62. legjobb ifjúsági könyv a molyok értékelése alapján

Madarak, ​vadak, rokonok (Korfu-trilógia 2.) 285 csillagozás

Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok

Gerald Durrell, a Családom és egyéb állatfajták világhírű szerzője, a Madarak, vadak, rokonok lapjain a kedvesen bolondos család – a gondos és gondterhelt mama, az örökké elégedetlen Larry (nem is beszélve hóbortos barátainak kimeríthetetlen köréről), a fegyverek szakértője: Leslie, és a szerelmetes természetű Margo, végül pedig, de nem utoljára, minden rendű és rangú állatnak fáradhatatlan pártfogója: maga Gerry – korfui kalandjainak újabb csokrát nyújtja át, a napsütötte görög sziget dús díszletei között, idilli békében, távol a világ zajától.

Eredeti megjelenés éve: 1969

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vidám Könyvek

>!
Európa, Budapest, 2002
290 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630771667 · Fordította: Révbíró Tamás · Illusztrálta: Réber László
>!
Európa, Budapest, 1996
290 oldal · puhatáblás · ISBN: 963075875X · Fordította: Révbíró Tamás · Illusztrálta: Réber László
>!
Európa, Budapest, 1987
290 oldal · ISBN: 9630742403 · Fordította: Révbíró Tamás · Illusztrálta: Réber László

1 további kiadás


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Gerald Durrell · Leslie Durrell · Margaret Durrell

Helyszínek népszerűség szerint

Korfu


Kedvencelte 58

Most olvassa 12

Várólistára tette 82

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
marschlako P
Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok

Általános iskolás koromban rongyosra olvastam a Vadállatok bolondját és az Állatkert a kastély körült, s még később is elolvastam Durrell egy-két könyvét, de aztán az utóbbi 25 évben valahogy elfelejtődtek. Mivel azonban a közelmúltban kedvenccé vált James Herriot könyveiből már nagyon kifogyóban vagyok, így adta magát az ötlet, hogy akkor folytassam Durrellt, ha humoros, állatokról (no meg persze gazdáikról) szóló könyveket szeretnék olvasni. Így került a várólistámra a Családom és egyéb állatfajták folytatása, majd onnan a kezembe. Remek választás volt, Durrell még felnőtt fejjel is szórakoztató, noha kétségtelen, hogy (városi) gyerekként sokkal egzotikusabb volt.

9 hozzászólás
>!
atalant I
Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok

A balkáni gerle latin neve: Streptopelia decaocto. A Galambfélék családjába tartozó, az életemet egy kínzó kérdéssel megkeserítő madár. Történt ugyanis, hogy az egyetemen sok-sok állatot kellett megtanulnunk felismerni, rendszertanilag besorolni, illetve a latin nevükön szólítani. Az utóbbit megkönnyítette, hogy latinból érettségiztem, de egyben felvetette bennem a kérdést is: mégis mi a fenét keres a görög 18-as szám a balkáni gerle latin nevében? Éveken át kínzott. Kerestem, de nem találtam. Az a tény, hogy a tojó 18-22 napig kotlik a tojásokon, mire a fiókák kikelnek, annyira nem győzött meg arról, hogy ez lehet a rejtély nyitja.
Durrell könyvében azonban van egy érdekes részlet, ami így szól:
„-Görögországban -kezdte Theodore, módszeresen majszolva a szendvicset- az örvösgalamb neve dekaoctura, vagyis tizennyolcas. A története pedig arra az időre megy vissza, mikor Krisztus a … khm… keresztfát vitte a Golgotára, és egy római katona, látva, milyen fáradt, megsajnálta. Az út mellett egy öregasszony ööö… tejet árult. A katona odament hozzá, és megkérdezte, mennyiért ad egy köcsög tejet. Az asszony azt felelte, tizennyolc garasért. De a katonának csak tizenhét garasa volt. Ööö… könyörögni kezdett az asszonynak, adjon Krisztus számára egy köcsög tejet tizenhét garasért, de az kapzsiságában kitartott a tizennyolc mellett. Így aztán, mikor Krisztust megfeszítették, az asszony örvösgalambbá változott, és arra ítéltetett, hogy amíg csak él, állandóan ismételgesse: dekaocto, dekaocto, tizennyolc, tizennyolc. Ha valaha azt mondja, hogy dekaepta, tizenhét, akkor visszanyeri emberi formáját. És ha megátalkodottságában egyszer azt találja mondani, hogy dekaennaea, vagyis tizenkilenc, akkor vége lesz a világnak.”
A történet érdekes (édes-bús és tanulságos is), az örvös galamb (Columba palumbus) azonban mégsem balkáni gerle. Viszont talán a történetnek köze lehet a névadáshoz. A fene tudja. Mindenesetre jó volt olvasni, hiszen eszembe juttatta, hogy ez a madár-kérdés már régóta foglalkoztat.
Ám nem csak ezért volt jó a könyv, hanem a szokásos Durrell-élményért is, ami akkor is megnevettet, ha épp lógatja az ember az orrát. Na, az a verandán véghez vitt, spontán teknősboncolás ilyen volt. Nem volt százas…

3 hozzászólás
>!
Maya
Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok

Korfun szeretném eltölteni a gyerekkoromat. Ja, hogy már nem leszek gyerek!
Akkor ilyen gyerekeket akarok! Azta, már erről is lemaradtam.
Akkor maradok az olvasásnál. Durrell is kimaradt a gyerekkoromból. Szerencsére minden évre jut egy könyvtesó, aki ajálja nekem a könyveit.
Feldobta az évvégét.
Minden gyerek így kellene eltöltse legalább a nyarat. Bogarászva, barangolva, mókázva, a természettel és érdekes emberekkel ismerkedve, napsütésben vagy bőrig ázva, szabadon.

5 hozzászólás
>!
encus625 P
Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok

Durrell az az író, akitől csak kevesen tudnak szebben írni a természetről. Úgy érezheti magát az olvasó, mintha ő is ott kuksolna a fűben és figyelné a kabócákat és a hangyákat. A grófnő ebédjétől pedig magam is megéheztem olvasás közben.
Ez a rész még jobban is tetszett, mint az előző, így a harmadikat sem halogathatom sokáig.

>!
Európa, Budapest, 2002
290 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630771667 · Fordította: Révbíró Tamás · Illusztrálta: Réber László
>!
fióka P
Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok

Számlálhatatlanul sokadik újraolvasás után még mindig ugyanúgy lenyűgöz, mint legelőször, gyerekként. Hála az Égnek, Gerry nagyszerű, én pedig még mindig nem nőttem fel :).
Irigylésre méltó ennyire szabadon bolondnak lenni. Átfogalmazva: ennyire szabadnak lenni. Hogy írhass, hogy főzhess, hogy fegyverbolond légy, állatokba belehabarodott és Margo. Róla legyen csak ennyi, mert még gondolatban is összeszavakat a keverem, ha eszembe jut. Később írt egy kitűnő könyvet, amit évek óta hiába keresek antikváriumokban, nem találom.
Na de: nem Korfu az, ami itt érdekes, hanem az, ahogyan ez a család a megfelelő anyagi háttérrel, ami sajnos tagadhatatlanul kell az ember kedvenc életformájának gyakorlásához, kivéve, ha éppen a koldulás a hobbid…szóval Durrellék megteremtették azt a miliőt maguknak, amiben mindenki szabadon, boldogan és kevésbé boldogan tenyészhetett és alakulhatott. A létezés szabadságánál, a szabadon létezésnél mi több adható?
A jellemábrázolásai kitűnőek, az édes-búsan megírt történetei sírós-nevetősek (szentimentális lettem), az állatos részeket pedig soha nem untam, ez ma is így van. Azon könyvek egyike, amin végig hangosan fogsz röhögni a környezeted legnagyobb örömére.
Hogy lehet elmondani igazán jól, ha valamit szeretsz? Úgy, hogy elolvasod még sokszor és másoknak is a kezébe adod. Amúgy is vétek lenne kihagyni, nem csak állatásznak volt nagyszerű, hanem írónak is. Szeretem :).
PS: A fordítás csodás!

>!
Szávitrí SP
Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok

Szeretek alkalomhoz/évszakhoz/élethelyzethez illő könyvet olvasni, vagy megteremteni a megfelelő környezetet sz adott könyvhöz. Nos, ez most maradéktalanul sikerült, ugyanis volt szerencsém egy korfui nyaralás során olvasni ezt a könyvet. Életem legjobb olvasmányélménye volt. Csodálatos volt átélni mindazt, amit Durrell leír, még ha azóta a turizmus miatt sokat változott is a sziget. Ki merem jelenteni, hogy hasznosabbnak bizonyult ez a regény, mint bármilyen útikönyv.
Egyébként is olyan régen olvastam már Durrellt, hogy el is felejtettem, mennyire szórakoztatóan ír. Olvasni kell még tőle sokat és vissza kell menni Korfura!

>!
Olympia_Chavez P
Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok

Korfu-trilógia, második kötet. Minden, ami az előző részből kimaradt!

A felnőtt Gerald és családja épp az előző könyv sikerein és botrányain elmélkedik és vitázik, majd hálát adnak az égnek, hogy bizonyos történetek nem láttak napvilágot, amivel adnak is Geraldunknak egy zseniális ötletet, ti. a könyv, folytatásért kiált. A következő részbe pedig minden féltett kis titok és kellemetlen történet bele fog kerülni: Margo szellemidézése, Larry jachtos kalandja, Leslie bírósági tárgyalása és még a kedves „zanyja” szerelmi kalandja is. Gerry senkire sincs tekintettel szerencsére, így okozva az olvasóknak feledhetetlen perceket, térdcsapkodós, görnyedve röhögős pillanatokat. Ja, és ha azt hiszed, hogy az előző részt nem lehet felül múlni, hát elárulom hogy, de!
Azt hiszem ez a könyv eddig a legkedvencebb kedvenc Durrell históriám, amiben a fent említett történetek mellett még számtalan hajmeresztő és vicces kaland tarkázza a család mindennapjait. Spiró akcentusa és undora Gerry imádott csúszómászóitól még mindig cinkos kuncogást váltanak ki belőlem, Theodore történetei pedig elképesztően szórakoztatóak és érdekesek*. A család vicces elszólásai, járatlanságuk a flóra és fauna világában, és a természettudományos kalandok színes, izgalmas képei mellett gyakran megjelenik a korfui lakosság, a parasztok közvetlensége és laza világszemlélete, ami kellemesen barátságossá teszi ezt a világot. Vendégek lehetünk egy helyi lagziban, meghívják kis családunkat egy szüretre, de hajókázunk viharban, vitatkozunk papokkal, Leslie már megint fegyvert ragad és még bíróság elé is állítják. Ja és persze ott vannak Larry képtelen barátai is, akik időről időre beállítanak. Mint például a tangóharmonikán unásig zenélő Sven, vagy az angol nyelvet folyton lehetetlen kifejezésekkel tarkító osztrák Max, az anya fétisével. S, ha már szóba került a zanyja, a zanyája akkor ne felejtkezzünk meg Creech kapitány kapitális hülyeségeiről és ordenáré megjegyzéseiről sem, ami a végső tőrdöfést jelenti a már egyébként is lestrapált rekeszizmoknak.
S amíg mi a család képtelenebbnél képtelenebb történetein és baklövésein nevetünk, Gerry rendíthetetlen elhivatottsággal kúszik a fűben, merül a víz alá és kutatja a mirtuszbokrokat újabb házi kedvencek után. De ha épp ráér foglalkozni mással is, akkor lelkesen ismerkedik a helyi lakosokkal, vagy csak a pletykákkal. Gerry nem fél és nem undorodik semmitől, családja nagy bánatára, akik helyette is félnek és undorodnak mindentől, amivel ő hazaállít. Ha találkozna a döglött Moby Dick-kel, tuti, hogy a teraszon boncolná föl, de ha az élővel akadna össze, azt meg hazavinné és elkerítene neki egy részt a közeli partok mentén.
A történet zárása, utolsó idilli jelenete viszont annyira szívfájdító és őszinte, hogy a lezáró levelek olvasása nélkül is sejthető volt, miért lesz ez a kép olyan felejthetetlen, könnyekig megható örök emlék. Ennek ellenére, sőt talán épp ezért továbbra is ez lesz a legkedvencebb kedvenc Durrel történetem, ami időről időre újraolvasásért kiált, na és persze a trilógia harmadik kötetéért, amit most azonnal be kell szereznem…

* https://moly.hu/idezetek/1052627

24 hozzászólás
>!
Evione
Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok

A lehangoló könyvek után vágytam már valami könnyedebb és szórakoztatóbb olvasmányra, így esett a választásom a Korfu-trilógia második részére. A Családom és egyéb állatfajtákat nagyjából 3 éve olvastam és emlékszem, hogy nem nyűgözött le különösebben, sőt egy-két mozzanaton kívül nem is maradt meg belőle túl sok, viszont most úgy érzem, hogy a Madarak, vadak, rokonok nagyon betalált. A Durrell-famíliát még mindig kedvelem, és arra kellett rájönnöm, hogy a családomban valószínűleg én vagyok Larry. Valamint eddig nem igazán vágytam Korfura, de Durrell olyan lelkesítően ír a szigetről, hogy egyszer muszáj lesz ide is eljutnom.

6 hozzászólás
>!
Hoacin
Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok

Akárcsak az előző kötet, ez is a pompás, szabad létezés napsütötte regénye. Idilli gyerekkor egy nagyszerűen lökött famíliában, a kabócáktól vibráló olajfaligetekben. Illatoznak a mirtuszbokrok, morognak a boroshordók, csiklandós a béka, táncol a medve, némely vendég a kútba hull, trágár nótákat dalol a részeg kapitány, tigriscsíkosra festi a szobát a reggeli napsütés, delfinium kék az ég, mindenhol állatok tobzódnak, rajzanak a furcsa figurák, Larry lamentál, Leslie harcias, Margo szellemeskedik, Mama pedig…
– Néha csodálkozom – mondta mama, meghúzva az utolsó csomót –, miért nincs még az őrültekházában az egész család.

Csillagos ötös ez is. :)

" – Hát én ezt nem bírom tovább – hörögte Larry. – Ez túltesz minden eddigin. Madarak meg kutyák meg sünök nyüzsögnek szerte a házban, és most még egy medve a tetejébe. Mit képzel ez a kölyök egyáltalán, mi ez a ház? Egy francos római aréna?
(…)
A család eddig olyan lármásan félt a medvétől, hogy nem volt érkezésem megmagyarázni a helyzetet. Most megpróbáltam. Elmondtam, hogy először is Pavlo nem az enyém, másodszor pedig, hogy olyan szelíd, mint egy kutya, és a légynek se tudna ártani.
– Ez két állítás, de egyiket se hiszem – mondta Larry. – Elcsórtad valami vándorcirkusztól. Nemcsak hogy mindjárt kibelez bennünket, de a végén még el is ítélnek orgazdaságért.
– Ejnye, ejnye, drágám – szólt közbe mama. – Miért nem hagyod, hogy megmagyarázza?
– Megmagyarázza? – háborgott Larry. – Hogy lehet megmagyarázni azt, hogy egy rohadt nagy medve van a nappaliban?"

A távolban, a sziget és a szárazföld közötti tengerszorosban a sötétséget a halászcsónakok lámpái pettyezték. Olyan volt, mintha a Tejút egy darabkája a vízre hullott volna. A hold lassan felemelkedett az albán hegyek gerince fölé; előbb vörös volt, mint a nap, aztán sárgává, majd fehérré halványodott. A szélborzolta tengervíz úgy csillogott a fényében, mint a hal pikkelye.


Népszerű idézetek

>!
Amadea

A család bement a házba, én pedig nekiláttam, hogy eltávolítsam a teknőst a verandáról. Bentről ingerült hangok szűrődtek ki.
– Azt hittem, megőrülök – mondta Leslie. – Itt fekszem, békésen olvasok, és egyszerre torkon ragad a bűz.
– Gusztustalan – mondta Margo. – Nem csoda, hogy Lugaretzia elájult.
– Legfőbb ideje, hogy új tanítót fogadjunk mellé – mondta Larry. – Öt percre kimégy a házból, és mire hazaérsz, a kölyök már Moby Dicket belezi az ámbituson.

155. oldal

4 hozzászólás
>!
Csancs

Lámpát ragadtunk, lerohantunk a kúthoz, és körülállva lenéztünk a sötétlő mélységbe. Félúton, kezét-lábát szorosan köréfonva, ott csüngött Donald a csövön, és felnézett ránk.
– Halihó – mondta hűvösen.
– Donald, ne csinálj marhaságot – mondta Larry elkeserdeve. – Gyere fel onnan. Ha beleesel a vízbe, megfulladsz. Nem mintha érted aggódnék, de beszennyezed az egész vízkészletünket.

192. oldal

>!
Lahara ISP

– Megmagyarázza? – Hogy lehet megmagyarázni azt, hogy egy rohadt nagy medve van a nappaliban?

257. oldal

>!
Lahara ISP

Theodore felhorkantott nevettében.
– Csakhogy a csigák nem ülnek ám a tojásaikon – magyarázta. – Elássák őket a nedves földbe, és ott hagyják.
– A legjobb módja a családi életnek – mondta a mama váratlanul, de mélységes meggyőződéssel. – Bárcsak én is eláshatnálak benneteket a nedves földbe, és ott hagyhatnálak.

96. oldal

>!
Etike P

– Chile – sóhajtotta a kapitány jólesően. – Chile. Ott kaptam először trippert.

Sünök és tengeri medvék

1 hozzászólás
>!
Etike P

– Anyja, megjöttünk – jelentette be Max sugárzó tekintettel, gyengéden megölelgetve mamát. – Úgy látszik, éppen idejében jöttünk teára. Ringyóskifli! De finom! Donald, ringyóskifli van a teához!

Sünök és tengeri medvék

1 hozzászólás
>!
Coffee I

– Egy ilyen nagyvárosban minden megtörténhet – mondta mama sötéten. – Mindenféléket hall az ember a nagyvárosba került lányokról.
– Ugyan, mama! Fölöslegesen aggódsz – bosszankodott Larry. – Az isten szerelmére, mit gondolsz, mi történhet vele? Azt hiszed, valami bűnbarlangba csalták? Hiszen be se férne az ajtón.
– Ez nem tréfadolog – mondta mama szigorúan.
– De hát ha egyszer fölöslegesen esel pánikba! Kérdem én: melyik jóérzésű leánykereskedő vetne szemet Margóra, ha előtte csak egy pillantást is vetett rá? Mellesleg azt sem hiszem, hogy akad köztük olyan erős, aki el tudná rabolni.

17. oldal

>!
Csancs

– Azt hiszem biztosabb volna, ha Margót álcáznánk Lugaretziának – kombinált Larry. – Elsöprő nyelvtehetségével biztosan nem ártana annyit.
– Tényleg – mondta Margo izgatottan, első ízben ismerve el Larry éleselméjűségét. – Miért ne tanúskodhatnék én is?
– Ne legyél már ennyire hülye – mondta Leslie. – Már hogy tanúskodhatnál? Ott se voltál.
– Majdnem ott voltam – mondta Margo. – Kint voltam a konyhában.
– Több se kell – mondta Larry Leslienek. – Margo és Lugaretzia a tanúk padján, és bíróra sincs szükség. A tömeg meglincsel, ott a helyszínen.

167. oldal

>!
Amadea

Így hát Margo leült egy székbe, és nagy, fodros káposztaleveleket nyomott az arcára, melyeket aztán mama ünnepélyesen, rengeteg piros cérnával felkötözött. Úgy találtam, Margo egy egyiptomi zöldséges múmiájához hasonlít leginkább.

29. oldal

>!
AgiVega IP

– Milyen férfias jelenség – mondta mama, mikor bementünk. – Ma nem teremnek ilyen férfiak.
– Ezt neki is meg kellett volna mondanod – jegyezte meg Larry, elnyújtózva a díványon, és kezébe véve egy könyvet. – Nincs, aminek a melegek jobban örülnének, mint ha a férfiasságukat dicsérik.

135. oldal


A sorozat következő kötete

Korfu-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Erich Kästner: Emil és a detektívek
Michael Ende: A Végtelen Történet
Bear Grylls: A leopárd búvóhelye
Richard Adams: Gesztenye, a honalapító
Berg Judit: Rumini
Ransom Riggs: Üresek városa
Dékány András: Kalózok, bálnák, tengerek
Sue Townsend: A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu