Hogyan ​lőjünk amatőr természetbúvárt? 67 csillagozás

Gerald Durrell: Hogyan lőjünk amatőr természetbúvárt?

Ha Ön borzokat szeretne filmezni egy erdőben, dobálna-e odújuk elé földimogyoróvajas szendvicseket, hogy kicsalogassa őket? Hogyan érezné magát, ha egy nagy fehér orrszarvú orra előtt kellene előadást tartania a nézőket képviselő kamera lencséjének? Gerald Durrell miközben az Amatőr természetbúvár című filmsorozat (amelyből sikeres könyv is készült) forgatásán dolgozott, ezeken és hasonló kalandokon esett át. Feleségével és forgatócsoportjával eljutott a Shetland-szigetek hatalmas madárkolóniáitól, a dél-afrikai természetvédelmi területeken át Kanada havas síkságáig, ahol hófürdőző bölényeket figyelhetett meg. Meggyőzően mutatja be könyvében azt is, hogy az emberi társadalom milyen gyorsan pusztítja el földünk élővilágát?

Eredeti megjelenés éve: 1984

Tartalomjegyzék

>!
Téka, Budapest, 1990
184 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637392874 · Fordította: Bátory Éva · Illusztrálta: Arthur Robins

Enciklopédia 15


Kedvencelte 5

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

szucsiani P>!
Gerald Durrell: Hogyan lőjünk amatőr természetbúvárt?

Az Amatőr természetbúvár című Durrell konyv, megjelenése után akkora siker lett hogy televíziós filmsorozat készült belőle. A filmforgatás nehézségeiről, mulatságos jeleneteiről szól ez a könyv, az írótól megszokott szórakoztató stílusban.
Gyakran felnevettem szófordulatain, vicces hasonlatain.
Szolid öltözékű bölömbikák álldogáltak a nádasban gyászos arckifejezéssel, mint fedezetlen csekkek fölött meditáló bankigazgatók, és kalózkülsejű bakcsók várakoztak, fekete csőrükkel és fekete sipkáikkal, züllötten félrebillent fehér bóbitával, vörös, mindentlátó szemekkel. Mellettük a vörösgémek hajlékonynak és kígyószerűnek tűntek hosszú gesztenyebarna nyakukkal és rekedtes kiáltásaikkal, mint egy-egy tollas Uriah Heep. Ezek szöges ellentéteként jelent meg a többi gázlómadár: sárszalonkák az iszapban bukdácsolva, mint iskoláslányok első magas sarkú cipőjükben, vörös és szürke cankók, feketeszárnyú partfutók olyan hosszú lábakkal, mint azok az amerikai lányok, akiknek karcsú és formás lába látszólag az álluk alatt kezdődik.

Bevallom, számomra kicsit illúzióromboló és furcsa volt, hogy mennyire manipuláltak és megrendezettek az egyes jelenetek. Pl. máshonnan odaszállított állatokkal, hernyókkal dolgoztak. Ennek ellenére sok érdekességet megtudtam belőle. s mivel nagyon szeretem a természetfilmeket, kíváncsi lettem a filmsorozatra is.

Paulina_Sándorné P>!
Gerald Durrell: Hogyan lőjünk amatőr természetbúvárt?

Tetszett az író humora. Tetszik, ahogy látja a környezetét, ahogy meg tudja mutatja az embereknek. Olvasás közben volt egy-két ismerős jelenet, lehet, hogy már láttam részeket a sorozatból. Tetszett, ahogy megmutatta a természetet és az állatokat. Nem igazán volt szimpatikus számomra a rendező, egy párszor el lehetett volna küldeni melegebb éghajlatra. :-)

encus625 P>!
Gerald Durrell: Hogyan lőjünk amatőr természetbúvárt?

Ennek a könyvnek több előzménye is van, Gerald Durrell és a felesége, Lee írtak egy könyvet Gerald Durrell – Lee Durrell: Az amatőr természetbúvár, majd rávették őket egy dokumentumfilm-sorozatra (https://snitt.hu/filmek/az-amator-termeszetbuvar) (Youtube-on megnézhető magyarul), ezután pedig írtak egy könyvet a forgatásról. Ezt.
Körbejárják a világot a forgatás kedvéért, hogy bemutassák a ritka és érdekes állatokat, hátha felfedezik a nézők magukban a természetbúvárt. Sok-sok érdekesség derül ki a könyvből az állatvilágról. Már a könyv megszületésekor fenyegető volt sokuk kipusztulása, ami mára már még inkább felgyorsult.
Ennek ellenére ez most annyira nem tetszett. Amikor a forgatás háttértitkait ecseteli a szokásos Durrell-humorral, azokat a részeket szerettem, de amikor egymás után sorol fel kismillió állatot, az túl tömény volt.
Közben elkezdtem nézni a sorozatot is, ahol kb pont fordítva vannak a részek, mint itt. (Borzalmas a magyar narráció egyébként…)

>!
Téka, Budapest, 1990
184 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637392874 · Fordította: Bátory Éva · Illusztrálta: Arthur Robins
Agatha>!
Gerald Durrell: Hogyan lőjünk amatőr természetbúvárt?

Ez a történet is a már felnőtt Durrell-lel történt meg, az Amatőr természetbúvár című televíziós sorozat forgatásának élményeit osztja meg velünk – olyan „ami a sorozatból kimaradt” jelleggel. Mert persze nem láttuk, hogy a szkua-csibe megtiszteli, miközben az ölében ül, sem azt, hogy a felvétel előtt az ékszerteknősöket szállodai szobájuk – ami Korfu legrégibb, legtiszteletreméltóbb szállodájában volt – fürdőkádjában tartották (a herpetológus! foglalkozású igazgató engedélyével), nem vagyunk szemtanúi a jó kis whisky és Metaxa délutánoknak, és hát persze, a „hogyan halásszunk egérrel baglyot” című továbbképzés is kimaradt.
És megint néhány élvezetes, vizualizálható kép tőle: az öreg jávorszarvas bika, mint egy egészségügyi sétáját végző úriember, a lúdtalpasan futó szkua-csibe – mint egy idősebb, bundás hölgy, aki a buszt akarja elérni, a félresikerült karácsonyi pudingra emlékeztető hódvár.
Tisztelem érte, hogy minden története ilyen stílusos, magával ragadó, nagyon-nagy tehetséggel megáldott író – amellett, hogy vérkomoly és nagytudású természetbúvár.
GD az az ember, aki megérdemli, hogy történjen vele valami, mert olyan élvezetesen tudja élményeit visszaadni, hogy miközben teljesen átérzed a helyzetét, olykor sajnálod is, de közben teli szájjal vigyorogsz és várod, mikor kerül megint bajba.

3 hozzászólás
Lahara IP>!
Gerald Durrell: Hogyan lőjünk amatőr természetbúvárt?

Szóval ez a könyv valahogy kívül maradt a bűvkörömön, és korábban csak egyszer kaparintottam a karmaim közé, aztán olvasatlanul visszavittem a könyvtárba, amin aztán évekig keseregtem.
Jó ez, kicsit más, mint más könyvei, legalábbis szerintem, hiányzik belőle a komédiának az a szintje, amit az azt átélők gyakran tragikomédiaként élvezhettek, de azért a humor nem marad el. Amit viszont hatalmas pozitívumként értékelek, az a vadvilág részletes leírása, vagyis megpróbált némi, sőt annál jóval több hasznos információt csempészni a „hogy-készült-a-természetfilm” történetbe. Félig a forgatás története, félig meg állat- és növénytani ismeretterjesztő mű, amivel nagyon megfogott.
És még pár részt meg is néztem Az amatőr természetbúvárból, ami valahogy az én gyerekkoromból kimaradt, de ugyanolyan érdeklődve néztem, mint akkor néztem volna. Elvégre valahol én is amatőr természetbúvár vagyok.

Anó P>!
Gerald Durrell: Hogyan lőjünk amatőr természetbúvárt?

Mint mindig, most is imádtam Durrellt!! Hihetetlen, milyen lebilincselően ír az útjairól! A humora is szédületes! Bárhová szívesen követem őt: meglesem a pocoknyulat kazalépítő tevékenysége közben, duci mormotát simogatok, jót kuncogok a „levélhullós részen”, kaktuszokat, vagy gombákat csodálok, sok újat megtudok az egyszerű angliai sövényről,…bárhová elmennék vele!! (Nem is vagyok hajlandó elfogadni, hogy nincs már köztünk!)
Ja, és még valami:
„A teknősök még mindig a fürdőkádban vannak”:)

amanda888 P>!
Gerald Durrell: Hogyan lőjünk amatőr természetbúvárt?

Jaj, nagyon imádtam ezt a könyvet! És ilyenkor jut eszembe mindig, hogy miért nem olvastam már? Miért nem olvastam már egyáltalán bármit Durrell-től? Humoros volt, néha oda is szólt, nagyok sok érdekes infó volt az állatokról és gyönyörű, érzékletes leírások a helyszínekről. Öröm volt olvasni!
Sajnos, abszolút nem emlékszem, hogy én valaha láttam volna Az amatőr természetbúvár sorozatot, ezt mindenképpen pótolnom kell. És sokkal több Durrell-t olvasnom!

Aurore>!
Gerald Durrell: Hogyan lőjünk amatőr természetbúvárt?

Emlékszem, amikor a 80-as évek végén leadták a sorozatot a Magyar Televízióban, milyen lelkesedéssel néztük a Papával (apámmal). Azt hiszem, ez volt életem legelső vagy legigazibb találkozása Gerald Durrellel. Bírtam őt és a feleségét, amiért oly nagy természetességgel és szeretettel bánnak az állatokkal, minden állattal. Legyen szó akár a legcsúfabb varangyos békáról, ők azt is szépnek fogják látni. Ha valami tehát, amit ebből a sorozatból tanultam, hogy minden földi lény értékes és szép, még a „legrútabb” is. És hogy még egy egyszerű vízcseppben is olyan flóra és fauna lakozik, hogy az ész megáll.
No, ezért akartam én már hosszú ideje elolvasni ezt a könyvet. Egyfajta humoros függelék, sztorizgatás ez a forgatásról a film és a feleségével közösen kiadott könyv mellé. A humort értékeltem meg az állatok érdekesebb leírásait, de voltak részek, amik bizony kifogtak rajtam. Ennyi állatnevet képtelenség megjegyezni megfelelő illusztráció nélkül, hát még a hozzájuk kapcsolódó akciókat elképzelni (főleg ha azt se tudom, hogy az említett állat hogy néz ki)! Ezeket untam. Mindenesetre kedvem támadt újranézni a sorozatot, de ahogy keresgéltem, úgy láttam, Magyarországon soha nem jelent meg műsoros formátumban, pláne DVD-n.

>!
Téka, Budapest, 1990
184 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637392874 · Fordította: Bátory Éva · Illusztrálta: Arthur Robins
Tímea_Kocsis_2>!
Gerald Durrell: Hogyan lőjünk amatőr természetbúvárt?

Furcsa című könyv, egy forgatás leírásának és egy útikalauznak a kombinációja. A szerző nem cáfol rá szakmájára és néha elkalandozik, főleg az első pár fejezetben túlteng a természetleírás. Később szórakoztató anekdoták és leírások fűszerezik a történetet. A humoros hangvétel mellett súlyos megállapításokat is tartalmaz a természet és az élőhelyek pusztításának témájában. Változatos színhelyekre kalauzol, amik között van egzotikus célpont és város közeli, sőt városi is; bizonyítva, hogy a természet utat tör magának.


Népszerű idézetek

Anó P>!

Még ma sem ismerjük a trópusi erdő minden jótéteményét, ennek ellenére olyan tempóban pusztítjuk, hogy növény- és állatfajok tűnnek el, halnak ki, mielőtt tudományos leírásuk egyáltalán elkészülhetne. Becslések szerint a világ trópusi erdői elleni vad, öngyilkos támadás 110 000 négyzetméternyi erdő kivágását, elégetését jelenti évente. "Derűlátó” előrejelzések szerint ilyen tempó mellett ez az erdőfajta 85 éven belül teljesen kipusztul.

3 hozzászólás
Aurore>!

[…] azt mondtam Lee-nek: elég sokáig volt csak szép, ideje, hogy leporolja a (házasságkötésünk óta használatlan) diplomáját […]

8. oldal

9 hozzászólás
Anó P>!

Jonathan szerint az erdő úgy viselkedett, mint egy színes levelekbe öltözött, rosszindulatú, dacos nőszemély.

Aurore>!

– Kiütéseket kapok azoktól az állatfilmektől, amelyekben az egyik kép a természetbúvárt mutatja, amint az aljnövényzetben kúszik, miközben látcsövén kukkol, a következő képen pedig már egy pingvin lejt skót népitáncot – suttogta rekedten Jonathan. – És biztos lehet benne, hogy az a természetbúvár nem találkozott azzal a pingvinnel.
– Mindenképpen szerencsés flótásnak kell lennie annak, aki egy pingvint skót táncot lejteni látott – mondtam megfontoltan –, de értem, mit akar mondani.

41. oldal

1 hozzászólás
Aurore>!

Nem tudom, miért, de a Disznó Asszony elnevezés valami hosszú orrú, félig disznó, félig asszonyszerű rémséget idézett fel bennem, hatalmas agyarakkal, nyitott pofájából lecsorgó nyállal.
Mindenképpen megkönnyebbülést éreztem, amikor egy karcsú, csinos fiatal nőnek mutattak be, aki tökéletesen híján volt a sertésfélék jellegzetességeinek.

45. oldal

Aurore>!

A gombák közül a légyölő galóca tetszett a legjobban, amely csészealj méretű vörös sapkájával oldotta a fák töveinek sötétjét. Ez a rikító teremtmény – amelyet éppolyan nehéz nem észrevenni, mint a trombita hangját – mérgező, amint az a középkor óta ismert. Azokban az időkben a jó háziasszony a legyek ellen kis csésze tejbe aprította a galócát, és azt a tehénistállóban vagy a konyhában helyezte el. A galóca mérge görcsös rángatózással kísért katalepsziát idéz elő, amelyhez egyfajta mámoros állapot járul. Furcsa, de a rénszarvasok például úgy rajonganak érte, mint az emberek egy üveg whiskeyért, s kénytelen vagyok elárulni, hogy be is rúgnak tőle, amikor beköszönt a galócaszezon. A lappok, akik megfigyelték ezt a jelenséget, megirigyelhették a mámoros állatokat, s kísérletekkel két nagyon érdekes dologra jöttek rá. A galóca ehető, ha rágás nélkül nyeljük le. Ezt meg is tették, hogy elérjék a kívánt hatást. Arra is rájöttek, hogy amikor olyasvalaki vizeletét isszák meg, aki légyölő galócát fogyasztott, ugyanazt a hatást érik el ezzel a „lepárolt” bájitallal. Persze, amikor másnap a borzalmas macskajajtól szenvednek, a lappok mindezért a rénszarvasokat teszik felelőssé.

102-103. oldal

Kapcsolódó szócikkek: légyölő galóca
Emerson>!

– Menj a faluba és vegyél sok-sok nagy-nagy műanyag zsákot nekem.
– Persze, aranyom – nyugtatta Paula. – Amit csak akarsz. De minek?
– Levelek – válaszolta Jonathan.
Mindannyian ránéztünk. A szája nem habzott még, ezért úgy döntöttünk, hogy esetleg vitatkozhatunk vele.

Agatha>!

– Az ékszerteknősökkel akarunk ott egy felvételt készíteni – mondta Jonathan, aki néhány héttel korábban alapos felmérő utat tett Korfun. – Úgy kezdjük, hogy jönnek a tó felé, amelynek partján ezek a teknősök láthatók, majd Lee és maga lassan megközelítik őket, amint a teknősök fajukra jellemző módon tesznek-vesznek…
– Például mozdulatlanul ülnek egy sziklán – fejeztem be a mondatot. – Közölte ezt a teknősökkel is? Elolvasták a szerződést? Nem vagyok hajlandó ugyanis olyan teknősökkel együtt dolgozni, akik nem ismerik a szerződést és nem azt teszik, amire felszólítják őket, mi több, akik elfelejtik a szövegüket. Ne feledje, a hírnevem is kockán forog.

Kapcsolódó szócikkek: Korfu · teknős
Angele>!

Chris asszisztense, a jóképű, fiatal David alapos megdöbbenést okozott Amint a repülőtéri csarnokon át közlekedett felénk, úgy tűnt. Szent Vitus táncához hasonló, de annál valamivel súlyosabb idegbetegségben szenved. Nem értettem, hogy lehet valaki ezzel a betegséggel egy operatőr asszisztense. Am amikor a közelünkbe ért, felfedeztem, hogy a Sony walkmanjéből áradó, számomra ismeretlen törzs zenéjére rángatja magát. Betegsége iránt érzett szimpátiám azonnal elpárolgott.

Aurore>!

Egy rendkívüli pókot is filmre vettünk. Ha pókot kellene keresnie valakinek, a legutolsó hely a tó feneke lenne, ahol ezt tenné, pedig pontosan ez az a hely, ahol a búvárpók otthont épít magának. A növények levelei közé készíti a minden szempontból búvárharangra emlékeztető házát, azt a selymes felfordított edényt, amelyet a búvárpók szőrös lábain a felszínről lehordott levegővel tölt meg. Az edény köré a pókoknál szokásos hálót is sző, majd ebben a víz alatti otthonban kuksolva lesi, hogy egy ebihal, egy búvárpoloska, vagy más ilyesfajta lény belebotoljon, s azután a búvárpók kirohan és elkapja zsákmányát.
Egy természetbúvár már régebben leírta, hogy cseréli ki a búvárpók az elhasználódott levegőt a búvárharangban. Mivel azonban ezt csak egyszer volt módjában megfigyelni, az emberek azt hitték, hogy tévedett. Nekünk sikerült ezt a furcsa műveletet filmre vennünk. A pók a harang tetejére megy, ott apró lyukat szakít ki, majd a kiszabaduló levegőbuborékot lábaival elkapja, és a felszínre viszi. A visszaúton friss levegőbuborékot hoz magával, amivel a harang levegőjét frissíti fel éppen úgy, mint ahogy a jó háziasszony, aki a házibuli után kiüríti a hamutartókat és kinyitja az ablakokat.

149-50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pók
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

James Herriot: Ő is Isten állatkája
James Herriot: Minden élő az ég alatt
Nigel Barley: Egy zöldfülű antropológus kalandjai
Phil Gates: Fejlődj, vagy fordulj fel!
James Herriot: Az élet dicsérete
James Herriot: Egy állatorvos történetei
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története
Larry Gonick – Mark Wheelis: Képregén
Giulia Enders: Bélügyek
David Taylor: Hogyan lettem állatkerti orvos