Családom ​és egyéb állatfajták (Korfu-trilógia 1.) 806 csillagozás

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Mit lehet tenni, ha Angliában mindig esik az eső, köd van, mindenki náthás, és Margo pattanásai nemhogy elmúlnának, hanem egyre sokasodnak?… A megoldás: át kell költözni melegebb ég alá, pontosabban a görög szigetvilág paradicsomi fészkébe: Korfura. A nem is kissé excentrikus Durrell család tagjai – a gondterhelt konyhaművész mama, és gyermekei: a kiterjedt baráti körrel rendelkező és rosszkedvű író, Larry: a fegyvergyűjtő és -szakértő Leslie: a szerelmes hajlandóságú Margo, végül pedig – de nem utoljára! – minden rendű és rangú élőlény szenvedélyes barátja: Gerry – mind megtalálják a hajlamaiknak legjobban megfelelő éghajlatot és elfoglaltságot ezen a gyönyörű szigeten, ahol csodával határos módon mindig sikerül emberi és nem emberi állatseregletüket újabb, egyre érdekesebb példányokkal gyarapítani…

Eredeti mű: Gerald Durrell: My Family and Other Animals

Eredeti megjelenés éve: 1956

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2018
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634051404 · Fordította: Sárközi Györgyné
>!
Európa, Budapest, 2016
384 oldal · ISBN: 9789634051800 · Fordította: Sárközi Györgyné
>!
Európa, Budapest, 2015
384 oldal · ISBN: 9789634051794 · Fordította: Sárközi Györgyné

15 további kiadás


Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Leslie Durrell · Margaret Durrell · Theodore Stephanides

Helyszínek népszerűség szerint

Korfu


Kedvencelte 229

Most olvassa 55

Várólistára tette 336

Kívánságlistára tette 166

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Kikiriki
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Wow! Nagyon kis aranyos olvasmány volt! :)
Érdekes, vicces, nagyon is szerethető.
Ó, és ez a család! Imádtam minden egyes tagját! ^^
Megvallom őszintén, én Gerry pár megfigyelését egy kicsit néha untam, de a többi jelenetért már nagyon megérte elolvasni! :)
Volt egy időszakom kiskoromban, amikor én is teljesen olyan voltam, mint főszereplőnk. Ez a könyv felidézett bennem jópár emléket! :)
A filmet is láttam nemrég. Az is visz mindent! A legjobb benne talán az, hogy elég hű a könyvhöz! :)

>!
sztimi53 P
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Személyes lesz, meg gondolatok idehányva. Én szóltam. Hát nem mindenki volt Gerry Durrell kiskorában? (És amikor erre gondoltam elolvastam csartak értékelését, hogy nem: http://moly.hu/ertekelesek/767399) Én az voltam. Ha nem éppen a homokban főztem, akkor vizsgáltam a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és legfőképp a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. Elemeztem őket, szégyellve bevallom egy-kettőt ki is végeztem ezen művelet közben. Gerry a biológia megszállottja, és mint olyan szimpatikus, hiszen kicsit én is az vagyok. Similis simili gaudet alapon rokonszenves nekem ez az ember. Meg a családja. Fordult meg nálunk is kutya, macska, papagáj, tengeri malac, galamb, sertészdisznó, marhaságok, lóállat, csirke, kacsa, pulyka, nem sorolom. Korfu sosem vonzott. Eddig. Az öreg szakállas csávónak humora is van, ami sokat számít. Szimpatikus jellemek közé sorolom Spirót, aki úgy beszélsz, mint a My Big Fat Greek Wedding szereplői (bélgáz LOL), Theodoret az álomtanárt és a mókás kicsi Kralefskyt.

Azt hiszem, ha valaha írnék könyvet a családomról (nem fogok), ugyanez lenne a címe, bár ennyire bolondok nem vagyunk. Az olvasása közben megláttam egy tovavonuló hangyacsapatot és kedvem támadt tanulmányozni a társadalmukat, hát ezért is szeretem.

24 hozzászólás
>!
Angele P
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Fergetegesen jól szórakoztam ezen a kabarén, amit ezek lerendeztek, közbe nagyon irigykedve, mert Korfun akarok élni, rengeteg állatot akarok tartani és sose dolgozni. :)
Kicsit néha elgondolkodtam, hogy biztos jó egy albatrosz méretű sirálynak, ha bezárják? És mi lett a bagollyal a ki tudja hanyadik költözés után? Dehát ez egy régi történet, az állatvédelem akkor még mást jelentett, de ezek ellenére ez egy 5 csillagos könyv. A következő részt kiolvasom reggeli alatt.

4 hozzászólás
>!
csartak MP
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, az egyik ismerősöm megkérdezte:
– Hogy hogy ezt olvasod?
– Miért?
– Hát mert te nem vagy az a nagy állatrajongó típus.
Tényleg igaza van, és nem is azért kezdtem neki. Sajnos nekem nem volt olyan gyerekkorom, mint Durrellnak, nem vettek körbe állatok, és nem is volt alkalmam tanulmányozni őket. Viszont ez a könyv nagyon jó. Olyan szeretettel beszél az állatokról a legkisebb bogártól kezdve a nagyobbakig, hogy önkéntelenül elkapott engem is a gépszíj, és mosolyogva, élvezettel olvastam a leírásokat, pl. a gekko vs. sáska harc leírás tök izgalmas volt. :)
Szóval Korfu, „a nem sejtett sziget”, ezentúl mindig a „bolond” Durrell família jut róla eszembe… és persze a sok érdekes figura. Azt hiszem, elfogadtam volna én is ezt a magas Theodore-t tanítónak. Aztán a szarkákat is, meg azt a bazi nagy madarat is, Aleckot…meg a szigetet.. az élményeket.

12 hozzászólás
>!
mezei P
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Még egy könyv, amiről fogalmam sincs, hogyan kerülhetett el gyerekkoromban, hiszen a 80-as években szinte minden könyvespolcon meg lehetett találni ezt a kötetet. És talán jobb lett volna akkor elolvasnom, mert így felnőtt fejjel a könyv „egyéb állatfajtákkal” foglalkozó része nem igazán kötött le. A „családom” része viszont annál inkább szórakoztató volt. Olvasás közben a hangos nevetés és a méla unalom között ingadoztam. Véleményem szerint azok voltak a legjobb részek, amikor minden családtag szerepelt benne; nekem G. Szabó Judit Megérjük a pénzünket c. könyvének családja jutott eszembe, esetenként az Addams family. Biztosan fogok még olvasni Durrell-től.

4 hozzászólás
>!
fióka P
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Ez volt az első Durrell, nem csak nekem, az egész famíliának. Innen datálódik a szerelem. Közösen olvastuk fel először, óriási röhögések és boldog figyelések közepette, utána már megszokott lett a házban könyvvel Durrell-lel szédelgő, időnként abból különösen izgalmas és felettébb nevettető részleteket recitáló családtag, ami sok balesetnek lett okozója, de sebaj.
Szerény véleményem szerint az igazán jó könyv valami olyasmi, ami sosem veszít az értékéből, korlátlan mennyiségben újra lehet olvasni, mindig új, mindig ismerős, sohasem unalmas és változatlanul hatást gyakorol rám. Itt nyilván lehet vitatkozni, mert biztosan vannak, akiknek a Mein Kampf okoz gyönyörteljes perceket és ez sarkall cselekvésre, de nekem pl. Durrell ez az író. Többek között.
A fordítás itt is nagyszerű, Réber László szintén. Olvassatok Durrellt, soha nem késő amatőr természetbúvárnak lenni, sem boldognak! :D

>!
Lorenza_Pellegrini
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Nem állítanám hogy Gerald Durrell könyvei szerettették meg velem áz állatokat mert mindig is imádtam őket. De hogy ennyire rajongok értük abban biztosan van szerepe. Még ma is bánom egy kicsit hogy nem mentem végül állatokkal kapcsolatos pályára, pedig mennyire bele éltem magam gyerekként.

>!
Lynn
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Az eleje nagyon tetszett, de ahogy haladtam vele, egyre kevésbe nyűgözött le az a fejetlenség, szervezetlenség és elmebaj, ami végigkísérte ezt a könyvet.
Voltam Korfun, gyönyörű hely, ennek megfelelően örömmel olvastam a tájleírásokat.
Amivel bajom volt az az, hogy úgy éreztem, mindenkit a diliházból szalasztottak. A mama helyében én már felkötöttem volna – sok a 4 gyerek, elismerem spoiler, de az a l'art por l'art mód, ahogy (nem)neveli őket, nekem túl sok volt.
Sajnáltam a befogott állatokat, szegény albatrosz-sirály, bagoly és egyebek, nekik jobb lett volna szabadon :(
Az mondjuk vitathatatlan, hogy Gerrynek hihetetlen gyerekkora lehetett. Ennyi őrülttel egy házban, ennyi fura népséggel barátként, ennyi tanárral, ennyi első kézből szerzett tapasztalattal. Azt hiszem, nem is lehetett volna ő más, mint amivé lett.
Mondjuk csoda, hogy túlélte a gyerekkorát…

3 hozzászólás
>!
TheEArt P
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Az 5 csillag nagyon kevés amit erre a könyvre adhatok, hiszen a másik két kötetével együtt a kedvenc olvasmányaim közé tartozik kamaszkorom óta. Mit lehet tenni, ha Angliában folyton esik az eső és „kisebb műtétet kell elvégezni”, hogy a család tagjai-kik sajátos nyavalyákkal küzdenek- beszélgetni tudjanak egymassal?
El kell utazni Korfura, keresni kell egy villát amiben van „fürdésszoba” is! Ott aztán lehet élvezni a helyi fokhagymaszagú szenvedélyes parasztfiúk udvarlását, a napfényt, a tengert, a kertet , a barátságos embereket, a sok érdekes állatot kissé más szemszögből és még azt is, ha az ablakod alá kötött szamár odítására reggel ijedtedben kiesel az ágyadból.Mert a boldogsághoz nem kell más csak egy pár kutya,napsütés , sok vidámság,felfedező és állatgyüjtő utakon köttetett barátságok. Persze nem árt, ha van kéznél pár bagoly, teknős , skorpiócsalád gyufásdobozban vagy egy pár „ farka ” is;-)))
Ezt az élményt te is átélheted, hiszen Gerry Durrell kiváló humora és Réber László elmaradhatatlan , zseniális és vicces illusztrációi nyújtják neked nagy szeretettel.
Én újra könnyesre nevettem magam :-D
Ui.: Ha sok vendég áll a házhoz és nem fér el mindenki, feltétlen egy új , nagyobb villát kell vásárolni és kész! A probléma máris megoldva;-))

4 hozzászólás
>!
Ibanez MP
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Bevallom, végig a könyv olvasása alatt sárgultam az irigységtől :-D Na, de most komolyan, melyik gyerek (meg felnőtt, ha már itt tartunk) nem vágyna arra, hogy ilyen kényelmes és vagány élete legyen? Tanulás szinte semmi, szülői szigor semmi (sőt), egy félig bolond család, amiben mindig történik valami és egy villában élni, azt csinálni, amit akarunk :-D Hát én el tudtam volna viselni, az biztos.

Korfut már kevésbé :-D Nő vagyok, így az ízeltlábúak nem az én asztalom. A hófehér villánál elájultam (magnóliafa, ezt választanám! – kiáltottam fel), aztán mikor megjelentek a sáskák, már húztam is el onnan a belem :-D Sáska, bogarak, gekkók, kígyók (ez utóbbi kettőtől ugyan nem félek, sőt, gyerekként én is gyíkok fogdosásával töltöttem idő egy részét – anyum nem kis "örömére"), skorpiók… na köszönöm nem. Viszont Durrell olyan szépen tudja leírni a tájakat és az állatokat, hogy tátott szájjal olvasom. Még akkor is, ha kicsit horrorba illő jelenet, mint Cicely és Geronimo párharca. A leggyönyörűbb (legirigyeltebb) jelenet kétségkívül a delfines-szentjánosbogaras este, ott sóhajtoztam kicsit, csakúgy a liliomos tónál töltött délutánért is :-D

A legviccesebb sztori számomra a Farkák (vagyis a szarka testvérpár) voltak :-D
A szakácsnő időnként kilépett a konyhaajtóba, és hosszan kiabált a csirkéknek furcsa, csuklásszerű hangokkal szakítva meg a pipizést, amitől a tyúkok megértették, hogy enni kapnak, és mintegy varázsütésre összegyűltek a konyhaajtónál. Amint a Farkák elsajátították a csirkehívó kiabálást, halálra hajszolták szegény tyúkokat. Kivárták a leglehetetlenebb pillanatot, mikor a tyúkok óriási erőlködéssel, nagy kotkodácsolás közepette fölszállak, és megpihentek valamelyik alacsonyabb fán, vagy amikor forró napokon kellemes délutáni álomba szenderültek a mirtuszok árnyékában. Ekkor a Farkák rázendítettek az etetésre hívó kiabálásra, egyikük szolgáltatta a pipegő hangokat, a másik a csuklásokat. A tyúkok idegesen körülnéztek, mindegyik arra várt, hogy a másik megmozduljon. A Farkák egyre csak kiabáltak, csábosan és sürgetően. Akkor a legfegyelmezetlenebb tyúk kárálva lábra kapott, és rohant a Farkák kalitkája felé, a többi pedig kotyogva, szárnyát csapkodva követte. Odatolongtak a kalitka dróthálójához nehézkesen, kotkodácsolva és egymás lábára hágva, egymást csipkedve, azután ott álltak rendetlen, ziháló csoportban, és bámultak a Farkákra, akik karcsún és elegánsan feszítettek fekete-fehér ruhájukban, lebámultak a tyúkokra és kuncogtak, akárcsak dörzsölt városi szélhámosok, ha sikerül bolonddá tenniök egy csapat bamba, gyanútlan falusit."

:-D

Az egyetlen, ami kicsit zavart a könyvben (vagyis kettő), az, hogy egyrészt furának találtam, hogy a család egyik tagja állatbarát, a másik meg lövöldözi őket halálra, de ugyanakkor úgy tűnik, ebből vita sosem származott. A másik, hogy azért Gerry gyerekként – mégha állatbarát volt is és „cél” vezérelte – fogságba kényszerített állatokat, pl. a két szarkát, teknősöket és gekkókat, ez nem volt igazán nemes cselekedet, bár ha azt nézzük, hogy ezekkel a – néha halált okozó – tettekkel megalapozta későbbi érdeklődését az állatok felé, akkor ugye mindenképpen jól tette. Én biztos nem szedtem volna ki a szarkafiókákat a fészkükből, még ha nagyon is vágytam volna rá, hogy felneveljem őket (mindenféle gyakorlat nélkül meg pláne), és a kis kalitkákban való tartástól is borzadok. De Gerry későbbi cselekedetei bizonyították, hogy tényleg odafigyel az állataira és mindent megtesz azért, hogy jól érezzék magukat (és ne pusztuljon ki egy-egy faj). Ráadásul le a kalappal, mert szerintem még a vagány gyerekek nagy többsége is a sirály csípése után sírva elszaladt volna…

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Morn

Feleségemnek, aki azzal szerzett örömet, hogy harsányan kacagott a kézirat olvasása közben, és azután közölte: a helyesírásomon szórakozott ilyen kitűnően.

8. oldal, Védőbeszéd (Európa, 1966)

2 hozzászólás
>!
FruzsinaRacz

– Drágám, az a fürdőtrikó szörnyen keveset takar, ugyebár – magyarázta.
– Jaj, mama, ne légy olyan régimódi – csattant fel Margó türelmetlenül – Végtére csak egyszer halunk meg!
Ez a megállapítás oly váratlan volt, és oly igaz, hogy sikerrel elnémította a mamát.

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Margaret Durrell
>!
Amadea

– … Mi volt például azon az éjszakán, mikor Quasimodo elhatározta, hogy az én szobámban hál?
– Az nem is volt olyan borzasztó, drágám.
– Nos – mondta Larry méltósággal –, lehet, hogy te szereted, ha hajnali fél négykor fölébreszt egy galamb, s azon fáradozik, hogy a végbelét a szemedbe nyomja….

320. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lawrence Durrell
1 hozzászólás
>!
Eszter01

– Olyan kedves embernek látszik – mondta mama, miután Koszti elbúcsúzott. – Csöppet sem olyan, mint egy gyilkos.
– Miért, mit gondoltál, milyen egy gyilkos? – kérdezte Larry. – Olyan alak, akinek nyúlszája van, lólába, és üveget szorongat, amire rá van írva, hogy MÉREG?
– Ne butáskodj, drágám. Persze hogy nem így gondoltam. De azt hittem… szóval tudod, azt hittem, hogy gyilkosabb külseje van.
– Nem lehet a külső után ítélni – magyarázta Larry –, csak a tettek alapján. Én mindjárt megmondtam volna, hogy gyilkos.
– Miből, drágám? – kérdezte mama nagyon kíváncsian.
– Nagyon egyszerű – mondta Larry megvető sóhajjal. – Csak egy gyilkosnak juthatott eszébe, hogy albatroszt ajándékozzon Gerrynek.

308. oldal

Kapcsolódó szócikkek: albatrosz
>!
FruzsinaRacz

– Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján tizenkilenc.
– Úgy akartad mondani, egy híján húsz.
– Akárhogy akartam mondani, ez pontosan ugyanaz.

19. oldal

>!
BZsofi +SP

– De madame – nyöszörögte őszinte fájdalommal –, minek önnek fürdőszoba? … Hát nem elég önnek a tenger?

25. oldal, Első fejezet - A nem sejtett sziget

Kapcsolódó szócikkek: tenger
>!
FruzsinaRacz

– Bélgázok? – kérdezte a mama elcsodálkozva.
– Igen, mindig jönnek nekem bélgázok ilyenkorsz – mondta Spiro mogorván.
– Nem kellene orvoshoz menni, ha kellemetlenkednek? – javasolta a mama.
– Orvossz? – ismételte Spiro csodálkozva – Mineksz?
– Hát a bélgázok nagyon kínosak lehetnek. – magyarázta mama.
– Kínosak?
– Igen, igen. Ha elhanyagolják az ilyesmit.
Spiro elgondolkozva töprengett egy percig.
– Turista bélgázokról veszélek. – mondta végül.
– Turista bélgázokról?
– Igen. Azt hiszem Brüsszelből jötteksz.
– Talán belgákat akart mondani?
– Hiszen azt mondtamsz: bélgázok – magyarázta Spiro méltatlankodva.

313. oldal

>!
BZsofi +SP

Végre elértük az öblöt, leterítettük a pokrócokat a homokra, elrendeztük az ételeket, behűtöttük a borosüvegeket a sekély vízbe, és eljött a nagy pillanat. Mama lelkes éljenzésünk közepette levette pongyoláját, és ott állt teljes pompájában, új fürdőruhájában, melyben Larry szerint olyan volt, mint valami tengerészeti emlékmű. Roger igen jól viselkedett, amíg azt nem látta, hogy mama kezd befelé gázolni, lassan és méltóságteljesen, a sekély vízbe. Ekkor rettenetes izgalom fogta el. Úgy látszik, azt hitte, hogy a fürdőruha valamiféle tengeri szörny, amely körülfogta mamát, és be akarja vonszolni a tengerbe. Vad ugatással sietett megmentésére, megragadott egyet az öltözék szélén csüngő fodrok közül, és teljes erejéből húzta visszafelé, hogy mamát visszarántsa a veszélyből. Mama, aki éppen megjegyezte, hogy úgy gondolja, kissé hideg a víz, egyszerre azt érezte, hogy húzzák hátrafelé. Rémülten sikoltott fel, kicsúszott lába alól a talaj, és nagy huppanással leült a sekély vízbe, Roger pedig oly erőteljesen rángatta, hogy a fodor nem állta, és jókora darabon leszakadt. Roger megkönnyebbült attól a ténytől, hogy az ellenség kezd oszlásnak indulni, bátorítóan morgott mama felé, és hozzálátott, hogy megszabadítsa a fenyegető szörny maradványaitól. A nevetéstől végképp elgyengülve fetrengtünk a homokban, míg mama levegő után kapkodva ült a sekély vízben, majd kétségbeesetten próbált lábra állni, lerázni magáról Rogert és menteni öltözékének roncsait. Szerencsétlenségére a fürdőruha igen sűrű anyagból készült, és alá szorult a levegő. A víz léggömbszerűen felduzzasztotta, és a hadakozás ezzel a fodros-redős léghajóval még jobban megnehezítette mama dolgát. Végül is Theodore lépett közbe, odébb rúgta Rogert, és fölsegítette mamát.

170. oldal, Tizedik fejezet - A szenjánosbogár-parádé

1 hozzászólás
>!
colorstar

Kétséges, vajon ez a könyv létrejött-e volna az alábbi személyek lelkes segítsége nélkül. (Ezt azért említem, hogy az olvasó tudja, kit szidjon.)

3 hozzászólás
>!
BZsofi +SP

Larry mindig ontotta az ötleteket olyan dolgokban, melyekről fogalma sem volt. Engem is ellátott jó tanáccsal természettudományi kutatásaimhoz, Margónak öltözködési tanácsokat adott, mamát kioktatta, mint kezelje családját, és mit tegyen, ha túllépte hitelkeretét a bankban. Leslie-t lőni tanította. Tudta, hogy teljes biztonságban van, mert egyikünk sem fog visszavágni és tanácsot adni, hogyan lehet legjobban írni. Ha a család bármelyik tagjának problémája volt, mindig Larry tudta a legjobb megoldást, ha bárki valamilyen teljesítménnyel büszkélkedett, Larry nem értette, miért kell a dolognak akkora feneket keríteni – a dolog teljesen egyszerű, ha az ember az eszét használja. Ennek a fölényes magatartásnak volt köszönhető, hogy fölgyújtotta a villát.

200. oldal, Tizenkettedik fejezet - Tél, szalonkákkal


A sorozat következő kötete

Korfu-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jules Verne: A rejtelmes sziget
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
Charles Dickens: A Twist-gyerek kalandjai
Jules Verne: Nemo kapitány
Daniel Defoe: Robinson Crusoe
Kerstin Gier: Zafírkék
Rick Riordan: Percy Jackson és a görög istenek
J. Goldenlane: Napnak fénye