Életem ​értelme 77 csillagozás

Gerald Durrell: Életem értelme Gerald Durrell: Életem értelme

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az Életem értelme (amely a több tíz évvel ezelőtt Vadállatok bolondja címmel megjelent mű új fordítása) főhőse a serdülő Gerry Durrell, aki életében először munkába áll: ápolóként a whipsnade-i állatkertben. Játékos jegesmedvék, gézengúz gnúk, púpos pöffeszkedők és egyéb állatfajták kószálnak a könyv lapjain, halálra rémítve az állatkert gyanútlan látogatóit. Gerry pedig vigyorogva áll a forgatag közepén, és összekacsint az olvasóval: – Lám, mi tudjuk, hogyan kell az állatokkal bánni – nem úgy, mint ez a népség, amely ide mindennap becsődül. És ez az örökifjú állat- és emberbarát hamarosan megtalálta élete értelmét – a kihalással fenyegetett állatfajták megóvását. És megtalálta a módját, hogy mindezt a lehető legélvezetesebb formában közvetítse az olvasók millióinak.

Vadállatok bolondja címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1973

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

>!
Európa, Budapest, 2014
234 oldal · ISBN: 9789630799348 · Fordította: Borbás Mária
>!
Európa, Budapest, 1999
212 oldal · ISBN: 9630764806 · Fordította: Borbás Mária · Illusztrálta: Réber László
>!
Európa, Budapest, 1995
210 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630758202 · Fordította: Borbás Mária · Illusztrálta: Réber László

Enciklopédia 4


Kedvencelte 9

Most olvassa 6

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 43


Kiemelt értékelések

>!
Angele P
Gerald Durrell: Életem értelme

Nekem ez is simán 5 csillagos. Ugyan felettébb vicces nem volt, viszont nagyon olvasmányos és a természettudományi részekkel nagyon hasznos is. Több állatot meg kellett néznem a neten, hogy az mi is, pedig eddig azt hittem, hogy ismerem az állatok nagy részét. Sok régmúlt dolgot is megtudtam, amit talán e nélkül a könyv nélkül soha nem tudtam volna meg, és a végén az állatkertről szóló nézetei egész más oldalról tüntette fel az állattartást, amire én még nem gondoltam.
Szívet melengető volt, ahogy az állatokról gondolkodik, ahogy irántuk érez. Még mindig szeretem Durrellt!
Azért a róka lábának gipszelése felért egy börlekszel, és néhány gondozási probléma is.

6 hozzászólás
>!
Agatha
Gerald Durrell: Életem értelme

Ez a könyv is pontosan olyan remek volt, mint a többi Durrell történet.
Azért imádtam, mert ebben a többihez képest szerintem jóval több természettudományos információt oszt meg velünk. De mielőtt bárki azt hinné, hogy csak kifejezetten az ilyen irányban elkötelezett olvasó számára íródott a mű, az sürgősen felejtse ezt el. Épp az Durrell trükkje: úgy tanit, hogy közben észre sem veszed, új információval lettél gazdagabb. És mindezen adatokat úgy tálalja, hogy biztosan nem fogod elfelejteni – gondolok itt például a „hogyan kapták nevüket a Dávid-szarvasok” részre. (Nem fogom elárulni, olvasd el :) )
Az állatok külsejének, viselkedésének leírásában is elrejt minden második sorban valami vicces, nem odavaló kis szösszenetet. (Az egyik kedvencem: a hím medvét „ a zsenialitás egy pillanatnyi fellángolásában” Macinak keresztelték el. :) )
És hát a csúcs: az állatokat leíró hasonlatok, amikkel az én vizuálisan működő agyamat rögtön megfogta. Mert olvasás közben látom Macit, aki olyan mint egy mézeskalács-Buddha, látom Brinnyt, akinek sörénye és szakálla olyan kócos, mintha most kelt volna ki az ágyból, Zsigmondot, aki úgy mélázott, mint egy múlt századbeli gavallér, aki nem tudta eldönteni, hogy melyik nyakkendőjét kösse fel aznap, vagy Placcsot, akinek nyelve olyan hosszú és vörös volt, mint az államférfiak fogadására leterített szőnyeg.
Én azt mondom, ha picit is lehangoltak vagytok, vegyetek egy Durrell könyvet a kezetekbe.

3 hozzászólás
>!
Lahara ISP
Gerald Durrell: Életem értelme

Ahogy elkezdtem olvasni, rájöttem, hogy én ezt ismerem, csak épp más címmel. Ahogy elkezdtem olvasni, rájöttem, hogy állatkertbe akarok menni, most és azonnal, hadd szórakozzak azokon, akik oly kevésbé értenek az állatokhoz, mint az itt is mindenfélét az állatokhoz bedobáló emberek – és hadd bosszankodjam rajtuk.
Ahogy olvastam, jutott eszembe egy hasonló ábrándom, kamaszként én is szerettem volna ez lenni, állatkerti ápoló, kár, hogy be nem mertem volna menne semmihez, ami gyorsabb, mint a görög teknős.
Ahogy olvastam, időnkint felkacagtam a metró utazóközönségének megrökönyödésére.
ahogy olvastam, két dolog jutott eszembe, hogy szeretnék tudni így írni, és, hogy bizony, én is sokat tanultam, mostanában, ha nem is az állatokról, de az emberekről, az pedig van éppoly hasznos.

>!
bozs
Gerald Durrell: Életem értelme

Miközben olvastam, sajnos, nem voltam net közelben, pedig de jó lett volna minden állatot megnézni. Az eszkimókutyán meglepődtem, amit most már nem tartanak állatkertben, hogy régen ott volt megtalálható. Szeretem Durrell apró vicceit és mindig jó helyen dobja be, hogy nehogy letedd a könyvet.

>!
tomgabee
Gerald Durrell: Életem értelme

Miután Durrelltől elolvastam két könyvet, kíváncsi lettem, hogy honnan, hogyan is indult el az az ember, akinek könyveiből sugárzik az állatok szeretete, tisztelete. Ebben az önéletrajzi könyvében az író megismertet az állatkerti munka örömeivel, nehézségeivel, és jónéhány állatról igen részletes és élvezetes beszámolót olvashatunk. És nem utolsósorban Durrell humora is kitűnő.

>!
Sister
Gerald Durrell: Életem értelme

Kíváncsian vágtam bele a második Durrell könyvembe, de ez a kötet valahogy nem volt annyira szórakoztató és humoros, mint a Gerry családjáról szóló anekdoták. Persze megmaradt a bűbájos vonal, de ez számomra egy kicsit elment az ismeretterjesztő irányba, ami persze nem hátrány, de több vicces fordulatot nem bántam volna. :)

Ennek ellenére nem tudom, ismerek-e még bárkit, aki ilyen szeretettel, ilyen alázattal fordul az állatok felé, és szinte emberként kezeli őket. Rajongtam Péterért, a wombatért, Babsziért, a jegesmedvéért és persze a kis eszkimókutyáért, aki lelkesen megnyalintotta Gerry arcát. :) Gerald Durrell bemutatta a kulisszák mögötti állatkerti életet, amit csak a gondozók látnak – annak minden nehézségével, örömével és bosszúságával együtt. Élvezetes és sokszor megmosolyogtató kaland volt, de egy cseppet unalmasabb, mint a Családom és egyéb állatfajták. Hamarosan a Korfu trilógiával folytatom majd a sort, mindenesetre ez az állatszerető Gerry nagyon-nagyon szimpatikus a számomra. Talán a világ is meghálálná, ha több ilyen ember élne benne, mint ő. :)

>!
Csancs
Gerald Durrell: Életem értelme

Még mindig elámulok azon, hogy milyen gyönyörű hasonlatokkal tudja Durrell a természetet leírni. Egyszerűen zseniális, és az is, hogy képtelenség nem nevetni állatkerti élményein. :)

>!
madárka
Gerald Durrell: Életem értelme

Az első Durrell-könyvem volt, de egészen biztosan nem az utolsó. Minden sorát imádtam!

>!
Lalauda
Gerald Durrell: Életem értelme

Gerald Durrellre jellemző stílusú, érdekes, vicces, szórakoztató és elgondolkoztató könyv. Ezt is nagyon szerettem. Ezek az állatkerti állatok közelebb állnak hozzám, mint a Családom és egyéb állatfajtákban szereplő bogarak-skorpiók, és így egy kicsit könnyebben tudtam átérezni Durrell szenvedélyét-szeretetét az állatok iránt.

>!
Maate P
Gerald Durrell: Életem értelme

Egyrészt a címnek semmi köze a tartalomhoz. Durrellnek nem élete értelme volt az állatkerti takarítófiú szerepe, csak szükséges rossz, még hasznosnak sem ítélte a könyv végén. Viccesnek nem vicces a könyv, ellenben nagyon személeletes, megmosolyogtató leírásokkal teli. És hát továbbra is szívesen dolgoznék állatkertbe.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
ÁrnyékVirág P

Akinek gyerekkori álma, hogy mozdonyvezető legyen, állítólag nagy ritkán lép valóban erre a pályára. Márpedig ha ez így igaz, én a szerencse fiának mondhatom magam, ugyanis kétesztendős koromban egyszer s mindenkorra szentül eltökéltem, hogy semmi egyébbel nem óhajtok foglalkozni, mint állatok tanulmányozásával. A világon semmi más nem érdekelt.

(első mondat)

>!
cassiesdream

– Gyere, Agnes, nézd meg, hogy fürdik a tigris.
– Jaj, de aranyos!
– Mit gondolsz, mért csinálja?
– Nemtom. Tán szomjas.
– Na de mért fekszik bele?
– Nemtom.Tán beteg.
– Ne marháskodj már, Bert!
– Meglehet, vízitigris. Különleges fajta.
– Igen, igen, ez lesz az. Hát nem cuki?
– Dobj már neki egy kis kenyeret, Bert.
Jókora sercli találta kupán Ránit, mire morogva felnézett.
– Nem kell neki.
– Próbálj bedobni egy szem mogyorót.
Ha valaki netán azt hinné, hogy a fenti párbeszéd hagymázas képzeletem terméke, téved. Szóról szóra lejegyeztem, és tanúm is van rá. A vízben ejtőző Ráni látványa a leghajmeresztőbb elméletek kiagyalására ösztönözte a nagyérdemű brit közönséget. Ott tolongtak a korlát körül, és feszült figyelemmel bámultak le Ránira. Ha utcai balesetet látnak, akkor sem tanúsíthattak volna elmélyültebb érdeklődést.

Tigrisek tora

>!
Gwener

– Miért csíkos a tigris?
– Ha bemennének hozzájuk, harapnának?
Efféle kérdéseket rendszerint a felnőttek tesznek fel; a gyerekek általában sokkal értelmesebben kérdezősködnek.

54. oldal - Tigrisek tora

>!
Viki77

Amikor eljöttem Whipsnade-ből, élt bennem az elhatározás, hogy lesz még egyszer saját állatkertem, de hasonlóképpen eltökéltem, hogy ha valaha teljesül ez a vágyam, az én állatkertem három funkciót fog betölteni, hogy létjogosultságát igazolja. Először is oktatási segédlet lesz, hogy mindenki ráébredjen: mennyire lenyűgözők és mennyire fontosak a világ egyéb létformái, ezáltal az emberek ne legyenek annyira arrogánsak és önteltek, és ismerjék el, hogy az egyéb létformáknak szakasztott annyi joguk van az élethez, mint nekik. Másodszor, állati viselkedéskutatást fogunk végezni, és ezáltal nemcsak az emberi lények magatartásáról tanulhatunk meg többet, hanem jobban segíthetjük az állatokat eredeti állapotukban – a természet megóvását ugyanis csak az gyakorolhatja sikeresen, aki ismeri a különböző állatfajok szükségleteit. Harmadszor – és én ezt láttam a legsürgetőbbnek – az állatkert legyen az állati élet aranytartaléka, a fenyegetett fajok menedéke, ahol tartjuk és szaporítjuk őket, hogy ne tűnjenek el mindörökre a földről, akárcsak a dodo, a kvagga meg a vándorgalamb.

230. oldal - Zárszó (Európa,2014)

>!
tomgabee

Mint mondom, Samut senki és semmi nem érdekelte a külvilágból (esetleg az elemózsiás vödör kivételével), Babszi azonban akkor volt csúcsformában, ha seregnyi bámulója akadt. Ilyenkor mindig tele volt vele a medence, és egy harmadrangú vidéki vándorszínészné rikító kacérságával ripacskodott.

Játékos jegesmedvék, 71. oldal

>!
Viki77

Éjfélkor, amikor a szarvasok nagy, nedves szeme megcsillant a viharlámpás fényénél, ahogy lökdösődve, mohón szívták az üvegből a meleg tejet, úgy éreztem, ezeknek az állatoknak bármilyen mércével mérve pontosan annyi joguk van az élethez, mint nekem.

126. oldal, 5. fejezet - Gézengúz gnúk (Európa,2014)

>!
Viki77

És íme, egy szederbokor mögött ott üldögélt terebélyes mézeskalácsszín fenekén Maci, fél mancsát szívére szorította, másik mancsának karmait szájába tömte, és magában énekelgetett. Hihetetlen volt, hogy ekkora tömegű állat – lehetett vagy másfél mázsa – ilyen furán nőies hangot bocsásson ki. Pici gombszemét félig lehunyta, és dalolás közben szelíden ringatózott. Figyeltem egy darabig, aztán nevén szólítottam. Maci riadtan kinyitotta szemét, karmait kivette a szájából, és zavart pillantást vetett rám. Odahívtam a rácshoz, és adtam neki pár szem szedret. Ült előttem, mint valami hatalmas mézeskalács-Buddha, és ruganyos ajkával ügyesen szedegette a fénylő fekete gyümölcsöt a tenyeremből. Amikor végzett vele, mélyet sóhajtottam, hangszálaimat a lehető legmegfelelőbb imitációra hangoltam, és elzümmögtem Macinak a „Volt egyszer egy kiskocsma” refrénjét.
Egy pillanatig döbbenten bámult rám, aztán nagy boldogságomra, vaskos fél mancsát mellére helyezte, másik mancsának karmait a szájába tömte, szemét lehunyta, és bekapcsolódott a nótába. Ihletett előadás volt, és alighanem mind a ketten sajnáltuk, amikor – legalábbis a magam részéről – lélegzetfogytán abba kellett hagynunk. Ezek után gyakorta rendeztem zenés félórákat Macival, és amikor a korláton belül takarítottam el a papírt meg a többi hulladékot, az egyhangú feladatot igencsak élénkítette Maci, aki kéjesen dalolva szegődött a nyomomba.

144. oldal, 6. fejezet - Medve minden mennyiségben (Európa,2014)

>!
diosmonty

Úgy éreztem – noha nem mondtam ki hangosan –, hogy igencsak méltatlan lenne, ha az embert felfalná egy oroszlán, amelyiknek jóformán be sincs mutatva.

33. oldal

>!
Angele P

Az állatok, amelyek osztoznak velünk bolygónkon, szakasztott olyan fontosak, és amíg elképzelhető, hogy egy új Rembrandt vagy Leonardo da Vinci születik, mihelyt egy állatfaj kihal, még a rémületes technológiának e századában sem keltheti életre semmiféle emberi igyekezet.

>!
cassiesdream

A tény, hogy Zsigmond Billyvel közös cellában raboskodott, sajnálatos módon alapos zűrzavart keltett a tiszteletreméltó brit publikum gondolatvilágában. Legtöbb látogató pontatlan következtetésre jutott egyetlen futó pillantás alapján.
– Odanézz! Egy picike…egy bébi zsiráf! Né, milyen aranyos! – rikkantgattak, amire Billy többnyire szívbőlfakadó és merőben zsiráfiatlan mekegéssel válaszolt. Aminek azonban a legcsekélyebb hatása sem volt közönségére.
– Vajon mért nem foltos, mint az anyukája? – kérdezgették egymást.
– Biztos csak később ütköznek ki a foltok.
– De mért nincs hosszú nyaka?
– Mert még csak kisbaba, ennyit magad is tudhatnál. Majd megnő.
Zsigmond némi távolságból szemrehányó pillantást vetett rájuk, és a közönség által elvárt anyai ösztönnek szikráját sem tanúsította. Billyt meg túlságosan is elfoglalta, hogy a rácshoz nyomakodva falatokat kérincsélt, semhogy identitászavart kelthetett volna benne a közönség téves eszméje.

Zsigmond, a zsúrfiú


Hasonló könyvek címkék alapján

Desmond Morris: Miért csinálja…? A macska
Kovács Tibor: Békák
Jacquie Durrell: Állatok az ágyamban
Cheryl Strayed: Vadon
Fekete István: Tüskevár
David Taylor: Hogyan lettem állatkerti orvos
Konrad Lorenz: Ember és kutya
Vera Csaplina: Négylábú barátaim
Dózsa István: Vadállatok között
Andrea Erne: Az állatkertben