csalódtam!
Kalandos, vicces, meglehetősen szórakoztató módon adja át a tudást, a benne szereplő emberek (különösen az örökösen panaszkodó Jim) és helyzetek állandó humor forrása.
A Durrellre jellemző humor ellenére is elég gondolatébresztő könyv. Bár a 60-as években íródott, amikor a természetvédelem még igencsak gyerekcipőben járt, mégis egyes fajok esetében már akkor megkondultak a vészharagok. Jól érzékelteti azt a pusztító folyamatot, amit a gyarmatosító fehér ember indított el, aki a kényelme érdekében megbolygatta ennek az akkor szinte még érintetlen területnek a kényes egyensúlyát, kiszorítva az ott élő honos fajokat. A farmerek és a vadállatok kérdése is ugyanolyan kényes helyzet.
Számomra, aki elsősorban a Korfu-történetek alapján ismertem meg ezt az embert, nagyon meglepő volt, milyen jól átlátja a helyzetet és sok gondolatával teljesen egyet tudtam érteni. Bár láthattam volna erről az expedícióról készült filmet és azt hiszem a jövőben több könyvet kellene olvasom Gerald Durrelltől!


Népszerű idézetek

Ross>!

Az átlagember teljesen önző módon viszonyul a világhoz, amelyben él. Amikor megmutatom állataimat látogatóinknak, első kérdéseik egyike (hacsak nem ennivalóan bájos állatokat látnak) mindig az: „mire jók ezek?”, amin azt értik, hogy mire jók ezek az állatok nekik. Erre csak egy lehet a válasz: „Mire jó ma az Akropolisz?” Közvetlen anyagi hasznot kell-e hajtania minden élőlénynek ahhoz, hogy létjogosultsága legyen? Aki azt kérdi, „mire jó”, azt követeli az állattól, hogy igazolja saját létét, mielőtt még a kérdező maga igazolta volna saját létjogosultságát.

Angele >!

Túlérzékennyé vált fülem szerint lábunk akkora zajt csapott, mintha túlnőtt lábkörmöktől gyötört, szokatlanul népes vízilócsorda sétálna át egy rettentően sűrű zabkásával teli, óriási üstön.

Angele >!

    – Vidám kis élmény – morogta Jim –, egész éjszaka ébren kuksolunk, viszkit nyakalunk, és várjuk hogy megszülessék egy kenguru. Sosem volt még részem hasonlóban.
    – No, legalább hozzáteheted az életedben előfordult rendkívüli események gyűjteményéhez – mondta Chris –, a hajszárító és a pontonhíd okozta tengeribetegség mellé.

Angele >!

Én csodálattal adóztam annak a néhány türelmes és ügyes embernek, aki megmászta ezt a majdhogynem merőleges hegyoldalt, hátán a bantamtyúkkal, hogy segítségével megmentse a takahékat. Amikor már harmadszor zöttyentem le és több száz métert csúsztam a hátsó felemen, csak azt kívántam, bár minél több ember áldozná világszerte hasonlóképpen idejét és energiáját egy-egy állatfaj megmentésére.

Kapcsolódó szócikkek: takahe
psn>!

Normális emberi módon reagálok a repülésre, azaz meggyőződésem, hogy vagy a pilóta veszti eszméletét szívroham következtében egy válságos pillanatban, vagy a gép mindkét szárnya leválik föl- vagy leszálláskor, esetleg a kettő között félúton

1 hozzászólás
Angele >!

Hát igen… A történelem legszörnyűbb háborúja gyötri, pusztítja az emberiséget, és akkor mindennek a kellős közepén Churchill, az elmaradhatatlan szivarjával, kijelenti, hogy feltétlenül szüksége van egy kacsacsőrű emlősre (más nem hiányzik neki), Dávid pedig a földgömb túlsó oldalán gondosan és türelmesen tanítgat egy fiatal állatot, és felkészíti a hosszú útra a tengeralattjáróktól veszélyeztetett vizeken. Kár, hogy nem végződött jól a történet, de így is azoknak az időknek egyik legfurább őrültsége.

psn>!

Ausztrália állatvilága izgalomba hoz minden valamire való természetkutatót. Valaki azt írta róla, hogy itt van „a világ padlása”, ahol minden régi holmit elraktak.

Bogas>!

– Mi ez? – kérdezte suttogva Jacquie.
– Hosszú orrú bandikut – suttogtam vissza.
– Ne viccelj – sziszegett Jacquie –, tudni akarom.
– Nem tehetek róla, hogy ez a neve – suttogtam idegesen –, így hívják.

Bogas>!

A fa tövénél Bob megállt, és néhány erős csapást mért az ággal a törzsre. Az oposszumok jóindulatú érdeklődése tüstént pánikhangulattá változott. Ide-oda futkároztak az ágon, úgy csipogtak egymásnak, mint két aggszűz, aki egy férfit talált az ágya alatt.

Bogas>!

A vombát, miután előbújt a bozótból, egy pillanatra megpihent, azután hevesen és szomorúan tüsszentett néhányat, majd megrázta magát, és elindult felém az ösvényen, lassan, lúdtalpasan. Olyan bánatosnak látszott, mint egy játékmackó, amelyik kénytelen beletörődni, hogy nem ő a kedvenc többé az óvodában.

Kapcsolódó szócikkek: vombat

Hasonló könyvek címkék alapján

Orendi Éva: A királylány manója
Edmund Hillary: Pillantás a csúcsról
Nigel Barley: Az antropológia nem extrém sport
Vajta Gábor: Idelent
Márton Melinda: Lámák, pandák és más cukiságok
Peter L. Stork: A világ körül
Gyimóthy Gábor: Van egy madár
Martin Oliver: Dögös dinók
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!
David Michie: A Dalai Láma macskája