Kalandorok ​az őserdőben 47 csillagozás

Gerald Durrell: Kalandorok az őserdőben

Gerald ​Durrell – mint barátai, tisztelői és olvasói emlegetik: Gerry – a kortárs brit irodalom legnépszerűbb szerzői közé tartozik hazánkban. Természettudományos ismeretekkel dúsított, humoros hangvételű regényei, útleírásai vonzó, kedves és kedélyes világot ábrázolnak, amelyben az állatok éppolyan fontos – ha ugyan nem még fontosabb – szerephez jutnak, mint az emberek.
„Az állatgyűjtés – írja e guyanai expedícióról szóló könyvében Gerry – fura foglalkozás. Az idő java része annyi kudarcot és csalódást hoz, hogy az ember eltűnődik, miért próbálkozik egyáltalán. Aztán hirtelen fordul a szerencse: az ember elindul, és sikerül befogadnia azt a vadat, amelyről rózsás boldogság: a világot ismét csodálatos helynek látja, és minden kudarcát és csalódását végleg elfelejti. Úgy érzi, hogy semmilyen munkában nem találhat annyi örömöt és sikerélményt, mint az állatgyűjtésben, és amikor a többi, munkával szenvedő emberre gondol ilyenkor, gyúnyos félmosoly jelenik meg az arcán. A… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1954

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vidám Könyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 2002
196 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630770962 · Fordította: Rézműves Zoltán · Illusztrálta: Réber László
>!
Európa, Budapest, 1997
188 oldal · ISBN: 963076184X · Fordította: Rézműves Zoltán · Illusztrálta: Réber László

Enciklopédia 3


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Lynn>!
Gerald Durrell: Kalandorok az őserdőben

Ezt nem szabad csak egyedül olvasni. Ellenkező esetben számolni kell a fura pillantásokkal, amiket egy-egy kacajnak köszönhetünk.
Durrell élete irigylésre méltó lehetett, erre az gyűjtő-útra szívesen elmentem volna vele. Izé… inkább mégse. Nem biztos, hogy szívesen úszkáltam volna piranjákkal, ültem volna bele mérgező rája „völgyébe”, küzdöttem volna elektromos angolnával, óriáskígyókkal, cipeltem volt kapibarát, lótottam-futtottam volna nagy hangyász után, vagy fejtettem volna le magamról idegösszeroppanás nélkül lajhárt.
Mókás könyv volt, elvitt a gauyanai őserdők és szavannák mélyére, indiánok közé, megismertetett a Harlequin-békával és egyéb hihetetlen teremtménnyel.

Angele>!
Gerald Durrell: Kalandorok az őserdőben

„A Kalandban, vagyis Adventure-ben átélt élmények arra ösztönözték Gerald Durrellt, hogy egész életén át keresztes hadjáratot folytasson bolygónk változatos állat populációjának fennmaradása érdekében. Sok évvel azután, hogy tanúja volt a pipavarangyok kikelésének, munkatársai megmentettek egy kiveszettnek vélt varangyot. A dajkabéka csupán egyike a számos veszélyeztetett állatfajnak, amelyeket alapítványai világszerte segítenek a fennmaradásban.”

ÁrnyékVirág>!
Gerald Durrell: Kalandorok az őserdőben

Bár Gerald Durrel könyveivel szemben elfogult vagyok, és nehezen adok nekik 5 csillagnál kevesebbet, ebben az esetben az öt csillag abszolút megérdemelt: akkorákat röhögtem rajta, hogy egyes részeknél a könnyem is kicsordult. Remek szórakozás, játékos ismeretterjesztés – guglizzátok csak le a könyvben megjelenő furábbnál furább állatokat!
Minden sorát szerettem.
Ez az év remekül kezdődik könyvszempontból :)

Devalyn>!
Gerald Durrell: Kalandorok az őserdőben

Szeretnék egy pimpla-malacot otthonra – elektromos angolnát már kevésbé – , de mindig szívesen veszek részt egy újabb Gerald Durrell féle expedícióban.

Anó >!
Gerald Durrell: Kalandorok az őserdőben

Szokás szerint többször hangosan viháncoltam Gerry vadbefogási kalandjain. Ha élne még, hogy szeretném hallani, ahogy mesél! De, bár nincsen már köztünk, számomra, s nagyon sok más állatszerető ember számára mégis él:) s bár valahol azt nyilatkozta, muszájból kezdett el írni, meg azért, hogy újabb útjaira pénzt szerezzen – regényei mégis élvezetesek, soha meg nem unhatók – Istenem, milyenek lennének, ha „örömből” írta volna őket?:)

Lahara IP>!
Gerald Durrell: Kalandorok az őserdőben

Nagyon jó, főleg az a sok különféle ember, akikkel az utazásai alatt találkozott. Réber László illusztrációi meg még nagyobbat dobnak az egészen.

jezsek P>!
Gerald Durrell: Kalandorok az őserdőben

Egzotikus állatokról és a rájuk „vadászó” emberekről szóló vicces történetek, melyek elolvasása után meg kellett keresnem, hogy hogyan is néz ki a pimpla-malac,a hokkó és a hálaég. A táj és élővilágának bemutatása sohasem unalmas Durrellnél, ellenkezőleg, most is, más könyveihez hasonlóan szinte filmszerűen láttam magam előtt az egészet. Azt szeretem még Durrell könyveiben – ez is ilyen volt –, hogy pont jó arányban keveri az állatokról, a viselkedésükről, az élőhelyükről szóló információkat és a humort.

kanga021>!
Gerald Durrell: Kalandorok az őserdőben

Tipikus Durrell könyv. Megszokott stílus, érdekes ismeretek, viccesnek ható, ámde véresen komoly esetek, problémák.

Sünike>!
Gerald Durrell: Kalandorok az őserdőben

Nagyon tetszett ez is. Imádom Durrell stílusát, és tájleírásait, az állatokkal történő humoros történetekről már nem is beszélve.


Népszerű idézetek

Angele>!

Az állatgyűjtés fura foglalkozás. Az idő java része annyi kudarcot és csalódást hoz, hogy az ember eltűnődik, miért próbálkozik egyáltalán. Aztán hirtelen fordul a szerencse: az ember elindul, mint mi akkor éjjel, és sikerül befognia azt a vadat, amelyről hónapok óta álmodozott. A gyűjtőt azonnal elönti valami rózsás boldogság: a világot ismét csodálatos helynek látja, és minden kudarcát és csalódását végleg feledi. Úgy érzi nagy hirtelen, hogy semmilyen munkában nem találhat annyi örömöt és sikerélményt, mint az állatgyűjtésben, és amikor a többi, más munkájával szenvedő emberre gondol ilyenkor, gúnyos félmosoly jelenik meg az arcán. A földöntúli boldogság állapotában úgy érzi, nemcsak felebarátainak tudná megbocsátani vétkeiket, de akár rokonainak is.

Angele>!

– Nézd csak, Bob – mondtam, azt gondolván, társam osztozik majd újabb szerzeményünk feletti örömömben –, egy anakonda. Ráadásul elég szép példány.
– Mhm – mondta minden lelkesedés nélkül Bob. – A helyedben bekötném a zsákot.

Angele>!

Ez a bizonyos anakonda pedig igencsak rossz hangulatban volt. Csak később értesültem róla, hogy az anakonda csak a legkivételesebb esetben nincs rossz hangulatban, de ekkor még nem ismertem erről a rossz oldaláról. Mivel a jóval kezesebb afrikai pitonokhoz szoktam, egyszerűen benyúltam a zsákba, hogy nyakon ragadjam az állatot. Vadul felém kapott, de szerencsére célt tévesztett, miközben Ivan, az indiai és Bob úgy néztek rám, mintha elment volna az eszem.

mdmselle I>!

Az alaposságot, amellyel lefejtik a húst az élő vagy halott testről, egy kísérlet igazolta. Egy kapibarát, egy nagy, kutya méretűre nőtt dél-amerikai rágcsálót megöltek, és tetemét egy piranháktól hemzsegő folyóba lógatták. Az ötvenkilós állat kövér testét ötvenöt másodperc alatt csontig csupaszították. A csontváz vizsgálata során az is kiderült, hogy némelyik hal, a hús utáni eszelős igyekezetében, a bordákat is könnyűszerrel átharapta.

49. oldal, Második fejezet (Európa 1997)

1 hozzászólás
ÁrnyékVirág>!

Ekkor ébredtem rá, milyen nehéz kielégítően megmagyarázni egy rendőrnek, miért cipelünk egy koporsónak látszó ládában egy kapibarát hajnali egy órakor a város utcáin.

1 hozzászólás
Angele>!

Bob azért szomorkodott, mert másnap el kell hagynia Guyanát, méghozzá a nagyobb hüllőink társaságában. Smith azért szomorkodott, mert biztosan tudta, Bob elveszít majd egy szállítólevelet vagy más hasonlóan fontos okmányt. Én azért szomorkodtam, mert Bob távozása azt jelentette, hogy hamarosan magamnak is indulnom kell, mert jegyem három héttel későbbre szól Bobénál. Ivan pedig azért tűnt szomorúnak, mert mi szomorúak voltunk.

Angele>!

– Meg kell mondjam, mindent elkövetsz, hogy emlékezetessé tedd ezt az utazást – jegyezte meg keserűen Bob. – Soha egy nyugodt pillanat. Akár egy cserkésztáborban. Először anakondák, aztán piranhák, most meg ez a lajhár…

Kapcsolódó szócikkek: anakonda · cserkésztábor · lajhár
Angele>!

– Ma annyi bikát láttam, hogy egy életre elég volt – közölte. – Nem vagyok hajlandó feltenni a hangyászt arra a baromra. Itt fekszem, míg titeket kibelez, aztán csendben hazalovagolok.

cassiesdream>!

Ahogy beljebb léptem a helyiségbe, valami hosszú és karcsú ugrott elő az ajtó mögül, és egyetlen könnyed suhintással térdtől bokáig letépte a pizsamanadrágomat.

60. oldal

Angele>!

A hordóban apró, lapos kétéltű lényecskék másztak elő anyjuk bőre alól, és semmivel sem törődtek, csak saját mikroszkopikus küzdelmükkel. A hordó körül pedig ott guggolt egy csapat hétpróbás tengerész, akiket az ember érzéketlennek gondolt volna (kijelentéseik álapján), akik minden mondatukat indulatszavakkal színesítik, és más időtöltésük nincs is, mint az italozás, a szerencsejáték és a nők. De ezek a kemény szívű, rideg fickók ott kuporogtak hajnali két órakor egy petróleumoshordó körül, vacogva és kényelmetlenül, figyelték a varangycsemeték életének hihetetlenül csodálatos indulását, és úgy szóltak nagy ritkán suttogva egymáshoz, mintha templomban ülnének.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jules Verne: A rejtelmes sziget
Bálint Ágnes: Micsoda pók a vízipók!
David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei
Fekete István: Téli berek
L. Kelemen Gábor: Galápagosz-szigetek
Veres László: Füves puszták élővilága
David Carter: A világ lepkéi
Martin Woodcock – Richard Perry: Madarak
Rudolf Engel-Hardt: A természet csodái
Caz Buckingham – Andrea Pinnington: Ismerd meg az afrikai állatok hangját!