41. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

Istenek ​kertje (Korfu-trilógia 3.) 306 csillagozás

Gerald Durrell: Istenek kertje Gerald Durrell: Istenek kertje Gerald Durrell: Istenek kertje

Olyan az egész, mintha megismétlődne a Teremtés, csak még rosszabbul. Egy bagolyból egész hadosztály támad, mire észbe kap az ember; a szobák valamennyi zugában szexőrült galambok tombolnak, a lakás dugig szárnyasokkal, mint egy madárkereskedés, nem is szólva a kígyókról, a békákról és az apró halakról, amelyeken Macbeth boszorkányai évekig megélhetnének.
A Korfu-trilógia záródarabjában a Családom és egyéb állatfajták, illetve a Madarak, vadak, rokonok című kötetek lapjain megismert Durrell család – a pattanások sújtotta, csélcsap Margo, a fegyvermániás Leslie, a mizantróp írópalánta Lawrence, az állatbolond Gerry, valamint sokat tűrt édesanyjuk, Louisa – életének további vicces kalandjairól és kalamajkáiról olvashatunk a paradicsomi sziget, Korfu csodálatos tájakkal, no meg mindenféle csúszó, mászó, röpködő, ugrándozó és úszkáló állatokkal teli világában.

Eredeti megjelenés éve: 1978

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vidám Könyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 2020
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635043248 · Fordította: Osztovits Levente
>!
Európa, Budapest, 2012
264 oldal · ISBN: 9789630793865 · Fordította: Osztovits Levente · Illusztrálta: Réber László
>!
Európa, Budapest, 2001
262 oldal · ISBN: 9630768917 · Fordította: Osztovits Levente · Illusztrálta: Réber László

3 további kiadás


Enciklopédia 7


Kedvencelte 55

Most olvassa 12

Várólistára tette 101

Kívánságlistára tette 75

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

marschlako P>!
Gerald Durrell: Istenek kertje

Ugyanúgy jártam, mint a pár napja befejezett Attenborough könyvvel: a vártnál kevesebb volt benne az állat, s jóval többet szerepeltek az emberek, de ezt most sem bántam. Egyáltalán nem. Nagyon rég volt már, hogy olvasás közben többször is hangosan felnevettem, igazi felüdülés volt olvasni, különösen most, az egyre nehezebben legyűrhető hétköznapok közepette. Nem semmi egy család lehetett*; az biztos, hogy egy pillanatig sem lehetett unatkozni. S ami a legfőbb, az élet elviseléséhez nélkülözhetetlen derűből sem volt hiány.

*spoiler

6 hozzászólás
cicus61 P>!
Gerald Durrell: Istenek kertje

Még mindig imádom az író könyveit. Mint az első két részben, itt is a Korfun töltött gyerekkoráról ír, amit mindig irigyeltem! :) Most egy kicsit több szó volt a családról, mint az állatokról, amivel nem is volt semmi baj. Sokat nevettem, néha megható volt, alapvetően imádom.

Angele>!
Gerald Durrell: Istenek kertje

Imádom, ahogy Durrell mesél, imádom a napos Korfut, a tengert, a görög dinnyét, a fügét, a fokhagymát, az oliva bogyót és az állatokat.
Imádom ezt a rémesen szórakoztató családot, az összes kutyát, szamarat, és madarat és a barátaikat is mind.
Talán ebben a részben gyűjtögetett a legkevesebbet és írt a családjáról a legtöbbet. Azthiszem igen szerencsés helyzetben élte meg a gyerekkorrát. Szívet melengető olvasmány volt.

A Halak jelleme első anekdotája szervesen kapcsolódik a Korfu történethez, ezt még a trilógia után érdemes elolvasni. Mondanom sem kell: röhögtem rajta nagyon.

4 hozzászólás
Hoacin>!
Gerald Durrell: Istenek kertje

Akárcsak az első két kötet, ez is az időtlen derű regénye. Mintha örökké tartana a nyaralásod: mediterrán reggelek a mandarinfák alatt, csavargás a rekettye és hangaerdőkben, nevetés és sületlen kalandok a családoddal, egyéb állatfajtákkal, és tökéletesen kerge figurákkal.
"Ebbe az érdekes szituációba toppant be Larry és Leslie. Dermedten álltak meg a küszöbön, hitetlenkedve nézték a jelenetet. Ott voltam én, aki egy makacs bárányt üldöztem körbe-körbe a szobában, Margo, aki három lefátyolozott jajveszékelő hölgyet vigasztalt, és mama, aki látszólag egy idős törökkel hempergett a szófán.
Mama, nem gondolod, hogy egy kicsit már öreg vagy az ilyesmihez?kérdezte érdeklődve Larry"
Hogy kerül török kos a nappaliba, francia gróf a csatornába, és indiai barátunk a levegőbe? El tudja-e énekelni Creech kapitány a hallatlanul pajzán, de legalább tökéletesen vállalhatatlan matrózdalát? Sikerül-e bohózatba illő ramazuri nélkül üdvözölni a görög királyt? A sziget mindenesetre újfent kitesz magáért: ennyi kedvesen bolond figura a mesékben sincs. „Ha az ember elég sokáig él Korfun, már nem lepődik meg semmin – mondta mély meggyőződéssel a mama.
A nefelejcskék ég alatt, kalamajkák közt, eme istenek kertjében természetesen rajzik a megannyi állat. Nagyrészük a villán belül.
"Ez a baj ebben a házbancsattant fel Larry.Itt senki se számol! És mielőtt észbe kapna az ember, térdig jár az állatokban. Olyan az egész, mintha megismétlődne a Teremtés, csak még rosszabbul. Egy bagolyból egész hadosztály támad, mire észbe kap az ember, a szobák valamennyi zugában szexőrült galambok tombolnak, a lakás dugig szárnyasokkal, mint egy madárkereskedés, nem is szólva a kígyókról, a békákról, az apró halakról, amelyeken Machbeth boszorkányai évekig megélhetnének. És ráadásul képesek vagytok újabb tizenkét kutyát hozni a házhoz. Ez a tökéletes bizonyítéka annak, hogy ez a család bolond.”

Pompás, akárcsak a trilógia többi része. :)

2016

Olyan, mintha ezeket a könyveket akkor is folyton olvasnám, mikor épp nem is olvasom őket: állandóan ott vannak a tudatomban, és bármikor képes vagyok röhögni egy-egy spontán eszembe jutott jeleneten. :D

A telihold úgy kelt fel, mint egy izzó széndarab, vörösen nézett le ránk a forró, bársonyos égboltról.

2020

fióka P>!
Gerald Durrell: Istenek kertje

Osztovits Leventének nem szabadott volna Durrellt fordítania. Nehézkes hozzá, hiányzik belőle az a könnyed, finom elegancia, az a született humor és báj, ami pl. Révbíró Tamásban megvan s ami nélkülözhetetlen egy Gerald Durrell könyv magyarra ültetéséhez. Néha sikerül elkapnia a hangulatát, ott vannak a megfelelő kifejezések, de valahogy mindig visszafogott marad és kicsit hűvös – és ez az a két dolog, amit nekem Gerry ilyen jellegű írásaiban soha nem sikerült felfedeznem. Kár, mert talán ez az a kötet a trilógiából, amit az emberek a legjobban szeretnek, mert ez tartalmazza a legtöbb családi sztorit és a legkevesebb állatot (nekem kicsit túl keveset is). Réber László egyszerűen zseniális, nélküle el sem tudom képzelni Gerry könyveinek zömét és nincs illusztrátor, aki valaha a nyomába érhetne. Gyerekkoromban a húgommal kirajzoltuk az összes Réber-rajzot a Durrell-könyvekből, felnagyítva, istenien szórakoztunk, még rajzolni is élmény volt :).
Tulajdonképpen ezekről a könyvekről az a legfontosabb tudnivaló, hogy feltétlenül el kell olvasni őket. Minél hamarabb és minél többször. És aztán még vagy nyolcszor :).

Maya>!
Gerald Durrell: Istenek kertje

Szórakoztató volt, de már nem nekem való. Igazából nem is tudom, hogy a mai világban kinek való. A lányom most próbálkozik az első résszel, de nem szereti. Ők már más világot élnek.
Én minden gyereknek kötelezővé tenném, hogy 10-14 éves kora között így töltse a nyarakat. A természetet, az állatokat ismerni kellene. A mai gyerekek minden állattól félnek. Nálunk abból is sikítozás lesz, ha berepül egy légy. Tapasztalati tanulásra lenne szükség, nem tankönyvből tanult állat- illetve növénytanra.
Az emberek közelebb kellene engedjék magukhoz a természetet, a többi embert. Azt szerettem a legjobban ebben a könyvben, hogy a család bármikor képes volt vendégeket fogadni. Ma legtöbb család teljesen kétségbeesik attól, ha meg kell ossza az otthonát valaki mással.
Egyetlen dolog zavart a könyvben, de ez is a mai anyagias világ hibája. Ha senki nem dolgozik a családban, akkor miből élnek? Hogy tudnak mindig vendéget fogadni, hatalmas partykat adni, mindenféle állatot tartani (elég nagy hússzámlával, ahogy többször emlegetik)?
Jó volt egy ilyen világban kalandozni. Szívesen élnék így egy darabig.

6 hozzászólás
Olympia_Chavez P>!
Gerald Durrell: Istenek kertje

A Korfu-trilógia harmadik kötetéből, igaz alig érezhetően, de már egy kicsit kifogyott a szufla. Egyértelműen a második kötet viszi a prímet, habár Gerry drágám az utolsó részben sem kímélte a családi legendáriumot és rokonai érzékenységét. Huncut őszinteséggel regéli tovább a kedves mama kínos pillanatait Creech kapitány társaságában, a Jeejee által ötvözött tan, a fakjó mibenlétét, vagy épp Margó kínos szerelmi, vagy vélt szerelmi ügyeit. Vendégünk lesz egy francia pojáca is, aki valószínűleg soha az életben nem fog iszappakolást kérni Gerrynek hála, és megszemlélhetjük a görög király hazatérését is, korfui tiszteletadás mellett, mely során kedvenc szigetlakóink az szokásosnál is jobban alulmúlják önmagukat. Pont olyan tehetséggel fognak neki minden előkészületnek és rendezvénynek, mint anno a máltaiak a versenyszámoknak, a Játék határok nélkül c. műsorban.

Gerald Durrell kellemes egyensúlyt teremtve osztja el felfedező expedícióinak és családi emlékeinek történeteit, melyekben egyszer rovarok, gekkók, kuszmák, máskor különböző madarak és négylábú barátai vonulnak át a sosem nyugodt családi élet színterén, további bonyodalmakat okozva. Ha éppen valami csoda folytán mégis minden nyugodtnak tűnik, mert mondjuk épp bágyasztó a görög kánikula, akkor szokás szerint, Larry újabb vendégeket hív, mint például a meleg festőpárt, Lumyt és Larryt, vagy az indiai Jeejee „herceget”, aki pont annyira leprás, mint érinthetetlen. A regény végén pedig mint egy zajos finálé gyanánt az összes mókás arcot egyszerre szabadítja rá az olvasóra, amit hol hangosan röhögve, hol szemünket, szánkat eltakarva a csodálkozástól, vagy épp a jó ízlés hiányától (ha Creech kapitányra gondolunk) örvendezhetünk végig.
Durrell stílusa egyszerre könnyed, szórakoztató és informatív. Szereplői annyira elevenek, hogy lapról lapra egyre inkább családtagnak érezzük őket, akiket minden könyv befejeztével nehéz szívvel engedünk el. Szerencsére azonban, ez nem örök búcsú, barátaink csak a könyvespolcig távoznak, ahol bármikor utolérhetjük Theodoret egy újabb szóviccre, vagy a kapitányt a sikamlós kupléira.

14 hozzászólás
Gregöria_Hill>!
Gerald Durrell: Istenek kertje

Nagyszerű olvasmány volt!
Nem olvastam, csak bámultam Durrellt előtte (a férjem, aki gyerekkorában elolvasott tőle mindent meg is jegyezte, hogy ezt nem feltételezte rólam, és hogy milyen fekete titkok lehetnek még a múltamban – ezek után.)
Mindenesetre ez az a fajta történet, az a fajta vicc, az a fajta mediterrán helyszín és az a fajta mama volt, amit én nagyon szeretek. :)
Durrell humora és stílusa fantasztikus, a lábai előtt heverek egyszerűen. Nyilván az élővilágon gyakorolt, de el is mehetne jégkorcsolya közvetítőnek a fekete-fehér tévék korában simán, mert szenzációs hasonlatai vannak a színekre! Egy ízben úgy írta le egy bagolyfióka szemét, hogy… hogy kedvem támadt megenni (bocsi! de mandarin is volt benne meg tejszín). Szóval el vagyok ájulva tőle, hogy milyen skálája van szavakból arra, hogy leírja a különbséget két fekete madár között!

ps: tegnap tíz percig üldöztem egy fészket rakó rigót a telefonommal, persze nem sikerült lekapni, sok türelem kell ehhez a sporthoz!
ps2: a magyar Szeleburdi családhoz is megjött a kedvem!

2 hozzászólás
Ibanez P>!
Gerald Durrell: Istenek kertje

És íme a trilógia harmadik része. Gondolom, ez a rész nem volt igazán betervezve, hiszen a második rész végén visszautaztak Angliába, aztán mégis rájöhetett Gerry, hogy van még bőven érdekes esemény, ami ott történt Korfun velük: s lám, igaza volt. Már az első oldalakon majdnem hangosan nevettem (épp nyilvános helyen voltam, így vissza kellett fognom magam), a humor a régi, visszatérnek kedves ismerősök is. Mondjuk, szó ami szó, akármilyen humoros és bolond ez a család, azért úgy ahogy voltak, igazán el voltak kapatva, a mamájukat nem mondhatnánk kemény kezű asszonynak… hát most nem azért, de ha a fiam által hallomásból (se) ismert ember küldene egy még neki is ismeretlen tagot hozzám nyaralni (tehát ismeretlen ember küldene ismeretlent), úgy elküldeném a búsba, mint a rendje… Szerintem az öt év alatt, amíg ott éltek, a szigeten lakók nagy része úgy használta ki ezt a családot, ahogy csak tudta és ott verték át, ahol csak lehetett (most ezzel nem a görögöket, vagy úgy általánosságban az embereket akarom leminősíteni, de tekintve, hogy a család gazdag volt, s ennyire „akaratgyenge”, könnyen bármire meggyőzhető, szerintem azt sózták rájuk, amit csak tudtak, ez a világ bármelyik táján így ment és így megy).

Gerry ismét leleményes, ha állatok hazaviteléről van szó, a kedvenc (és elszörnyesztő) jelenetem a tizenegy kiskutyus megmentése volt, no meg a bagolyfiókák… szegény búbosbankát nagyon sajnáltam, ott Gerry kissé könnyelmű volt, ez tény. Ismét gyönyörű leírásokat kapunk, színek és szagok kavalkádjait, vicces jeleneteket, ha a történeteknek csak a 10%-a igaz, akkor is irigylésre méltó gyerekkor :-D

Scarlet_Rose P>!
Gerald Durrell: Istenek kertje

Nagyon tetszett ez a kötet is! (☆.☆)
Elképesztő gyerekkor,gyönyörű természet,vàltozatos ès különc emberek :)
A Mamànak őszinte tiszteletem a türelmes termèszetèèrt ;) Persze,ő is kifakad nèha a maga módjàn(nem meglepő)
A csalàd többi tagjànak reakción jókat nevettem :D
Ohh jaj,a „Szerelem ösvényei” rèszèt szinte vègig borzongtam (⊙_☉) :D
Az biztos,hogy felejthetetlen olvasmàny(ok)
A trilógia előző könyvénèl írtam,hogy sajnos az első rész nincs meg..
DE nagyon kivàncsi vagyok,hogyan ír a családjáról :)
A többi könyve is biztos nagyon jó ^.^ Idővel biztos több íràsàt is olvasni fogon.Ami késik,nem múlik ;)
Ez a 2 könyv is règ meg van..nem tudtam,hogy ilyen jó „o.o„ Nagyon örülök,hogy olvashattam őket!


Népszerű idézetek

csartak P>!

– Larry, drágám, légy szíves, ne hívj olyan embereket hozzánk, akiket nem is ismersz – mondta a mama. – Elég nehéz szórakoztatni azokat is, akiket ismersz, nemhogy még azokat is, akiket nem ismersz.
– Mi köze van a dologhoz annak, hogy ismerem-e őket? – kérdezte értetlenül Larry.
– Az, hogy ha ismered őket, legalább tudják, hogy mire számítsanak – mutatott rá a mama.
– Hogy mire számítsanak?! – kérdezte hidegen Larry. – Ha téged hall az ember, azt hiheti, azért hívtam meg őket, hogy valami gettóban lakjanak!
– Nem, nem, drágám, nem arra gondoltam – mondta a mama –, csak arról van szó, hogy ez a család ritkán látszik normálisnak. Én mindent megpróbálok, de úgy látszik, sehogy sem sikerül úgy élnünk, mint a többi embernek.

70. oldal

2 hozzászólás
Amadea>!

– (…) És mielőtt még észbe kapna az ember, térdig jár az állatokban. Olyan az egész, mintha megismétlődne a Teremtés, csak még rosszabbul. Egy bagolyból egész hadosztály támad, mire észbe kap az ember,; a szobák valamennyi zugában szexőrült galambok tombolnak, a lakás dugig szárnyasokkal, mint egy madárkereskedés, nem is szólva a kígyókról, a békákról és az apró halakról, amelyeken Macbeth boszorkányai évekig megélhetnének.

32. oldal

1 hozzászólás
Almost_Zed >!

Nekem tetszenek az olyan nők, akiken van mit fogni. Egy sovány nő mit sem ér az ágyban… olyan, mintha nyereg nélküli lovon ülne az ember.

4 hozzászólás
ÁrnyékVirág>!

– Nemcsak arról van szó, hogy baglyok- folytatta Larry –, hanem arról, hogy ha ez így folytatódik tovább, isten a tudója,hamarosan annyi baglyunk lesz, mint Pallas Athénének.

123. oldal

madárka>!

Larry rontott ki a verandára.
– Mama! – ordította. – Ennek véget kell vetni. Egyszerűen nem vagyok hajlandó tovább tűrni.
– Jó, jó, drágám, ne kiabálj. Mi a baj? – kérdezte mama.
– Mintha egy rohadt természettudományi múzeumban laknánk.
– Hogyhogy, drágám?
– Úgy, hogy elviselhetetlen itt az élet. Nem vagyok hajlandó tovább tűrni! – ordította Larry.
– De hát mi a baj, drágám? – kérdezte zavartan mama.
– Ki akartam venni magamnak egy italt a jégszekrényből, és mit találtam?
– Mit találtál, drágám? – kérdezte érdeklődve mama.
– Verebeket! – üvöltötte Larry. – Egy zacskó gennyes, antihigiénikus verebet!
Nem volt valami jó napom. [Gerry]

130. oldal (Európa, 2012)

ÁrnyékVirág>!

– Azannya! Maga ma este aztán igazán remekül néz ki – mondta a kapitány mamára kacsintva, s kezét dörzsölgetve, enyhén imbolyogva. – Az utóbbi időben egy kicsit felszedett magára, mi?
– Nem hinném – felelte kimérten mama.
A kapitány kritikus szemmel mérte végig.
– Pedig úgy látom, nagyobb fogást ígér a fardagálya, mit korábban.
– Nagyon örülnék, kapitány, ha tartózkodna a személyeskedő megjegyzésektől – dühöngött a mama.
A kapitány nem jött zavarba.
– Engem aztán igazán nem zavar – vallotta meg bizalmasan. – Nekem tetszenek az olyan nők, akiken van mit fogni. Egy sovány nő mit sem ér az ágyban…olyan, mintha nyereg nélküli lovon ülne az ember.
– Nem érdekel, mit kedvel jobban akár az ágyban, akár máshol – mondta nyersen a mama.
– Ó, hát rengeteg egyéb hely is van – vetette fel előzékenyen Creech kapitány. – Ismertem egyszer egy nőszemélyt, aki teveháton ügyködött csodálatosan. Beduin Bertának nevezték.
– Nagyon örülnék, kapitány, ha megtartaná magának az emlékeit – mondta mama, és kétségbeesetten körülnézett, merre lehet Larry.
– Pedig azt hittem, érdekli. Teveháton nem könnyű csinálni, ott csak igazi specialista boldogul.

234. oldal

2 hozzászólás
Gregöria_Hill>!

… kérd meg Margót, hogy tegye fel az új függönyöket az ebédlőben. Az anyag a hálószobában van. A régi függönyök már nem olyanok, mint régen, amióta Les felgyújtotta őket.

147. oldal

Gregöria_Hill>!

… indított egy folyóiratot, amelynek az volt a címe, hogy Költészet a népnek vagy Öltészet a népnek, vagy Kötészet a napnak attól függően, hogy Jeejee ellenőrizte-e a szedője munkáját, vagy sem.

154. oldal

Amadea>!

Mama szemében minden tenger, akármilyen sekély vagy jóindulatú volt, rosszindulatú, háborgó víztömegnek számított, tele szökőárral, víztölcsérekkel, örvényekkel, forgószelekkel; óriási polipok, tintahalak és vad, kardfogú cápák laktak benne, s valamennyi életének legfőbb célja az volt, hogy megölje és felfalja az ő valamelyik gyermekét.

72. oldal

Damson>!

– No és mi a halál? – kérdezte szónokiasan Jeejee. – Közönséges átvedlés, afféle metamorfózis. Perzsiában mély önkívületbe estem, és a barátom cáfolhatatlan bizonyítékot szerzett róla, hogy egyik előző életemben én voltam Dzsingisz kán.
– A filmsztár? – kérdezte tágra nyílt szemmel Margo.
– Nem, drága Margo, a nagy harcos.

239. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál

A sorozat következő kötete

Korfu-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Göthe Salmander: Legendás állatok és megfigyelésük
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!
Lucy Hawking – Stephen Hawking: George és az ősrobbanás
Ráth-Végh István: Bolondünnep
Mindent tudni akarok! – Bűvészkönyv
Kathryn Lamb: Engedjenek ki! Segítség!
Puzsér Róbert: A tömeg enciklopédiája
Jules Verne: A rejtelmes sziget
Vera Csaplina: Négylábú barátaim
Angelica Roberts: Fiatal kutyagazdik kézikönyve