Állatkert ​a kastély körül 118 csillagozás

Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül

A szerző nevét igen jól ismeri az egész magyar olvasóközönség, nagy népszerűségnek örvendenek vidám regényei, amelyekben fontos szerepet játszanak az állatok (Vadászat felvevőgéppel, Rokonom, Rosy, Családom és más állatfajták, Madarak, vadak, rokonok) Gyermekkorának öt esztendejét töltötte Korfuban, a mediterrán állatvilág egyik paradicsomában, ott lett még kiskamasz fővel buzgó kutatója mindannak, ami csúszik- mászik, röpül, és szőre, tolla, pikkelye vagy páncélja van. Már felnőtt természetbúvárként, miután részt vett számos expedícióban, amely más állatkertek számára hozott haza állatokat, tesz szert a magáéra: rokoni megdöbbenésére valóra váltja gyermekkori álmát. Erről szól ez a lenyűgözően érdekes és mulatságos könyv, amelyet haszonnal forgathatnak fiatal és felnőtt olvasóink egyaránt.

Eredeti mű: Gerald Durrell: Menagerie Manor

Eredeti megjelenés éve: 1964

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 1996
164 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630760940 · Fordította: Jászay Gabriella · Illusztrálta: Réber László
>!
Móra, Budapest, 1983
174 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631134873 · Fordította: Jászay Gabriella · Illusztrálta: Kondor Lajos
>!
Móra, Budapest, 1979
174 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631116336 · Fordította: Jászay Gabriella · Illusztrálta: Kondor Lajos

Enciklopédia 7


Kedvencelte 9

Most olvassa 1

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
fióka P
Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül

Hardcore Durrell- és állatrajongóknak szól ez a könyv, ugyanis ebben nincsenek vicces családi sztorik, semmi hasonló, „csak” állatok (és nagy röhögések, nyilván), de azok minden mennyiségben – ez a könyv ezért jó. Ez konkrétan az állatkert és az Alapítvány megalakulásának története, az első pár évé Jersey szigetén. Laikus olvasói fogyasztásra alkalmas hígításban számol be a különböző nehézségekről, amik azt az agyalágyult és boldog embert érhetik, aki egy (sok, biztosan olyan is van) állatkert tulajdonosának vallhatja magát. Beszerzések, ketrecek, szökött vadak, betegségek, és a lassú, de biztos átállás az eredeti vágányra: állatokat menteni a kipusztulástól, sikeres állatkerti tenyészállományok létrehozása.
Őszintén örülök, hogy ez is megjelent Réber László rajzaival, szilárd meggyőződésem ugyanis, hogy Durrell Réberrel együtt csodálatos, nélküle kissé szárnyaszegett és más illusztrációval idétlen, lásd ennek a könyvnek Kondor Lajos illusztrálta kiadását vagy az angol eredetieket. Nekem sajnos a Kondor-féle van meg, hátrébb is szorult szegény mindig a rangsorban, pedig a könyvvel igazán semmi baj, de Réber nélkül mégsem az igazi.

4 hozzászólás
>!
Angele P
Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül

Pontosan olyan szórakoztató volt az állatkerti lét is, mint az eddigiek. Viselkedésük leírásaiból sokat tanultam, betegségeiket végéig izgultam, kiszökésüket megkönnyeztem, azt mondjuk a nevetéstől. Hát, amit szegény tapírral műveltek…
Akit nem érdekelnek az állatok, nem szórakoztat egy érdekes ember élete egy állatkert közepén, és aki nem szeret nevetni, az semmiképpen se vegye kezébe ezt a könyvet.

"Huszonkét évi küzdelem után elértem azt, amit a világon a legjobban kívántam: hogy segíthetek néhány állatnak, amelyek életem során annyi örömet és érdekességet nyújtottak számomra.
Ha munkánkkal a veszélyeztetett fajoknak csak egy egész kis részét is meg tudjuk menteni a pusztulástól, és erőfeszítésünkkel több ember érdeklődését tudjuk felkelteni a sürgős és fontos megőrzési munka iránt, akkor nem dolgoztunk hiába.
Mindannyiunk kötelessége, hogy próbáljuk megakadályozni annak a földnek, amelyen élünk, a folyamatban lévő rettenetes tönkretételét, és akármilyen szerény mértékben is, de mindenki hozzájárulhat ehhez a védő munkához."

>!
krlany I+SMP
Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül

Megtaláltam a könyvemet. Karácsonyra kaptam anno. Az első karácsony, hogy „rendes” könyvet kaptam, és első aminek emlékszem minden pillanatára. Olyan 8 éves lehettem. Miután mikor suliba mentem közöltem mindenkivel, hogy most már ne nézzen gyereknek, soha senki nem tudta milyen könyvet vegyen nekem. Így sokkal korábban megkaptam pár dolgot, mint mondjuk ajánlották. Ezen a karácsonyon ezt, A kis herceget, 2 Vernét, a két Lottit, Gyere haza Mikkamakkát és a Hétfejű tündért, és Az állatkertek világa című ismeretterjesztő könyvet.
Miután olvastam megint fellángolt a Világjáró Természet Tudós hivatás bennem,és rögtön szerettem volna egy gorillát is nyilván, mert pont elfértünk volna az ágyamban (már akkor is felelősségteljesen gondolkoztam; egy állatnak kaja kell meg szállás!:D).
Változik a világ! A mostani olvasás után, inkább csak ezt az állatkertet szeretném így, ahogy van, és ezzel a főnökkel. Jól eldolgozgatnánk, imádnám a házi kalandokat, és lenne ötletem is; szerintem kellenének oda fókák is, meg melléjük egy ember (bőszen mutogat magára)!;)
És aki ezektől az állattörténetektől nem szeret bele a természetbe, az menthetetlen. Gyorsan menjen el egy kisállatsimogatóba, sétáltasson önkéntes alapon menhelyi kutyákat, kezdjen el élni, érdemes!:)

5 hozzászólás
>!
Gelso P
Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül

Én annyira nem rajongok az állatokért, pl. nem halok meg azért, hogy megsimogathassak egy cicát vagy a kiskutyát, de szeretem nézni okos kis pofájukat, vagy megcsodálni színpompás szépségüket pl. a madaraknak. Nem rajongok a bezárt állatok szomorú szemű, egykedvű arckifejezését sem nézni.
Olvasván a könyvet, arra is rájöttem, ez bizony, pl. egy alsós kisiskolásnak eléggé nehéz olvasmány lenne, hiszen telis-teli van ismeretlen állatnevekkel, amiről az embernek tudomása sem lenne – mondjuk az internet létezése nélkül eléggé nehéz lenne képet kapni egy-egy ritka álaltról. Szóval személyes véleményem az, hogy bár nagyon érdekes olvasmány, inkább felnőtteknek való, ill. középiskolás korosztálytól indulva. Ezt csak zárójelben említem, mert én magam is általános iskolás koromban kaptam – emlékeim szerint kisdobos avatásra – és azóta nem is jutott eszembe elolvasni – és utólag átgondolva, jól is van ez így…
Eleinte nem ragadott el – kicsit unalmasnak tartottam, mintha Durrell nem tanult volna még meg írni, csak mesélni – aztán mégis kellemes olvasmánnyá vált, egyre inkább belekerültem Durrellék állatkerti (és magánéleti) közegébe, és mosolyogtam, kacagtam, könnyeztem az eseményeken, izgultam az állatok egészségéért, kíváncsian vártam egy-egy kaland kimenetelét; egyre előrehaladván az olvasásban egyre több érdekes információt tudtam meg az állatkert működéséről és egy-egy állatról, úgy éreztem, hogy én is kinyíltam feléjük. Mondjuk az érintéstől még mindig viszolygok, de egy csimpánzt szívesen megkísérelnék megsimogatni.

Ötletesnek tartottam a könyv felépítését, hogy Durrell egy-egy rajongói levélből ragad ki egy részletet, és ahhoz idéz fel egy saját emléket, történetet.
Az első fejezetben (Állatsereglet a kastélykertben) beszél arról a bolondos ötletről, amely a végén mégis csak megvalósul, jelesül, állatkertet létesíteni, de nem a világon eddig elterjedt gyakorlat szerint, hanem ahol érezhető az elhivatottság, a szenvedély, az állatszeretet, ahol minden állat egyforma, legyen az kígyó vagy bagoly, vagy akár majom…
Fontosnak tartom azt is, hogy Durrell mit tart az állatkert küldetésének, fő feladatának: kiemelni a fölösleges egyedeket, megkísérelni szaporítani és egy jövőbeli időpontban visszahelyezni őket eredeti környezetükbe, megakadályozván ezzel egyes egyedek, fajok végleges eltűnését a földről. Pontosan ezért szerzett be egyedeket expedíciós útjairól, utazásairól, hogy ennek a célnak megfeleljen.
Érezhető már az első fejezettől, hogy ez az állatkert Durrell élete (mindene).
Figyelmeztet arra, hogy az állatkertben sokszor nem arra kell ügyelni, hogy az állatok ne bántsák az embert, hanem arra, hogy az emberek ne tegyenek kárt az állatokban. Elgondolkodtató az a gondolat, hogy „Az emberi lények civilizálatlanul tudnak viselkedni egy állatkertben.”

A második fejezetben az állatokról készített TV-felvételek nehézségeiről volt szó, leginkább Delilah, a tarajos sül szokásairól és Trumpy, az agámimadár „főnökösködéséről” – viszont nagyon érdekes volt az is, hogy a helyi lakosság, farmerek, zöldségesek, áruházak, hétköznapi emberek hogyan, milyen sokféle és sokoldalú ötletekkel tudják segíteni egy állatkert életét.

A harmadik fejezet nagyon sok érdekességet kínált a sokak által gyűlölt és undorítónak tartott hüllőkről. GD. szereti a hüllők változatos és színes világát, de azt is elismeri, hogy nem teng túl bennük az intelligencia. Az érdekességeknél olvashattok is belőlük. Mókás volt Bóbita, a masztigur története, akit azért neveztek el így, mert imádta a gyermekláncfüvet; vagy George-t, a guayanai sárkányt, a csigák mentették meg az éhenhalástól. (68)

Számomra az egész könyv hemzsegett az egzotikusabbnál egzotikusabb, különlegesebbnél különlegesebb állatok nevétől: – dodo, turákó, kariáma, agámimadár, binturong, amazoni tekuma, petymeg, mandrill, amerikai farksodró, gógó-bagoly, Woodford-bagoly, Corroboree-béka, Coscoroba-hattyú, gyümölcslégy, masztigur, gharial, patasmajom, malabarmókus, szkunksz, lórimajom (vakondgyíkok) szkink, koáti, pekári, tuatara – hogy csak úgy válogatás nélkül kb. 25 állatot említsek.
http://mno.hu/pitstop/mar-ki-is-haltak-az-ujonnan-felfe…
http://ru.wikipedia.org/wiki/%D0%94%D0%B0%D0%B1%D0%B1
http://en.wikipedia.org/wiki/Egyptian_Mastigure
Ezeknek az állatoknak a megismeréséhez hozzásegítenek majd @mdmselle csodálatos karcai, és blogja, ahol felvonultatja őket:
Csodás állatok rovat I-II
http://durrellsanimals.blogspot.fr/
http://moly.hu/karcok/169652
http://moly.hu/karcok/169653

Szóval én testközelben nem rajongok az állatokért, mégis csodálattal tekintek Durrell kitartására, elszántságára, elhivatottságára, és arra, hogy tényleg maradandót alkotott, és ezeket a történeteket, emlékeket megosztotta velünk. A stílusa is megkapó: humora érthető, kellő, „testreszabott”; amikor kell megnevettet, amikor kell megríkat, amikor kell meghat, meglep, meghökkent, elképeszt, megérint. Amikor és amennyire kell – pont annyira…pont.

Legmeghatóbb történet: Lulu meggyógyítása (108) és N'Pongó
Legmegmosolyogtatóbb történet, amely visszaadja az emberekbe vethető bizalmat: Domo őrnagy (138)
Legviccesebb állat: Claudius az anemonatáblában (86)
Legjobb rajzok: (Kondor Lajos): 27. old. baglyok, 62. old- Bóbita, 123. Flower és a végén a madarak
Legszebb/legvidámabb/legdallamosabb szó, amit valaha is hallottam ebben a könyvben felfedeztem: pipavarangyporonty
Növények is vannak azért benne: Alligátorkörte, fodorkafű
Belebukott a szemem: ketrecsor

Érdekességek:
ha a turákó(madár) egy szárnytollát beleteszed egy pohár vízbe, a víz rózsaszínűre válik, mintha hipermangánt oldottunk volna fel benne. (20)

A kígyó szaglószerve a nyelve, a kígyó a nyelvével szimatol; emellett tapintásul is szolgál. (59)

A kígyóknak nincs szemhéja, viszont a szemét finom, átlátszó hártya borítja (=óraüveg) – ha levedli a bőrét, a szemek hártyáját is ott találhatjuk a levetett bőrrel együtt. (61)

A kígyó a bordáival mozog. (61)

Egyszer egy piton gyomrában 4 db teniszlabda nagyságú szőrt találtak – szétvágáskor derült ki, hogy ezek egy vaddisznó körmei, amelyek felsérthette volna a gyomorfalát, ezért valamennyit szőrréteggel vonta be. (62)

A kígyók ketrecébe étkezésre bedobott, de el nem fogyasztott fehér egereket azonnal el kell távolítani onnan, mert különben lyukakat rágnak a kígyó testébe. (62)

Minden krokodilcsaládhoz tartozó lénynél bőrlebeny fedi a torkot: ez teszi lehetővé, hogy a víz alatt is ki tudja nyitni a száját, és ne nyeljen vizet. (70)

Pipavarangyporontyok a nőstény hátán megvastagodott bőr pici zsebecskéiben fejlődnek. (72)

A hüllőtojások mindegy ha puhák vagy kemények, pergamenszerűen vékonyak – ha a ketrecben nem megfelelő a hőmérséklet, vagy a levegő nedvességtartalma alacsony, a tojás tartalma kiszárad vagy megpenészedik. (75) Keltetni 90:1 arányban sikerül csupán!
stb.

Ez az írás a Könyvmolypárbaj 2012-re szükséges olvasónaplónak is készült.
http://moly.hu/polcok/konyvmolyparbaj-2012
https://docs.google.com/spreadsheet/ccc…
                            
Az alábbi kihívásokra olvastam el:

1/ Csökkentsd a várólistádat 2012 (pótlehetőség)
2/ Olvassunk Durrellt! – (3/1) – @sssajt

5 hozzászólás
>!
ÁrnyékVirág
Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül

Gerry felnőtt, sőt, végre teljesülni látszik gyermekkori álma is: megalapítja a saját állatkertjét Jersey szigetén. De a bonyodalmaknak nincs vége ezzel, hiszen egy állatkert mindennapjaiban rengeteg váratlan dolog történhet: van olyan, hogy meglóg a tarajos sül, hasmenést kap a csimpánz, megbetegednek az újszülött majmocskák, vagy netán erőszakkal kell etetni az éhségsztrájkoló Boa Constrictort, az állatkert-vezetés anyagi és adminisztrációs problémáiról nem is beszélve. Ezekről is szó lesz a könyvben, kiderül, hogy nagyon kemény munka ez, rengeteg buktatóval és sikertelenséggel kövezve, de Gerry bátyó mindvégig megőrzi a humorát és a végtelen lelkesedését a szőrös, tollas vagy netán pikkelyes pártfogoltjai iránt.
Azt hiszem, ő azon kevesek egyike volt, aki tényleg szenvedélyesen szerette a munkáját.
Le a kalappal előtte ezért – és nekünk, olvasóknak meg marha nagy szerencsénk van, hogy még írói tehetséggel is megáldotta a sors ezt a csodabogár embert, hogy mi is részesülhessünk a kalandból.

>!
tonks
Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül

Bár az Our Zoo című sorozat lebegett végig a szemem előtt, ami szintén egy angol kastély (inkább kúria) köré épülő állatkertről szól (jópár évvel a II. vh előtt), és nekem az is maradt az igazi ilyesmi történet, ezen is remekül szórakoztam.
Gondolom Durrell a való életben is ilyen fickó lehetett, mint ahogy a könyvekben megismerjük és nagyon szimpatikus figura. Pacsi az eredeti kiadójának, ami ezt felismerte, mert szinte receptnek lehetne írni, hogy: „borongós kedvre egy kis Durrellt vacsora után minden este”.

>!
Röfipingvin MP
Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül

Durrell forever! :)(:
Komolyra fordítva a szót: sokadik Durrell regényem, és még mindig ugyanúgy megnevettet, élvezem olvasni, kikapcsol :)(:
Mindenkinek szívből!

>!
Dark
Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül

Imádom ezt az embert! A stílusát, az állatkertjét, a könyveit, a könyveiben megjelenő életét… Egyes történetek sírva röhögősek, mások szívbemarkolók. Fura kettősség, de hát ilyen az élet. Ezt pedig tökéletesen ábrázolja, középpontban az állatokkal.

>!
Katalin_baronesse
Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül

Beleszerettem Gerald Durrell világába! Mindig is nagyon szerettem az állatokat és egy kicsit irigylem is Durrellt, akinek sikerült megvalósítania az álmát, és létrehozhatott egy saját állatkertet egy csodás kis szigeten. A mókás és kedves történetek az állatokról és egy állatkert mindennapjai, gondjai, céljai teljesen más dimenzióba repítettek, aminek így utólag nagyon örülök, kellemes kikapcsolódás volt a könyv. Grátisz a könyv (apukámé volt még vagy 30 éve) 96.oldalán pár betűt egy az évek alatt jól összepréselt szúnyog takart el : )
És amit nem bírok kihagyni, pár fotó az állatkertről és a kastélyról:
http://1.1.1.3/bmi/upload.wikimedia.org/wikipedia/commo…
http://1.1.1.4/bmi/upload.wikimedia.org/wikipedia/commo…
http://1.1.1.3/bmi/upload.wikimedia.org/wikipedia/commo…
http://1.1.1.1/bmi/upload.wikimedia.org/wikipedia/commo…
http://1.1.1.4/bmi/upload.wikimedia.org/wikipedia/commo…

>!
u_san
Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül

A szokásos anekdotázás – most kicsit kevésbé viccesen, de azért még mindig humorosan –, amit Durrelltől megszoktam. Érdekes volt kicsit belátást nyerni egy állatkert kulisszatitkaiba. A könyv üzenete csillagos hatos, és sajnos mostanában még inkább aktuális, és sürgetőbb problémára világít rá.


Népszerű idézetek

>!
krlany I+SMP

Kérdezd meg egy átlagembert, mi a véleménye a kígyókról, és tíz percen belül több ostobaságot fog összehordani, mint fél tucat politikus.

58. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kígyó · politikus
1 hozzászólás
>!
kékcseresznye

Az a világ, amelyben nincsenek madarak, erdők, nincsenek mindenféle formájú és méretű állatok, olyan világ lenne, ahol nekem, a magam részéről, nem sok kedvem lenne élni, és amelyben az ember valójában nem is lenne képes létezni.

173. oldal

Kapcsolódó szócikkek: állat
>!
takiko P

Így aztán John – pizsamában! – hozzálátott, hogy a horkantó, zörgő Delilah-t végigsöprűzze a keskeny, holdsütötte úton. Elbeszélte aztán, hogy soha, egész életében nem érezte még magát ilyen futóbolondnak! Menet közben számos kocsival találkoztak, kései duhajokkal; mindegyik lefékezett, és tátott szájjal, ámultan nézte a pizsamás embert, aki söprűvel taszigál egy nyilvánvalóan vonakodó sündisznót. Bizonyos vagyok benne, sokan rohantak közülük haza azzal a szent fogadalommal, hogy ezentúl tartózkodnak a szeszes italoktól.

48. oldal

1 hozzászólás
>!
eeszter P

Újra pihentünk egyet; leverten vesztegeltünk, lihegtünk az esőben, cigaretta után vágyakoztunk, és egyhangúan eldöntöttük, hogy a tapír olyan állat, amilyet soha, semmilyen körülmények közt nem lett volna szabad kitalálni.

93. oldal

1 hozzászólás
>!
chajni

Másik nagyon népszerű elképzelés, hogy érintésre ezek a hüllők mind nyálkásak, holott a kígyók szárazok és hidegek, és egyáltalán nem különböznek egy kígyóbőr cipő vagy krokodilbőr táska érintésétől. Az emberek azonban ragaszkodnak hozzá, hogy képtelenek megérinteni a kígyót a csuszamlóssága miatt, az viszont nem izgatja őket, ha egy nedves szappandarabot kell megfogniuk.

59. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kígyó
>!
chajni

Az emberorvosokat a hippokratészi eskü köti. A vadállatok orvosa sok esküvel élhet, mind virágos és színes, ezek hallatára azonban, azt hiszem, a Brit Orvosi Tanács összeráncolná a homlokát.

114. oldal

>!
Angele P

Nem olyan állat volt, amelyet bárki ép ésszel megvenni szándékozna. De szegény pára csak rám tekintett a nagy, sötét, kétségbeesett szemével, és nekem végem volt.

>!
Angele P

Mostanra Leó végre megtanulta, hogy bizonyos mértéket tartson a bőgésben, de még így is vannak éjszakák, főleg telihold idején, amikor az egyetlen megoldás, ha párnát szorít az ember a két fülére, és átkozza azt a napot, amikor elhatározta, hogy állatkertet akar.

>!
Angele P

    – Tudatában vagy annak, hogy ezt a szigetet szinte ellepik a gazdag emberek, akik egész nap mást se csinálnak, mint egyik koktélpartiról a másikra imbolyognak, akár egy csapat japán keringőző egér? Itt az ideje, hogy tegyenek valamit az állatvilág fennmaradásáért! Tőlük fogok hozzájárulást kérni.
    – Ez még annál is ostobább gondolat, mint az eredeti, hogy egyáltalán gorillát veszel – szögezte le Jacquie.

>!
takiko P

Ott toporogtunk körülötte, átázva, kimerülten, és egymásra bámultunk. Mi öten voltunk, velünk szemben pedig egy több mázsás, vonakodó tapír. Az, hogy cipeljük, meghaladta erőnket, viszont teljesen nyilvánvaló volt, hogy Claudiusnak esze ágában sincs közreműködni. Ott feküdt, makacs arckifejezéssel. „Ha azt óhajtjátok, hogy visszakerüljek az állatkertbe – jelezte világosan a tekintete –, akkor bizony cipelhettek!”

92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tapír

Hasonló könyvek címkék alapján

Lawrence Anthony – Graham Spence: Babilon bárkája
Sándor István: A vadló és rokonai
Gera Pál: Szabadnak szülessenek – szabadon élhessenek…
Persányi Miklós (szerk.): Ablak a természetre
Josef Seget: Állatkertek ritkaságai
Jacquie Durrell: Állatok az ágyamban
David Taylor: Hogyan lettem állatkerti orvos
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben
P. G. Wodehouse: Forduljon Psmithhez!
P. G. Wodehouse: Megőrült, Jeeves?