Családom ​és egyéb állatfajták (Korfu-trilógia 1.) 948 csillagozás

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Mit lehet tenni, ha Angliában mindig esik az eső, köd van, mindenki náthás, és Margo pattanásai nemhogy elmúlnának, hanem egyre sokasodnak?… A megoldás: át kell költözni melegebb ég alá, pontosabban a görög szigetvilág paradicsomi fészkébe: Korfura. A nem is kissé excentrikus Durrell család tagjai – a gondterhelt konyhaművész mama, és gyermekei: a kiterjedt baráti körrel rendelkező és rosszkedvű író, Larry: a fegyvergyűjtő és -szakértő Leslie: a szerelmes hajlandóságú Margo, végül pedig – de nem utoljára! – minden rendű és rangú élőlény szenvedélyes barátja: Gerry – mind megtalálják a hajlamaiknak legjobban megfelelő éghajlatot és elfoglaltságot ezen a gyönyörű szigeten, ahol csodával határos módon mindig sikerül emberi és nem emberi állatseregletüket újabb, egyre érdekesebb példányokkal gyarapítani…

Eredeti megjelenés éve: 1956

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vidám Könyvek

>!
Európa, Budapest, 2020
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635043255 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa, Sárközi Györgyné
>!
Európa, Budapest, 2018
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634051404 · Fordította: Sárközi Györgyné
>!
Európa, Budapest, 2016
384 oldal · ISBN: 9789634051800 · Fordította: Sárközi Györgyné

16 további kiadás


Enciklopédia 31

Szereplők népszerűség szerint

Leslie Durrell · Theodore Stephanides · Margaret Durrell

Helyszínek népszerűség szerint

Korfu


Kedvencelte 259

Most olvassa 76

Várólistára tette 416

Kívánságlistára tette 248

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

Kikiriki>!
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Wow! Nagyon kis aranyos olvasmány volt! :)
Érdekes, vicces, nagyon is szerethető.
Ó, és ez a család! Imádtam minden egyes tagját! ^^
Megvallom őszintén, én Gerry pár megfigyelését egy kicsit néha untam, de a többi jelenetért már nagyon megérte elolvasni! :)
Volt egy időszakom kiskoromban, amikor én is teljesen olyan voltam, mint főszereplőnk. Ez a könyv felidézett bennem jópár emléket! :)
A filmet is láttam nemrég. Az is visz mindent! A legjobb benne talán az, hogy elég hű a könyvhöz! :)

sztimi53>!
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Személyes lesz, meg gondolatok idehányva. Én szóltam. Hát nem mindenki volt Gerry Durrell kiskorában? (És amikor erre gondoltam elolvastam csartak értékelését, hogy nem: http://moly.hu/ertekelesek/767399) Én az voltam. Ha nem éppen a homokban főztem, akkor vizsgáltam a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és legfőképp a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. Elemeztem őket, szégyellve bevallom egy-kettőt ki is végeztem ezen művelet közben. Gerry a biológia megszállottja, és mint olyan szimpatikus, hiszen kicsit én is az vagyok. Similis simili gaudet alapon rokonszenves nekem ez az ember. Meg a családja. Fordult meg nálunk is kutya, macska, papagáj, tengeri malac, galamb, sertészdisznó, marhaságok, lóállat, csirke, kacsa, pulyka, nem sorolom. Korfu sosem vonzott. Eddig. Az öreg szakállas csávónak humora is van, ami sokat számít. Szimpatikus jellemek közé sorolom Spirót, aki úgy beszélsz, mint a My Big Fat Greek Wedding szereplői (bélgáz LOL), Theodoret az álomtanárt és a mókás kicsi Kralefskyt.

Azt hiszem, ha valaha írnék könyvet a családomról (nem fogok), ugyanez lenne a címe, bár ennyire bolondok nem vagyunk. Az olvasása közben megláttam egy tovavonuló hangyacsapatot és kedvem támadt tanulmányozni a társadalmukat, hát ezért is szeretem.

24 hozzászólás
Bla I>!
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Durrell tán első kezembe került könyve, a Családom és egyéb állatfajták, amelyen helyenként gyakorlatilag könnyesre nevettem magam.
Gerald Durrell a gyerekkorában, Korfun eltöltött négy év során lett a természet, és állati teremtményeinek rabja. Kényszerből lett író – expedícióira szeretett volna pénzt gyűjteni a könyveivel –, és fel akarta hívni az emberek figyelmét a természetet fenyegető veszélyekre. Az emberek és állatok természetrajza, és a két faj együttélésének leírása rengeteg humorral. Tetszett

Angele>!
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Fergetegesen jól szórakoztam ezen a kabarén, amit ezek lerendeztek, közbe nagyon irigykedve, mert Korfun akarok élni, rengeteg állatot akarok tartani és sose dolgozni. :)
Kicsit néha elgondolkodtam, hogy biztos jó egy albatrosz méretű sirálynak, ha bezárják? És mi lett a bagollyal a ki tudja hanyadik költözés után? Dehát ez egy régi történet, az állatvédelem akkor még mást jelentett, de ezek ellenére ez egy 5 csillagos könyv. A következő részt kiolvasom reggeli alatt.

4 hozzászólás
Hoacin>!
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Gerald Durrell történetein nőttem fel. Amióta az eszemet tudom, életem részét képezték a könyvei, még olvasni sem tudtam, mikor szüleim a humorosabb részekkel szórakoztattak esti mese gyanánt a kiságyam mellől. :) (Én pedig állítólag az óvónéniket mulattattam a megjegyzett szófordulatokkal, bár erre nem emlékszem, csak mások erősködnek, hogy így volt :D) Történhet bármi, ha előveszem a Durrell család kedves kalamajkáit, rögtön jókedvem lesz. :)
Azt hiszem, nálam a Korfu-trilógia az etalon humorban, stílusban, és hangulatban egyaránt. Gerald Durrell könyvei mindig egyfajta otthonos érzést nyújtanak: bárhol csapom fel az írásait, az olyan, mintha kényelmesen hátradőlnék egyfajta nosztalgikus, kellemes burokban. :) Kelekótya család, nyugodt napok, derű, fura kalamajkák, állatok, részeg szarkák, zenére masírozó galamb, kócos olajfaligetek, ciklámenerdők, görög varázs.

Fokozatosan ránk borult a sziget varázsa, finoman és tapadón, mint a hímpor. Minden nap oly nyugodt volt, oly időtlen, hogy az ember csak azt kívánta, soha ne érjen véget. De azután lehámlott az éj sötét héja, és újabb nap várt ránk, fényes és tarka, mint a matrica, és egy kicsit épp oly valószínűtlen.

"(…) mindenki ajkára fagyott a szó, akkora üvöltés hangzott fel a ház belsejéből. Olyan kiáltás volt, mintha egy fogfájós minotaurosz üvöltene.
– Mi történhetett Leslie-vel? – kérdezte mama.
Nem sokáig maradt bizonytalanságban, mert Leslie megjelent a verandán, egy szál törülközőbe öltözve.
– Gerry – ordította, és arca rákvörös volt a dühtől –, hol az a fiú?!
– Ugyan, ugyan, drágám – mondta mama csillapítóan –, mi baj?
– Kígyók! – hörögte Leslie, kezét vadul széttárva, hogy megmutassa, mekkorák, azután gyorsan a törülközőhöz kapott, mert már lefelé csúszott. – Kígyók!!! Csak ez a baj!
A vendégekre érdekesen hatott a jelenet. Aki ismert bennünket, mohó érdeklődéssel figyelte a fejleményeket. Az avatatlanok azt gondolták, hogy Leslie talán nem egészen épeszű, és nem voltak benne biztosak, mi a helyes: ha nem vesznek tudomást az egész közjátékról, és tovább beszélgetnek, vagy ha rávetik magukat, és lefogják, még mielőtt nekiesik valakinek.
– De miről beszélsz, drágám?
– Az a nyavalyás kölyök telerakta az egész kádat ocsmány kígyókkal – mondta Leslie, világosan megfogalmazva a tényállást.
– Ne beszélj ilyen csúnyán, drágám, ne beszélj ilyen csúnyán – mondta mama gépiesen, azután hozzátette szórakozottan –, szeretném, ha fölvennél valamit, még megfázol."

2016

Örök kedvenc. Még mindig szívből vihogok a részeg szarkák kalandjain, pedig tényleg lassan fejből tudom a szöveget. :)

2020

csartak P>!
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, az egyik ismerősöm megkérdezte:
– Hogy hogy ezt olvasod?
– Miért?
– Hát mert te nem vagy az a nagy állatrajongó típus.
Tényleg igaza van, és nem is azért kezdtem neki. Sajnos nekem nem volt olyan gyerekkorom, mint Durrellnak, nem vettek körbe állatok, és nem is volt alkalmam tanulmányozni őket. Viszont ez a könyv nagyon jó. Olyan szeretettel beszél az állatokról a legkisebb bogártól kezdve a nagyobbakig, hogy önkéntelenül elkapott engem is a gépszíj, és mosolyogva, élvezettel olvastam a leírásokat, pl. a gekko vs. sáska harc leírás tök izgalmas volt. :)
Szóval Korfu, „a nem sejtett sziget”, ezentúl mindig a „bolond” Durrell família jut róla eszembe… és persze a sok érdekes figura. Azt hiszem, elfogadtam volna én is ezt a magas Theodore-t tanítónak. Aztán a szarkákat is, meg azt a bazi nagy madarat is, Aleckot…meg a szigetet.. az élményeket.

12 hozzászólás
mezei P>!
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Még egy könyv, amiről fogalmam sincs, hogyan kerülhetett el gyerekkoromban, hiszen a 80-as években szinte minden könyvespolcon meg lehetett találni ezt a kötetet. És talán jobb lett volna akkor elolvasnom, mert így felnőtt fejjel a könyv „egyéb állatfajtákkal” foglalkozó része nem igazán kötött le. A „családom” része viszont annál inkább szórakoztató volt. Olvasás közben a hangos nevetés és a méla unalom között ingadoztam. Véleményem szerint azok voltak a legjobb részek, amikor minden családtag szerepelt benne; nekem G. Szabó Judit Megérjük a pénzünket c. könyvének családja jutott eszembe, esetenként az Addams family. Biztosan fogok még olvasni Durrell-től.

4 hozzászólás
fióka P>!
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Ez volt az első Durrell, nem csak nekem, az egész famíliának. Innen datálódik a szerelem. Közösen olvastuk fel először, óriási röhögések és boldog figyelések közepette, utána már megszokott lett a házban könyvvel Durrell-lel szédelgő, időnként abból különösen izgalmas és felettébb nevettető részleteket recitáló családtag, ami sok balesetnek lett okozója, de sebaj.
Szerény véleményem szerint az igazán jó könyv valami olyasmi, ami sosem veszít az értékéből, korlátlan mennyiségben újra lehet olvasni, mindig új, mindig ismerős, sohasem unalmas és változatlanul hatást gyakorol rám. Itt nyilván lehet vitatkozni, mert biztosan vannak, akiknek a Mein Kampf okoz gyönyörteljes perceket és ez sarkall cselekvésre, de nekem pl. Durrell ez az író. Többek között.
A fordítás itt is nagyszerű, Réber László szintén. Olvassatok Durrellt, soha nem késő amatőr természetbúvárnak lenni, sem boldognak! :D

cseri P>!
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Na, ezt tényleg mindenki olvasta rajtam kívül. Szóval most tényleg hatalmas lyukat sikerült betömnöm a műveltségemen. Pedig akár még olvashattam is volna, volt egy Durrell-könyvem, amit olvastam, szerintem többször is, az állatkertes. Élénken megmaradt belőle egy jelenet, amikor egy gyulladt fülű majomnak tisztítja ki a gennyes fülét, miközben a felesége csokis keksszel eteti. Nem Durrellt, hanem a majmot. Szóval olvashattam volna akár, de nem voltam rákattanva az állatos könyvekre.
Most nyári, nyaralós olvasmány lett belőle, mint ilyen, jó választás volt, igazán vicces, többször nevettem rajta, meg tényleg klassz, hogy az állatos kalandok és családi anekdoták egybefonódnak. Nem állítom, hogy most azonnal rohanok a többi könyvéért, de majd talán elolvasok valami mást is.

dokijano>!
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Erősen hezitáltam, amikor a csillagozáson gondolkoztam. Első, de már régóta tervezett olvasásom Durrelltől, tehát nem volt semmi saját előzetes olvasmányélmény, amihez viszonyíthattam volna. Valahogy a három és az öt csillag között változgattak a különböző fejezetek. Volt, ahol lekókadt a fejem olvasás közben, máshol meg csak olvastam, olvastam, olvastam lelkesen. Egy kicsit negatívnak, bosszantónak ítéltem meg a 10 éves Gerry bogarasságát. Én biztosan nem toleráltam volna azt a sokféle ide-oda elmászó és kellemetlenkedő állatot a lakásban és a kertben. Na persze nem is vagyok angol, és hát ugye az angol hidegvér… Mindenesetre így, hogy nem nekem kellett elviselnem ennek a hóbortos családnak a dolgait, így tényleg humorosnak vehettem a történéseket. A kedvenc figurám mégis a család helyi segítője, Spiro Amerikano (alias Spiro Hakiapoulosz) volt.
Arról (is) olvastam volna valahol (legalább egy megjegyzésben, lábjegyzetben, utószóban) bővebben, hogyan lehetett megoldani náluk ezt az öt év kiesést az iskolarendszerű képzésből. A felnőtteknek nyilván remek kikapcsolódás volt ez az időszak, az irodalmár Larrynek pedig kifejezetten gyümölcsöző, de a kiskamaszt ilyen lazára engedni, ahhoz tényleg egy nagyon másfajta beállítottság szükséges.
Mindenesetre ez a regény jó választás volt az egyik kedvenc kihívásomhoz, amelyhez családtagok regényeit kellett elolvasni és értékelni. Ezen túl persze végre Durrell stílusával is megismerkedtem, és további olvasásokra ösztönzött.

28 hozzászólás

Népszerű idézetek

Morn>!

Feleségemnek, aki azzal szerzett örömet, hogy harsányan kacagott a kézirat olvasása közben, és azután közölte: a helyesírásomon szórakozott ilyen kitűnően.

8. oldal, Védőbeszéd (Európa, 1966)

2 hozzászólás
FruzsinaRacz>!

– Drágám, az a fürdőtrikó szörnyen keveset takar, ugyebár – magyarázta.
– Jaj, mama, ne légy olyan régimódi – csattant fel Margó türelmetlenül – Végtére csak egyszer halunk meg!
Ez a megállapítás oly váratlan volt, és oly igaz, hogy sikerrel elnémította a mamát.

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Margaret Durrell
Amadea>!

– (…) Mi volt például azon az éjszakán, mikor Quasimodo elhatározta, hogy az én szobámban hál?
– Az nem is volt olyan borzasztó, drágám.
– Nos – mondta Larry méltósággal –, lehet, hogy te szereted, ha hajnali fél négykor fölébreszt egy galamb, s azon fáradozik, hogy a végbelét a szemedbe nyomja….

320. oldal

Kapcsolódó szócikkek: galamb · Lawrence Durrell
1 hozzászólás
Eszter01>!

– Olyan kedves embernek látszik – mondta mama, miután Koszti elbúcsúzott. – Csöppet sem olyan, mint egy gyilkos.
– Miért, mit gondoltál, milyen egy gyilkos? – kérdezte Larry. – Olyan alak, akinek nyúlszája van, lólába, és üveget szorongat, amire rá van írva, hogy MÉREG?
– Ne butáskodj, drágám. Persze hogy nem így gondoltam. De azt hittem… szóval tudod, azt hittem, hogy gyilkosabb külseje van.
– Nem lehet a külső után ítélni – magyarázta Larry –, csak a tettek alapján. Én mindjárt megmondtam volna, hogy gyilkos.
– Miből, drágám? – kérdezte mama nagyon kíváncsian.
– Nagyon egyszerű – mondta Larry megvető sóhajjal. – Csak egy gyilkosnak juthatott eszébe, hogy albatroszt ajándékozzon Gerrynek.

308. oldal

Kapcsolódó szócikkek: albatrosz
BZsofi P>!

– De madame – nyöszörögte őszinte fájdalommal –, minek önnek fürdőszoba? … Hát nem elég önnek a tenger?

25. oldal, Első fejezet - A nem sejtett sziget

Kapcsolódó szócikkek: tenger
FruzsinaRacz>!

– Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján tizenkilenc.
– Úgy akartad mondani, egy híján húsz.
– Akárhogy akartam mondani, ez pontosan ugyanaz.

19. oldal

FruzsinaRacz>!

– Bélgázok? – kérdezte a mama elcsodálkozva.
– Igen, mindig jönnek nekem bélgázok ilyenkorsz – mondta Spiro mogorván.
– Nem kellene orvoshoz menni, ha kellemetlenkednek? – javasolta a mama.
– Orvossz? – ismételte Spiro csodálkozva – Mineksz?
– Hát a bélgázok nagyon kínosak lehetnek. – magyarázta mama.
– Kínosak?
– Igen, igen. Ha elhanyagolják az ilyesmit.
Spiro elgondolkozva töprengett egy percig.
– Turista bélgázokról veszélek. – mondta végül.
– Turista bélgázokról?
– Igen. Azt hiszem Brüsszelből jötteksz.
– Talán belgákat akart mondani?
– Hiszen azt mondtamsz: bélgázok – magyarázta Spiro méltatlankodva.

313. oldal

colorstar>!

Kétséges, vajon ez a könyv létrejött-e volna az alábbi személyek lelkes segítsége nélkül. (Ezt azért említem, hogy az olvasó tudja, kit szidjon.)

3 hozzászólás
BZsofi P>!

Végre elértük az öblöt, leterítettük a pokrócokat a homokra, elrendeztük az ételeket, behűtöttük a borosüvegeket a sekély vízbe, és eljött a nagy pillanat. Mama lelkes éljenzésünk közepette levette pongyoláját, és ott állt teljes pompájában, új fürdőruhájában, melyben Larry szerint olyan volt, mint valami tengerészeti emlékmű. Roger igen jól viselkedett, amíg azt nem látta, hogy mama kezd befelé gázolni, lassan és méltóságteljesen, a sekély vízbe. Ekkor rettenetes izgalom fogta el. Úgy látszik, azt hitte, hogy a fürdőruha valamiféle tengeri szörny, amely körülfogta mamát, és be akarja vonszolni a tengerbe. Vad ugatással sietett megmentésére, megragadott egyet az öltözék szélén csüngő fodrok közül, és teljes erejéből húzta visszafelé, hogy mamát visszarántsa a veszélyből. Mama, aki éppen megjegyezte, hogy úgy gondolja, kissé hideg a víz, egyszerre azt érezte, hogy húzzák hátrafelé. Rémülten sikoltott fel, kicsúszott lába alól a talaj, és nagy huppanással leült a sekély vízbe, Roger pedig oly erőteljesen rángatta, hogy a fodor nem állta, és jókora darabon leszakadt. Roger megkönnyebbült attól a ténytől, hogy az ellenség kezd oszlásnak indulni, bátorítóan morgott mama felé, és hozzálátott, hogy megszabadítsa a fenyegető szörny maradványaitól. A nevetéstől végképp elgyengülve fetrengtünk a homokban, míg mama levegő után kapkodva ült a sekély vízben, majd kétségbeesetten próbált lábra állni, lerázni magáról Rogert és menteni öltözékének roncsait. Szerencsétlenségére a fürdőruha igen sűrű anyagból készült, és alá szorult a levegő. A víz léggömbszerűen felduzzasztotta, és a hadakozás ezzel a fodros-redős léghajóval még jobban megnehezítette mama dolgát. Végül is Theodore lépett közbe, odébb rúgta Rogert, és fölsegítette mamát.

170. oldal, Tizedik fejezet - A szenjánosbogár-parádé

1 hozzászólás
tsiguci>!

Kiszedtem, beraktam egy külön vázába és adtam neki egy fél aszpirint. A rózsának aszpirint kell adni. A krizantémnak pénzdarabokat, a szagos bükkönynek pálinkát, a húsosabb virágoknak, mint például a begóniafélék, egy csöpp citromlevet.

Kapcsolódó szócikkek: citromlé · krizantém · rózsa · szagosbükköny

A sorozat következő kötete

Korfu-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Tüskevár
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Erich Kästner: Emil és a detektívek
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
Sheila Burnford: Hihetetlen történet
Theodore Taylor: A homokzátony
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Kerstin Gier: Zafírkék
Philip Pullman: A titokzatos kés