Rokonom, ​Rosy 156 csillagozás

Gerald Durrell: Rokonom, Rosy Gerald Durrell: Rokonom, Rosy Gerald Durrell: Rokonom, Rosy Gerald Durrell: Rokonom, Rosy Gerald Durrell: Rokonom, Rosy

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Adrian Rookwhistle, a szegény sorsú angol fiatalember, bánatosan álldogál kis padlásszobájában egy kora nyári reggelen. Halálosan unja eseménytelen és szűkös életét, melynek utolsó tíz évét jórészt egy kitűnő cég csemegeáruházában pergette le, tizenöt shilling hetibérért. Ám ez a reggel más, mint a többi. Mert, valamivel hét óra után, Adrian ajtaján végre bekopogtat a Kaland, egy elfelejtett nagybácsi furcsa hagyatékának képében. S ettől fogva a fiatalember nem panaszkodhat rá, hogy életéből hiányzik az izgalom. Hangulatos vándorútja során egy rendkívül bájos, bár némi emberi gyöngével rendelkező elefánttal kettesben kocognak át Dél-Anglia kies tájain, s mulatságosnál mulatságosabb, noha nem veszélytelen kalandokba bonyolódnak. S mire minden elrendeződik, és hőseink végre révbe érnek, Adrian is megbékül a gondolattal, hogy ezentúl egy rokonszenves elefánthölgy társaságában töltse napjait.

Eredeti mű: Gerald Durrell: Rosy Is My Relative

Eredeti megjelenés éve: 1968

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vidám Könyvek

>!
Európa, Budapest, 2014
312 oldal · ISBN: 9789630799010 · Fordította: Borbás Mária
>!
Európa, Budapest, 2003
296 oldal · ISBN: 9630773120 · Fordította: Borbás Mária · Illusztrálta: Réber László
>!
Európa, Budapest, 1983
270 oldal · puhatáblás · ISBN: 963073169X · Fordította: Borbás Mária · Illusztrálta: Réber László

2 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Fekete Nell (Emily Nelly Delilah Trickletrot)

Helyszínek népszerűség szerint

kocsma


Kedvencelte 13

Most olvassa 4

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

>!
Hoacin
Gerald Durrell: Rokonom, Rosy

Adrian Rookwhistle egészen biztosan nem elefántra gondolt, amikor a kalandról álmodozott unalmasnak vélt életében. Főképp nem egy végtelen befogadóképességű szeszkazán elefántra, amelyik úgy tántorog végig az országúton, hogy csak vandál rombolás és sívó pusztaság jelzi az útját. Ez persze erős túlzás, mert Rosy a légynek sem ártana, és szelídebb jószág, mint a ma született bárány… csak épp mindent cirkuszi alkalomnak vél, ezért aztán szívhatja az ember a fogát, ha erdei fürdőzése után arra ébred kisgatyában, hogy elefántja összetalálkozott egy hajtóvadászattal. Megbokrosodó lovak, falevelekként aláhulló vadászok… és akkor még nem is beszéltünk arról, miket produkál, ha netán alkoholtartalmú hűsítőket vett magához! A helyi arisztokráciával teli bálterem, egy zsúfolt nézőközönséggel tömött színpad… csudás alkalmak arra, hogy a kialakult káoszt dermedten szemlélő Adrian keservesen megbánja, hogy efféle vicces kedvű nagybácsival áldotta meg az ég, akinek részeges öröksége tökéletesen feldúlta a napjait. Ámde végre tényleg nincs hiány kalandból, és főhősünk annyi tarka és kelekótya figurával találkozik rendkívüli útja során, hogy az ember otthonosan fészkelődik be a Durrell-i kedélyes kalamajkákba.
Az állandó kuncogásadagok mellett a szereplők jellemzéseit is nagy örömmel üdvözöltem: a kapitány például ásóforma szürke szakállat hordott, és úgy zizegett körülötte az energia, mint egy különlegesen gonosz indulatú méhraj.. Meglepett vakondokként kémlel körbe a bíró, az ügyésznél pedig ha az ember nem nézi a talárt, azt hihette volna, gyomorsavhiányban szenvedő temetkezési vállalkozót lát, méghozzá olyan vidékről származót, ahol mindenki örökéletű.
Vidám és kedves kaland, étkezés mellé viszont nem ajánlott, mert az ember minduntalan félrenyeli a falatot a vihogástól. :)

„Rosy szokásos kiegyensúlyozottságával vette tudomásul az új élményt. Kezdetben nagy érdeklődést tanúsított a tenger iránt; valószínűleg azért, gondolta Adrian, mert ennyi folyadék látványából azt a következtetést vonta le, hogy ez mind iható, és minden bizonnyal be is lehet rúgni tőle.”

>!
kékcseresznye
Gerald Durrell: Rokonom, Rosy

Durrell könyveit én antidepresszánsként használom (Pratchett a másik ilyen kedvenc szerzőm), és mindig beválik. Ez a regény nem életrajzi ihletésű ugyan, mint a legtöbb könyve, ezért kevésbé személyes, de ugyanolyan szórakoztató, mint a többi.

8 hozzászólás
>!
tonks
Gerald Durrell: Rokonom, Rosy

Nem kaphatnék én is egy elefántot, naaa, légyszi!
Ezt a könyvet egész évben halogattam, bár tudnám, miért…? Imádtam végig. Aranyos, vicces, kalandos, talán a legjobb Durrell könyv a Korfu trilógiája után.

>!
Belle_Maundrell
Gerald Durrell: Rokonom, Rosy

Azt hiszem, jó ötlet volt ezzel a könyvvel kezdeni Durrell megismerését. Biztos fogok még olvasni tőle, legközelebb lehetőleg valami önéletrajzi ihletésűt.
Imádtam Rosyt, az alkohol iránti csillapíthatatlan vonzalmával, a mutatványaival és a kis sikkantásaival együtt. Én is szívesen fogadnék egy ilyen rokont, sőt, örömmel lecserélném rá bármelyik meglévőt. :D
Az eleje egy picit lassabban indul be – bár imádtam, amikor a gyanútlan Adrian még nem tudta, hogy egy elefánt érkezik hozzá, és csak egy részeges kötéltáncosnőre számítva borult ki –, és egy idő után kiszámítható, hogy bármerre sodorja Rosyt az élet, mindenképpen rátalál a piára. De ilyen kalandokkal nyilván nem lehet unalmas. A nők is elég viktoriánusan furák Samantha kivételével, de túlteszem magam rajta, és elfogadom a kor kifigurázásaként az állandó ájuldozást meg alárendeltséget. A tárgyalás különösen tetszett, nagyon fordulatos és furfangos volt, ahogy tisztára mosták hőseink nevét. Én nagyon jól szórakoztam rajta. (És anyu is, aki szinte végignevette az egészet.)

2 hozzászólás
>!
Amrita I
Gerald Durrell: Rokonom, Rosy

Ha kicsit is alkalmas volnék kisállat gazdának, sürgősen szeretnék egy elefántot. De a többi szereplőt is örökre a szívembe zártam, különös tekintettel Fekete Nellre. A vége kicsit hosszadalmas volt, különben bájos és bumfordi, bohóctréfa szerű. Durrel fiktív történetű regényekben is szuper, ahogy erre már A hahagájnál is rájöttem.

4 hozzászólás
>!
Füles_Andor
Gerald Durrell: Rokonom, Rosy

Nagyon kedves könyv.
Az 1984 után olvastam, és azt javaslom, hogy ha valaki kezébe veszi az utóbbit, készítsen oda egy G. Durell könyvet, mert olyan, mint a sósra az édes. Jól esik.
Nem nélkülöz persze némi egyszerűséget, és az ember azt gondolhatná az olvasottak alapján, hogy brit-hont járva mindenki ég a vágytól, hogy első látásra megvendégelje egy kolosszális ebédre, minimum négy fogással, de akinek szüksége van egy kis mesés bájra, az ne finnyáskodjon, hanem foglaljon helyet.

>!
Lahara ISP
Gerald Durrell: Rokonom, Rosy

Nagyszerű, sokadjára is nem lehet em nevetni rajta. Volt egy pár (szerintem fordtási) baki, ami kicsit szúrta a szemem, de még így is eléggé élvezhető volt. Történet arról a korról, amikor az volt illendő, hogy a hölgyek elájultak Durrell írási stílusában.

>!
vicomte P
Gerald Durrell: Rokonom, Rosy

Elefánt a porcelánboltban.

Nos, igazából ez az egyetlen hely, ahol nem fordul meg ez a nagydarab, jóindulatú, ámbátor a viktoriánus Anglia sosem volt, mesebeli világából ordítva (trombitálva) kilógó, sörissza jószág.

Mert ez most kivételesen nem önéletrajz jellegű sztorik gyűjteménye, hanem egy önálló, az 1800-as évek végének miliőjében játszódó regény, amelynek témáját Durell nem közvetlenül a saját életéből merítette.

A történet főhőse, a mulatságos nevű Adrian Rookwhistle, akit eseménytelen élete némi mélabúval itat át. Úgy érzi többre hivatott annál, amit az élet kiporciózott a számára, s egy mindent elsöprő nagy kalandra vágyik, ami – nem kis rémületére – rá is köszönt, amikor a jobb sorsra érdemes fiatalember rég látott bohém nagybácsikájától megörököl egy nyájas cirkuszi elefántot, Rosyt.

Ezzel vége is van az egyhangúan telő napoknak, s kezdetét veszi az igazi durrelli kalandok hosszú sora, amelyben excentrikusnál excentrikusabb és bájosan komikus figurák vetődnek ennek az igazán furcsa párnak az útjába, s bár rengeteg kalamajka adódik, de a végkifejlet miatt nem kell, hogy különösebb szorongás zaklasson bárkit is.

Sőt még némi decens szerelmi szálat is sikerült Durrellnek beleszőni a megszokott, állatszeretettől* átitatott történetbe.

*Igazi állatszereplő most csak egy van, ámbár az író nem tudja megtagadni magát, ezért az emberek bemutatásánál minduntalan felbukkannak a különböző állatokra jellemző vonások.

>!
Anó P
Gerald Durrell: Rokonom, Rosy

Nagyon szeretem Durrellt gyerekkorom óta. Rosy kalandjait is valamikor kamasz-vagy gimnazistaként olvastam, most újra kedvet kaptam hozzájuk:) Nem bántam meg! Lehetetlen nem szeretni ezt a kedves, ormótlan jószágot, aki kissé ügyefogyott gazdájával együtt akaratlanul is mindig kalamajkákba keveredik, vagy okozójuk lesz!
S közben fura, kedves embereket is megismerünk, akik segítik vagy gátolják Adriant és Rosyt útjuk során.
Könnyű, mosolyogtató nyári olvasmánynak ideális!

>!
Zimmermann_Zita
Gerald Durrell: Rokonom, Rosy

Nagyon kedves, humoros, szívmelengető történet, sok elvarázsolt szereplővel :)


Népszerű idézetek

>!
Amapola P

Most pedig vegyük szemre magát az esküdtszéket. Abból a sajátos feltevésből kiindulva, hogy tizenkét ember többet ér, mint kettő vagy négy, vagy hat, senki sem veszi tekintetbe, hogy tizenkét tökfej veszedelmesebb lehet, mint kettő.

188. oldal

>!
Papusz P

…az angol törvényhozás fő szépsége abban rejlik, hogy két tökéletesen ésszerűtlen alapelvre épül.

A törvény

>!
Papusz P

Alvás nélkül meglehet az ember, stimuláns nélkül soha.

A törvény

>!
ohentibi

Zene és ser – e kettővel az ember eljut akár a világ végére is!

40. oldal

>!
chibizso

– Egyszerűen semmire se jutok – panaszolta keservesen. – Fogalmam sincs, mihez kezdhetnék.
– Igyál még egy korsó sört – ajánlotta Mr. Pucklehammer, mert életfilozófiája egyszerű volt és célirányos.

33. oldal

>!
Gregöria_Hill

– Azt hiszem, tigris nélkül is épp elég bonyolult az élet – mondta Adrian.

111. oldal

>!
Ronnie

– Boszorkány? – kérdezte a bíró.
– Igen, tekintetes úr – mondta Fekete Nell. – Fehér boszorkány. A nevem Fekete Nell.
– Hát ez nekem zavaros – mondta a bíró…

232. oldal

>!
Ronnie

– Egy nuance-ot – segítette Ethelbert.
– Egy micsodát? – kérdezte gyanakodva Clattercup.
– Ez franciául van – magyarázta Ethelbert. – Azt jelenti, hogy egy árnyalatot.
– Mit nyalatott? – kérdezte Clattercup.
– Egy színárnyalatot. Franciául.
Clattercup egy teljes percig mereven bámult rá.
– Vesszek meg, ha értem – jelentette ki végül.
Ethelbert az égre emelte tekintetét.
– „S némelyik meddő talajra hullt” – sóhajtotta.

143. oldal

>!
Belle_Maundrell

– Úgy szép az élet, ha zajlik.

169. oldal, Tizenötödik fejezet - A próba (Európa, 2014)

>!
Trinda_Surikaten

Rosy szokásos kiegyensúlyozottságával vette tudomásul az új élményt. Kezdetben nagy érdeklődést tanúsított a tenger iránt; valószínűleg azért, gondolta Adrian, mert ennyi folyadék látványából azt a következtetést vonta le, hogy ez mind iható, és minden bizonnyal be is lehet rúgni tőle.

136. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
Holly Webb: Elli hazavágyik
J. R. R. Tolkien: A babó
Neil Gaiman: Csillagpor
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Bear Grylls: Vissza a dzsungelbe
Terry Pratchett: Erik
Kerstin Gier: Zafírkék
Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány