Noé ​bárkáján 37 csillagozás

Gerald Durrell: Noé bárkáján Gerald Durrell: Noé bárkáján Gerald Durrell: Noé bárkáján

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

E könyv az első kameruni gyűjtőexpedíció fergeteges története, ellenállhatatlan humorral és lendülettel, amely épp a fiatalság sajátja – hiszen Durrell akkoriban nemcsak végigélte, de nyomban papírra is vetette a történeteket! A fiatal Durrell és mókás afrikai barátai ismét akcióban!

Eredeti megjelenés éve: 1953

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Sierra, Budapest, 1992
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632345789 · Fordította: Vajda Gábor
>!
Táncsics, Budapest, 1966
276 oldal · keménytáblás · Fordította: Vajda Gábor

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

Angele>!
Gerald Durrell: Noé bárkáján

Durrell első könyve az első expedícióiról. Tökéletesen meg volt írva. A humor még csak csírázott, de akadt azért ok a derülésre, azonban az expedíció részletei kaptak nagyobb hangsúlyt. Tekintsünk el attól, hogy állatokat fognak be a vadonból, ami a mai kor szellemének felháborító, azonban abban az időben még ezt nem így látták. Sőt! Gerald Durrell: Életem értelme könyvben kifejti, hogy ezek a befogott állatok, ha jó állatkerti körülmények között tartják őket tulajdonképpen jobb nekik, gondolták akkor, hiszen elvesztik ugyan a szabadságukat, de meg szabadulnak az állandó élelmért és párzásért vívott harctól és elméjük legtöbb esetben eléggé csökevenyes ahhoz, hogy a börtönlét miatt sírjanak. Főleg egy egy kiváltképpen veszélyeztetett faj esetében fontos, hogy maradjanak a vadontól megóvott példányai, Durrell állatkertje is e célból alakult.
Abban az időben így ismerték meg a természettudósok az állatokat, mert más lehetőségük nem volt. Ezt elfogadva is sokszor le kellett nyelnem az ellenérzésemet, ami az állatok körül zajlott, és nem az állatok fogdosása kötötte le a figyelmem, hanem tartásuk és egyik másik érdekes szokása.
Kevésbé elhivatottaknak kevésbé ajánlatos, keressenek egy olyat, amit már gyakorlottabban írt, jobban hozzáadva a humorát, de én most is jól szórakoztam.

fióka>!
Gerald Durrell: Noé bárkáján

Két eset lehetséges: kezembe került az egyetlen Durrell, amit még nem olvastam vagy pedig olvastam valamikor, huszonéve, és nem emlékszem rá. Mindegy is, mert az a Durrell-könyvek sajátossága, hogy századjára olvasva is tudnak újat mondani és mindig érdekesek. Ez pl. azért volt érdekes, mert itt kicsit úgy éreztem magam, mintha valami 19. századi kutatóexpedíció történetét olvasnám. Állatok, állatok és megint állatok. És egy kicsit, de csak egy kicsit komolykodó és ifjú Gerry – jól áll neki :). Mind a kettő. Itt a hangsúly tényleg inkább a lényeg felé billen (állatok), (mikor nem?), itt, az első kameruni expedíción különböző brit állatkerteknek gyűjt, még nem saját magának (ami késik, nem múlik). Három felvonása van, a szoliter gyűjtő magánélete és nehézségei az első, utána találkozik kollégájával, John-nal, majd, miután kölcsönösen egymás idegeire mennek, kicsit még kiruccan a hegyekbe egyedül. Utána már csak a behajózás marad és a búcsú az állatoktól. Bármennyire elképzelhetetlenül nehéz, még mindig tökéletesen megértem, miért akart saját gyűjteményt – a kihagyhatatlan állatmentés mellett.
Támogatni itt lehet, különböző formában, értékes Bárkáját és annak rakományát :) : adoptálással http://www.durrell.org/adopt/ vagy pedig sima adománnyal: https://www.durrell.org/wildlife/shop/donation/ .

Zsuzsanna_Makai >!
Gerald Durrell: Noé bárkáján

Nagyon szerettem ezt a könyvét is Gerrynek, viszont arra jöttem rà, h hiànyzik nekem a csalàdja.
Sokkal viccesebb, amikor egymàs idegeivel jàtszanak.
Csomlit persze megsirattam.
Az jutott az eszembe, hogy mennyire menő már, hogy Durrellnek pénz kellett, hogy ilyen állatbegyűjtő expedíciókra mehessen, elkezdett könyveket írni, a kalandjairól, amiből elmehetett a következő kalandra, amiből megírhatta a következő könyvet, és így tovább…

2 hozzászólás
Habók P>!
Gerald Durrell: Noé bárkáján

Ez még próbálkozás (hiszen az expediciókra kellett a pénz), de azért már ez is nagyon kellemes olvasmány. Némi humor már itt is felcsillan, de most inkább az „szárazabb” ismeretterjesztés dominál. (Száraz? Azért itt is van már alkohol…) A fényképeket viszont nagyon élveztem

altagi P>!
Gerald Durrell: Noé bárkáján

Nagyon érződik, hogy az elején volt még írói karrierjének Gery, amikor ezt a könyvet elkövette. Ez a könyv leginkább egy teljesen egyedi stílusban írt expedíció-napló. Még sokkal nagyobb hangsúlyt kap az állatvilág részletes leírása, ami persze nem baj, de később szerintem jobban el tudta találni a megfelelő egyensúlyt az imádott állatai és a kikarikírozott emberek szerepeltetésében.

encus625 P>!
Gerald Durrell: Noé bárkáján

Az első Gerald Durrell-regényre nem mondanám meg, hogy első, ha nem tudnám róla. Kb ugyanúgy mesél az első útról, mint később a sokadikról is. A finom humor talán kevesebb még itt, de azért a végefelé már megcsillan az is.
Kamerunban vagyunk állatbegyűjtő túrán. (Aztán még párszor visszatér majd ide.) Olvasás közben többször néztem utána az említett állatoknak. Szerintem nemcsak az expedíció és a hajó személyzetének, de az olvasók kedvence is lesz a cigarettázó és teázó csimpánz. :)

>!
Sierra, Budapest, 1992
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632345789 · Fordította: Vajda Gábor
ÁrnyékVirág>!
Gerald Durrell: Noé bárkáján

Ez az első Durrel regény, és ez meg is látszik rajta. Még nem annyira gördülékeny, és csak elvétve találhatók meg a kedvenc állatos hasonlataim is. De azért felismerhető, hogy ebből lett a cserebogár, mert humoros, vidám, és az ember-szereplők jellemzése is igazán találó. A későbbi regényekhez képest több konkrét információ van az állatok élőhelyéről, szokásairól, táplálkozásáról stb, amit mondjuk én nem bántam, @Damson pedig kifejezetten élvezni fog. Szóval a regény maga egy 3.5, fél csillag bónusz a fényképes oldalakért, ezeket nagyon szerettem, mert így nincs teljesen a fantáziámra bízva, hogy hogy is néznek ki a könyvben megjelenő állatok. Most már tuti, hogy ha szembejön velem egy szervál, netán egy batla(ők a Részeg erdőben is szerepeltek, már akkor kíváncsi lettem rájuk!) vagy esetleg egy duiker, akkor fel fogom ismerni őket.
Inkább haladó Durrelosoknak ajánlom.

Véda P>!
Gerald Durrell: Noé bárkáján

Gerald Durrell élete legnagyobb részét azzal töltötte, hogy állatok érdekes példányait gyűjti, hovatovább Durrell maga is egy igen érdekes emberi példány…:)

Lahara IP>!
Gerald Durrell: Noé bárkáján

Erősen érződik, hogy első könyv, annyira nem tartottam fergetegesnek és humorosnak, mint a későbbi könyveit, inkább egyfajta érdekes útleírás volt megfűszerezve állatok begyűjtésével és a kameruni emberek gondolkodásmódjával.

Sünike>!
Gerald Durrell: Noé bárkáján

Ezzel a kedves, vicces könyvvel sajnos bezárult számomra a Durrell-kör. Ez a könyv volt az utolsó, amit még olvasatlanul állt a polcomon. Ezen kívül már csak egyetlen könyv van, amit meg szeretnék szerezni, a „Piknik és egyéb kalamajkák”. Ezt a kötetet azonban a bookline oldalán a Vonnegut antikvárium olyan csillagászati összegért (7.990.-) hirdeti, hogy inkább lemondok róla.
Azt hiszem, újra kezdem a Durrell könyvek sorát. Egy kis álltabegyűjtés, az ezzel járó bonyodalmak, és persze Gerald humora mindig igazi kikacsolódást jelentenek számomra.


Népszerű idézetek

ÁrnyékVirág>!

Az a szokásom, hogy olykor minden fáradtságot vállaltam egy-egy állat megkaparintásáért, majd – miután mindössze néhány napig tartottam fogva – sértetlenül elengedtem, ahelyett hogy megettem volna zsákmányomat, az afrikaiak szemében néminemű gyengeelméjűségem cáfolhatatlan bizonyítékának számított.

55. oldal (Füst és apróvad)

Angele>!

John megkérdezte, mérges-e a kígyó, és én az igazsághoz híven azt feleltem, ha jól látom, fakúszó vipera, s alighanem éppen eléggé mérges ahhoz, hogy a vadászat érdekességét fokozza, ha megmar valakit.

Angele>!

— Ne mozdulj, öregfiú, a gaboni vipera ott van a széked alatt..
Visszagondolva, úgy érzem, felszólításomból ki kellett volna hagynom mindenféle utalást a kígyóra. Mert ebben a formában megjegyzésem rendkívüli és veszélyes hatással volt társamra. Pillanatnyi késedelem nélkül s olyan megdöbbentő gyorsasággal hagyta el székét, hogy az már a hipnózisban való mozgás legjobb példáit idézte.

Kapcsolódó szócikkek: vipera
Angele>!

Fél órával később John a madárházban matatott, felemelt egy nagy és nehéz kalitkát, s megdöbbenésére öt kövér vízikígyót talált alatta összetekeredve. Szerencsétlenségére, ijedtében elejtette a kalitka egyik sarkát, és a súlyos alkotmány a lába fejére zuhant. Vad hajsza következett ezután, majdnem minden ketrecet el kellett mozdítanunk, mert a csúszómászók egyikből a másikba kúsztak rendkívül sebesen. Johnt kevéssé szórakoztatta a játék, de igen élvezetes kis monológot mondott a hüllők világáról, amelybe engem is belefoglalt.

Angele>!

– Inkább menyasszonyszöktetésre emlékeztet ez engem, mint tudományos expedíció indulására – jegyezte meg John komoran.

Angele>!

A kameruni erdőben csak a jóllakottak fényűzése a meghatott érzelgés.

Angele>!

— Miért nem mégy el megint? – kérdezte John panaszosan. – Legalább három hete már, hogy megjöttél Esobiból, itt az ideje, hogy ismét bevedd magad az erdő sűrűjébe, és újabb állatokat keress.
— Helyes – feleltem töprengve –, már magam is gondoltam rá, hogy újra elmegyek, ha te hajlandó vagy ismét egyedül tartani a várat.
— Hová mennél?
— A N’da Alira – feleltem.
— Jó ég, micsoda ötlet! Egy kis szerencsével, még halálra zúzod magad azokon a sziklákon – mondta John vidáman.

ÁrnyékVirág>!

A reggeli ködben tapogatózva kereste útját a hajó a tejszelíd tengeren.

(első mondat)

ÁrnyékVirág>!

John pizsamában ült az asztal mellett, szorgosan vagdalt néhány ócska konzervdobozt, ivóedényt készített madarainak, és minden figyelmét munkájának szentelte. Már csaknem elkészültem az öltözködéssel, amikor valami mozgást vettem észre John széke alatt, az árnyékban. Közelebb léptem, hogy jobban lássam, mi az. Alig hat hüvelyknyire Johnnak a papucsból félig kihúzott lábától, ott hevert a földön a gabuni vipera. Mindaddig azt olvastam és hallottam – s magamnak is szent meggyőződésem volt –, hogy ilyen pillanatokban nyugodtan kell beszélni az áldozattal, s ezzel is elejét kell venni a pániknak és a meggondolatlan mozdulatoknak. Kis torokköszörülés után nyugodtan és gyengéden így szóltam:
– Ne mozdulj, öreg fiú, a gabuni vipera ott van a széked alatt.

171. oldal

Angele>!

A reggeli ködben tapogatózva kereste útját a hajó a tejszelíd tengeren. Gyenge, de izgató illatokat küldött felénk a láthatatlan part, virágok, buja növényzet, pálmaolaj illatát, és ezer más részegítő szagot, s a felkelő nap, amely felszippantotta őket a földről, sápadtan gomolygó fényfelhőnek látszott a ködön át. Amint mind magasabbra emelkedett, keresztültörő sugarainak heve szétoszlatta a szárazföldre és a tengerre nehezedő ködöt. Egyhangúan csavarodó, hosszú oszlopokon szívódott lassan az ég felé a pára, míg fokozatosan feltárult öböl meg a part vonala, és – életemben először – megpillantottam Afrikát.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jules Verne: A rejtelmes sziget
Lucy Hawking – Stephen Hawking: George kozmikus kincsvadászata
Alberto Vojtěch Frič: A hosszú vadász visszatér
Kathryn Lamb: Engedjenek ki! Segítség!
Jostein Gaarder: Sofie világa
Csákány György: Vesztegzár alatt
Borbély László: Kincskeresők
Jostein Gaarder: Anna világa
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Tamási Áron: Ábel a rengetegben