Fogjál ​nekem kolóbuszt! 100 csillagozás

Gerald Durrell: Fogjál nekem kolóbuszt!

Gerald Durrell ezt a könyvét is élete nagy szenvedélyének szentelte: expedícióin a világ távoli pontjain sajnálatosan kihalásra ítélt állatfajok egyedeit próbálta megszerezni és áttelepíteni Jersey szigeti állatkertjébe. Útjának célja ezúttal Nyugat-Afrika: Sierra Leonéban még él néhány a kolóbusz nevű különleges majomfajtából. Kalandos befogásuk és még kalandosabb hazaszállításuk után az út Mexikóba visz: Gerry izgatottan értesül róla, hogy a Popocatapetl tűzhányó oldalán még akad néhány példány a teporingó nevű vulkáni nyúlból… Gerald Durell ezúttal sem okoz csalódást olvasóinak: humorban pácolt vadászkalandok, emberi és állati csudabogarak pompás kavalkádja ez a könyv is. A BBC filmre vette az expedíciót; a Fogjál nekem kolóbuszt! című sorozatot a Magyar Televízió is sugározta.

Eredeti cím: Catch me a colobus

Eredeti megjelenés éve: 1972

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vidám Könyvek

>!
Európa, Budapest, 2010
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630788885 · Fordította: Bakó · Illusztrálta: Réber László
>!
Európa, Budapest, 2005
194 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630778300 · Fordította: Bakó · Illusztrálta: Réber László
>!
Európa, Budapest, 1999
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630762846 · Fordította: Bakó · Illusztrálta: Réber László

Enciklopédia 2


Kedvencelte 10

Most olvassa 2

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Angele P
Gerald Durrell: Fogjál nekem kolóbuszt!

A cím megtévesztő. Azt kellett volna neki adni, hogy fogjál nekem teporingót, lehetőleg négy hímet és hat nőstényt. Úgy izgultam a teporingók befogásán, mintha a tulajdon életem is függne rajta. Ehhez képest kolóbuszt fogni egy óvodásnak is sikerült volna.
Durrell mesél és oktat. Szórakoztató és izgalmas utazás volt Sierra Leone és Mexikó tájain.
Állatkerti történetekkel kezdődött és végződött a könyv. Szokásos humorral.

„Az emberek nagy többsége még most sem jött rá, hogy milyen tempóban pusztítjuk a világot, amelyben élünk. Mintha egy csomó méreggel, fűrésszel, sarlóval és puskával felszerelt elmebeteget vagy fejlődésben visszamaradt gyereket szabadítanának egy gyönyörű, bonyolult kertre; lassan, de biztosan kopár, terméketlen sivatag lesz belőle. Több mint valószínű, hogy az elmúlt hetekben is kipusztult egy emlősfaj, ugyanígy egy-egy madárfaj, hüllő, fa vagy más növény. Szeretném hinni, hogy nem így van, de tudom azt is: ugyanezen idő alatt egy másik emlősfaj, madár, hüllő és növény is egy lépéssel közelebb kerül a feledéshez.”

>!
mdmselle IP
Gerald Durrell: Fogjál nekem kolóbuszt!

Nem kevesebb, mint 59-féle állatot említ benne, szebbnél szebb fajtákat, öröm olvasni és öröm nézegetni őket.

20 hozzászólás
>!
encus625 P
Gerald Durrell: Fogjál nekem kolóbuszt!

Amolyan sztorizgatós könyv ez az állatkert és a kutató-mentő expedíciók mindennapjairól. Állatok befogása, beszoktatása, kölykök születése, mások pusztulása. Mindez a szokásos durrelli humorral.
Amikor elkezdtem olvasni, a férjem megkérdezte, hogy mi a kolóbusz? Neki elárultam, de ti járjatok utána! :)

>!
Európa, Budapest, 1999
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630762846 · Fordította: Bakó · Illusztrálta: Réber László
>!
Habók P
Gerald Durrell: Fogjál nekem kolóbuszt!

Durrel mesél. Ezúttal nem a családjáról. Expedíciókról, állatokról (jelentős részükről életemben nem hallottam, vagy ha mégis, hát az ő korábbi könyveiből tudok róluk), azok életmódjáról, élőhelyéről, az ott élő emberekről. Saját állatkertjéről, a az ottani problémákról. Nem szépít, nem idealizál, nem kisebbíti az állatokra leselkedő veszélyeket, a könyv mégis derűs, olykor optimista. (És érdekes egy-egy regényrészletének „alapját” olvasni: pl. a Fáról és a neki fuvolázó oregemberről.)

>!
vicomte P
Gerald Durrell: Fogjál nekem kolóbuszt!

A jersey-i állatkert mindennapjaiba történő röpke, ámde rendkívül tanulságos bepillantást* követően egy hosszabb mexikói expedíció eseményeit meséli el Durrell, nem kendőzve sem a kudarcokat (amelyekből akadt néhány), sem pedig a nehézségeket (amelyek zömét azért sikeresen abszolválták).
Amiért csak négy csillagot érdemel az a kicsit széteső szerkezet. Sztorik, egymás hegyén-hátán, mulatságosak és érdekesek is, de mivel hiába is szépítgetnénk, ez egy élménybeszámoló, ezért nem nagyon futnak ki sehová, így sok momentum megmarad a kis színes szintjén.
A könyv inkább a tipikus lazítós, strand/vizsgaidőszaki olvasmány, annak viszont tökéletes.

* Szakmai ártalom, de sem a cég pénzügyesét, sem pedig a bankárukat nem irigyeltem volna. :)

6 hozzászólás
>!
Szelén
Gerald Durrell: Fogjál nekem kolóbuszt!

Néha egy kicsit szomorkás volt, mivel egy állatkertben az állatok néha megbetegednek és el is pusztulnak, de ezeket leszámítva megint nagyon jól szórakoztam olvasás közben. Annyi érdekes és számomra ismeretlen állatról ír a szerző, hogy kedvem támadt az alapítványát is támogatni :) De mindenképpen érdemes utána nézni nekik a neten.

>!
Youditta
Gerald Durrell: Fogjál nekem kolóbuszt!

Csodálatos és kedvenc. Amit és ahogy ír az nagyon jó. Imádtam, ahogy az állatokról ír, a különboző történeteket, amelyeket az állatok viselkedéséről, kalandjairól ír. Elképesztően tudott hangulatot teremteni, együtt aggódtam egy akció sikerességért, valamelyik állat egészségéért. Fantasztikus, amit Gery és csapata az állatokért tett/tesz,csak csodálni tudom őket. Sokszor hangosan nevettem egy-egy történeten, sokszor szívem facsarodott össze az emberi önzésen és meggondolatlanságon. Teljesen hatása alatt vagyok a könyvnek, mennék Jerseybe, hogy személyesen találkozzak mindenkivel(akivel még lehet), és megcsodálhassan az állatkákat. Éljen sokáig az olyan emberek és találjanak sok segítőre,akik ennyit tesznek a környezetünkért, állat-növényvilágunkért.

>!
Dark
Gerald Durrell: Fogjál nekem kolóbuszt!

Mi újat is írhatnék róla? Fantasztikus, realisztikus, vicces és szomorúan igaz. Gyerekkoromban hasonló jövőt képzeltem el magamnak, mint amilyet Durrell élt, de eddig nem úgy alakultak a dolgaim, ahogy terveztem. Ezért aztán minden ilyen témájú könyvet imádok és nem kerül sok erőfeszítésbe teljesen beleélni magam.

>!
dorcika
Gerald Durrell: Fogjál nekem kolóbuszt!

De jólesett ez :) Még a könyvtárban olvastam el az első 60 oldalt, és minden igyekezetem ellenére se tudtam megállni, hogy fel ne röfögjek némelyik történeten.
Közben persze okosodtam is, mert utánanéztem a Durrell által emlegetett állatoknak.

Íme a fekete-fehér kolóbusz, amiből ők is befogtak egy párat: https://en.wikipedia.org/wiki/Black-and-white_colobus
A vörös kolóbusz, amivel nem jártak sikerrel: https://en.wikipedia.org/wiki/Red_colobus
(a mno egy 2001-es cikke azt írja, kihaltak, de a wikin semmi nyomát nem látom ennek, úgyhogy a hír valószínűleg idejétmúlt)
A fehérfülű fácán: https://en.wikipedia.org/wiki/White_eared_pheasant
A teporingo: https://en.wikipedia.org/wiki/Volcano_rabbit
A vastagcsőrű papagáj: https://en.wikipedia.org/wiki/Thick-billed_parrot
A szarvas guan (aminek pirosszarvú guan a magyar neve, mint utólag kiderült): https://en.wikipedia.org/wiki/Horned_guan
És a quetzal: https://en.wikipedia.org/wiki/Resplendent_quetzal

Azért én vadászkalandoknak nem nevezném a könyv eseményeit, a történetek kb. fele a jersey-i állatkert mindennapjairól szól, a másik felében meg igaz, hogy állatokat hajkurásznak, de nem azért, hogy hobbiból lelőjék őket…

>!
klaratakacs +SP
Gerald Durrell: Fogjál nekem kolóbuszt!

Durrell gyerekkoromtól fova végigkísér, szerintem egy-két kivétellel minden könyvét nagyjából magyar megjelenésekor olvastam. Ez is halványan megvolt a fejemben, de a humora, az életszerűsége, a mindig történik valami esetek most is elszórakoztattak.
Durrell egy olyan kivételes egyéniség, aki átsüt a könyvlapokon. Nagyon jól tudott írni, adagolni az igazat és a fantáziát, remek emberismerő volt, az általa leírt személyek lelépnek a lapokról. Fel is jegyeztem, hogy egyszer járjak utánuk, kik is voltak. Az útleírások színesek-szagosak, az ember azonnal csomagolni akarna, még ha azt a világot már sehol nem találja meg.
A 8 éves koroban felmerült vágy, hogy elmenjek az állatkertjébe továbbra is erős, még akkor is, ha már vele nem találkozhatok.


Népszerű idézetek

>!
vicomte P

Kedves Mr. Durrell!
Nemrég egy harkály repült be a hallba, és lyukat fúrt az állóórámba. Gyakran előfordul ilyesmi?

55. oldal (Európa, 2010)

>!
Angele P

Azonnal kiderült, hogy őlordsága valamilyen alkoholtartalmú ital élvezetének hódolt, és nem végzett félmunkát.

>!
Kahoko

Azonnal kiderült, hogy őlordsága valamilyen alkoholtartalmú ital élvezetének hódolt, és nem végzett félmunkát.
– Maga az, D-Durrell? – tudakolta.
– Én vagyok.
– Hah! Maga a… zegyetlen em… berangliában, aki ssegíteni tud ne… nekem. Van egy madaram.
Halkan felnyögtem. Úgy látszik, nincs menekvés a törpepapagájoktól.
– Törthéne… tesshen tulajdonossha vagyok ppár hhajónak – folytatta Lord McDougall, nem minden nehézség nélkül formálva a szavakat –, éssa zegyik hhajóra rássált egy kiss… madárka. A kapitán elhozta nekem… éss… éss… mossht itt van. Tud rajta s-s-shegíteni?
– Mégis, milyen madárról van szó? – kérdeztem.
– Egy aranyossdrágakissjoszágg – biztosított a főúr.
Mint állattani leírás, ez nem volt éppen hiánytalan

16. oldal

>!
Ninácska P

Vannak okos emberek, akik semmit sem tudnak a természetről – és a tudatlanság veszélyes.

184. oldal - Fogjál nekem kolóbuszt! (Európa Könyvkiadó, 1999)

>!
Habók P

Furcsák az angol gyarmatosítók. Küldj egy angolt kétezer mérföldre az isten háta mögé egy mocsárba: biztos, hogy talál egy ösvényt, amit eredetiségi rohamában Piccadillynek keresztel el.

>!
psn

A környezetvédelem egyben az emberiség védelme is; a természet kipusztításával az ember saját maga alatt vágja a fát.

178. oldal

>!
ÁrnyékVirág

az emberek nagy többsége még most sem jött rá, hogy milyen tempóban pusztítjuk a világot, amelyben élünk. Mintha egy csomó méreggel, fűrésszel, sarlóval és puskával felszerelt elmebeteget vagy fejlődésben visszamaradt gyereket szabadítanánk egy gyönyörű, bonyolult kertre. Lassan, de biztosan kopár, terméketlen sivatag lesz belőle.

179.

>!
Csancs

A világ olyan komplikált és érzékeny, mint egy pókháló: ha megérinted valahol, az összes fonal megremeg. És mi nem egyszerűen megfogjuk a hálót: hatalmas lyukakat szakítunk rajta. Egyfajta biológiai hadviselést folytatunk a természet ellen. Fákat vágunk ki, teljesen feleslegesen, porkatlanokat kreálunk, megváltoztatjuk még az éghajlatot is.

179. oldal

>!
Telena

– Felfedeztem egy kis hideg sört. Éhezni legalább nem fogunk.

75. oldal

>!
ÁrnyékVirág

Az idő és energia hetven százaléka arra megy el, hogy az emberektől próbáljuk megvédeni az állatokat, és nem pedig, mint naivan gondolnánk, fordítva.

44. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jules Verne: A rejtelmes sziget
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Desmond Morris: Miért csinálja…? A macska
Terry Pratchett: Erik
David Attenborough: Madagaszkár állatparadicsoma
Ewan McGregor – Charley Boorman: A hosszabb úton Afrikába
Henry Rider Haggard: Salamon király kincse
Holly Webb: Elli hazavágyik
Kittenberger Kálmán: A Kilimandzsárótól Nagymarosig
Konrad Lorenz: Ember és kutya