Vadállatok ​bolondja 52 csillagozás

Gerald Durrell: Vadállatok bolondja

„… már kétéves koromban egészen határozottan és egyértelműen eldöntöttem, hogy egyes-egyedül az állatok tanulmányozásával akarok foglalkozni. Serdülőkorom végére már szemernyi kétségem sem volt, mi akarok lenni: egyszerűen állatokat akarok gyűjteni állatkertek számára, és később – miután ilyen módon meggazdagodtam – saját állatkertet alapítani.”
Számos, magyarul is megjelent könyvéből tudjuk már, hogy ezt a korán született elhatározását Gerald Durrell nagy sikerrel valósította meg. Ebben a vidám és roppant tanulságos könyvében arról az esztendőről számol be, amelyet sihederfővel töltött el az angliai Whipsnade nagy szabadtéri állatkertjében, hogy az egzotikus vadállatokkal való bánásmódot egyszerű állatápolóként kitanulja.

Életem értelme címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1973

>!
Móra, Budapest, 1982
210 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631127265 · Fordította: Némethy Ildikó · Illusztrálta: Kondor Lajos

Enciklopédia 1


Kedvencelte 9

Most olvassa 4

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

>!
Youditta
Gerald Durrell: Vadállatok bolondja

Vicces, kedves, olykor veszélyes kalandokkal tarkított könyv ez Durrell ifjúkorából, amikor még tanulmányozta a vadállatokat egy állatkertben, ahol segítő, etető, vagyis állatgondozó volt.
Volt benne mindenféle vadállat, de nekem már a zsiráf jelenléte elég volt, hogy kedveljem ezt a könyvet, kár, hogy alig volt szó róla a könyvben. Kedvencem az eszkimókutya, ők nagyon édesek lehetnek, amellett, hogy biztosan félelmetesek is.

Kedvenc történeteim:
1, Mikor egy szarvast akar örökbe fogadni még otthon, azt hitte, hogy kisgida, majd megérkezett a lószállító. Ahogy ezt leírta, kész voltam, szerintem volt 10 perc is, mire a fuldokló röhögéstől tovább tudtam olvasni.
2, Amikor arról mesél, hogy milyen az átlag állatkertet látogató ember, miket (hülyeségeket) kérdez, milyen dolgok vannak az elképzeléseikben egy állatkerti gondozóról. Nem mesélem el, amit itt ír, ő jobban teszi. De vicces és elgondolkodtató, hogy bizony nekünk az kell, hogy ott azonnal előttünk történjen minden, vérben álljon a gondozó minden nap etetés után, ha ez nincs, akkor bizony közönyösen tovább is sétálunk. Ezt persze ő viccesen tálalja, hogy mit kellett volna tennie, hogy szórakoztassa a vendégeket, hogy ne csak unalmas gondozó legyen.
Ezeken túl is sok kaland van a könyvben, de ez szerintem senkinek sem meglepő, ha olvasott már Gerald Durrell könyvet.

6 hozzászólás
>!
ppayter
Gerald Durrell: Vadállatok bolondja

Még mindig az egyik kedvencem éneklő medvéstül, szökevény vámpírszarvasostul, zsiráfostul, nyestkutyástul stb. Kíváncsi vagyok, hogy azóta mit változtak a dolgok, szívesen olvasnék ilyesmit kortárs állatgondozótól is.

23 hozzászólás
>!
ggizi P
Gerald Durrell: Vadállatok bolondja

Ez az első könyvem Durrelltől. Nagyon tetszett a könyv stílusa, az állatkerti közeg a bennfentes történetekkel és a színes-szagos leírásokkal. Csak úgy süt belőle az állatvilág szeretete és irigylésre méltó, hogy a gyerekkori álmát képes volt valósítani.

>!
Rézangyal
Gerald Durrell: Vadállatok bolondja

Ez volt az első Durrell könyvem. 2. osztályos koromban kaptam, jó tanulmányi eredményeimért (csak, hogy tudjátok). A könyv miatt hosszú-hosszú évekig állatkertben akartam dolgozni, majd állatkertet akartam magamnak, végül már csak találkozni akartam ezzel a nagyszerű emberrel, aki ezeket a csoda könyveket és kalandokat megírta. Sajnos ez már nem lehetséges, de a polcomon és a szívemben örökké ott lesz.

1 hozzászólás
>!
Damson
Gerald Durrell: Vadállatok bolondja

Durrell egyéves whipsnade-i állatgondozói munkájának történetét foglalja össze ez a könyv. Számomra kevésbé volt sodró lendületű és humoros, mint általában a Durrell-könyvek. Ugyanakkor, mint állatkerti dolgozó, természetesen különösen érdekes volt egy múlt század közepi angol állatkert mindennapjaiba bepillantani…

>!
evifabian
Gerald Durrell: Vadállatok bolondja

Durrell műveként humorban ez a könyv sem szenved hiányt. Nagyon tetszik Durrell határtalan lelkesedése az állatok iránt, és igazán irigylésre méltó, hogy már gyerekként tudta mi az életcélja, és ami még fontosabb meg is tudta valósítani azt.

>!
Gunnar
Gerald Durrell: Vadállatok bolondja

Vicces könyv. Nekem az volt benne a furcsa, hogy a jó öreg Durrell is volt egyszer suhanc, aki csak az állatmániában különbözött a kortársaitól.

>!
evol
Gerald Durrell: Vadállatok bolondja

Egy-egy Durrell könyvet elolvasva többet tanulok az állatokról mint az iskolában valaha is. Mindig lenyűgőz ez a határtalan lelkesedés, ami ráadásul ragadós is.
Miért nincs kötelező Durrel gyerekeknek? Akkor én sem felnőtt fejjel találkoztam volna vele először…

3 hozzászólás
>!
eeszter 
Gerald Durrell: Vadállatok bolondja

Régebben valamiért azt hittem, hogy majd Durrell könyveiben olyan sztorikat találok, amelyek már szerepeltek valamelyik másik írásában, de ez egyáltalán nem így van, semmi ismétlődés, mindig újat ad :)

>!
mályva
Gerald Durrell: Vadállatok bolondja

előszöris: ebben a könyvben mindenkinek kék szeme van
másodszor: kár, hogy csak most kezdtem el Durrellt olvasni
nagyon jó volt olvasni, biztos a fordító is rásegített, hogy igen jókat mulattam időnként
és az is tetszett, hogy apránként, egyenletesen adagolva jöttek a humorkák
Herriotot azért nem übereli, ez egy kicsit más
fejezetről fejezetre más részlegekben dolgozik, gyakorlatot akar szerezni, hogy elszegődhessen egy expedícióhoz
jó arról olvasni, hogy Durrellnek gyerekkora óta van egy álma, és lehetősége lesz beteljesíteni
állatgyűjtő akar lenni
kiismerni a vadállatokat, állatkertek számára begyűjteni őket
és közben megfogalmazódik a magasabb cél: a fajmentés
és igazán tesz érte, tudja mit akar, és addig dolgozik, míg majd állatkertet és alapítványt hoz létre, és veszélybe került állatokat ment
örülök, hogy ezzel kezdtem az olvasást, és hamarost folytatom is


Népszerű idézetek

>!
Damson

Azt mindenesetre felismertem, hogy az egyik leglényegesebb dolog az állatkertben az ápolószemélyzet. Nélkülük nem lehet semmiféle eredményt elérni, s ezért nagyon fontos, hogy kellőleg megbecsüljük ezt a nehéz és piszkos munkát, s ami még fontosabb, hogy gondosan válogassuk meg őket.

194. oldal, (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: állatkert
12 hozzászólás
>!
Raye

A medvék közül a legnagyobb egy hím, akit a zsenialitás egy ritka pillanatában, amely olykor egész egyszerű embereket is ihletszerűen utolér, ha egy-egy állatot kell elnevezniük, Teddynek kereszteltek el. Nagy, imbolygó, mézeskalácsszínű, vén bohóc, amolyan falu bolondja, apró és kétségbeesetten könyörgő szemmel, nagy, rózsaszín, fitos orral és kivételesen hosszú, görbe, teknőcszínű karmokkal, amelyeket szopogatva gyakran manikűrözik.

9 hozzászólás
>!
KGabi

Megint egy csapat nézelődő követ bennünket, s kénytelenek vagyunk állni buta kérdéseik pergőtüzét, amit a tigrisetetés mindig kivált.
– Miért nyers húst kapnak?
– Megennék a főtt húst?
– Miért csíkos a tigris?
– Megharapnák, ha bemenne a ketrecükbe?
Ezeket általában a felnőttek kérdezik, a gyerekek rendszerint sokkal értelmesebb kérdéseket tesznek fel.

III. A tigrisek diadalmenete

>!
eeszter 

Mindaddig nem is sejtettem, üvegházi neveltetésemnél fogva, milyen nehéz két ellenséges indulatú medveboccsal a hónom alatt egy létrán felmászni.Mire többé-kevésbé sikeresen felértünk a létra tetejére, Harryt is és engem is véresre karmoltak és haraptak. Itt megpróbáltunk jó képet vágni, míg a bocsokat minden szögből lefényképezték. Ekkor fedeztem föl – s azóta sem volt okom megváltoztatni ezen véleményemet –, hogy a fényképészek érzéketlen, szőrösszívű népség. Az a kérés, hogy „fordítsák egy kicsit hátra a fejét, hogy profilból fényképezhessük”, nekik nyilván semmiség, de az embernek egypár ujjába kerülhet.

134. oldal

>!
mályva

Charlie
Alacsony, köpcös emberke jelent meg, akinek kopasz feje és félénk, kissé álmatag kék szeme volt. (18. o.)
Jesse és Joe
Jesse vörös képű, hallgatag egyén volt, bozontos fehér szemöldöke alatt vadul villogott kék szeme, orrának színe és állaga pedig egy hatalmas eperre emlékeztetett. Joe ezzel szemben barna arcú volt, és vidáman csillogó kék szemével és rekedtes, ragadós nevetésével jó kedélyt terjesztett maga körül. ( 27. o.)
Billy
…s majdnem beleütköztem egy kócos, vörös hajú, kerek, kék szemű, pisze orrú, langaléta ifjúba, akinek állát és felső ajkát finom tojássárgaszínű pihe fedte. (51. o.)
Harry Rance
A részleget egy bizonyos Harry Rance vezette, apró, zömök, törött orrú, enciánkék szemű emberke. (94. o.)
Bert Rogers
(a zsiráfrészleg) Egy bizonyos Bert Rogers fennhatósága alá tartozik, aki csendes, kedves, cikóriakék szemű, cseresznyepiros arcú, széltől cserzett ember. (137. o.)
öreg Tom
Apró, kedves szeme tiszta és olyan melegkék, mint a mátyásmadár szárnya, hajlott sasorra hosszú évekig tartó sörrel és házi borral folytatott gondos kezelés eredményeképp olyan élénkpiros és fényesen csillogó lett, mint egy magyalbogyó. (158. o.)

mindenki kék szemű

>!
Ágnes_Kovács_5 P

Paullal folytatott reggeli eszmecserémnek általában Jesse vet véget, tudakolva, hová, a majd megmondta, micsodába, tűntem el az ásójával.

>!
eeszter 

A tevék hat nőstényből álló csoportját Big Bill vezeti, és uralkodik rajtuk […] Nagy, göndör szőrből növesztett golfnadrágot visel a lábán, s arcán a gúnyos fensőbbségnek olyan gőgjét, hogy azt kívánod, bárcsak megbotlana és pofára esne.

158. oldal

>!
Ágnes_Kovács_5 P

Hortenzia (egy nagy szarvas) és én, anyámtól követve, beléptünk a garázsba, de mielőtt még az állatot megköthettem volna, kimutatta halálos gyűlöletét a talicska iránt. Sikertelenül megpróbálta a levegőbe röpíteni, végül is kénytelen volt beérni azzal, hogy felfordította, és a földön kibelezte. Hortenziát a fal mellé kötöttem, és kivittem gyorsan minden olyan kerti szerszámot, ami, vélhetőleg, dühre igerelheti.

>!
Ágnes_Kovács_5 P

Be kell vallanom, kissé meghökkentett a kijelentés, hogy az oroszlánokkal kell kezdenem a munkát.
(…)
Egyenest kitolásnak éreztem, hogy csak úgy odalök az oroszlánok elé, mielőtt még istenigazából megismerkedthettem volna a munkámmal.


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen Hawking: Az idő rövid története
Alan Macdonald: Oliver Cromwell szőröstül, bőröstül
David Taylor: A macskák titkos élete
Douglas Adams – Mark Carwardine: Utoljára látható
David Taylor: Arany macskakönyv
Marcus du Sautoy: A prímszámok zenéje
Oliver Sacks: Antropológus a Marson
Steve Parker: Louis Pasteur és a bacilusok
Steve Parker: Thomas Edison és a villany
Steve Parker: Charles Darwin és az evolúció