Gerald Durrell e könyvében két expedícióját írja le az elbűvölő Mauritius szigetére és a környező szigetvilágba, ahol néhány, már csak itt élő veszélyeztetett állatfajt akar begyűjteni. Az általa alapított Jersey Vadvédelmi Társaság ugyanis azt a célt tűzte ki maga elé, hogy segíti a kihalófélben levő fajok fogságban való továbbtenyésztését. A társaság szimbóluma a dodó, az a nagy termetű, repülni nem tudó galamb, amely egykor Mauritiuson élt, de még a XVII-XVIII. században kiirtották. A könyv címében is szereplő aranydenevéreken és rózsaszín galambokon kívül itt még néhány olyan állatfaj él, amely a mauritiusi szigetvilágon kívül sehol sem fordul elő. A szerző vérbeli angol humorral és igaz gyengédséggel ír a mauritiusi állatvilágról: humora ugyanakkor nem kíméli a helyi hivatalok bürokratáit, de saját tévedéseit sem. Zsoldos Vera grafikusművész a szerző vérbő humorát saját jókedvét is visszatükröző rajzaival egészíti ki.
Aranydenevérek, rózsaszín galambok 123 csillagozás
Eredeti mű: Gerald Durrell: Golden Bats and Pink Pigeons
Eredeti megjelenés éve: 1977
Enciklopédia 4
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 6
Most olvassa 4
Várólistára tette 23
Kívánságlistára tette 9
Kiemelt értékelések
Komoly téma kedves köntösbe csomagolva, egyszerre nevettet és elgondolkodtat. Nem is sejtettem, hogy Durrell könyvei ennyire olvasmányosak. Szinte Mauritiuson érzi magát az olvasó, annyira szemléletesek a tájleírásai, miközben együtt izgulunk, hogy sikerül-e becserkészni a gyümölcsevő denevért vagy épp együtt didergünk az esőben. Mindenképpen megérdemli az 5 csillagot!
Gerald Durellel minden rendben, csak éppen ez a kiadás nem a legjobb. Sajnos egy otromba tördelési hiba okvetlenkedik a 147. oldalon és folytatódik a 148. oldalon. Először azt hittem csak egy mondat ismétlődik, de aztán a 148. oldalon kitudja milyen mondatot fejez be… Szóval: érdekes!
Összességében sokszor fogott el keserűség, hogy milyen buták az emberek és hány és hány állatot kiírtunk, mit sem sejtve nap mint nap…
De mégis, sokszor meg tudott nevettetni Gerald bácsi.
Mauritius – ismét egy egzotikus helyszín a maga egzotikus növény- és állatvilágával; egy igazi kis ékszerdoboz. Élvezetes olvasmány az állatok kedvelőinek és a természet bolondjainak. :)
A humor ismét nagyon ott van a lapokon, ettől is mulattató a történet. A természeti leírások lenyűgözőek, a téma elég komoly – fajok megmentése a kihalástól. Elgondolkodtató…
Az állatok iránti szeretet pedig példaértékű… :)
A téma picit komolyabb, hiszen Gerry bátyánk és csapata kihalás szélén levő fajok néhány példányát próbálja beszerezni tenyésztés céljából, mégpedig a festői Mauritius szigetén, ahol a dodo kihalt. Ennek ellenére nem hiányzik a humor, néha hangosan felvihogtam, mert az általam annyira szeretett vicces hasonlatok hemzsegtek a könyvben.
Sajnos az én éldányom nyomdahibás, egy jó tíz oldal hiányzik belőle, viszont helyette másik tíz kétszer szerepel. Nem baj, elmélyítettem a szkinkekről és Günther gekkókról szóló hiányos eddig nem létező ismereteimet.
Szórakoztató természettudományos ismeretterjesztés, vagy természettudományos ismeretterjeztő szórakoztatás, vagy ismeretterjesztő természettudományos szórakoztatás, vagy természettudományos szórakoztató ismeretterjesztés, vagy…
Remélem lesz aki folytassa Durrell és Attenborough munkásságát.
Első olvasásom volt az írótól, annak ellenére, hogy van Tőle meg könyvünk, eddig valahogy kimaradt.
Idegenforgalmisként annyit tudtam eddig Mauritiusról, hogy nagyon felkapott úti cél, mondhatni státusszimbólum az újgazdag réteg körében. Na pont ezért, „lázadásból” eddig zsigerből elutasítottam. ( Ugyanúgy, mint Dubait). Mindez ellenére Gerald Durell elérte, hogy kb. nyolc oldal elolvasása után vágyjak megnézni egyszer a sziget gyönyörűségeit élőben. Folyamatosan bújtam olvasás közben a netet, annyi új állat- és növényfajról olvastam, hogy alig győztem párhuzamosan utánaolvasni, nézegetni… spoiler
Nagyon képszerűen ír, szinte éreztem a szellőt, a hullámokat, láttam a természetet magam előtt. A kedvencem a búvárkodásról szóló fejezet volt, azzal vett meg igazán, de a leírás alapján én nagyon szeretném a bohókás helyi embereket is. :)
Mindenesetre a sziget felkerült az utazós listámra. :), G.D-től pedig fogok még olvasni.
Becsülendő a munkája, amit a természet védelme érdekében tett.
Aki hozzákezd a kötetnek és lövése sincs az egzotikus állatokról, jobb, ha úgy ül neki, hogy odakészít egy laptopot, telefont, mert ezeket a növényeket-állatokat bizony meg kell keresni :-D Néha olyan érzésem volt hogy „most szívatsz, Gerry?”, hogy esetleg csak valami kitalált dologról ír, közben meg nem, ott van minden ám, ez biza' Mauritius. :-D A Round-szigeten én is eltöltenék pár napot, hőség ide vagy oda, és a galambok….hajjj… de gyönyörűek, tényleg olyanok, mintha meg lennének festve! Kedvem támadt Mauritiusra menni, az biztos, több ilyen szerző és több ilyen könyv kellene, amelyek által talán megmozdulna még több emberben az a bizonyos állatvédelmi faktor..
Lehet, hogy megint „olvasási válságban” szenvedek, vagy csak öregszem, de valahogy ez a könyv most nem jött át. Meg kell hagyni, gyönyörűek a tájleírások és tetszett a stílus, de nem tudom, volt-e valaha még egy olyan könyv, ami ennyire ne kötött volna le. Volt, hogy napokig nem is votl kedvem előszedni, és olvasás közben is folyamatosan elkalandoztam. Nagyon nehéz volt koncentrálnom, pedig a fülszöveget elolvasva tetszett és mindig is érdekelt a téma. Ezután biztos, hogy valami szuperizgalmas krimit fogok olvasni.
Ebből a könyvből Durrell mauritiusi kalandjait ismerhettem meg. A könyv szokás szerint igen jó stílusban íródott szórakoztató olvasmány volt. Igaz, nem volt túl hosszú, de sok állatot bemutatott. Szinte a szigeten éreztem magam olvasás közben. Jó volt végre csigákról is olvasni, még ha nem is feltétlenül kellemes helyzetben bukkantak fel. Örömmel láttam hogy az egyes begyűjtött fajok populációja növekedett, remélhetőleg mindig lesznek a szerzőhöz hasonló emberek, akik ennyire a szívükön viselik az élővilág sorsát.
Népszerű idézetek
A ráspolyhal rokona az íjhal, amely Mauritiuson a nyelvficamító Humuhumu-nuku-nuku-a-puaa névre hallgat.
– Otthagyott – fakadt ki méltatlankodva Dave –, lóhalálában elnyargalt, és ott hagyott, mert látta, hogy használhatatlan vagyok, mint kan disznón az emlő, csak fele olyan díszes. Én mondom magának, nem humánus ember ez a John. Az isten szerelmére, hát meg lehet azt érteni, hogy valaki csak úgy otthagyja embertársát egy gekkó kedvéért?
3. A Round-sziget
Zozo kedveszegetten üldögélt egy közeli pálmafa alatt. Elhatároztam, hogy elűzöm homlokáról a mélabú redőit.
– Zozo – szólítottam meg.
– Tessék, Mr. Gerry – mondta, és rám bámult trópusi sisakjának karimája alól; olyan volt ebben a sisakban, mint valami zöld gomba.
– Úgy látszik, a helikopter nem nagyon siet a segítségünkre.
– Hát igen, Mr. Gerry – helyeselt megrendítő hangnemben.
– Csak azt szeretném mondani – közöltem kedvesen –, hogy abszolút szótöbbséggel eldöntöttük, magát esszük meg elsőnek, ha elfogy az élelem.
A denevérek nem kígyók – jelentette ki a bevándorlási tisztviselő Charles Darwin arckifejezésvel, amint éppen átadja a világnak egész élete kutatómunkájának gyümölcseit.
87. oldal (A gyümölcsöző repülés)
Az első pillanat – amikor alámerül az ember és arccal lefelé elindul, a búvárszemüveg üvege alatt a víz szinte eltűnik – mindig elképesztő és hátborzongató. Egyszer csak sólyommá változik az ember, amely a tengeralatti univerzum rengetege, hegyei, homoksivatagjai felett vitorlázva lebeg. Ikarosznak érezzük magunkat, amint a nap melegen tűz hátunkra, alattunk pedig feltárul az ezerszínű világ. Bár csak egyméternyi magasságban úszunk a tengerfenék felett, a hangok olyan tompán érkeznek hozzánk, mintha több száz méter magasságban lebegnénk a mozdulatlan levegőben, és kis tanyák meg apró hegyi falvak hangjait hallgatnánk. A tarkabarka papagájhal fogainak reszélős neszét a korallon; a száz meg százféle hal mozgolódását, csikorgását, nyikkanását, amint méltatlankodva védik területüket a betolakodók ellen; az árapály vagy az áramlatok sodorta homok finom susogását; valami suhogást, mintha száz meg száz krinolin súrolná egymást.
Ha lepillantottunk ezeken az esőtől erőteljesen redőzött, meredek tufalejtőkön, ahol a pálmák kétségbeesett igyekezettel próbáltak megkapaszkodni, egészen a tengerfenékig húzódó hordalékos tufaszőnyegig, szíven ütött minket az érzés, hogy ez az egyedülálló miniatűr világ, amely az evolúció csodájaként jött létre, halálra van ítélve. A kifacsart tufalapok és tufapadok a végsőkig ki voltak száradva, s kúszónövények, folyondárok terpeszkedtek rajtuk gyászos, bíborszínű virágaikkal. Amíg mindenki azon vitatkozott, mi a teendő a nyulakkal, de senki nem tett semmit, ez az egyedülálló földdarab szinte napról napra pusztult. Itt láthattuk kicsiben, amit az egész bolygóval csinálunk: milliószámra pusztulnak ki a fajok csak azért, mert az a kevés, igazán kevés gondoskodás is hiányzik, ami megmenthetné őket.
148
Sajnáltam, hogy el kell hagynom Rodriguezt; mert abból ítélve, amit láttam belőle, csodálatos és romlatlan sziget benyomása alakult ki bennem. Reméltem, hogy sokáig megmarad ilyennek, mert ha egyszer a turisták kiszimatolják hollétét, hát ugyanolyan gyászos véget ér, mint annyi más csodaszép hely a földkerekségen.
Aztán megnézte John foglalkozását, és akkor meglátta a félelmetes, érthetetlen szót: „herpetológus”. Szeme lecsukódott, arca pedig pánikszerűen rángatózni kezdett. Olyan ember benyomását keltette, aki évek hosszú során át nap mint nap üvöltve ébred rémálmából, amelyben felettesei nemcsak a „herpetológus" szó értelmének pontos magyarázatát követelték tőle, hanem e szó helyes kiejtését is. S most valóra vált ez az álom.
– Hol kötünk ki? – kérdeztem Tonytól.
– Ott – mondta, s kezével bizonytalanul a függőleges sziklafelület irányába mutatott. – Annál a lapos sziklánál; ott szállt partra Pike.
Alapos szemlét tartottam, de csak egy lapos sziklapárkányt tudtam kivenni, amely nem lehetett nagyobb egy ebédlőasztalnál, a tenger pedig rendkívül hatásos módon csapdosta.
– Ott? – kérdeztem hitetlenkedve.
– Ott – mondta Tony.
– Nem szeretnék fontoskodónak látszani – mondtam –, de úgy látom, csak egy rendkívül ügyes gekkó és egy nepáli serpa kereszteződéséből származó lény juthatna ki oda.
3. A Round-sziget
Hasonló könyvek címkék alapján
- Cheryl Strayed: Vadon 91% · Összehasonlítás
- Jules Verne: A rejtelmes sziget 88% · Összehasonlítás
- Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány 92% · Összehasonlítás
- P. G. Wodehouse: Fő a pléhpofa, Jeeves! 88% · Összehasonlítás
- P. G. Wodehouse: Hübele Sámuel 86% · Összehasonlítás
- Arto Paasilinna: A nyúl éve 88% · Összehasonlítás
- Bálint Ágnes: Micsoda pók a vízipók! 90% · Összehasonlítás
- Fekete István: Tüskevár 88% · Összehasonlítás
- Dunajcsik Mátyás: A Szemüveges Szirén 94% · Összehasonlítás
- Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak 89% · Összehasonlítás